Esztergom és Vidéke, 1911

1911-07-02 / 51.szám

2500 koronás alapítvány jegyzőkönyvét nyújtotta át dr. Petényinek, aki 3000 koronára egészítette ki az alapítványt. Az izr. hitközség küldöttségét Scheiber Rezső, az Esztergomi Kaszinóét Istvánffy Elemér, az ipartestületét Magyary László vezette. A városi tisztikar nevében Hoffmann Ferenc lovag polgármesterhelyettes üdvözölte az alispánt és egyúttal átadta a város ajándékát, mely egy művészi kivitelű ezüst asztalkából és rajta hat személyre való teás és fekete kávés készletből áll. Az alispánnak mindegyik küldöttséghez volt egy-egy kedves, derűs szava s zajos éljenzéssel fogadták mindnyájan válaszait. Déli egy órakor a Fürdő-vendéglő kerthelyiségében 250 terítékű ebéd volt, amelyen az első felköszöntőt Meszleny Pál főispán mondotta a királyra, majd a hercegprímásra mint Esztergom vármegye örökös főispánjára. Dr. Major Ödön árvaszéki elnök szeretett főnökükre, Pongrácz főjegyző a főispánra, Peterdy Kálmán rendőrkapitány a városi tisztikar nevében az alispánra mondott lobogó tűzzel teli, sikerült toasztot. D5. Csárszky István a kath. kör képviseletében, Mácsik István segédhivatali főnök pedig a megyei kezelő és segédkar nevében gratulált az alispánnak. A hivatalnoki kar részéről történt felszólalást ugylátszik nem várta a jubiláns, annál jobban esett tehát neki, hogy külön is megemlékezett róla az ő kedves kiadója. Legutoljára az ünnepelt szólalt fel és köszönetének adott kifejezést a sok jó kívánatért. A bankett tartama alatt 80 üdvözlő sürgöny érkezett a jubiláns cimére, közöttük Vaszary Kolos hercegprímás, Szemere Miklós, dr. Boszival István, dr. Rajner Lajos, Hollósi Rupert, B. Kobek Kornél, Sacelláry György, Reviczky Károly, dr. Feleki Hugó, Berzeviczy József, Kosztics Labud, Renner József, Goszleth Lajos stb. üdvözölte az alispánt. A társaság még késő délutánig maradt együtt a fehér asztalnál Balogh Géza nótái mellett. A rendezés nehéz munkáját Gottmann István vm. levéltáros végezte. Este a színházban díszelőadás zárta le az ünnepségek sorozatát. Balázs Sándor „Csák vér" cimü drámája került szinre. Az ambiciózus színészgárda valóságos mintaelőadást mutatott be. gazdag s elbájoló öltönyredőzettel, s mind avval, mi Görögország leggyönyörűbb szobrait megdicsőitheté; hasztalan adott alkotásának illemes magatartást, sürü fátylat, a köztársaság legszebb korabeli matróna állását; hasztalan helyezé karjára a kis Britannicust, ki ártatlan kedveskedésével fényt vet az anya jellemére; a művészet nem képes elpalástolni az igazságot. A hazug fátyol lehull, az eszmény elenyészik, s a költött illem, s a szemérmetlen kéjnő egész kerete nem bilincseli többé le tekintetünket. Feltárul a nőstény farkas, előttünk áll meztelenül s remegve a kéjtől, amint leirta őt Juvenal a bosszúálló, a sülyedő népek utolsó erényével, az undorral eltelt költő ; előttünk áll egy szennyes helyen, titkon megszökve a palotából, követve egy rabszolganő által, akit elvetemültségben felülmúl, fekete haját szőke parókával elfödve, arany ékszerrel meztelen emlőin, füstölgő lámpával kezében, felelve a Lyciska (kis nőstény farkas) névre, melyet krétával az ajtóra irt, a járókelőket várva s magához szólítva, tőlük szennyes bért követelve. Ez a fennmaradt typus, az müve a nagy festőnek, mely a szobrász alkotását kiegészíti, s tovább fog élni, mint az érc és márvány, ez a valódi, találó, örök kép, mely büntetésként a legkésőbb időkig fenn fog maradni. Az izr. hitközség gyásza. Dr. Berényi Gyula halála. Mélyen megrendített mindenkit a csütörtökön reggel elterjedt gyászos hir, hogy dr. Berényi Gyula nincs többé. A fájdalmas hir futótűzként terjedt el a városban és mindenütt, vallás és társadalmi osztálykülömbség nélkül mély részvétet keltett. Benne az eszter

