Esztergom és Vidéke, 1911

1911-06-08 / 44.szám

— Népmozgalmi statisztika. Esztergomban az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint 1911. május 28-tól június 4-ig. Születtek: iványi (fiu) csizmadia halvaszül. fia, — Vizner Zoltán izr. szabász fia, — Kajner Ferenc r. k. téglagyári munkás fia, — Korompai Anna r. k. földm. leánya, — Mészáros Margit r. k. kőmüvessegéd leánya, — Ispán Terézia r. k. földm. leánya, — Kovács Mária r. k. kőmivessegéd leánya, — Szőke Katalin Anna r. k. cipészsegéd leánya, — Holop (leány) földm. halvaszül. leánya, —. Miklóssi Sándor r. k. vasúti szolga fia, — Adler Imre izr. tanitó fia, — Szabó Imre r. k. szatócs fia. — Házasságot kötöttek: Klein Sándor izr. kárpitossegéd Budapest és Perl Jozefa izr. varrónő Esztergom, — magdenaui Magdich Antal Károly r. k. péksegéd és Reál Katalin r. k. szakácsnő Esztergom, — Fleischer Sámuel r. k. szobafestő-segéd és Pataki Mária r. k. szakácsnő Esztergom. — Meghaltak : Farkas Ferenc r. k. 62 éves földm. (érelmeszesedés), — Sinkó Julianna r. k. 1 napos (idétienség), — Raczkó Anna r. k. 81 éves (aggkór). — Magyar figyelő. Tisza István és Herczeg Ferenc kétheti folyóiraiának, a Magyar Figyelőnek 11. száma ismét feltűnik tartalmának nagy gazdagsága, a felvetett témák élénk változatossága és azon tárgyilagos törekvés által, hogy nemzeti fejlődésünk mindeu komolyabb problémáját pártszempontoktól mentve ojektiv világításba óhajtja helyezni. Kenedi Géza ,,Gondolatok a destrukcióról" cimen meglepően szabatos, mindkét szélsőségtől elhatárolt beállítását adja azon destruktiv irányuknaő, amelyek'ről éppen a mostani kultuszvita alatt annyi szó esett. Magvas, komoly és adataiban meglepő Szász Béla tanulmánya az öngyilkosságról. Mohar József a tanitó képzés reformjáról rendkivül figyelemreméltó cikket ir. Farkas Pál „A szociológiáról" cimü tanulmányában rámutat a társadalomtudományi kérdésekben jelenleg mutatkoüó kontraverziákra és megvilágítja mindazon problémákat, amelyek e kérdéssel kapcsolatban felmerülnek. A szépirodalmi részben Homoknak: ,,A légy" cimü elbeszélését találjuk, Yolland Arthur a testnevelésről nagyon érdekes szempontokat ád, Bálint Imre: „Kmetmegváltás" cimü közgazdasági cikkében egy rendkivül aktuális és fontos kérdésre tereli rá figyelmünket. A „Levelek Magyarországból" cimü rovatban ezúttal Eötevényi Nagy Olivér kassai jogakadémiai tanár szólal meg egy város keretén túlmenő mondanivalóit adja elő. A színházi rovatban Strakoniczky Károly Reinhardtról ir. Még kiemeljük a Feljegyzések igen gazdag rovatát, amelyben a legkülönbözőbb témák egyaránt magas szempontokból tárgyaltatnak. A Magyar Figyelő előfizetési ára egész évre 24 K, félévre 12 K, negyedévre 6. K. Kiadóhivatal Budapest, VI. Andrássy-ut 10. — A „Kultúra" ötödik száma is beváltotta azokat az Ígéreteket, amelyeket megjelenésekor hirdetett és ugy szerkesztés, mint kiállítás tekintetében méltó feltűnést keltett. Hogy pedig ez a vidéken szerkesztett lap mennyire megfelel hivatásának, azt leginkább az a nagy elterjedés igazolja, amely a lap fennállása óta tapasztalható, hs éppen ennek a nagy elterjedésnek a kifolyása az, hogy a „Kultúra" Ámon Vilmos szerkesztéséban a Röttig Gusztáv és Fia soproni cég kiadásában július hó elsejétől már nem havonta, hanem két hetenkint fog megjelenni ugyanazon előfizetési áron és kiállításban mint az eddigi havonta történt megjelenés mellett (negyedévenkint 5 korona). A „Kultúra,, 5. száma a következő tartalommal jelent meg: Consul: A magyar kultúra. Szávay Gyula: A fülemile. Lux Terka: Fák az útszélen. Begyáts László : Görög derü. Zsirkay János: Ács Feliciánné. Köveskuti Jenő: Halálra készen. Homok: A macska. Thomée József: Vén mesemondó dajkám. Petrik Béla: A művészi fényképezésről. Harsány Lajos : Noctumo. Győry Jenő : A „Szuwarow". Mészáros Sándor: A fekete várban. Dr. Paulovits István: Petőfiné két ismeretlen levele. Gyóni Géza: Tükör előtt. Ámon Vilmos: Az idegasszony. Skita Ervin: A