Esztergom és Vidéke, 1911

1911-07-23 / 57.szám

AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre . V. . . 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fül. Befejezték az adótárgyalásokat. A mult szombaton, eg|r hónapi tárgyalás után befejezte az adókivető-bizottság működését. A nyolc illetve 15 napi felebbezési határidő letelte után három évig nyugodt lehet minden polgár, mert hogyha nem is szállítják le ez idő alatt az adóját, de legalább fel se emelik, ami még mindig nagy kegyelem a pénzügyi kormánytól. Az 1908. évi adókivetés összege 40648 korona volt, az idén csak mintegy 3000 koronával haladta tul a három év előttit. Hogy Esztergom megyében, de különösen a városban ily csekély, jóformán semilyen adóemelés nem történt, az legnagyobb részt az adókivető-bizottság tagjainak és a rendkivül humánus kincstári képviselőnek, dr. Bálint Lajosnak az érdeme. Mert bátran, teljes tárgyilagossággal állithatjuk, hogy ily figyelmét mindenre kiterjesztő, az arányosítást a legmeszszebb határig keresztülvivő, hozzáértő adókivetőbizottság még nem igen volt e megyében. De elmondhatjuk a kincstári előadóról is, hogy az — bár a kincstár érdekeinek teljes megvéd el mezesével — sohasem zárkózott el semmiféle jogos kérelem elől, akaratát, véleményét mindig iparkodott a bizottság tagjaiéval összhangba hozni s nagyrészben az ő konciliáns, humánus eljárásának köszönhető, hogy — mint az már most is látható sokkal kevesebb felszólamlás érkezik be a pénzügyigazgatósághoz, mint az előző évek tárgyalásai után. A bizottság elnöke, dr. Burián János az ő higgadt, nyugodt, uri modorával vezette a tárgyalásokat s az egész ülésezés alatt nem hallottunk semmiféle panaszt, megjegyzést az ő elnöki pártatlansága ellen. A legnagyobb méltányossággal, a tagok véleményének legmesszebbmenő honorálásával vezette az üléseket, s ő volt az, aki a pénzügyi hatóság képviselője és a tagok között felmerült differenciákat eloszlatta. A bizottsági tagok: Schrank Béla, Heischmann Ferenc, Magyary László és Brutsy János mind a legnagyobb objektivitással és a körülmények gondos mérlegelésével gyakorolták tisztüket. S ha itt-ott elő is fordult egy-egy incidens, összeszólalkozás, véleményeltérés a tagok és az adóalanyok között, azt nem lehet csodálni vagy pláne rossznéven venni, mert mindenki iparkodik érdekeit megvédeni s hogy ki mily módon teszi ezt a megvédést, az inkább az adózók egyéni Ízlésére vall. Ha a -bizottság gondos körültekintése és arányosítása dacára is előfordultak egyes helytetelen megállapítások, a felszólamlási-bizottságon a sor, hogy korrigálja ezeket. Nagy részben, általánosságban a jelenlegi adókivető-bizottsággal meglehetünk elégedve, meg különösen ha a 3, 6 és 9 évvel ezelőtt működött „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Az európai asszony megbecsülése. Miket ir erről egy tatár asszony? Európai hirü nagy tudósunk, Vámbéry Ármin irja azt, hogy a napokban kezébe került a Bakuban megjelenő Jeni Jujuzat cimü lap. Ennek egy cikke azt veti szemünkre, hogy mi kevésbé becsüljük a nőket, mint a mohamedánok s e vád igazolására latin, görög és modern írókat idéz a cikk szerzője, akik a nők jellemvonásairól nem a leghizelgőbben nyilatkoztak. Igy például: „A nő szennyes örvény." ///. Jncze pápa. „A nő minden szenny közvetítője." Vergilius. „A nők értenek a „hazudozás művészetéhez: a leggyöngébb is kitűnik ebben a művészetben." Lafontaine. „A természet, minthogy az erőt megtagadta a nőktől, a hazudozásban való ügyességet adta meg nekik védelmökre." Schopenhauer. És a többi. Idéz a cikk egész csomó európai, nőellenes közmondást is, annak bizonyságául, hogy az iszlámban, a hárem ellenére is, nagyobb a nők becsülése, mint a keresztény világban. Hogy ez tulz:s, az kétségtelen, mert a két nem elválasztása az iszlámban sok szerencsétlenséget okozott; és ezt a szemrehányást csak azért emiitettük, hogy bizonyítsuk, hogy a muszulmán világ önössége nem oly könnyen ismeri el elsőbbségünket és sok kérdésben a saját lábán akar megállni. E tekintetben annyira vannak már, hogy a sajtóban gyakran találunk már ilyen cimü cikkeket: Frengperesztlik (Frankimádás), amelyek a nyugati erkölcsök és szokások túlzott csodálatát és majmolását korholják igen keményen és nem egy régi jó ázsiai szokásnak a megóvását ajánlják. Mindent egybevetve, a nőképzés a tatároknál jelentős haladást mutathat fel és mindenesetre tovább is fog még haladni ebben az irányban. Amikor tatár nők, mint nemrégiben olvastam, a szibériai Tobolszkból nyilt levélben fordulnak ozmán hit- és törzsrokonaikhoz, azzal a kéréssel, hogy világosítsák fel őket a legjobb utakról és módokról, mikép tehetnek szert műveltségre és felvilágosodottságra; s a mikor egy kaukázusi törők nő a saját elhatározásából nyilvános iskolát alapit és ezt lapokban hirdeti, akkor aligha kételkedhetünk a nőképzés meglétében és az ezzel kapcsolatos átalakulásában a muzulmán társadalomnak. Az emiitett kaukázusi nőnek Chadidsa Ali Begova a neve, a lapjáé pedig Isik vagyis Világosság, amelyben a többi között egy cikk, amelynek szerzője Sehri-Banu asszony, a következőket mondja: A nők az emberiség anyjai s minthogy ők képviselik az emberiség lelkét, elsősorban nekik kellene müveiteknek lenniök. Sajnos, ettől az alaptételtől eltértünk s igy népünk megaláztatásának okaivá lettünk. Ezt a visszásságot legjobban ugy orvosolhatjuk, ha tanulunk és tanítunk, hogy gyermekeink müvelését vezethessük. így ir> e

