Esztergom és Vidéke, 1911

1911-06-11 / 45.szám

tej a gyermekek étrendjéből a forró évszak idején. A meleg időjárás alatt a tehéntej csak olyan alakba adható a gyermeknek, mely a mellett, hogy a tej alkotórészeit bomlásra nemképes állapotban tartalmazza, tápláló és könnyen emésztő anyagok hozzáadásával kifogástalan táplálékot képez. Ilyen követelményeknek felel meg az általánosan ismert Nestlé-féle gyermekliszt. — Esküdtszéki tárgyalás. Junius 6-án került a győri kir. esküdtbíróság nyári ülésszakának első ügye tárgyalás alá a közismert Dikacz ügy. Három évvel ezelőtt Bátifay Géza egy ügyészi határozat alapján azt irta Bivahli Gézáról, hogy egy Dikac Klári nevü 9 éves leánnyal fajtalankodott. E közlés miatt Dvihali pert indított Bártfay ellen. A komáromi törvényszék el is itélte a bevádolt szerkesztőt, aki a törvényszék által elkövetett többrendbeli szabálytalanság miatt semmiségi panasszal élt. A győri tábla helyt adott Bártfay kérelmének és az ominózus sajtópert a győri sajtóbirósághoz utalta. Kedden volt a főtárgyalás ez ügyben Győrött, amelynek vége az let, hogy az esküdtek Bátfayt a terhére rótt vád alól felmentették mertbeigazoltnak vették a Dvihalira megirt azon állításait, hogy az Dikacz Klári 9 éves leánnyal tényleg fajtalankodott. A tisztességes sajtó nevében reméljük, hogy Dvihali Géza mecénásai és támogatói megtisztítják a sajtó berkeit tőle, mert nótárius zsarolók és fajtalankodók a nyilvánosság őrei nem lehetnek s az ilyenek bűnei árnyékába sokszor azok is belékerülnek, jóllehet teljesen ártatlanul, akik az ilyen individiumok létezését elősegítik. — A magyar asszonyok évtizedek óta legkedveltebb és legelterjedtebb lapja a Háztartás, mert mindent felölel, ami a magyar házi asszonyt érdekli. Minden száma tele van érdekesebb közleményekkel, hasznos tudnivalókkal, amelyeket pompásan értékesíthet saját háztartásában minden háziasszony. Divatrovatában a legújabb divatot mutatja be képekkel, kézimunka rovatában pedig a legújabb kézimunka újdonságokat. Egészség, Szépség, Kozmetika, Gyermekszoba, Hasznos tudnivalók rovatai valóságos tárháza a praktikus tanácsoknak. Egyik legnépszerűbb rovata a konyha rovat, hol a legjobb receptek és heti étlapok szerepelnek. A lapnak munkatársai a legjobb írónők és írók, kik Urainé Hentaller Lilly szerkesztése alatt tiznaponkén pompásan megcsinált lapot nyújtanak. Előfizetési ára évnegyedre 3. — kor. Mutatványszámmal díjmentesen készséggel szolgál a Háztartás szerkesztősége, Budapest, Thököly ut 162. SZÍNHÁZ. Szerdán volt az első zsúfolt ház, Edmnnd Rostand világhirü színmüvét „A sasfiók"-ot adták. M. Fekete Rózsi a címszerepben a tőle telhető legjobbat nyújtotta. Táray Metternich, Vécsei Ilona Mária Lujza, Jávor Cemarata, Magas Flambeau, Vihary a császár szerepében jeleskedtek. A színházat színültig megtöltő lelkes közönség valóságos tapsviharban részesítette a szereplőket, de különösen Fekete Rózsit, aki nehéz munkát végzett mind az öt felvonáson keresztül. Itt megjegyezzük, hogy a közönség igen nagy része szeretné még végignézni a darabot Fekete Rózsival a címszerepben. Táray a francia sisakról kifejezett gyűlöletével. Magas pedig a veterán harcos megható tragédiájával keltettek nagy hatást. Egyébként maga az egész dráma, mint minden történelmi tárgyú darab, már meséjében is hatásos, kétszeresen az e napoleonidőkről szóló Ábrányi Emil fordításában. Csütörtökön Guti Soma dr. kacagtató szatirikus korrajza „A kormánybiztos" került szinre gyérszámu közönség előtt. Vécsey Ilona, Rónai, Magas, Czakó és Halmai tartották egész este derültségben a közönséget. Pénteken Bakonyi és Kálmán kiváló daljátéka, Az Obsitos