6

omi zsidó hitközség érdemes, közszeretetben álló elnökét, az orvosi kar egyik munkás, agilis tagját, a városi tisztikar díszét, barátai a legjobb és legnemesebb barátot, a város pedig egyik leghűbb és legigazabb polgárát veszítette el. Nem sokáig élt, 60 év nem nagy idő akkor, midőn a 87 éves atya még fia koporsóját kisérni birja az utolsó útra. Mint polgár mintaképül szolgálhat azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy valláskülönbség nélkül dolgozhatunk, munkálkodhatunk a mi szűkebb hazánk, városunk javára, egyházunk és embertársainkjüdvére, boldogulására. Mint orvos egyike volt e város legkitűnőbb és legkeresettebbjeinek s sok száz azoknak a száma, akik hálás kegyelettel gondolnak az immár sirban nyugvó dr. Berényi Gyulára. Hü polgára volt városának, lelkes munkása hivatásának, igaz barátja barátainak, oszlopa egyházának és letéteményese hitsorsosai bizalmának. Ily jó tulajdonságok mellett természetes, hogy boldogságban úszott családi élete is. A legpéldásabb férj, a legszeretőbb hitves és legjobb atya is volt egy személyben. Halálát, még korai elmúlását őszintén siratják, mert betölthetetlen ürt hagyott maga után. A halálesetről az alábbiakban számolunk be: Dr. Berényi Gyula a mult hó közepén rendes nyári szabadságára óhajtott menni, miért is a polgármestertől két heti szabadságot kért. El is utazott Bécsig, de útközben hirtelen rosszul lett s már másnap vissza is érkezett. Az uton állítólag romlott hust evett, amelytől bélbaja támadt. A család remélte, hogy jobban lesz betege, de dr. Berényi napról-napra válságosabb helyzetbe került. Az életéért aggódó család dr. Liebermann Leo budapesti orvosprofess zort hivatta betegágyához, aki bélcsavarodást konstatált nála. Midőn állapota javulni csak nem akart, dr. Korányi Sándor egyetemi tanárt hozatta fel a család a fővárosból, A kiváló professzor és a beteg kezelő orvosai: dr. Áldori és dr. Gönczy konzíliumot tartottak s előkészítették a családot a legrosszabbra. A beteg az utolsó percig megtartotta eszméletét, beszélgetett hozzátartozóival, majd a mult hét szerdáján végrendelkezett. Azután állapota súlyosbodott s végre szerdán éjjel 11 órakor megváltotta szenvedéseitől a halál. Dacára a késő éjjeli óráknak a gyászbabo-* borult házat igen sokan keresték fel, a környéke tele volt sétálókkal, akik aggódva várták a bekövetkezendő eseményt. 11 óra után dr. Weisz Sándor, a Chevra Kadisa elnöke közölte a várakozókkal, hogy dr. Berényi Gyula megszűnt élni. Csütörtökön intézkedtek az elhunyt hitközségi elnök temetése iránt, amelynek idejét és helyét pénteken délután négy órára tűzték ki a zsinagóga elé. Már jóval korábban gyülekezett a gyászoló közönség, hogy az elhunyt végtisztességén jelen legyen. Sokan keresték fel a gyászházat, ahonnan négy óra felé a templom elé szállították a koporsót. A temetésre nagy tömeg gyűlt össze, amelyben képviselve volt a város társadalmának színe-java. A hitközség uj rabbija, Spiegel Ármin végezte a gyászszertartást. Még el sem foglalta lelkészi