közönség. Albert József: A préda. Köveskuti Jenő: Török költök. Dr. Paulovits István: Baló Tasziló költeményei, Munkácsy Sándor: Szinház. Havas Zoltán: Le salon. Ifj. Remetey Dezső: Budapest uj állatkertje. Művészeti krónika. Regéczy-Nagy Béla: A keramikáról. Röttig Odó: Műipar. Győry Jenő: Ex libris gyűjteményünk elrendezése. Berkes Antal: Külvárosi utca. Szenes Fülöp: A művész leánya. Árvák. A kis hamis. Ágoston Ernő: Szilágyi A. ex librise. Pállá Jenő, Markhot A., Szalay Pál, K. Fangh Dezső: Könyvdiszek. Bacsa Endre: Az álom. Grabowsky Antal: Osztozkodás. Az erdőben. Faragó Géza: Nehéz feladat, A köd. Petrik Béla: Szobafelvétel. Erdei ut. Szövegképek. — Korytnicán a saison már kezdetét vette. Az idei kivételesen rendkívüli meleg napok folytán már most is tömegesen látogatják hazánk e kies fürdőjét a gyógyulást kereső vendégek, A fürdőigazgatóság mindent megtesz, hogy ezt a természettől bőven megáldott gyógyhelyet a modern igényeknek megfelelővé tegye. A fürdőházak olyanná lettek átalakitva, hogy a legkényesebb igényeket is kielégítik. A tömeges beruházás folytán Kory.nica ma már egyike hazánk legelegánsabb fürdőinek, olyannyira, hogy a fürdő kényelménél egyúttal olcsóságánál fogva nem kell magyar betegeknek külföldre menniök. SZÍNHÁZ. : Másfél hete van itt Mezei s a közönség mintha kezdene a szinházláíogatásba belemelegedni. Az igaz, hogy az igazgató el is követ mindent, hogy ezt a nagyobbfoku belemelegedést a rendelkezésére álló eszközökkel előmozdítsa. A fővárosi színházak s-lágereit, a színműirodalom legjelesebb termékeit hozza a színpadra. Társulatának tagjai versenyeznek egymással abban, hogy tehetségük, művészetük legjavát nyújtsák a szorgalmas, kisszámú, de amellett igen hálás közönségnek. A társulat épen nem szűkölködik kitűnőségekben, mert oly elsőrangú női és férfi erők kerültek össze ugy az operett, mint a drámai előadásokban, amilyen tehetségeket eddig igazgató Esztergomba nem hozott. A felszerelés,-a díszletek igazán fővárosiasak, az előadás gördülékeny, összevágó. Czakó Gyula rendező kitűnő kvalitás és ért hozzá, hogy a jobbnál-jobb előadásokat produkáltassa. A zenekar művészlelkű, szimpatikus karmestere, Kerner Jenő most faragja a katona zenekar „strammos" játékát nyesegeti a csomókat s mire a sziniszezón véget ér, még talán neki fog a hadsereg leckepénzt fizetni. Szombaton este volt az első egészen telt ház. Fali Leó behízelgő melódiáju és kedvesmeséjü operettje, A Babuska került bemutatóra. M. Fekete Rózsika játszotta a címszerepet annyi bájjal és kecsességgel, hogy nálánál ennivalóan kedvesebb babuskát nem is találtak volna. A fiatal babaasszony zajos ovációkban részesült. Szentgyörgyi Lenkét mint mindig, valahányszor a színpadon, megjelenik, meleg tapsokkal fogadták Ez alkalommal fokozott erővel hangzott fel a taps, mert a bájos művésznő a női divat újdonságát: a nadrágszoknyát mutatta be. Minden női és -valljuk meg öszintéfi, — férfi szem is reátapadt. Egész este ki nem fogyott az ünnepeltetésből. Rozalilláját a zajos tetszésre többször megismételte A kitűnő Szigethy Bandival előadott párjelenete a legélvezetesebb perceket szerezte a publikumnak. Oláh Gyula mesésen szép énekével és természetes játékával excellált. Rónai Imre teljesen egyéni nevetésével, nevetettett meg minenkit. Ágotái Talmi Ezsiás színigazgató szerepében remekelt. M. Tolnai Juliska eddigi sikereinek számát gyarapította. Vasárnap délután %4 órakor a János vitézt adták Oláh, M. Fekete. Rózsi, Szigethy és Rónai csináltak jó délutáni előadást. Pünkösd hétfőjén délután Huszka Jenő Gülbabája ment Vihary val, A. Turzó Margittal és Vásárhelyi Tesszával a főszerepekben. Este Lotti ezredesei c. énekes bohózat került szinre. Szentgyörgyi Lenke a címszerepet elragadó kedvességgel és hamisittatlan egyéni humorral játszotta meg. A bemutatott táncprodukciók valósággal elragadták a közönséget. Temperamentumát, művészi bájjal egyesült ügyes táncát és remek toalettjeit megbámulták. Czakó