vonzott kisszámú érdeklődőt. A címszerepet Medgyaszy játszotta. A kitűnő Szigethy Bandi és Rónai élvezetes és kedves játékukkal drültségben tartattak mindenkit. Turzó Margit a tőle telhető legjobbat nyújtotta de éreztük Szentgyörgyi távollétét. Tolnai, Magasné és férje nagyban hozzájárultak az est sikeréhez L. Krammer Hedvig és Bánhidi Jőzsef a teljesen reájuk szabott szerepben elsőrendű alakítást nyújtottak, Heti Műsor: Vasárnap délután fél helyárakkal Farkas Imre énekes táncos diáktörténete, az „Iglói Diákok" kerül szinre, mig este Lehár Ferenc diadalmas „Czigányszerelem" cimü szép zenéjü operettejének lesz a bemutatója. A „Messze a nagy erdő" és a „Volt nincs fene bánja" kezdatü dalokat Bangó jeles czigányzenekara kíséri. Hétfőn Rostand világhirü remekmüve a ,.Sasfiók" kerül szinre másodszor a Reichstadti herceg szerepében ezúttal Kertész Dezsővel. Kedden a „Cigányszerelmet". Szerdán Tolstoj hatalmas regényéből készült szenzációs dráma a „Karenin Annát" mutatja be Mezei igazgató, a címszerepben Vécsei Ilonával. A nagy személyzetű darabban mely a társulat valamennyi tagját foglalkoztatja a harmadak felvonásban előforduló „Vorei Morir" kezdetű olasz dalt Oláh Gyula énekli. Vasárnapi levél. — Rossz szokásokról. —\ Nagyon beteg az a szervezet, melynek részecskéi szertehullanak. Ilyen a mai magyar társadalom, s különösen a mi városi társadalmunk. Mintha- igazán a költőnek lenne örökkévaló jóslata szerint igaza . . . „s mint oldott kéve széthull nemzetünk." Tisztán politikai okokra ez a bomlás vissza nem vezethető, de igenis közgazdasági és társadalmi okok indították meg e széthúzás folyamatát, melynek végeredménye az erők olyan összeütközése, amely az összes erők megsemmisítését eredményezi . . . Eltekintve a felekezeti széthúzás és mesterségesen szított gyűlölködéstől, ott áll társadalmunk tömegében a másik bomlasztó erő: az embertársak szeretetének hiánya, lenézése, a gőg, a „flanz". Habár közgazdasági okok is belejátszanak, ezúttal csupán ezen utóbbi okkal óhajtok foglalkozni, mert ez van nálunk legjobban elterjedve. Az, aki közéletünkben vagy magántársas összejövetelein csak egyszer jelen volt, részt vett, feltéve hogy az idegen objectumaival bírál, azonnal megállapíthatja, hogy Esztergomban nincs 10 család, amely egymást igazán, az egyének, mint emberek rajongásával szeretné. Nincs iparos, kereskedő vagy „beámter" 10, aki egymást mint embert tisztelné, de számtalan van olyan, aki „/űss2:"-nyelven szólva: vigyáz a másik körmére. Asszonyok, férfiak nem becsülik egymást többre, mint amennyit adott helyzetben kell mutatniok, és az őszinte testvéri szeretetnek csak addig tart a fénye — amig jobb nem akad. S ha talán valaki jobb sorsba jutott, elfelejti régebbi barátját, 3 méterrel magasabban hordja a Tejét s igyekszik azt kerülni. Vannak, akiknek az a rossz szokásuk, hogy bizonyos körülmények közt szívesen barátkoznak nagyon távoli egyénekkel — de csak négyszemközt. Vannak,"kik nagyapáik és Árpád apánkra appellálnak a „plebs"-st\ szemben ; vannak, kik szívesen elfogadnak a zsidóktól pillanatnyi pénzsegélyt, de „uzsorásnak" mutatják, ha kéri a pénzt Ez ugyan régi szokása a magyarnak, de régen mások voltak az adósok. Vannak urak s igen sokan, akiknek ha köszönsz — rád néznek, megnéznek jól, s aztán odaütik a kezüket a — fülük mellé. Ez a köszönés is a mai nyegle társadalmi szokások egyike. Ha a „szalutálok"-nak köszönök, tudom, hogy az a mód, ahogy szalutálva elfogadják köszönésemet, korrektebb, mint az, amikor zavarba ejtenek azzal a fixirozással, mellyel a köszönőt végigsujtják. Vannak, akiknek ha köszönsz, — rád se néznek, de ha ismered és nem