Esztergom és Vidéke, 1911

1911-06-15 / 46.szám

Esztergom, 1911. XXXH. évfolyam 46. szám. Vasárnap, június 15 AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap ós csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára .14 f, Kéziratot nem adunk vissza. NyiHtér sora 60 fill. Prohászka, a szellemi óriás. Jó katholikusnak érzem magamat. Tisztelem mindenkinek vallási meggyőződését. De megkívánom, hogy az enyémet se merje senki ócsárolni. Vallásos vagyok. De nem bigott. Minden vallás parancsolatai az idők folyamán módosulnak, szebben, reálisabb nézőpontból tagolja őket az emberi agy és igyekszik összehozni a vallás mistikus tételeit a tudomány kipróbált, százszorosan bebizonyosodott, valamint elvont törvényeivel is. Ezt a kacsolatot kutatta és bizonyította a szentéletü, tudós püspök: a zseniális Prohászka Ottokár. Gyenge vagyok ahhoz, hogy Prohászka nagy szelleméről méltóan nyilatkozni tudnék. Nem vagyok sem illetékes, sem jogosult arra, hogy a nagy világ ezen legtudósabb, legokosaab és a római pápa után legszentebb főpapját csak egy szóval is védelmezni akarnám azon nevetséges és értelmetlenségre valló támadásokkal szemben, amelyek — sajnos — Esztergomból indultak ki, amelyek tápot adtak a világszerte elterjedt megdöbbentő, hihetetlen, sőt a magyarokra nézve sértő, felháborító hírnek. Minden nagy embernek voltak és vannak irigyei, ellenségei. Természetes, hogy Prohászkának is. Kicsinyes lelkek, selejtes tehetségek feléje is csattogtatják fogaikat. Csakhogy elfeledik, hogy ez a nagy ember olyan szeliemi régióban mozog, amelyet ők még meg sem tudnak közelíteni. Ne bántsátok Prohászkát! " Ez az egy nagy emberünk van, aki még a politika piszkos sarával nincsen befecskendezve, akinek hire, neve hódit az egész világon, akit irigyelnek tőlünk az összes nemzetek, amilyen papunk Pázmány óta nem volt és nem is lesz talán soha, akinek bölcsessége, tudása betölti a földkerekségét, akinek angyali lelke senkire sem neheztel, aki mindenkit szeret. A római pápát, Krisztus helytartóját tiszteljük, imádkozunk érte mint ilyenért, — Prohászkát ezt a szellemi óriást bámuljuk, csodáljuk, rajongunk érte és készek vagyunk érte vagy vele a tűzbe menni! V. Gyorsított vonatot. A helyiérdekű lassúsága. Annyit foglalkoztak és foglalkoznak a Budapest-Esztergom helyiérdekű vasút kérdésével, hogy szinte bizonyos komikus színezete van a hozzászólásnak. Régi vágya városunk közönségének, hogy a menetek célszerűen, lehetőleg mindenféle igénynek megfelelően szabályoztassanak. Ez azonban nem történik meg, sőt minden menetváltozással még rosszabodik a helyzet. Ezt talán fölösleges is volna bővebben fejtegetni; akinek volt Budapesten dolga, meggyőződhetett róla. Esti nyolc óránál tovább, — ha csak Párkánynána felé nem akar jönni — esztergomi ember nem maradhat Budapesten. De még ezeknél is bosszantóbb, szinte nevetséges, hogy közel három óra hosszat tartó utat kell megtennünk, mig Budapestre érünk. Az ut unalmas voltát nem is említve, ami mindenkinek kijut, utalunk itt azokra a hátrányokra, késedelmes huzavonákra, amelyek különösen kereskedőinket érzékenyen érintik. Egy élelmes kereskedő, egy jó üzletember irtózik ettől az úttól, mert — bár csak egy macskaugrásnyira van ide a főváros — ha valaki rászánta magát, hogy Budapestre megy, számolnia kell azzal, hogy egész napja tönkre van téve. Most ha valaki Vasvármegyéből jön fel a fővárosba, az igen természetesnek találja, hogy ügyének elintézése egy teljes napot igénnyel; de ily .közel szomszédságból tudni ezt, igazán elkeserítő körülmény. Szüntessenek be egy legkevésbbé alkalmas menetet és adjanak helyette gyorsított vonatot. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Besze Jánosról. Irta: Id. Farkasfalvy Imre. (Folytatás.) Az országgyűlés 1848. december 11-én megengedte neki, hogy Mészáros Lázár hadügyminiszterrel a táborba mehessen, s a „jó mellével és érchangjával buzdító szónoklatokat tartson; ami annál terhelőbb volt reá nézve, mert ő a legfelsőbb nyilatkozat dacára is követte azt az országgyűlést, amelyet október 3-án törvénytelennek nyilatkoztattak ki. Besze János nemcsak a függetlenségi conferentiákon vett tevékeny részt, hanem az országgyűlés együttes ülését az ő indítványára tették át a néppel telt református templomba; az ő kezdeményezésé^ ereszkedtek bele a képviselők a csajkás kerületnek Bácsvármegyébe való csatolásába, s ami legterhelőbb volt: ő fejtett ki legnagyobb tevékenységet abban, hogy Kossuth mint kormányzó tegyen esküt, s ennek a szövege formuláztassék. Mikor a debreceni ősrégi collegium falai közt jótékony célra hangversenyt rendeztek, ő rá hivatkozott Sárosy Gyula, aki a maga „Ponyvára került Arany Trombitájáéban igy irt : Jertek el Atyafi! jertek el egy szóra, Kik hajlandók vagytok minden szépre, jóra, Megfuvom harsogó „Arany trombitámat", Ezt a nektek csinált, uj verses munkámat; Mit Besze Jánostól hallátok több versben, Elfuvok mindent Mik a mult március óta nálunk estek, Mindent, node mindent magyarán lefestek . . . Az agitációt még a zsidó templomba is áthelyezte, s a pesti zsinagógában lázitó beszédet tartott, június 28-án pedig Pesten a Nemzeti Múzeum előtt egy terebélyes fa alatt állva ököllel fenyegette Ausztriát: Megbuksz zsarnok hatalom ! lesújt karunk hatalma! amikor az a mulatságos incidens történt, hogy egy hallgatni vágyó siheder éppen magára értette a célzást, s bele kiáltott, hogy akkor inkább, lecsúszik mintsem megvárja, hogy lerántsa valaki; talán éppen Besze. Az ágyút nem is olyan rettenetes hadi eszköznek nevezte, amely a magját ha kiköpi — ugy mond — hát szomorúan lekonyul; ásó, kapa, fejsze stb. az a magyar ember kezébe való; s az orosz csapatokról olyan kicsinylő, szinte megvető hangon hirdette, hogy az a magyarnak egyetlen vacsorára való. A forradalmi kormány 1849. július 15-én Fehérvármegye kormánybiztosává nevezte ki, s a vármegye különböző helyein népgyüléseket rendezett, s beszédeket tartott, s olyan szabadcsapat szervezéséhez is hozzáfogott, amelynek az volt a feladata, hogy az előrenyomult főhadseregtől elvált császári csapatokat fegyverrel tartóztassa vissza, ami miatt aztán hadi törvényszék elé is állították. A szabadságharc lezajlása után tizenegy hónapig egy ideig bujdosódon" ; hanem aztán önkényt jelentkezett s a cs. k. 3-ik hadtest parancsnoka a legkegyelmesebben elengedett halálbüntetés helyett tiz esztendei várfogságra Ítélte, amiből hetet töltött ki. Besze Jánost az esztergomi választó-polgárok 1861-ben országgyűlési képviselővé választották, aki mint ilyen, eleinte határozati párton volt; de később a Deák Ferenc zászlaja alá szegődött s valóban uralta a hangulatot éveken keresztül Esztergomban. A Besze nagy népszerűségének titka különösen abban a pathoszban rejlett, amelyet hivei közt fejtett ki. Valahányszor a gőzhajó állomáson kiszállt, ott várták a népesebb céhek vezérférfiai, néha nemzeti zászlóval, felbokrétázva, cigányzenével s a hazafias dalokat rázendítették, mikor a szónoklat véget ért. Nem hiányoztak a takaros menyecskék s a szép viruló hajadonok sem, akiket sietett Besze János magához ölelni, és megcsókolni. Az aszonyok korteskedésében rejlett a legnagyobb varázs. Mikor a nép Beszét a vállaira kapta, végig ment vele az öreg utcán, mig a városháztérre értek. Ilyen alkalommal történt, hogy az ősz Kakass Ferenc, aki a Meszéna-párt vezérférfia* volt, a saját lakása előtt a fal mellé lapult, s megvárta, mig a zajos néptömeg békében elvonul. A képviselőjelölt észrevette az öreg urat, s az emberek válláról nagy hetykén odakiáltotta : — Hiába kukorékolsz Kakass; megmutatom, hogy mégis Besze lesz a követ! Más alkalommal az ellenpárt harangszóval akarta a szónokot elnémítani, hanem a jelölt egy pillanatig se jött zavarba; végig tekintett a sokaságon, s azt mondta: — Tizenkét óra, kedves barátaim! Illik, hogy á kalapokat levegyétek s velem együtt buzgón rebegjétek el: Üdvözlégy Mária ! S a rekkenő melegben Besze szünetet tartott, s végig törölgette izzadt homlokát; aztán megint beszélt. (Vége köv.)