gy bakui tatár nő! bizottságok munkáira gondolunk vissza, nem minden fájó érzés nélkül. Adót senki ember fia nem szeret fizetni, nem különösen a magyar. Nem is láttunk tehát még mi oly adókivető-bizottságot, amelynek nevét az adóalanyok áldva emlegették volna. Régi igazság azonban, hogy mindenkinek kedvére még az Úristen se tehet, hogy tehetné meg ezt akkor egy adókivető-bizottság, amelytől alapjában véve jó nem is jöhet. Zug a cséplőgép. A várost megüli a kánikulának tikkasztó melege és a por; kint a határban pedig az Istennek bőséges áldását gyűjtik garmadába. Zug a csépiégép a határon és a gazdag keresztek uj élete bőven ömlik a zsákba, a gazda gyönyörűségére. A szép termés, mely jobbára az egész országban örömmel tölti el az embereket, — ezidén még hozzá nem is aggaszthat, hogy ebből aztán a búzaárnak rohamos olcsóbbodása kivetkezik, mert olyan kilátások vannak, hogy Magyarország még nagyobb buzitermése esetén is, a mai gazdára nézve elég tisztességes ár maradna. A gazdára tehát a mai helyzet kétségtelenül előnyös; más kérdés, hogy a készfizetésből élő hivatalnoki osztály megbirja-e ezt az állandó drágaságot és nem roppan-e meg alatta ? Oly súlyos a kérdés, hogy legjobb felette nem gondolkozni és a pusztaszenttornyai dohánykertésszel elmondani: „Hogy valahogy csak lesz, mert ugy, hogy még sehogyse lett volna, sohasem volt." Hanem hogyha már a gazdákra nézve mindnyájunk által régóta várt ilyen kellemes idő következett, amikor a kitartó munka tisztességes gyümölcse ért meg részükre, ez a helyzet kétségtelenül arra kell, hogy birja őket már a saját érdekükben is, hogy alkalmazott munkásaikat biztosítsák baleset ellen. Amiért ezt mondjuk, arra a héten a Curiának két közzétett ítélete bírt. A legfelső biróság ugyanis két gazdát itélt arra, hogy a cséplésnél megsérült munkásnak és hozzátartozóinak anyagi kárpótlást nyújtson, mert az illetők (egyike megyebeli gazda) nem gondoskodtak a buzacséplés alkalmából alkalmazott munkásaik balesetre való biztosításáról. Pedig, hogy mennyire fontos dolog a buzacséplésnél alkalmazottak biztosítása, kitűnik abból, hogy már eddig is, jóllehet a cséplési szezon elején vagyunk, hétszázötvennégy, a buzacséplésnél támadt balesetet jelentettek be, melynek igen nagy százaléka halálesettel járó volt. Már most ha arra gondolunk, hogy a legfelsőbb biróság a gazdát kártérítésre kötelezheti, mert a cséplésnél alkalmazott munkásait nem biztosította baleset ellen, szemben e súlyos anyagi teherrel, komolyan kérjük a gazdákat, hogy a mulasztást sürgősen pótolják. Nálunk, ahol gépeknél nem forgó és amugyis vigyázatlan munkásnéppel van dolgunk, szerfölött gyakori a szerencsétlenség. A mult esztendőben a