Esztergom és Vidéke, 1911
1911-07-02 / 51.szám
diadalra Balázs Sándornak nem modern, nem színpadi hatásokra törekvő, de izig-vérig magyar és történelmi alappal biró drámáját. A kisebb szereplők: Vihari Gentilis, Rónai János püspök, Szigethy az igric és Fekete R. János diák szerepében a legjobbat nyújtották és nagyban hozzájárultak az elért sikerhez. Csütörtökön délután egy régi bohókás darabot, a Peleskei nótáriust újították fej. Az egész aréna belseje olyan volt mint egy óvoda, ahol a sok kipirult, bájos gyermekarcok lesik, várják az óvónéni szép meséjét és közbe-közbe jóízűen, ártatlan gyermeteg örömmel nevetnek, tapsolnak a fáról leesett mackónak és a zsákba bevarrt rókának esetén. A páholyokat is nevető babaarcok tarkították, s ugy tünt fel némelyik, mint egy fészek, amelyből négy-öt fiókamadárka kíváncsian nézegetett ki az előtte történő dolgokra. Ily gyermekekkel zsúfolt délutáni ház még nem volt nálunk. A peleskei nótárius, Ágotái Ferenc teljesen elemében volt s a karzat és gyermekelőadások kedvence nem szálanként, de egész nyalábbal aratta a tapsot. Ki nem fogyott az ötletességből s a felvonások végén percekig tapsolták. Az irigy rossz nyelvek szerint 25 év alatt most aratta Ágotái legnagyobb sikerét. A többi szereplő szintén kitett magáért, de különöses nagyon kedves és eredeti jelenéseket produkált a kitűnő Szigethy Bandi. Este Oláh Gyula jutalomjátékául a Luxemburg grófja került szinre. Dacára, hogy tavaly Mezei nagyon sokszor lejátszatta e darabot, mégis szépszámú közönség jött össze. Ez az érdeklődés persze nem annyira a sokszor látott operettnek, mint Oláh Gyula közszeretetben álló személyének szólt. Az első felvonás közepén, midőn a szinre lépett, tapssal fogadták a kitűnő színészt s egész este ki nem fogyott a meleg ünnepeltetésből. Többször hallottuk tőle a szerepében előforduló részleteket, de ily szépen, ily mesésen talán még sohsem énekelt. Valódi gyönyörűséggel, érzéssel hallgatta a közönség e széphangu baritonista énekét. Felvonások után percekig tapsolták és éljenezték a jutalomjátékos színészt. — Igen fokozták az est sikerét Szigethi, M. Fekete Rózsi, Vásárhelyi Tessza és Medgyaszay. Pénteken Bródy Sándor hires életképe, A medikus került szinre. Magas Béla, Kertész Dezső és Tárai Ferenc jutalomjátékául adta Mezei e darabot s talán ennek köszönhető, hogy telt ház gyönyörködött a pesti medikusok sokszor nyomorúságos helyzetének élethű fotográfiájában Rizát Gerzsó Szeréna játszotta meleg érzéssel. Magas az orvos szerepében kabinetalakitást nyújtott. Tárai medikusa kifogá:talan volt. Rónai a szabó szerepében minta alakítást produkált. Kertész, Fekete Rózsi és a többi szereplő is igen reá szolgált az egyes felvonások után ki-kitörő tapsra. Különösen zajos ünneplésben részesitették és többször a nyilt szinen tapsolták meg Magas Bélát és Tárait, a társulat e két oszlopos tagját. Az utolsó heti műsor. A közönségnek még az utolsó héten is igazán nagyon szép műsorban lesz alkalma gyönyörködni. Szinre kerülnek ugyanis a következő uj színdarabok: Vasárnap délután Luxenburg grófja, este Szigligeti örökbecsű népszínműve a Cigány kerül szinre Vécsei Ilona jutalomjátékául. Hétfőn a Bilincsek Reichenbach Hermann drámája, Kedden Édes öregem, Fali Leó gyönyörű zenéjü operettjének lesz a