Esztergom és Vidéke, 1911

1911-08-17 / 64.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . Fél évre .... 6 K Egyes szám ára 3 K 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fill. Tűzoltóságunk lehetetlen állapota. (V. I.) Alig van szebb, az emberi méltósághoz illőbb, sőt kötelességszerű cselekedet, a munkabíró, fiatalabb gene­rációra háruló feladat, mint az öreg kor­nak, a munkának, a közéleti és magán­életi önzetlen tevékenységnek megbecsü­lése, tisztelete és elismerése. Sajnos bizony, de ugy van; lassan­lassan elmúlik az idő. Észre sem veszi sokszor az ember, hogy megöregedett s egyet fordult a világ, csak mások látják meg munkabírásának csökkenését, sőt — nem egy esetben — teljes hiányát. S ha ilyenkor a még mindig hivatást betöltő egyén mások figyelmeztetésére, gyöngéd éreztetésére szorul, amely figyelmeztetés arra irányul, hogy a kérdéses intézmény akkor is életképes, sőt jobb lesz, ha a kor előrehala­dása miatt átengedi a működési teret má­soknak, akik most is dolgoznak helyette, azt az illetőnek nem szabad rossz néven vennie, hanem meg kell értenie. Csak ugy töltsön be az ember valami tisztet, ha a teher, a munka is az ő vállán nyugszik. Ilyen eset fordult elő az esztergomi tűzoltó egyesület legutóbbi választmányi gyűlésén, melynek ismertetésére itt közöl­jük tűzoltóságunk lelkes vezetőjének, Osváth Andornak lemondó szavait: Tisztelettel bejelentem, hogy az esztergomi önkéntes tűzoltó egyesületnél 1896 óta viselt titkári (segédtiszti) állásomról lemondok. Lemondásomnak oka az a tespedés, amely­ben az esztergomi önkéntes tűzoltó egylet évek óta sinylik és amely immár elérte ama fokot, mely azt mutatja, hogy cselekvésre képtelen. Emberbaráti irányzatú egyesületről ' lévén szó, kötelességem a tespedés, jobban mondva a züllés okára is rámutatni s ez nem más, mint Dóczy Ferenc főparancsnok személye. Ez, a múlt­ban agilis férfiú az aggkor növekedő terheivel vállain évek óta, görcsösen ragaszkodik ahhoz a nagy felelősségű pozícióhoz, amelynek betöltésére csak erős férfi vállalkozhat s amelyre egy elag­gott, a magas kornak minden gyengéjével meg­terhelt ember helyzetének jogán felismerése mel­lett pillanatra sem vállalkozhat. Nem uj dolog az a tekintetes választmány előtt, hogy Dóczy Ferenc már évek előtt alkal­matlanná vált a tűzoltó egylet parancsnoki állá­sára, hiszen csak emlékezetbe kell hoznom amaz önkényü cselekedetét, hogy az egyesület működő tagjai közül 1898-ban egyszerűen kitessékelte a leghaszhavehetőbb elemet, az ácsokat- és csere­peseket, akik el addig Gabanitz Ferenc volt al­parancsnok osztályvezetése mellett minden elis­merés mellett teljesítették nehéz feladataikat, arról azonban, hogy azok helye pótoltassák, nem gon­doskodott, de nem is gondoskodhatott, mert ilyen bántó eljárás után esztergomi ács és cserepes­iparos Dóczy Ferenc alatt önkéntes tűzoltó lenni nem akart és maiglan sem akar. Hasonló módon elriasztotta az egyesülettől a kéményseprő meste­reket is. Erőszakos magaviselete és modora miatt minden tűzesetnél összeütközésbe került a rend­fentartó hatóságokkal s megnevezhetem a leg­utóbb szolgált rendőrkapitányok mindegyikét, ta­núságul hívhatom arra nézve, hogy valamennyivel kikezdett, összeveszett a