Esztergom és Vidéke, 1911

1911-07-20 / 56.szám

Kerületi rendőrfőnökség (IV. rangosztály) lesz Budapesten és Kolozsvárott. Az V. rangosz­tályba tartozó kerületi főkapitányságok székhelyei: Budapest, Kassa, Debrecen, Kolozsvár, Győr, Temesvár, Fiume. (45. §.) Törvényhatósági váro­sok közbiztonságának élén VII. osztályba sorozott rendőrtanácsosok, rend. tanácsú városok rendőr­ségének élén VIII. osztályba sorozott rendőrkapi­tányok állanak. (50. §.) A kerületi főnököt és főparancsnokot a király, a többi tisztviselőt pedig a belügyminiszter nevezi ki. (55. §.) Ezekben ismertettük a kétségtelenül érdekes javaslatot. Értesítők. — //. közlemény. — II. Főreáliskola. Az államilag segélyezett községi főreáliskola értesítőjét az intézet fennállásának immár 54 évé­ről Nagy Antal igazgató állította össze. Az intézet végső kialakulás nehézségeivel küzködik, a bukott gimnazisták egykori mentsvára : a négyosztályos középiskola csak az idén kapta meg a nyolcadik osztályra a nyilvánosság és az érettségi tartásának jogát — s igy a kívánalmaknak csak a minimu­mával léphetünk föl vele szemben. Az értesítő bevezetésében Háber János érte­kezik a rajzoktatásról. Rövid 10 oldalban rend­kivül tartalmasán fejtegeti a középiskolai rajztaní­tás célját, feladatát, kapcsolatát a többi tárgyak­kal, érintve az ifjúság nevelését, a modern paeda­gogia e nagyfontosságú kérdését is. Rövid, világos és meggyőző összefoglalás dicsérik a lelkes tanár tárgyszeretetét. A mellékelt mutatvá­nyok a tanulók rajzaiból a szabadkézi rajzoktatás magas színvonaláról tanúskodnak. Az iskolafenntartó város közönségének ne­mes áldozatkészsége államsegély nélkül is beál­lította az elmúlt iskolai évre a VIII. osztályt s ezzel befejezte az intézet fejlesztését. A tanárság szakértelmétől és tigybuzgóságától, meg a tanuló­anyagtól függ most már az intézet fokozatos vi­rágzása. Az első év bizony nem kecsegtet valami biztató reménnyel. A diákság létszámának elosz­lása aránytalan, a tanulmányi eredmény sem első­rangú. A jelentés leközöli ugyan a főigazgatói véleményt, hogy „a tanulmány' eredmény általá­ban megfelelő", de a sorok között mintha maga is védekeznék — ha a statisztikai kimutatásból Goszona 1 Az volt aztán a tagosítás. Kétszázhar­mincegy pörl Még hallgatni is szörnyűséges volt. Czókoly Mihálynak szinte ludbőrös lett a háta tőle. De hamarosan fölkerekedett az egész gyü­lekezet. Imricze Jóskát, a kisbirót, meg Bellér Pétert előre küldték, hogy vigyék föl a pince­tokot, elemózsiát a Siralmas tetőre, mert ott tart­ják meg az áldomást, alkonyatra. Aztán mint a raj ugy estek neki a határnak. Alant a Csompolyá­parton kezdték onnan a Dobogó-hátra kapasz­kodtak, majd lehúzódtak a Gernyő sikra. Láncot, kötelet feszitettek ki, karót vertek a földbe a ba­rázdák mentén s nagy tanakodás, számolgatás közben ugy osztották a földet, ami hallgatagon, csöndesen szunyadt, mintha nem is róla volna szó. Egyetlen marék hó sem fehérlett a tájon, olyan volt a nagy pusztaságában, takaró nélkül, mint a beteg ember aki nyitott szemekkel alszik. Csak egy-egy tábla kelt vetés enyhitgette itt is ott is a sivár képet, mint valami félénken serdülő halvány reménység. Alkonyat felé értek, visszatérőben a Siral­mas-dombra. Ott az inzsellér megint felállította a háromlábú boszorkány masináját és végignézett belőle a pálfalvi határon. A jegyző meg a tiszte­letes ur, két szélről megfogva, kiterítette a mappát, s az inzsellér véghosszig forgatta rajta hosszú, fekete plajbászát. Aztán a szolgabíró felé fordult: — Hasznavehetetlenség az egész Siralmas, szólt. Legjobb lesz közakarattal ezerötszáz kvad­rátölet a bírónak, ezerötszázat pedig Nagy Ger­gelynek adni. Igazság szerint, hogy annyit fárad­tak a tagosításért. . . nem látnók is — hogy „egy-egy osztály zsúfolt­sága, vagy a felsőbb osztályokban a tanulmányi pályán való maradásért észlelhető jogosulatlan erőlködés képez az év folyamán nehezen leküzd­hető akadályt a teljesen jó eredmény elérésében/' (Ily nyakatekert mondatszerkesztéssel és le­hetetlen magyarsággal van az egész jelentés megírva.) A zsúfoltság az alsó osztályokban igaz, de „a jogosulatlan erőlködést" mi nem látjuk. Hisz a felső osztályokban alig van tanuló! Az Ötödik osztály 13 tanulós (a gimnázium ugyanazon osztálya növendékpapok nélkül 28); a hatodik osztályba 10 tanuló járt, 3 végleg elmarad közülök, egy-kettőből bukott, ha — ami nem valószínű — más intézetből nem jön át tanuló : a jövő évi hetedik osztály tehát 6—7 tanulóval nyilik meg. No ha itt nem lehet elsőrangú ered­ményt produkálni, akkor nem művészet a tanítás, hanem kaptafázás! A jelentés a fegyelmi állapotról szólva, az ifjúság közszellemét általában jónak látja. Csupán a hetedik osztályban „az engedetlenség összebe­szélés eredményeként jelentkezett." Kissé humoro­san hangzik azonban az igazgató előadása az ifjúság közszellemét javító „humánus bünteté­sekről." A tornatanitás okleveles s ugylátszik hozzá­értő kezekben van, de nem sok erdeményt mu­tathat fel kellő hely s megfelelő eszközök hiányá­ban. — A szertárak, könyvtárak kellő anyagi alap nélkül szintén nem igen haladnak. A kezdet ne­hézségeivel küzd a Segitő-egyesület is, tiszta vagyona 5900 s egynéhány korona, segélyekre fordított 222 koronát. A tanári testület létszáma teljes és elégsé­ges (maximális heti 18 órát csak a rajztanár tanit). A tanári testületről kritikát mondanunk alig lehet, mert működésüket egyénenkint nem ismer­hetjük. Feltűnő jelenség, hogy a tanári szolgálat éveinek száma tekintetében — a felekezeti hittan tanítóit nem számítva — 15 tanár közül 11-nek nincs még 5 évet meghaladó szolgálata sem. (a szolgálati évek számának összege a reáliskolában 90, ugyanazon létszám mellett a gimnáziumban 210.) Talán ily sok kezdő tanerővel szemben volt szükség, az oly sokszor hangoztatott „paeda­gogiai és didaktikai eljárás egyöntetűségére" vi­gyázni. Az osztályvízsgálatoi tett 281 tanuló között összesen 188 elégtelen osztályzat oszlott el. (A gimnáziumban 374 tanulóra 62.) Bukottak: Az I. oszt. 5-2°| 0 , II. 6i°] 0 , III. 9-7°| 0 , IV. 6-3°[ 0 , V. 6*7% VI. 11-2% VII. 10-3%. A számok beszélnek. Nem tehetünk róla, de az összefoglaló kép, melyet ezekután reáliskolánkról alkothatunk nem valami vigasztaló. Bizony a legfőbb vigasztaló momentum a miniszter 8175—1911. sz. rendelete Nem szóltak rá semmit. Szőke István oda sem nézett, csak le a Csompolya-partra, ahol a töretlen, káposztaföld táblái nyúltak el. A tiszte­letes ur összegönygyölgette a mappát s a jegyző már a pincetokot meg a kosarakat bontogatta. Kispatkó Dániel megcsóválta a fejét. — Tán valami szava van hozzá kigyelmed­nek ? — kérdezte tőle az inzsellér. — Nincs, dehogy van, tekintetes uram, — felelte sebtében a Kispatkó Dániel. — Csak ép­pen, hogy hasznavehetetlen föld a világon sincs. Ha csakugyan olyan, mire való akkor ő kigyel­mének, Nagy Gergely uramnak is? A domb egyik oldalában csöndesen, hall­gatagon lapultak meg az apró szalmafedeles vis­kók és a termetes csűrök, amiket avatag boglyák őriztek. A másik oldalon meg a leáldozó nap búcsúzott és a távol sik végéről oda tűzött a dombon kavargó csoport felé. A sok falusi po­tentátnak, az inzsellérmasinának, a nagy fekete plajbásznak és a dombnak ez árnyéka százszoro­san megnyúlva leborult az alant fehérlő falura, amelyik nem tudott róla, hogy ez a ráboruló ár­nyék onnan a tetőről száll, ahol bölcs beszéddel és furfangos írással igazgatják a falu sorsát. S tán a vicispán, a nótárius, sőt az inzsellér sem vette észre . . . . . . Messzi a