Esztergom és Vidéke, 1911

1911-07-27 / 58.szám

túllő a célon a jelentés, ha azt hiszi, hogy a mai középiskola hibás abban, hogy a képezdébe küldött diákjai helyesen irrii-olvasni sem tudnak. Az ok itt az az óriási anomália, mely később annyira megbosszulja magát, hogy t. i. a középiskola legnagyobbrészt selejtes tanulóit küldi a képzőbe, a negyedik osztályban megrekedteket. Csak a helybeli tapasztalásból tudhatják sokan, hogy a középiskola negyedik osztályában átengednek egyeseket, ha megígérik, hogy átlépnek más intézetbe, esetleg képzőbe. Ily módon lehet megérteni az oly silány tanulóanyagot, hogy 197 százaléka elégtelen, kétharmadrész elégséges, kitűnő egyetlen egy sem akad, mint a mi képzőnkben. Az intézet vezetőségét nagy dicséret illeti a gyakorlati kiképzés és a testi nevelés fokozottabb pártolásáért. Bár a rajztanitást más intézetből kölcsönkért tanerő végzi, igen magas színvonalon áll. Ismeretes, hogy a hannoveri rajzkiállitáson az intézet is résztvett. Élénk és életrevaló a Segitő-Egyesület működése. Az ifjúság összesen 12747 korona segélyben részesült. Feltűnő és nagyon kedves, hogy a Segitő-egyesület tagjainak javarésze az intézet volt növendékeiből kerül ki. Az ifjúsági önképzőkör működése lanyha. Az intézet tanárikara tekintetében a Tanítóképző tipikus felekezeti képző: rendes tanárai közül egyetlenegynek sincs meg a kellő kvalifikációja. De mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a tanárok javarésze széleskörű paedagogiai és irodalmi munkásságáról hires, kiknek szellemi előkelőségét misem bizonyítja jobban annál, hogy a rájuk bízott gyönge anyagból olyan tanítókat képeznek, akikről eddig mindenütt elismeréssel hallottunk szólani. Mégis nem tudjuk elhallgatni — vádoljon bár a nem objektív és szűklátókörű olvasó személyeskedéssel — hogy az oly fontos nyelvi és irodalmi tanszéknek mú betöltését paedagogiai szempontból nem tartjuk az intézet nyereségének. Az értesitő a tanulók osztályzatát nem közli. Van ennek sok értelme, igaz; de a régi módszer rendkivül szoros összefüggésben áll a máig meglevő, a képzőben is divó osztályozási módszerrel, melyet egyhangúlag rossznak tartunk, de megfelelő helyettesítésében még nincs egységes paedagogiai közvélemény. Bennünket ugyan speciálisan keressék meg, ki az, kinek lábára a cipő illik és bementek abba a házba is, hol az ürütestvér volt. A mostoha anya az aranyfürtü leányt a kemencébe dugva elrejtette és az ő leányát mutatta meg helyette. Erre előjött egy kakas a küszöbön keresztül repülve ..és háromszor kukorikolt: „Kikeriki, a szépek legszebbike a kemencében ül!" A király emberei félrelökték a mostoha anyát és az aranyhajú leányt kivették a kemencéből, „felpróbálták rá a cipőt és az tökéletesen illett. Most állj fel mondák, te léssz a király mennyass^onya!" A leány felölté aranyruháját, behajtá idestova járó ürütestvérét a kastélyba, hova ő is bemene ; egybekelt itt a király fiával és hét nap és éjen keresztül lakmároztak vala. Egyszer a mostoha anya az ő leányát magához veszi, bemegy a kastélyba meglátogatni mostoha leányát. Ez mostoha anyját édes jó anyjául tekinté és behivta a királyi kertbe ; a kertből a tenger partjára mentek és leültek magukat kipihenni. A mostoha anya monda: „Fürödjünk meg a tengerben." És megfürödtek. Ekkor a mostoha anya a királyfiunak nejét a tengerbe dobta, egy nagy hal felúszott és elnyelte őt. Ezalatt a mostoha anya feladja leányára az arany ruhákat, a királyi kastélyba vezeti és azon helyre ülteti le, hova a fiatal házastárs szokott ülni. Arca és feje egészen el volt takarva, hogy ne legyen felismerhető. És a szép ifjuasszony még mindig a hal gyomrában