Esztergom és Vidéke, 1911

1911-04-27 / 32.szám

Esztergom, 1911. XXXIII. évfolyam 32. szám. Csütörtök, április 27. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. TELEFON ' Esztergomi és interurbán 38. Párkányi 171. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre . . . . 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Vasárnaptól csütörtökig. Mizériák a rendőrségnél. A rendőrlegénység állandóan változik nálunk, kétségtelenül nem azért, mert jó dolguk van. Most is többen elmenőben vannak, mert a terhes szolgálatot nem bírják el. A közrendőrök tul vannak terhelve, állandóan szolgálatban vannak és a fizetésük éhbér, ami éppen csak arra elég, hogy éhen ne haljanak. Dacára, hogy nem ők élnek rendezett állapotok között, még sem az ő fizetésüket rendezik. A város urai Pató Pálként egyre csak azt hangoztatják, ej, arra ráérünk még és aki nem tud éhezni, az miért is akar rendőr lenni. Hogy ezt a tűrhetetlen állapotot a város közbiztonsága erősen megsínyli, azt hisszük, arról a közönség elég intim és nem éppen hízelgő részleteket is tudna elmondani. Nevel az igazgató ur! A nevelésről, annak elveiről sokat vitatkoztak és irtak már a pedagógusok. Némelyek szerint ugy szép éz eredményes az ifjúság jóra oktatása, ha a rosszról, az elkerülendőről kegyes szavakkal győzzük meg a fiatal nemzedéket.. . Mások szerint ellenben csak ugy lehet a tanuló ifjúságnál eredményeket felmutatni, ha ököl, pofon, korbács a nevelés-oktatásnál nem a segéd-, hanem a főeszkőz. E kétféle módszertan utóbbi mivelői közé tartozik — ugylátszik, a helybeli főreáliskola ily érdemekben nem szegény igazgatója, Nagy Antal is. E jeles tehetségű úr, akinek minden nevezetessége abban van, hogy a tanárvizsgáló bizottság kegyelemből a tudomány berkeibe eresztette s hogy mig a reáliskola főreállá nem avanzsirozott, legalább 5—6 éven keresztül mindig ő mondott ugyanoly szövegű felköszöntőt a polgári egyesület lakomáján a mindenkori főispánra. Egyéb nevezetessége nincs, hacsak a legutóbbi igazgatói ténykedéseit nem vizsgáljuk. Hát mit is csinált e jeles ur? Három hetedik osztályos növendéket, 17—18 éves ifjakat hétfőn előadás közben az irodájába rendelt. Az ifjak bűne az volt, hogy a Kakas Márton cimü vicclapot nézegették szombaton délután, nem az iskolában óra alatt, hanem kint a borjumezőn játékóra után. E helytelen eljárásukért a tornatanár már a helyszínén ősszebitangozta, gazemberezte (!) a növendékeket, majd a hétfői előadás alatt az osztályfőnök — mint ilyen csiny után illik — atyailag megdorgálta őket. Ez mind nem volt elég a hatalmas basának. A folyosón várakozó három növendéket egyenként behivatta szobájába s mig az ifjú be se ért az ajtón, már neki rontott, s többször arcul ütötte. Igy ment az kettővel. A harmadik hatalmas termetű fiatalember, midőn belépett, nem várta be a direktor ur rohamát, hanem reárivalt: Ha hozzám nyúl, hát megfojtom /Nem is bántotta őt a meglepett igazgató. Az önérzetben mélyen sértett, megpofozott két diák sirva ment vissza a tanterembe, ahol a többiek is felzúdultak az igazgató ily barbár eljárásán. Amidőn az esetet nyilvánosságra hozzuk, nem kételkedünk, hogy a főreáliskola hí„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. felette. Ehelyett inkább essék szó az uj nyári szövetekről. Az utolsó időben gyakran kitört nem egy olvasónkból a nagyon is jogosult panasz. „Mit csinálunk, ha a divat igy halad, mi, akik se túlságosan karcsuk, se nagyon fiatalok nem vagyunk? Vájjon nem törődnék a divat valahára velünk is?" Hát ami a ruhák formáját illeti, a divat most sem irgalmaz ebben a tekintetben, mint ahogy ez az "idény elején soha sem szokott máskép lenni. Másként van ez a szövetekkel. A csíkos minta lévén divatos, ez mindig kedvez a kövérebb alaknak és a kornak. „Vezet" a feketén-fehéren csikós szövet a gyapotmuszlinban csak ugy, mint voálban, selyemgázban, krisztalinban, batisztban és zefírben. A sima mintázatlan szövet a mintázott mögé szorul, a mi az olyan nagyon általánossá lett kimonó forma mellett szívesen látott módon megélénkíti a divat képét. A legegyszerűbb formával is meglepően változatos, és különböző hatást lehet elérni, csupán csak a különböző szövetek ügyes feldolgozásával. Nagyon sok a végig törökmintás és skótkockás voál, mely fedett mintázatával idősebb nőnek is megfelel; a voál keskeny és széles szélmintával, olyan mintázattal, mely eddig csak gyapotmuszlinnal volt szokásos és a szövetet jó közelről kell megnéznünk, hogy felismerjük tulajdonképpen micsoda. Meg kell még említenünk a nagyon célszerű, jól mosható gyapot-voált és a fiatalos hatású általában tarka mintázatú tüllszöveteket. Kedvelt amellett a fekete-fehér kockás gyapotmuszlin kockás és csikós szélmintával. Blúznak nagyon kedvelt a mindenféle gyapotkrepon, letüzött szegélyekkel; a likacsos és pontozott hímzésű