helyett, hogy arra töre­kedett volna, hogy a füzeknél annyira kívánatos rend fentartásában egység legyen. Dóczy Ferenc főparancsnok tudvalevőleg évek óta beteg s e miatt voltaképen csak névle­ges főparancsnok, azt azonban, hogy gyengeségei alkalmatlanná teszik őt felelősséges tisztének be­töltésére, nemcsak nem ismeri be, hanem beteges hiúságával mereven ragaszkodik helyéhez. Én, tekintetes választmány, Dóczy Ferenc főparancsnok indítványára 1908-ban az egyesület közgyűlése által tb. parancsnokul választattam. Dóczy ur és közöttem akkor az ő folytonos gyen­gélkedése következtében olyan megállapodás jött létre, hogy amennyiben segédtiszt is vagyok, he­lyette vállalom mindazt, ami különösen tüzesetek idején a főparancsnok kötelessége. Eltekintve attól, >,ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Bene Pistáról. Irta: id. Farkasfalvi Imre. (Folytatás.) Az 1868. évben u. n. „Baráti Kört" alapí­tottunk, s a kis társaság éltető szelleme Bene volt, titkár és lapszerkesztő egy személyben ; majd mintázni tanult, és viaszból nemcsak az orvosi pályán ismeretes praeparatumokat készítette el nagy buzgalommal, hanem igazi plastikai alako­kat gyúrt és mintázott, mikor a Molnár-utcában nagyobb lakást bérelt. Hogy mikor vette feleségül Nagy Máriát, nem bírtam kipuhatolni, mint főhadnagy 1900. szeptember 8-án halt meg Szekszárdon, ötven­négy éves korában. Hogy az egyháznak hü fia volt, mutatja, hogy érette Pakson szept. 10-én szentmisét szolgáltattak. Müvei közül a „Koszoru"-t nem bírtam a budapesti könyvtárakban feltalálni. Az a kis vers, amely az ő „Battaria" cimü füzetében az első helyen olvasható, ugy emlékszem, amabban is megvolt: Rózsa és ibolya. A kikelet nem adott kinyílott rózsát koszorúnkba Mig bimbója fakad, fűztük a kék ibolyát. Barátjának dr. Burczkó Dánielnek ezt irta az emlékkönyvébe: Hintve van életutunk vegyesen rózsák- s tövisekkel. Hogy tövisekre ne lépj, lépteid el ne hibázd. Az orvosi pályára csinálta a többi közt e két distichont : Sirásó. Jajh ! orvost temetek! jótevőm, drága reményem 1 Mit keresek most majd ? rozsda emésztő kapám. Katonából orvos. Barmászatra adá fejét, ki előbb cserepár volt. Többet öl a késsel, mintsem a karddal előbb. Ostorozta a bünt, a rossz verselőket s a társadalmi bajokat. íme: Korunk hibája. Elmondom, mi hibája a mostani nagyszerű kornak: Hölgyei férfiasak, s asszonyosak fiai. De legjellemzőbb „Noahiád" cimü furcsa hőskölteménye, amelyet kéziratképen férfiak szá­mára nyomatott. Mottója ennyi: „Lebben a kórszellem előbbre, előbbre, Szárnyából egy árva toll lehull a földre; Felveszem a földről, felveszem a pennát, S bemázolok vele mennyet és gyehennát." Bene ugy gondolkozott, hogyha Dante meg­írta az isteni színjátékot, Madách Imre az ember tragédiáját, mért ne írhatná meg ő is az ember comoediáját ? A szerzőséget — úgymond — egy cimbo­rája cselekedte, aki először az égben, utóbb a borban kereste az igazságot s e kettőbe bele is halt, s őt kérte fel azért, hogy a reverendájának fényét el ne homályosítsa. Szerette csipkedni a Fits.- vagjy leány intézeti legjutányosabban szerzünk be fi t f monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt ~W ~M szállít a cég! kelengyét

Next

/
Thumbnails
Contents