Esztergom és Vidéke, 1911

1911-04-02 / 27.szám

Esztergom, 1911. XXXIII. évfolyam 27. szám. Vasárnap, április 2. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. TELEFON ' Esztergomi és interurbán 38. ' Párkányi 171. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Városi kötelességek, Ha város akarok lenni, intézményeim legyenek városiak. Azt csak csúfolják városnak, mely e rangsorba illeszkedik és falusias instittitiói vannak. Hogy a városi jelleg kötelezettségeket ró reánk, abban nincs ellentmondás, hogy e városi kötelezettségek elviselhetetlenül terhesek, abban is megegyezünk mindannyian. Marad tehát a vitatkozás terének az, hogy nem lehetne-e közjövedelmeinket szaporítani? Hogy a városi, a községi adót emelni nem lehet, — ezt mindenki érzi. Ezr tyúkszem, melyre ne. lépjen senki, mert ez fáj. De nem volnának-e közjövedelmeink, amelyeka közköltő aránykulcsát leszállítanák? Erről érdemes konsiderálni. Nagykőrös nincs a világ végén. Ősi magyar város. Arany Jánosról és az irodalmi triászról nevezetes. Ujabban nagy konyhakerti export. Ennek a városnak negyedszázadnál jóval idősebb községi takarékpénztára van. Az évi tiszta jövedelem a százezer" koronát meghaladja és progresszív minden évben nő jövedelme. Elláthatja belőle a város a közigazgatást s talán az iskolaügy nagy részét. A közköltő mérsékléséről tehát ott beszélni lehet és mégis szabad városi feladatokat szolgálni. Van is villanyvilágítása, aszfaltja, egészséges vizet adó artézi kutjai. A város kanalizálva van. Mein Liebchen, was willst du noch mehr? Az öt ujjunkon el tudjuk sorolni azokat a helyeket, ahol szeretett hazánkban községi takarékpénztár van. Nagybánya város él belőle városi kötelezettségeinek s bár a meglévő néhány intézmény gyönyörű példáit mutatja a közjövedelemszerzésnek s bár a városok egész sere^ állandó és mozgó tőkét kezelnek, — ideges összerebbenés van, ha valaki felveti a kérdést. Egy pár nagyrészvényes ideges félelme ez a konkurenciától. Csakhogy a köznek nagy érdekei előtt, e külömben se igazolt idegességnek meg kell szűnnie. Jól fundált s meglevő takarékpénztárak kibírják a községi takarékpénztár konkurenciáját, hiszen a községi takarékpénztár éppen jellege miatt egész sereg takarékpénztári üzletágat nem is frekventálhat. Ne tessék megijedni a községi takarékpénztártól, nagy részvényes urak! Ami azonban a részvényesek részéről „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Fájó húron. Egy szempár az utamba tévedt, Egy szempár a szemembe nézett, Egy szempár lágyan megcirógatoti, Egy szempár . . . s én — nem én vagyok. Egy csók szeretni megtanított, Egy csók mosolyra késztetett, Egy csók perzselve, izzón rám tapadt, Egy csók . . . s én egy tettem veled. Egy álom ellopta az álmom, Egy álom könnyet csalt szemembe, Egy álom összezúzta lelkem, Egy álom — álom mindörökre. . . R. RUTKAY EMMA. Gondolatok. Ne kérdezd soha, hogy: mit ér nekem ez a világ ? hanem azt, hogy : mit érek én a világnak? A viz a hidegtől, a sziv közönytől fagy meg. * Az emlék a szép idők sírköve, de halottja nem támad fel soha. * A virág elhervad, a csillag lehull, a fa kiszárad, az ember meghal — és igy csak az elnevezés különböző, de sorsunk egy: az elmúlás. * Boldogtalan élet, melyben egy csepp könynyet sem hullattál, sem nem érdemeltél! A gazdag emberek nem érnek rá, hogy a mennyországba létrát építsenek. * Az irás az ész beszéde, a zene a szivbeszéde, az ajk jobb, ha csókol vagy mosolyog, mintha beszél. * Mikor kettő nevet, a harmadik szeret, mikor kettő szeret, a harmadik sir. Isten vigyáz, hogy a fák az égig ne nőjjenek, de arra mi kell, hogy vigyázzunk, hogy a gyomok a fákon felül ne emelkedjenek. * Szerelmes ember: kis ész nagy sziv, — tanácsot tőle sohse kérj. A világon leginkább a tökfilkó röstelkedhet, mert nem lehet király. * * Még a jó Isten is szeretné, ha több volna az ember és kevesebb a majom. Az ifjú nagyon siet, a férfi rendesen halad, az öreg csendesen közeledik a — halálhoz. * A vakot vezetjük, a sántát cipeljük, hanem a butát — viszi a protekció. * Megházasodni: jó, megnősülni: veszélyes, feleséget találni: lehetetlen. Péterfy Tamás. OBO a jogos önvédelem óvatosságának látszik, — az már a belügyminisztérium városi osztálya részéről kissé a kerékkötés cselekedete. Évek óta fekszik a belügyminisztériumban néhány, a haladást zászlajára irott városnak községi takarékpénztárt felállító határozata jóváhagyás végett. S mit tesznek ezzel? Gyűjtik, tanulmányozzák, vagy már régtől ad akta is tették. Hogy miért? Ennek okait még csak nem is sejtjük. Bizonnyal komoly közigazgatási aggodalmak; lehetséges, hogy a községi takarékpénztárakat felállítani óhajtó városok nem voltak elég erősek erre az alkotásra. Ámbár már Budapest székesfőváros csak e részben nem aggodalomkeltő ? Hihetőleg törvény készül, amit legjobban szeretnénk, mert törvénnyel a részvénytársasági érdeket is meg lehetne védeni és e mellett a törvény széles területen megállapítaná a községi takarékpénztárak mozgalmát. De csak mindenképpen tapogatódzunk, mint a kérdésben forgó üggyel szemben általában kényszerülünk tenni, ha városi kötelezettségekről írunk. Nem következik-e be a régi, az elpusztíthatatlan magyar betegség: a fenn az ernyő, nincsen kas. Belelovagoljuk magunkat város kötelezettségekbe, mikor elég lenne falusi életet élnünk. Mert torkig vagyunk a magán rangkórsággal. Ahol a város fejlesztésre természetes feltételek nincsenek: ott balfogás várost játszani. Mert ott is az Aesopus meséje következhet be, az, mikor a béka olyan nagy akart lenni, mint az ökör. Ne tessék benne trivialitást találni. Hiszen minden hasonlat sántit. A jegyző és a reprezentáció. A mi avult községi törvényünk, amely különben akkor sem volt valami modern alkotmány, amikor meghozatott, ugy rendelkezik, hogy rendelkezéseiből az illetékes és legilletékesebb hatóságok, különösen az utóbbi években azt magyarázzák ki, hogy a községnek és igy az elöljáróságnak is, feje a község birája. E botor törvénymagyarázatra már régen ráczáfolt maga a csalhatatlan élet, amely nyilván bebizonyította, hogy a községnek igazi vezetője, feje, éltető lelke, mozgató ereje a községi jegyző. A jegyző mellett a bírónak jóformán a statiszta szerepe sem jut s egyszerű község gazdájává lesz. A hatóságok és egyesek, akármily természetű ügyben is nem a bíróhoz, hanem a jegyzőhöz fordulnak, mert hiszen a birok nem csak — csekély kivétellel, — teljesen járatlanok a különféle törvények, rendeletek és szabályrendeletek, utasítások labirintusaiban, de nagyrészt még annak a modornak is