vászon és batiszt szegélyezve. A pontozott mull nagy újdonság számba megyén és szeretik sima mullal vagy batiszttal vegyíteni a feldolgozásnál. A halványan tarka szélmintával nagyon fiatalosan hat és fehér alapon fekete pontokkal nagyon is megfelel fekete szoknyával félgyászhoz. A sima és tarka szövetet megint nagyon szeretik elvegyíteni, mint valamikor régen; jól illik egymáshoz a voál és a fulár pamutmuszlin és fulár, etamin és pamutmuszlin, továbbá a sima és mintás muszlin, sima és mintás voál stb. Színben még most is a fehér a legkedveltebb, de divatos a szamóca- és pezsgőszin, középkék, sötétzöld és aranybarna árnyalat. Az áttetsző anyagból készült ruhákhoz természetesen szükséges az alsó ruha, mely többnyire fehér, ritkán szines, különállóan készül és az ujja hozzá van szabva. Csipkével és hímzéssel szokták díszíteni, ki egyszerűbben, ki dúsabban. A mindig diadalmas blúzt az idén sokféle változatban láthatjuk, de még az ingblúz formánál is az ujja mindig a hozzávágott, csak félhosszu és alól széles. Nagyon szép fulárbluz modelleket láttunk, melyeknél a szélminta keskeny nyakbetétnek és ujjcsiknak van alkalmazva. Á felső bluz és a gallérnélküli is átjön még az uj nyári divatba, ami abból a szempontból nagyon örvendetes körülmény, hogy gyorsan és könnyen elkéA HEGYEKRŐL . . . A hegyekről violás ködöt Elűzte már a nap. Jöjj velem édes; a város fölött Ne lássunk kormos árnyakat. Repüljünk föl, ugy csábit a magas, Eget, fényt akarok. Égő lelkünkkel cimboráljanak A sasok, felhők, viharok. 4 szél borzolja éjszinü hajad, Öleljen át a levegő. Hagyjuk a várost, itt haldoklanak, Fönt van az ifjúság, erő. Jöjj édesem, oly szép a délután Járjuk a hegyeket. 5 zengjük az élet himnuszát A tornyos temető felett.. . PETERDI ANDOR. A divat. — A Divat Ujság-ból — A nadrágszoknyáról talán elég volt annyit mondanunk, amennyit a mult számunkban beszéltünk róla és igy egysserüen napirendre térhetünk felette. Ehelyett inkább essék szó az uj nyári szövetekről. Az utolsó időben gyakran kitört nem egy olvasónkból a nagyon is jogosult panasz. „Mit csinálunk, ha a divat igy halad, mi, akik se túlságosan karcsuk, se nagyon fiatalok nem vagyunk? Vájjon nem törődnék a divat valahára velünk is?" Hát ami a ruhák formáját illeti, a divat most sem irgalmaz ebben a tekintetben, mint ahogy ez az "idény elején soha sem szokott máskép lenni. Másként van ez a szövetekkel. A csíkos minta lévén divatos, ez mindig kedvez a kövérebb alaknak és a kornak. „Vezet" a feketén-fehéren csikós szövet a gyapotmuszlinban csak ugy, mint voálban, selyemgázban, krisztalinban, batisztban és zefírben. A sima mintázatlan szövet a mintázott mögé szorul, a mi az olyan nagyon általánossá lett kimonó forma mellett szívesen látott módon megélénkíti a divat képét. A legegyszerűbb formával is meglepően változatos, és különböző hatást lehet elérni, csupán csak a különböző szövetek ügyes feldolgozásával. Nagyon sok a végig törökmintás és skótkockás voál, mely fedett mintázatával idősebb nőnek is megfelel; a voál keskeny és széles szélmintával, olyan mintázattal, mely eddig csak gyapotmuszlinnal volt szokásos és a szövetet jó közelről kell megnéznünk, hogy felismerjük tulajdonképpen micsoda. Meg kell még említenünk a nagyon célszerű, jól mosható gyapot-voált és a fiatalos hatású általában tarka mintázatú tüllszöveteket. Kedvelt amellett a fekete-fehér kockás gyapotmuszlin kockás és csikós szélmintával. Blúznak nagyon kedvelt a mindenféle gyapotkrepon, letüzött szegélyekkel; a likacsos és pontozott hímzésű vászon és batiszt szegélyezve. A pontozott mull nagy újdonság számba megyén és szeretik sima mullal vagy batiszttal vegyíteni a feldolgozásnál. A halványan tarka szélmintával nagyon fiatalosan hat és fehér alapon fekete pontokkal nagyon is megfelel fekete szoknyával félgyászhoz. A sima és tarka szövetet megint nagyon szeretik elvegyíteni, mint valamikor régen; jól illik egymáshoz a voál és a fulár pamutmuszlin és fulár, etamin és pamutmuszlin, továbbá a sima és mintás muszlin, sima és mintás voál stb. Színben még most is a fehér a legkedveltebb, de divatos a szamóca- és pezsgőszin, középkék, sötétzöld és aranybarna árnyalat. Az áttetsző anyagból készült ruhákhoz természetesen szükséges az alsó ruha, mely többnyire fehér, ritkán szines, különállóan készül és az ujja hozzá van szabva. Csipkével és hímzéssel szokták díszíteni, ki egyszerűbben, ki dúsabban. A mindig diadalmas blúzt az idén sokféle változatban láthatjuk, de még az ingblúz formánál is az ujja mindig a hozzávágott, csak félhosszu és alól széles. Nagyon szép fulárbluz modelleket láttunk, melyeknél a szélminta keskeny nyakbetétnek és ujjcsiknak van alkalmazva. Á felső bluz és a gallérnélküli is átjön még az uj nyári divatba, ami abból a szempontból nagyon örvendetes körülmény, hogy gyorsan és könnyen elké-