van. Egyszer hallja a harangozónak a nem érdekel a tanulók osztályzata, de helyette joggal várhatnánk részletezőbb statisztikai kimutatást. Kisdedóvónő-képző. Befejezésül kedves kötelességünk, hogy még a kisdedóvónőképzőről is megemlékezzünk. Csendben, szerényen működő nagy fontosságú intézet, melynek nagy szerepe lesz még, ha végrevalahára rájut a magyar társadalom a kisdednevelés óriási társadalmi fontosságára. Az értesitő elején közölt szervezeti szabályzat oly szakértelemmel összeállított, hogy mintául szolgálhatna valamennyinek. Az intézet váltakozó rendszerű s igy értesítője tulajdonkép két iskolaév (az 1909—1910, 1910- 1911.) története. Maga a történet pedig fényes igazolása annak, hogyan lehet kongregáció nélkül is mély vallásosság szellemében nevelni, hogyan lehet messzünnen összesereglett anyagból is oly eredményt produkálni, hogy negyvenegy képesített óvónő közül 3 elégséges, elégtelen egy sem. A statisztikai kimutatás szerint 16 növendék esztergomi illetőségű. Az egész intézet egy nagy szakértelemmel és paedagogiai érzékkel, meg meleg szeretettel elsőrangúan szervezett intézet képét állítja elénk. mk. Riport a repülő emberről. Mi, kik hétköznapi emberek mindennapi életéről, kicsiny örömei és nagy szenvedéseiről szoktunk irni, s nem vagyunk lelkületünkkel másra berendezve, mint az örök keserűség, ideges tülekedések felett kritikát mondani; mi, kik örökké epedünk a tökéletes, a jó, a nemes eszmék, gondolatok után — meghatva és megilletődve valljuk be, hogy nem találunk alkalmas szavakat érzésünk kifejezésére .. . annak az érzésnek kifejezésére, melyet a diadalmas magyar aviatikusnak és gépjének gyönyörű productiói után szivünkben lelkünk mélyén érzünk .... És csak felkiáltunk a pápa szavaival: „Hálát adok Istennek, hogy ezt a repülőgépet meglátni megérnem engedte". És láttuk őt, a harczos ifjút, aki a levegővel, az ős vonzóerővel, a térrel felveszi a küzdelmet, hogy úrrá legyen ott is, fent a végtelen semmiségben. És úrrá lett. Amint láttuk és látták Esztergom polgárai és sok-sok katonatiszt.. . hangját és kéri őt: „Harangozó, te harangozó, ha te az embereket templomba hívtad, vess magadra kétszer keresztet és én esküszöm neked Isten nevében ; menj és mondd meg a királyfiunak, hogy az én jó ürü-fivéremet ne ölje le. Egyszer, kétszer hallba ezen szavakat és ekkor jelentést tesz a királynak. A királyfiú magához vette a harangozó! és elment vele éjnek idejében a tenger partjára. És ismét ugyanazon hangok hangzanak: Harangozó, te harangozó . . . A királyfiú a hang után kedves nejére ismer, kivont karddal beugrik a tengerbe, felhasítja a halat s abból kedvesét hozza ki. És hazamentek. A királyfiú mostoha anyját előhivatá és monda: „Anyósom, micsoda ajándékot adjak én neked: árpával jól táplált lovat, — vagy feketenyelü kést ?" A mostoha anya felelt: A feketenyelü késsel ellenségednek mellét felmetszheted; add nekem az árpával jól táplált lovat! A királyfi megparancsolá, hogy az anyát leányával e ló farkához kössék és a lovat hegyen, köveken át kergessék, mig belőlük csak a fülek és egy hajfonat marad meg. Ezután a királyfiú boldogul élt az ő szép feleségével és az ürü-fivérrel együtt. Amazok elvevék büntetésüket, emezek szerencséjük jutalmát. És az égből három alma hullott alá, az első az elbeszélő, a második az olvasó és a harmadik az egész világ számára. S amig elnéztük e repülő embert éreztük, hogy ő nemcsak a természet felett hanem a mi sziveinken is úrrá lett, magával ragadott tündérszép utján.. . s lelkünkkel kisértük őt minden tájon ... minden állomására. * * * Székely Mihály f. hó 24-én hétfőn reggel ért a kenyérmezei parlagos legelőre. Motor és alkatrész hibák miatt leszállt. Gyorsan terjedt el a hire a repülő ember megérkezésének és mig őt Megyery dr. vendégszerető házában ünnepelték, a közönség százával sietett a nyugvó gép megtekintésére. A gép egysiku, rövid, Pischoff szerkezetű, csillagosmotoru. A motor 16 részes, ca 60 lóerős. A fenntartó sikok vásznai tele vannak ceruza aláírásokkal, köztük ilyen is olvasható: „Gyer haza, minden meg van bocsájtva". Boldog ember, akit igy hivnakl Délután 6 óra felé kezdett előkészülni Székely a felszállásra, miután a kintlévő Häuser ezredesnek és sok magasrangu tisztnek bemutatták. A város részéről sajnos senki sem jelent meg. Egyedül Osváth Andor volt kint a nézők között, akire az a nehéz feladat hárult, hogy a hatóságok indolentiáját valahogy mentse ... Székely felszállt, felöltötte ruházatát, fejére a boritót s indulni akart . . . amikor egyszerre megcsendült a „Hymnus" — s egyszerre száz és száz ajkról hangzott fel a könyörgés... „Isten áidd meg a magyart" És ebben a pillanatban mindenki Székelyre gondolt; ö reá kértünk égi áldást. Aztán elindult a motor, gurult a monoplán s méltósággal felemelkedett. Háromszor körülrepülte fejünk felett a teret, Dorogig elkalandozva, majd este beszállt a városba s Vízivárosnál a Duna felett Komárom felé eltűnt. . . Magával vivén simpáthiánkat, szeretetünket. Székely Mihály — aki különben 3 gymnásiumát itt Esztergomban végezte, nemcsak rokonszenves egyéniség, de biztoskezü aviatikus, s mint ilyennek még igen nagy jövőt jósolunk neki. — M — HIREK. — Városunk fiának kitüntetése. A földmivelésügyi miniszter Hiibschl Kálmánt Vácz város mérnökét pályázat mellőzésével megbízta, hogy az ország tiz bortermő vidékén borközraktárat építsen. E megbízatást mi már lapunk egyik mult számában jeleztük, amidőn a város polgármestere oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy a földmivelésügyi kormány nem szándékozik több közraktárt felállítani, s igy Esztergom ne is reménykedjék, mert az ő számára már nem jut a tervbevett közraktárak csekély száma miatt. Mindezt a polgármester akkor autentikus helyről nyert információ, kérdezősködés alapján jelentette ki, mire mi kétségbevontuk a polgármesteri jólértesültségét s kijelentettük, hogy igenis fog a kormány még több borközraktárt is felállítani, sőt előre jeleztük azt is, hogy az építéssel Hübschl Sándor váci mérnököt fogja megbízni, aki épen ez okból városától egy havi szabadságot, majd később lemondván, elbocsájtását is kérte. Ez be is következett s most a Városok Lapja szintén hozza a tudósítást, s bevégzett tényként adja tudtul Hübschl megbízatását. Már mi akkor fejcsóválva vettük a polgármester jólértesültségét s azonnal a földmivelésügyi minisztérium portására, mint leglehetőbb hírforrásra gondoltunk. E bevégzett tény, mely a polgármesterrel teljesen homlokegyenest ellenkező híradásunkat megerősíti, most még inkább hihetővé teszi, hogy ily autentikus híreket csak a minisztérium bejáratánál lehet szerezni. Vagy talán igy akartak a borközraktár ügyével egyszer s mindenkorra végezni ? Elvégre hiába ott a főispán, képviselő, ha maga a hivatalos város nem mozog. — Magos Sándor betegsége. A helybeli járásbiróság vezetője Magos Sándor táblabíró Reichenhallba utazott üdülés céljából Lajos fiával együtt. Szombaton éjjel a táblabíró rosszul lett, s mivel az ottani orvos segíteni nem tudctt, vasárnap reggel 4 órakor automobilon bevitték Salzburgba. Dr. Schenk szanatóriumában helyezték el a beteget, ahol hat órakor megoperálták. Az operáció jól sikerült s ennek folytán a beteg állapota javult. Ha komplikáció nem jön közbe, akkor 8-10 nap múlva visszavihetik a beteget Reichen-