bemutatója. Minthogy a darab csak egy felvonásból áll még egy kiváló vígjáték kerül mellette szinre, itt először, Meguntam Margitot. Szerdán megy itt először a Bullemaus kisasszony házassága M. Fekete Rózsival a címszerepben. Partnere Kertész Dezső lesz. Ezt "az igazán ártatlan és fehér mulatságos vígjátékot melegen ajánljuk a közönség figyelmébe. Csütörtökön Földes Imre legújabb vigjátéku az Arckép kerül szinre elsőrendű szereposztásban. Pénteken bérletszünetben ismét a Cigányszerelem megy, a rendőrnyugdij javára. Szombaton a Narancsvirág gyönyörű zenéjü két felvonásos operett kerül szinre a főszerepekben M. Fekete Rózsi, Oláh, Szigethy és Á. Thurzó Margittal. Mellette még a Kox és Box rendkivül mulattató bohózat megy a címszerepeket Szigethy és Rónai játszák. Vasárnap két utolsó előadás, délután a Sulamith, este az Igmándi kispap népszínmű kerül szinre. Reméljük hogy most az utolsó héten, amikor az Igazgató ilyen kiváló műsort állított össze, közönségünk is ki fog tenni magáért és az utolsó héten estéről estére meg fogja tölteni a színházat. A társulat igazán megérdemeli. Vasárnapi levél. — A közteherviselésről. — Tudjuk, hogy népünk szegény, a városnak sok beruházással kell pótolnia előző évek hanyagságait, tudjuk, hogy egy város gazdasági helyzetéről tisztán a kivetett adók számításából hü tükröt, képet nem alkothatunk, mégis hozzávetőlegesen calculálva megállapodhatunk egy bizonyos fokú gazdaság létezésében, aszerint amint a helyi viszonyok s adott körülmények a számokat befolyásolhatják. Népünk szegénysége ellen az előző érák mulasztása' folytán egyszerre előállott beruházások tetemes összege látszik fellépni. Igy téve fel a kérdést — a körülmények ismerete nélkül, határozottan magasnak kell, hogy tartsuk a közterheket, de ha figyeljük azt a hatást, melyet manapság minden varosra a jó beruházások gyakorolnak, azt látjuk, hogy azok a közönség egyedei nyereségére szolgálnak. Nem akarom itt az egész városi pótadó alapját megvédelmezni, — arra, h gy a közterhek szükségessége megt?iráltassék, a képviselők illetékesek. Közbe legyen mondva, alig törődnek vele. — E helyütt csupán azt akarom kiemelni, hogy a „jó" beruházásokra sohasem szabad a pénzt sajnálni. Ezen szempontból véve a közterheket, abban mindenkinek arányosan kell részt vennie. De hát ki szeret adót fizetni ? . . . Mindez abból az alkalomból jutott eszembe, hogy nemsokára Esztergomban megkezdődik a IIMk osztályú adókivetése . . . Előre tudom, senki sem fogja keveselni az adót. Á törvény, amelyet az T848-iki „egyenlő teherviselés" elve szerint kell alkalmazni, a tiszta kereseti nyereményt, vagyis a hasznot kívánja adó alá vonni, nemcsak itt, de lehetőleg minden adónemnél. A házaknál 11 %-a, az üzleteknél 10 °/ 0 , a tőkéseknél 10 °/» stb. az adó. A hivatalnokok progresszív taksa szerint rovatnak meg adókkal. A föld birtok utáni adók a tiszta jövedelemnek 25 %-áf teszik, mely adó az uj törvények szerint 20 %-ra szállíttatott le, ami szintén tényleges 10 % haszonnak felel meg. Amint ezekből látható általában bizonyos harmónia észlelhető az egyes adók alapjainál — és mégis legtöbbször a kivetés szerint — pénzben fizetendő összegek között nagy aránytalanságok mutatkoznak. Nem lesz érdektelen tehát ennek okait kikutatni, mert ezek ismerete