Gyula maharadzsája, előadása a megtévesztésig fekete volt, ügyes táncát megismételtették. A helyzet komikumokban rendkivül gazdag darabot. M. Tolnai Juliska, Jávor Aranka, Rónai, Magas, a mindig kitűnő Szigethy, Vihari és Eöry aknázták ki. M. Fekete Rózsi a legbájosabb szobaleány, Halmai és Márkus hamisítatlan főpincér, illetve: röndértipus volt. Kedden Henry Battaille Balga szüzét hozták a színpadra. Az idei yilágszinirodalom legkiválóbb termését Ábrányi Emil mesteri fordításában élvezhettük. A darab cselekménye, felépítése, kivilele igazán gyönyörködtető, mély benyomásokat hagy lelkünkben. Ábrányi erős magyar nyelvezetének minden szépségét belevitte fordításába. Ebben lépett fel a társulatnak drámai hősnője Vécsei Ilona először. A zseniális irónak e remek alkotása zsúfolt házat érdemelt volna. Vécsey Ilonát először volt alkalmunk látni a színpadon s őszintén elmondhatjuk, hogy minden mozdulata egy második Márkus Emiliára vall. A minden izében teljesen kidolgozott, természetességgel megjátszott alakítása erős nyomokat hagyott a közönség lelkében. A mind halálig szerető hitves hűségét és magába fojtott szenvedéseit, hűséggel, megértéssel interpretálta. Nyilt színen, felvonás után percekig tapsolták. 0 kapta az első virágot, egy piros rózsákból kötött szép csokrot. Megérdemelte. A férjet Táray Ferenc alakította azzal a művészi erővel, amely minden alakitásából kicsillan. A balga szüzet Jávor Aranka kreálta igen szendeséggel odaadó kedvességgel és a szerelem fenségének átérzésével. Mindháromnak megérdemelt zajos sikere volt. Breznay Anna, Magas, Rónai és Kertész szintén művészetük legjavával járultak az est sikeréhez. Csütörtökön és pénteken a Sasfiók, szombaton Offenbach operája, a Hoffmann meséi kerül szinre. NYILT-TÉR.*) Hopp! Hopp! Tatarata! 80km.óránkint! Ez volt aztán az utazás! Hanem vendéglős ur, ^vT valamennyien alaposan berekedtünk. Hozasson csak mindjárt néhány doboz sodeni ásyánypasztillát, de W csakis valódi Fáy-félét, érti ? Két óra múlva tovább fl| kell utaznunk, addig el kell múlni a náthának és és ezt csak sodenivel érhetjük el. Egy doboz ára if 1 kor. 25 fillér, Főképviselet Magyarországra és Ausztriára : W. Th., Guntzert. cs. és kir. udv. szállító, Wien IVjL, Grosse Neugasse 17. *)Ezen rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a szerkesztőség. Levél Amerikából. Cleveland, 1911. május 17. Kedves Szerkesztő Ur ! Múltkori levelemben megemlékeztem az itteni munkaviszonyokról. A megélhetésért bizony Amerikázan is dolgozni kell. Ezúttal a vallási és egykét társadalmi impressióról óhajtok néhány adatot nyújtani. Clevelandban körülbelül 60 templom van, melyeket a különféle vallású és nemzetségü bevándorolt hivők építettek. Az egyes nemzetiségek szerint van itt magyar, német, horvát, tót és szerb katholikus templom. Templomaikat és papjaikat maguk a hivők tartják fenn. Erre a célra szolgáló egyházi adó, családonkint 10—12, sőt 15 dollár. A kivándorlottak gyermekei angol iskolákba járnak; cs^k a vallástant tanítják a hitközség papjai, külön díjazás mellett. Az oktatás — bármilyen nemzetiségű legyen is a gyermek — díjtalanul történik, sőt még a szükséges tanszereket is az állam szerzi be. Amerika az oktatásügyre igen nagy gondot fordit és sokat áldoz. A bevándorolt magyar véreink társadalmi élete — sajnos — igen alacsony fokon áll. Aszó szoros értelmében véve le is vagyunk nézve minden más nemzetiségű ember előtt; de hogy is ne, mikor a magyar ember nemcsak az ősi virtust, hanem vele a bicskát is elhozta magával az óhazából. És hogy a kés ne heverjen tétlenül a zsebben, gyakran megforgatják egymás beleiben, amely ügy vagy a vilíanyosszékben, vagy pedig az állami börtönben nyer befejezést. Itt nem' sokat kukoricáznak. Sokan még azt is eltitkolják épen ez okból, hogy magyarul tudnak. Legközelebb megfogom írni gróf Apponyi Albert itteni fogadtatását, melyen magam is részt vettem s épen ezért teljesen hü képet adhatok róla. Kiváló tisztelettel s.j.