Esztergom és Vidéke, 1911

1911-06-25 / 49.szám

•Esztergom, 1911. XXXII. évfolyam 49. szám. Vasárnap, június 25. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Egyről-másról. Mi lesz a törvényszékkel ? Hogy mire van szüksége városunknak, azt mi nagyon is jól tudjuk. Annyira jól, hogy mindig olyat kérünk a mink nincsen se kérésnek a vége mindig az, hogy egy kéréssel gazdagabbak, de utána nem sokára egy reménnyel szegényebbek is leszünk. Ezt mutatja az esztergomi törvényszék visszaállítása iránt megindított mozgalom is. Mióta elvették tőlünk, szüntelenül visszasírjuk, nemcsak azért, mert megfosztottak tőle, de utóbb azért is, mert oly szerencsések lettünk, hogy a komáromi törvényszék illetékessége alá kerültünk. Őszinte öröm és bizonyos reménykedés fogott el mindig valahányszor az elvett törvényszék visszaállítása került szóba. így legutóbb az esztergomi és párkányi jogászság indított közös akciót arra nézve, hogy visszaperelje a város régi jussát. Tervüknek megnyerték a törvényhatósági bizottságot is, amely feliratilag kéri az igazságügvminisztert e közóhaj teljesítésére. A mult héten került a parlamentben tárgyalás alá az igazságügyi költségvetés. Itt lett volna az alkalom, hogy a megye országgyűlési képviselői közül valaki megkérdezze az igazságügyminisztert, vájjon mi lesz azzal a 14 uj törvényszékkel, amelyeknek felállítását még márciusban kilátásba helyezte. Az igaz ugyan, hogy azóta e szám ötre redukálódott, mert a pénzügyminiszter nem akar több pénzt adni kollégájának s igy csak ötöt állítanak fel az országban, ha ugyan e megmaradt szám a nagy melegben le nem olvad egyre. Az igazságügyi tárca tárgyalását pénteken már befejezték, de mi még mindig nem tudjuk, hogy miként gondolkozik a miniszter a mi kívánságainkról. Ilyenkor jut eszünkbe, hogy a képviselői állás igen szép, de csak ugy, ha a kerület érzi, hogy tényleg van képviselője. Hol van a tűzoltóság ? Van nekünk egy jól felszerelt, megszervezett, kitűnő vezetőkkel, sok tiszttel ellátott tűzoltóságunk, amely páratlan a maga nemében. Páratlannak azért mondjuk, mert nincs az országban még egy, ahol több lenne a tiszt, mint az egész tűzoltó legénység együttvéve. Jelenleg három-négy hivatásos tűzoltót tart mindössze a város, de azokat is csak ugy, hogy éppen a lelket tartja bennük. A 18000 lakoságu város tűzbiztonságára négy ember vigyáz! Erre azt felelhetné valaki, hogy bizonyára igen sok az önkéntes tűzoltók száma. Igen, sokan vannak, mert nyolc igazi tűzoltó kel fel, ha tűz üt ki, a többi csak a nevet viseli, mert se kiképezve nincs, se szolgálatot nem tesz. De az a legfurcsább az egészben, hogy e négy hivatásos és nyolc alkalmi tűzoltó felett legalább 10-15 tiszt parancsnokol, de azok sem a tűznél, hanem csak akkor, ha egyenruhában kell kivonulni. Esztergom néhai szabad királyi város tűzoltósága négy emberből áll/ Mit szól ehhez Gyiva, Sárkány, Huta és a többi hasonkaliberü falu, no meg természetesen a kaján Párkány itt a szomszédban. Most már tudjuk, hogy miért nem vett részt a városi tűzoltóság a bátorkeszi versenyen legalább hat tiszt vezetésével. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Requiem . . , Nem, a másé sohase leszel, A fiatal álmod az enyém marad; Harmatos, tiszta ifjúságod Sohase érjen perzselő nyarat . . . • Senki se nyúljon rabló kézzel Harmatos rózsa l — a szirmod után, Inkább lássalak halotti fehéren, Álmaink korai ravatalán . . . Pax Qobis. Hogyan mulatnak Budapesten? — Detektiv történet. — Irta: Fröhlich János. Goldos modern, egészen uj keletű elnevezése a jól ösmert „vurcni"-nak, éppen ugy, mint a „pali" a régi baleknek. A könnyelmű, pénzét esztelenül szóró férfit nevezik goldosnak a Budapesten elég-szép számmal található éjszakai korhelytanyák érdekeltjei. Hogyan és honnan keletkezett ez a fura szó ? Mi az etimológiája ? Mint minden a tolvajnyelv szótárába tartozó szónál, ennél is csak sejteni lehet eredetét. A goldos kedvence, vagyongyüjtési forrása a mulatóhely-tulajdonosnak. Száz kései vacsorára betérő vendég együttvéve nem ér annyit, mint egy közepes goldos. A fővárosban tizenöt-husz olyan lumptanya van, melyeket goldosok zsebére alapítottak. A detektívek akárhány kitűnő fogást csináltak már ilyen helyeken és tudvalevő dolog, hogy nagyon sokszor a pénzét szóró gonosztevő költekezésével vonta magára a rendőrség figyelmét. A Józsefváros egyik ilyen tanyáján történt. Éjfél után egy órakor egy gummikerekü kocsi állt meg a tanya előtt és két elegáns uri ember szállt ki belőle, hangosan kérdezte : — Mennyi sörük van ? A pincérek nem értették a kérdést. A vendég megmagyarázta: — Azt kérdem, hogy mekkora sörkészletük van raktáron. A tulajdonos szeme felcsillant. — Elsőrangú goldosok! — súgta oda a főpincérnek. — Tolják össze az asztalokat és rakják össze valamennyit! parancsolta a sör iránt érdeklődő. Néhány perc múlva teljesült a kivánsága. Mikor a sörös üvegek légiója már ott volt az asztalokon, a vendég folytatta: — Ha valaki ide bejön és sört kér, utasítsák csak hozzám. A maguk sörét megvettük és csak nekünk van jogunk a többi vendégeknek eladni belőle. A pincérek mély hajlongással jelezték, hogy megértették a dolgot. De ki issza meg a rengeteg sört ? Ujabb vendégre nem volt kilátás és igy a pincérleányok telepedtek le az urak körül és iparkodtak minél többet fogyasztani. Husz-harminc üveg sör hamarosan elfogyott, többet az iváshoz szokott leányok sem birtak elfogyasztani. A tulajdonos aggódott, hogy a két mulató vendég csak a megivott sört fogja megfizetni és a többit a nyakán hagyja. Kellett valami jó segítségről gondoskodni. A tulajdonos, a főpincér és a pincérleányoknak gyakorlatra és korra legelseje egy csoportba verődve tanakodtak. A főpincérnek jutott eszébe a mentő gondolat. Egy ugrással az utcán termett és a közeli állomás kocsisait, valamint a szomszéd utcabeli táncterem vendégeit értesitette, hogy potya sörivókra volna szükség. Néhány perc múlva aztán egymásután bakák, kocsisok és egyéb az utcán található alakok vonultak fel és rendeltek hangosan sört. A jókedvű ur pedig készségesen szolgálta nekik a sört, amely aztán egy óra múlva egészen elfogyott. A sör után következett a bor és végül a pezsgő meg a pálinka. Minthogy pedig az italhoz enni is kellett, a konyhából hamarosan előkerült minden, ami megehető volt. Midőn már minden italt megittak és a főpincér minden cigarettáját és szivarját elszívták és már semmi sem volt kapható, indulni készültek. A főpincér prezentálta nekik a számlát: ezernégyszázötven koronát tett ki. Egy arcizmuk f