állását s már is azt kellett utolsó útjára bocsájtania, aki oly szeretettel munkálkodott közre megválasztásán. Szívhez szóló, szép beszédben méltatta dr. Berényi Gyula érdemeit s nem maradt szem szárazon, midőn a 87 éves Öreg atyát vigasztalta fia halála felett. Az izr. dal- és zeneegylet két gyászéneke után a színtársulat férfi kira a „Mért oly borús ..kezdetű gyászdallal búcsúzott a színház orvosától. Azután kocsira tették a koporsót, amely megindult terhével a temető felé. Elül a Chevra Kadisa tagjai zászló alatt, majd az elhunyt tisztviselőtársai, a polgárság és közöttük kollégái haladtak. A kocsi után a gyászoló család. A mélyen sújtott özvegy, Zoltán fia karján fel-feltörő zokogással kiséri párját utolsó útjára; A koporsón a szebbnél-szebb koszorúk. A város tisztikara, az esztergomi orvos és gyógyszerészszövetség, a barátok és magánosok, ahol elhunyt hosszú működése alatt háziorvos volt, mind egy-egy koszorúval búcsúznak a derék férfiútól. A temetőkert udvarára ér a menet, leteszik a koporsót és ekkor előlép az elhunyt tisztviselőtársa és kollégája, dr. Áldori Mór és meghatottan vesz bucsut tőle. Majd a sirhoz viszik a koporsót, ahol a Szentegylet és hitközség nevében dr. Weisz Sándor mond gondolatokban gazdag beszédet, mely után lebocsájtják a sir szájába. Az özvegy hangosan kiáltja férje nevét, de az élettelen test koporsóba zárva visszaadatott az anyaföldnek. A halálesetről ugy a család mint a hitközség gyászjelentést adott ki. A koporsón a következők koszorúit láttuk: 1. Szeretett társának, — A városi Tisztikar. 2. Felejthetetlen barátjuknak, őszinte hálával — Bleszl Ferenc és családja. 3. Tisztelete jeléül, — Berán Károly. 4. Tisztelete és hálás elismerése jeléül, — A munkásbiztositó Pénztár. 5. Leitgeb család. 6. Utolsó üdvözlet, — Henning család, 7. Legbetegebb paciensétől, — utolsó üdvözlet. 8. Felejthetlen jó barátjuknak, —• Talián Ödön és neje, 9. Tisztelete jeléül, — Schwimmerék, 10. Őszinte részvéttel, — Frey család, lí. Mély részvéttel, — Buriánék, 12. Istenveled, — Szidi, Ella, Samu, 13. Édes Gyulámnak, — Rudi, 14. Tisztelete jeléül, — az Esztergomi izr. jótékony nőegylet. 15. Utolsó üdvözlet, — özv. Spanraft Tivadarné, 16. Szeretett orvosuknak, — Burány Ernő és neje, 17. Dr. Berényi Gyulának, — Esztergom vármegye orvosi szövetsége és gyógyszerész kara* 18. Lammich Károlyné, 19. A régi jó barátnak, — Magos Sándor és családja, 20. Utolsó üdvözlettel, — Reviczky Gáborék, 21. Atyai barátjának, — Az Osváth család, 22. Élete megmentőjének, Tauber Nándor, A gyászoló család koszorú megváltás cimén nagyobb jótékony adakozásokat tett. HIREK. — Tisztelettel felkérjük előfizetőinket, hogy az előfizetési dijakat a csatolt utalványlap felhasználásával címünkre beküldeni szíveskedjenek. — Hymen. Irlinger Antal, a főreáliskola fiatal tanára szombaton, július 1-én vezette oltárhoz aráját, Takáts Irmuskát a szombathelyi székesegyházban. — Az érdem jutalma. Singer Gyula joghallgatót, a szomszédos Párkány szülöttjét nagy kitüntetés érte. Elnyerte a kultuszminiszter 1000 koronás ösztöndiját, amelyet a miniszter azért tűzött ki, hogy a főiskolai hallgatókat az angol nyelv elsajátítására buzdítsa. Singer az oxfordi egyetem szünidei tanfolyamán az angol nyelvet teljesen elsajátította, amelyért most a vallás- és közoktatásügyi miniszter megdicsérte és a kitűzött 1000 korona ösztöndijat neki adományozta.