köszönsz : „apprehendálnak". Köszönni illik, elfogadni kötelesség. Katonáéknál benne van a tisztek reglamájábán: hogy a legénység köszönését viszonozni kell. Társadalmunkban ez megfordítva van; s azt tapasztalom, hogy mennél magasabb stallumban és szellemi fölényben (tudomány, képzettség, műveltség) él valaki, annál előzékenyebb, figyelmesebb. Ismerek egy, azaz két urat, akit sohasem birok megelőzni a köszönésben ; pedig nem tartozik vele. De van még egy csoportja a nem köszönőknek és ezt azok alkotják, akik elvárják, hogy magasabb stallumban és szellemi fölényben állók — nekik süvegeljenek először s akkor aztán nagy kegyesen „fogadják". Ez az igazi „flanz", egyik alakja, amit a köznép és közmondás a pórázon rángatódzó malaccal hozna vonatkozásba. Ha már a köszönésnél vagyok, engedtessék meg, hogy erre a témára jobban reávilágitsak, mert e külsőség bár csekélység, sokban hozzájárul az emberek egymástóli elhidegüléséhez. A köszönés és üdvözlés rendszerint együtt történik. Ámde mig sokan nagyot köszönnek távolról — ha üdvözlöd őt, hang- és szótalan lesz. Sokan megjárták már evvel; vannak, akiknek ha köszönünk és vagy „szolgájá-t, vagy "jónapot" mondunk, ügyetlenül leveszik kalapjukat és szótlanul újra felteszik. Ilyenkor biz kellemetlen érzéssel siet el a köszönő s megfogadja, hogy ennek sem köszön többet. Ilyen apróságok nagyon alkalmasak arra, hogy az embereket szembe állítsák ... és több más társadalmi okokkal el is idegenítsék egymástól. De tovább megyek. Ha valakinek sorsa igen szegényes, nehéz és anyagilag terhes, azért nem következés, hogy alázatos legyen. És mégis sokan vannak olyanok, akik erejükön tul költekezve, fényűzést kifejtve, lenézik velük hasonló embertársaikat, és vannak kik jobb sorsuk tudatában gőgösen kerülik a küzdelmesebb életű embertársaikat. Az elsőkre azt mondja a közmondás, hogy hitványak, az utóbbiakra pedig: hogy gőgösek. Társadalmunk azonban nem törődik a bölcseletekkel, él és pedig mindenki magának él . . . magának annyira, hogy saját magán kivül nem képzel gazdagabbat, előkelőbbet, és ami a fő, műveltebbet. Pedig ahhoz, hogy embertársainkat szeressük, nem kell más, csak érzés, nemes, fenkölt gondolkodás, mely nem a külsőségekből fakad, hanem a sziv mély érzéséből, de amely mindenkor a külsőségekben nyilvánul meg. Hogy kinek és mikor van joga embertársai fölé helyezkedni, nem az önbecs, a gőg szerint biráltatik el, hanem egyedül a nemes cselekedetek és a szellemi fölény alapján. Hálátlan vállalkozás, de mégis megkísérlem a társadalmat figyelmeztetni, hogy sokkal jobb másokat megbecsülni, mint önmagunkat. Több melegséget, több simpáthiát egymás iránt! André. — Halálozás. Tótprónai és bratniczai Prónai Ferenc 76-os számvevőkapitány pénteken 50 éves korában meghalt. Ma délután fél 6 órakor temetik a temető kápolnából. — Furcsa erkölcsi bizonyítvány. Győrmegyében történt meg az alábbi jóizü kis dolog. A falu egyik, nem valami jóhirü lakosa „erkölcsi" bizonyítványt kárt az érdemes elöljáróságtól. Hát a biró adott is neki irást, mely hangzott pedig eképpen: „Erkölcsi bizonylat. Mi alulírottak ugy is mint X község elöljárói, hivatalos készséggel, akarattal és nagy szives jó szándékkal ezennel bizonyítjuk, hogy Vacak Péter, községünkbeli szegénysorsu és rendű férfiú mindig nagyon szépen, csendesen és Istennek tetszőén viselkedett. Tisztességben ette a kenyerét. Nem bántott senkit, de azt beszélik szavahihető emberek a községben, hogy egész életében csavargott és pumpolt, hogy szegénynek „enyves" volt a keze. Amit szeme meglátott, azt a keze nem hagyta ott, de nagyon kényes volt a becsületére, egyéb erkölcseit nem ismerjük.