Esztergom és Vidéke, 1911

1911-09-07 / 70.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Szerkesztik: VARSÁNYI IGNÁC es IVÁNYI PAM M. ISTVÁN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 3 K . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fill. ,ajtószabadsághoz. Steha Magyarországon szebb törvényt nem toztak, mint az 1848: XVIII. törvénycikke;, melynek halhatatlan és a liberalizmus? örökké élő tanúsága az a hires szakara, mely igy hangzik: gondolatát sajtó itfjjftn mindenki szabadon terjesztheti. A lelkiismereti és közszabadságok betetézéséűl szolgált ez az intézkedés, mellyel félszázadon át békésen fejlődött a magyar sajtó. Fbben a félszáz évben a sajtószabadság is, amint minden közszabadság, szünetelt egy ideig az osztrák császárság vészes politikája folytán. Ötven éven át a magyar sajtó nagy magaslatra jutott, de ezt nem a mai újságíróknak köszönheti, hanem a régieknek, Csengery Antal, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és a többi nagynak, akik a sajtóban megbecsülték a közvéleményt irányító erőt és hatalmával soha vissza nem éltek. A sajtó mindegyre hatalmasabb hajtásokat hozott és ezekből nőttek ki a vadhajtások is. Senki ezeket nem nyesegette, mert attól féltek, hogy a nemes fát sértik meg. Megszületett a bulvár sajtó, a filléres sajtó, mely többé nem élt nemes tradíciókból, hanem az utcából, melynek alacsony szenvedélyeit rajzolgatta, bűnöket irt le oly módon, hogy a bün iránt rokonszenvet keltett és éhes szenzáció hajhászatból prédájává tette a legértékesebb kincset: a magánbecsületet és a közéleti tisztességet. Amily mértékben tért el a sajtó az 1848: XVIII-ik törvény szellemétől, abban a mértékben vétkezett a sajtó szabadsága ellen, és abban a mértékben erősítette a reakciós felfogást, mely a megrendszabályozását sürgeti. Tagadhatatlan, hogy valami rendszabály félére szüksége van a magánbecsületnek, mely a közszabadságoknál is fontosabb az egyénre nézve. A negyvennyolcas törvényhozók erre nem gondoltak. Abban az ideális eszméktől átitatott forró időkben nem is gondolt valaki arra, hogy lehessen idő, mikor az egyéni becsület szabad préda lesz és a tisztességes ember is szabadon űzhető, mint a madár, vagy az erdő vadja. Törvényeink rettenetesen hiányosak ezen a téren. Sajtóbiróság nincs Magyarországon. Mert az nem biróság, mely egy nyomói ult és teljesen átlátszó ügyet egy— másfél—két év alatt intéz el. Bírósági oltalmat ily körülmények közt igénybe venni könnyelműség. Azért kerül a sajtó utján elkövetett deliktumok kis része biróság elé, mert az eljárás kínosan hosszú, költséges és elégtételt alig nyújt. Elkoboznak egy lapot, mely a királyt megsérti? A királyt azért mindenki tiszteli. Kobozzák el minden esetben, ha valakit megrágalmaz, vonják le kauciójából, börtönbe csukjanak minden becsülettolvajt és tisztességrablót: ez a módja a sajtószabadság nagy elve megóvásának. Képtelenül hangzik ? Nem egészen : írjon mindenki, amit akar: de feleljen is érte vagyonával és szabadságával, ami neki legértékesebb, ha azt támadja, ami embertársának legértékesebb. Egyenlők legyenek az esélyek: támadás és ótalom közt teljes harmónia legyen. A hírlapokat hagy árulják és terjesszék, a piszok és szeny, ami ma a sajtóhoz tapad, le fog róla tisztulni, ha a tisztogatásra törvény ad módot; törvény, mely a sajtószabadságot semmiben se sértse, de a magánbecsületet és egyéni tisztességet legmesszebb módon megóvja a sajtóval szemben is. Mert ma csak erről van szó. ESZTERGOM és VID

ÉKE" TÁRCÁJA. Haldoklás. Az anya szólt: ,,Fiam az arcod forró lázban ég." A fiu szólt: „A haja szőke volt, a szeme kék." Az anya szólt: „Óh, nézz reám, a szivemet ne gyötörd." A fiu szólt: ,,Hazudott, megcsalt, elhagyott, megölt." Az anya szólt : „Fiam, hát már nem ösmersz én reám?" A fiu szólt: „Imádkozz érte, édes, jó anyám." Farkas Imre. Hamiskártyás. Irta : Kosztolányi Dezső. Cézár szeptemberben szabadult ki a börtönből. Vállai megroggyantak, egy kicsit megkopaszodott és megderesedett, de porcellánszinü arca alig változott. Októberben már hónapos szobát bérelt a Nyul-utcában, egy kertre, nyiló, kedves kis fészket, ahol feleségével és hatéves kis fiával bujt el. A kis Rudolf, mikor viszontlátta az apát, először sirt, az anya még sápadtabb és szótlanabb volt, de csakhamar újra összeszoktak s minden a régiben maradt. Cézár korán ment haza, minden este maga vitte fel a vacsorát. Együtt vacsoráztak. A nap legnagyobb részében is otthon volt. A vidéki városka nem győzött csodálkozni, mennyi Ízléssel, micsoda halk tapintattal tudott elbújni az emberek elől. Este ugy tiz óra tele elment az „Aranysas" kávéházba. Lassanként társasága is akadt, egy cingár gyógyszerészsegéd, meg egy halvány, fontoskodó városi irnok. A pincér hozta a sakkot, eléjük teritette a repedezett yiaszkosvásznat s a tintapecsétes zöld zsákból lassan kiszedegette a csempe, szomorú sakkfigurákat. Éjfélig elsakkkoztak, azután mindahármart hazamentek és lefeküdtek. % Egy este Levinszky, a gyógyszerészsegéd, jókedvében volt, bort hozatott és hangosan kurjongatott. — Te Cézár — mondotta neki, nincs kedvem sakkozni. Nem kártyáznánk kicsit ? — Cézár elsápadt. Nem mert rátekinteni. Érezte, hogy szeme égeti, a kezét s ujjait hirtelenül elrántotta az asztalról. Nem . . . hebegte . . . Sohasem kártyázom. Hiszen tudod. Levinszky felkelt és megszorította a kezét. — Bocsáss meg. Csak tréfából mondtam> Ettől kezdve a kártyáról nem is' esett szó köztük. De karácsonykor mégis csak előkerült a kártya Cézár házában. A kis Rudolf hozta haza nagy diadalordítással. Egy egész játék vadonatúj aranyszegélyű kártyát. Ugrált az örömtől. Nem lehetett vele birni. Egész délután bámulta a friss kartonlapok tarka színességét, mig az apa meg nem látta. — Mi ez? — kérdezte szigorú szemöldökkel és kivette a kezéből. Fiu- vagy leány intézeti kelengyét legjutányosabban szerzünk be monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt ~Ü)f *^Bi szállít a cég!