után joggal meg lehet állapítani azt, amit levelem elején kiemelni szándékom volt : hogy a közterhe* arányos felosztása és befizetése nem is olyan nagy teher, mely haszon nélkül vész el, mert a beruházások okozta helyzeti, anyagi okok és előnyök révén a polgároknak az részben visszatérül. Ha az okokat vizsgáljuk első sorban azt fedezzük fel, hogy a kiszabásnak alapját helyesen megállapítani nem iparkodik az adózó. Pedig ez a fő. A legideálisabb az a teher, amelyet maga a polgár vesz vállaira. De vájjon hányan sietnek kivenni ebből részüket ? ! Az államtól, a várostól mindenki sokat vár, jó, gyors közigazgatást, ingyen népoktatást, nyugdijat, ingyen törvénytevést, becses személyének megvédését, vagyonának megőrzését, szegényekre segélyeket ... — de adóintőt nem! Ott van a hiba, hogy senkisem vallja be lelkiismeretesen a jövedelmét, azt amiből él, nem azt a mi lenni látszik, vagy előveszik azokat a legkisebb taksákat, melyeket a törvény a vallomást nem adók miatt volt kénytelen kiszabni. Tulajdonképpen tehát az önadóztatás helyett paragrafus szerinti adózás áll be és az az 5 komoly ur, aki adónkat megállapítja, csak hozzávetőleg birja a mértéket megállapitni, de valóságosan nem. És ez igy volt s igy lesz mindig. Tökéletesség nincs a természetben sehol ... az igazságban sem. De törekednünk kell megközelíteni az igazságot, a helyest. Ily célt kívánok szolgálni, amidőn azt proponálom az adózóknak: vegye magára mindenki azt, amit képessége elbir. Ez pedig ugy lenne elérhető, ha Esztergomnak bizonyos összegben contingentált adóiból csoportokban kisebb contingensek alakíttatnának fokozatosan le az egyedekig. Másik oka az aránytalanságnak a törvények ismeretének hiánya. Sok adózó nem tudja, mit kell fizetni, — de azt se tudja, hogy vele hasonló jövedelmű mit fizet. Az adózók olyanok, mint a gyógyszerész mérlege, a legkisebb dolog is befolyással van reá. Visszatérve az önadóztatás eszméjére ezt olykép lehetne keresztül vinni, ha az egyes hasonló foglalkozásúak maguk közt felosztanák az összes adót. Mert igaz ugyan, hogy a zsebébe senkinek sem lehet belelátni — ha fináncról van szó, de magunk között mi nagyon jól fel tudnók osztani terheinket. A városunkban elterjedt rokonság, közismert jövedelmek mind e mellett bizonyítanak. A közterhek arányos felosztása nem egyes emberek érdeke hanem közös érdek s aki alóluk ki akar bújni, bizonnyára csak azért teszi, mert arányosítás következtében sokkal több jutna reá igazságosan, mint eddig jutott. .. , Könnyű lesz tehát a köznek kerékkötőit felfedezni: Közéletünkben úgyis széthúzás észlelhető — legalább itt kellene egyesülni s igy biztosabb adókivetéssel azok vállairól levenni a terhek egy részét, akik helytelenül viselik azt. André. NYILT-TÉR.*) Köszönetnyilvánítás. Istenben boldogult drága Férjem, illetve Atyánk, betegsége és halála alkalmával a jóleső részvét oly nagy megnyilatkozásával találkoztunk, hogy képtelenek vagyunk azt külön-külön megköszönni. Fogadják tehát mindazok, akik az elhunyt betegágya mellett velünk aggódtak, sazok kik a temetésen való megjelenésükkel a megboldogultnak az utolsó megtiszteltetést megadták, ezutoni hálás köszönetünk kifejezését özv. dr. Berényi Gyuláné és fiai. *E rovatban közlőitekért a szerkesztőség felelőséget nem vállal. v