gyalogút végéről néztem és képzelődő lélekkel szivemre öleltem a kopár domboldal sovány agyag földjét és az aljába fe­hérlő elhagyott, szegény, hiszékeny falut . . . az államosítás készségéről. E nélkül ugy sejtjük ha terünk volna, igazolni is tudnók, — iskolánk jövője nem vigasztaló ; félő, hogy sorsa azonos lesz Aesopus békájáéval, mely nagyravágyásában fölfujva magát, szétpukkant. A nagyot akarás tra­gikomédiája, m. k. (Folyt, köv.) HIREK. — Szabadságon. Fekete Rezső tb. főjegyző kedden három heti szabadságra ment. — Hymen. Kelemen Ferenc pilismaróti al­jegyző kedden tartotta esküvőjét Esztergomban Hagara Etelka pilismaróti tanítónővel, Hagara Antal szentgyörgymezei elemi iskolai igazgató leányával. — Részvét Kecskemétnek. A hétfői tiszt­újító közgyűlés napirendje előtt az elnöklő polgár­mesterhelyettes jelentést tett a képviselőtestületnek arról a borzasztó elemi csapásról, amelyet Kecs­kemét, a nagy magyar alföld egyik legnagyobb és virágzó városa szenvedett a földrengés által. In­dítványozta, hogy a Kecskemét szab. kir. várost ért eme szerencsétlenség felett adjon a képviselő­testület mély részvétének kifejezést. Osváth főjegyző a következő remekül stilizált levelet aján­lotta elfogadásra: A szabad királyi város tekintetes közönségének Kecskemét Esztergom, mely az ezer éves Magyar­ország létküzdelmeinek évszázadokon át szen­vedő részese volt és ezen sorsában nem egy­szer a megsemmisülés elé állíttatott, ősi nagy múltjánál és az átélt — következményeiben még jelenleg is érzett — csapások soha nem feledhető szomorú emlékének hatása alatt mé­lyen megrendülve értesült ama nagy szeren­csétlenségről, amely az ország városainak sa­ját erejéből naggyá lenni törekvő egyik leg­kiválóbbjai: Kecskemétet sújtotta s midőn afölött érzett legbensőbb részvétéről Kecske­mét szabad királyi város közönségét őszinte érzelmekkel biztosítja, bensőséges fohászban kéri a Mindenhatót, hogy elégelje meg a csapást, mindent békítő hatalmával adja vissza a lelkek nyugalmát és áldó kezével százszo­rosan pótolja helyre azt, amit kifürkészhetet­len okokból pillanatok alatt a megsemmisülés örvényének szélére állított! Kelt Esztergomban, a sz. kir. város kö­zönségének 1911. évi július hó 17-én tartott rendkívüli közgyűléséből. Atyafiságos üdvözlettel stb. A képviselőtestület élénk helyesléssel járult hozzá az indítványhoz. Az igaz ugyan, hogy a károsult kecskemétieknek bizonyára jobban esett volna egy ezerkoronás adomány, de hát szegény város vagyunk s ha már pénzt nem adhatunk, legalább jó, érző szivünkről állítottunk ki e levél­lel dokumentumot. - — Halálozás. Egy tiszteletreméltó, öreg matróna hunyta le Örök álomra szemeit szomba­ton. Özv. Brutsy Lászlóné, szül. Rudolf Mária f. hó 15-én délután 2 órakor, életének 76. évében elhunyt. Temetése hétfőn délután ment végbe a kir. városi temetőben nagy rokonság, ismerős részvételével. A megboldogultban Brutsy Gyula édesanyját, Rudolf Mihály pedig testvérét gyá­szolja. — Részleges tisztújítás a városnál. Hét­főn délelőtt 10 órakor ejtették meg a városnál a részleges tisztújítást. A rendkívüli közgyűlést Hoffmann Ferenc polgármesterhelyettes nyitotta meg s indítványára küldöttség utján hívták meg dr. ^Perényi Kálmán alispánt a választás vezeté­sére. A küldöttség tagjai Prokopp Gyula dr. ve­zetésével dr. Major Ödön, Schrank Béla és Tónay Tivadar képviselőtestületi tagok voltak. Az alispánt lelkes éljenzéssel fogadták, ki is megnyitván a tisztújító közgyűlést, a választás ellenőrzésére Bleszl Ferenc és Szecskay Kornél tagokat kérte fel. Majd mélységes részvétének adott kifejezést dr. Berényi Gyula halála felett s mele 6 szavakban emlékezett meg a példás tisztviselő érdemeiről. Jelen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents