Esztergom és Vidéke, 1911

1911-03-30 / 26.szám

Jerfy Géza dr. kamarai titkár ismertette tartalmas jelentésben a mult év történetét. A kamara 23 választmányi ülést tartott, amelyen 1171 ügyet intéztek el. Az 1910. év végén a kamarának 135 ügyvéd (2-vel kevesebb, mint az előző évben), és 69 ügyvédjelölt (eggyel több, mint előző évben) tagja volt. A legtöbb munkát a kamarának az országos gyám és nyugdíjintézet adta. Örvendetes tényként konstatálható, hogy az intézet öt év múlva már oly helyzetbe jut, hogy a nyugdíjas tagjainak a maival szemben, már tud a megélhetéshez elégséges összegeket folyósítani. Mint a mult évben, ugy most is kifogásolják az intézet horribilis adminisztratív kiadásait, melyek több mint 50000 koronára rúgnak. A kamara tagjai 150 pártfogói 82 bűnügyi védelmet láttak el díjtalanul, ami megállapítható, de a kamarakerületben sokkal több ingyenes, díjtalan jogvédelmet szolgáltattak. Főképen az ügyvédi kar fiatalabb tagjai a gyermekvédelmi bizottságokban is tekintélyes számmal vettek részt. A bíróság az ügyvédi kamara között fennálló jó viszonyról, annak egyik dokumentuma, hogy a kamara az üléseit — Szabó Jenő elnök előterjesztése alapján az igazságügyminiszter hozzájárulásával — a törvényszék palotájában tarthatja, a legnagyobb elismeréssel adózik a jelentés. Csak azt kifogásolja, hogy a bíróság az ügyvédeknek kevés dijakat állapit meg. A miniszterhez intéznek ez ügyben kérelmet, hogy az ügyvédi dijak megállapítását törvényben szabályozza. A törvényhozás megalkotta az uj bűnvádi perrendtartást, amely Plósz Sándornak és Székely igazságügyminisztemek biztosit érdemeket. Mégis kifogásolják, hogy váltóperléseknél csak a 200 koronát meghaladó összegeknél van ügyvédkényszer és hogy a válásoknál a békéltetési tárgyalásokból az ügyvédeket kizárták oly indokolással, hogy az ügyvédek a békülést akadályozzák. Az utóbbira vonatkozóan megállapítható, hogy a hivatalos békéltetés sablonszerű eljárása nem szokott eredményre vezetni, mig az ügyvédek legtöbb esetben a békés megoldásra közbenjártak. Az ügyvédek gazdasági helyzetének javítására elsősorban szükséges az, hogy az ügyvédi pályára való tódulást megakadályozzák, a jogi pályára való jutás megnehezítésével. Szükséges lenne erélyes intézkedés a zugirás ellen, a közjegyzők teendőinek egy részét ügyvédek végezhessék, az eddigi ingyenes jogvédelmet dotálja az állam, végül tegyék kötelezővé telek- és hagyatéki ügyekben az ügyvéd igénybevételét. Kívánatos, általános kártyájában piros szín. Mert az abc már kitelik a három első színből is. Ennek a kulcsának az alapján próbálta megfejteni az ötvenhétlevelü kártyacsomót. Hátulról kezdte, mert sejtette, hogy a titkos levél vége aláírás. A kártya fedőlapja zöld király; ez az abcben o betűt jelent jelent; a következő lap tök felső; ez z betű ; aztán a makk disznó ^következett, vagyis e betű, majd a makk tizes, ami d betűnek felel meg. Most leírta ezt a négy betűt: dezo. — Győzelem ! kiáltott fel. — Kettős betűk nincsenek a titkos Írásban, sem pedig ékesek s igy a dezo annyi, mint Dezső, tehát a titkár ur irta, a Don Juan. Most már könnyen megfejtette a levelet. Egy fél óra alatt elkészült a következő megfejtéssel: Holnap este utazzék el a déli vasúton Fiúméba. Szálljon Európába. Dezső. Azonnal elrohant hazulról, hogy a jó hírt elvigye a főkapitánynak. Útközben kissé meghiggadt, azon gondolkozott, hogy gentleman módjára cselekszik-e ? Van-e joga egy asszony boldogságát rendőri erőszakkal meggátolni ? Elképzelte, hogy a durva talián rendőrök mint hurcolják börtönbe azt a gyönyörű asszonyt, akinek talán' lencséje is lehet a bal arcán. Sajnálni kezdte s egyre lassúdott a lépése. Már a rendőrség elé ért, amikor hirtelen visszafordult. polgári törvénykönyv alkotása, mely elkerülhetővé teszi, hogy a bíróságok ingadozó ítéleteket hozzanak. Az évi jelentést, melyet többször szakított meg a helyeslés, a közgyűlés lelkes éljenzéssel vette tudomásul és dr. Ziskay Antal indítványára, a jelentésért dr. Jerfy Géza titkárnak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. , A pénztári jelentés szerint bevétel volt 21299 kor., kiadás pedig 18581 kor. A segélyalap pénzkészlete 42716 kor. A pénztár kezeléseért a közgyűlés Tauber Károlynak mondott jegyzőkönyvi köszönetet. Számvizsgálók lettek: dr. Dezső Pál, dr. Friedmann Oszkár és dr. György Károly. Ezek után dr. Ziskay Antal elnök az eddigi bizalomért köszönetet mondott, a tisztikar és választmány nevében a közgyűlésnek a lejárt mandátumot rendelkezésére bocsátotta. Indítványára megalakították a szavazatszedő küldöttséget: elnök lett Bély János, a bizottság tagjai dr. Fischer Oszkár és Fügi Ágoston. A szavazás megkezdése előtt dr. Deáky Zsigmond szólalt föl, s indítványozta, hogy a bizalom kifejezéséül legalább az elnököt válasszák nyíltan, s erre a választásra a kötelezett titkos szavazás majd csak megerősítésül szolgál. Általános éljenzés közepette mondott köszönetet dr. Ziskay, bár — mondotta -- nem tudja, hogy nem lesz-e más eredménye a titkos szavazásnak. — A szavazás eredménye a bizalom nyilvánítását teljesen megerősítette. A tisztikar tagjai lettek: elnök Ziskay Antal dr., elnökhelyettes Perl József, tb. elnökhelyettesek Gálba Károly. Korn János dr., titkár Jerfy Géza dr., ügyész Németh Károly dr., pénztáros Tauber Károly. A választmány tagjai, rendes tagok: Bély János, Bobest Jstván dr. (M.-Óvár, Gálba Károly (Komárom), Inkey Béla dr., Korn János dr., Krausz Miksa, Mayer Lajos dr., Szőts Árpád, póttagok Barcza Dezső dr., Csépi Dani (Komárom), Mattyasóvszky Kálmán (Esztergom), Reichenfeld Zsigmond dr. HÍREK. — Kálmán Gusztáv gyásza. Özvegy Késmárky Sándorné, született enesei Dorner Irén március 25-én hetvenhárom éves korába-i hirtelen meghalt Budapesten. Temetése hétfőn délután volt — Nem, ez lovagiatlanság lenne tőlem, inkább magam megyek Fiúméba, és szép szóval vissza hozom a szökevényt. .Annak a Dezső urnák azonban kiboxolom egy fogát. Aladár gróf csomagolt és már rég nem érzett izgalommal ült fel a vonatra. * Ármin bankár vastag szivarfüstjébe temette gondolatait. Egyszerre megzavarták egy távirattal. Megnézte, honnan kelt. Fiume. Bizonyosan a rizshántoló részvény kurzusa. Közömbös arccal kezdte olvasni, de alig kezdett bele, kiesett a szivar húsos ajka közül. A telegramm igy szólt: „Rátaláltam feleségére és felszálltam vele egy amerikai hajóra. Ne csodálkozzék ezen, bal arcán lencse van s ennek nem birtam ellenállni. Buza György, detektív". Ármin ur, miután ebből az üzenetből meggyőződött, hogy Izabella asszony csakugyan hűtlen lett, felvette szivarját és kiszólt irodájából: — Weisz ur, táviratozzon Fiúméba, mi van a rizshántoló kurzusával. nagy részvét mellett. Az elhunytban kisóci és szentandrási Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár anyósát gyászolja. — Gyász. Hajabács Albert 86 éves korában Ógyallán elhunyt. A megboldogult temetése kedden ment végbe a nagyszámú rokonság mély részvéte mellett. Szenczi István helybeli szikvízgyártó hétfőn hosszas szenvedés után 53 éves korában elhalálozott. Kedden délután temették el nagy részvéttel. — A belügyminiszter a jó vízért. A közegészségre nagy fontosságú rendeletet intézett a belügyminiszter valamennyi törvényhatósághoz a községeknek egészséges vízzel való ellátása tárgyában, Fölhívta a hatóságokat, hogy az egyes községeknek vízzel való ellátására szolgáló kutak, források, vízvezetékek jó karban tartása, nevezetesen fertőző anyagoktól való megóvása céljából mindent tegyenek meg és sürgősen gondoskodjanak arról, hogy az ivóvíz nélkül levő községeknek ez a szükséglete a régi kutak tisztítása, mélyítése, jó karba hozatala, uj kutak létesítése utján vagy pedig ahol a viszonyok kedvezők, abeszszinai csöves kutak leverésével találjon kielégítést. Hogy a városházán miként értelmezik e rendeletet s hogy Wimmer Imre tett-e valamit a szenttamási és szentgyörgymezei közkutak kitisztítása iránt, azt csak majd a halálozási statisztika növekedése fogja nemsokára megmutatni. — A városok a kormány terveiben. A városok tudvalevőleg az 1911. évre 3 millió K.-ra előirányzott városi államsegélyt 4 millióra kívánják fölemeltetni. A miniszterelnök, mint belügyminiszter a nemzeti munkapártnak legutóbbi értekezletén kijelentette, hogy a segély erre az évre már föl nem emelhető, de fokozatos emelkedése most már bizonyos. A közigazgatás reformját az autonómia kiterjesztésével a tisztviselők kinevezése utján tervezi, a rendőrség államosítását pedig különösen szükségesnek tartja és lehetőleg az idén benyújtja az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Ez év őszén a városi törvényjavaslatot ankét elé terjesztik. A „Városok Lapja" az államsegély ügyéről megjegyzi, hogy annak ezen stádiuma a tisztviselőkre nem megnyugtató, mert a megélhetésükről kell gondoskodni és még mindig nem részesülnek a megyei tisztviselőkkel egyforma elbánásban. A Városok Lapja — és részben az államsegély körül járó mozgalom — meglehetősen eltávolodott a kiindulási ponttól. A városi tisztviselők anyagi helyzetének végleges és gyökeres rendezése szükséges és sürgősen szükséges, de az államsegély nem csupán ezt a célt szolgálja. Már rámutattunk a kifejezés helytelen voltára is, a városok nem államsegélyre hanem kártalanításra vagy mondjuk, hozzájárulásra tartanak igényt az állami funkciók ellátásáért amelynek kiadásai ma a városok helyi fejlődésétől vonják el a pénzerőt. Ha tehát az államsegélyt csak a tisztviselők érdekeivel kötik össze, előállhat az a helyzet, hogy a tisztviselők fizetésrendezésének keresztülvitele után az államsegélyügyét az illetékes körök befejezettnek tekinthetik. — „Nem jó csendőrökkel utazni". Ezen a cimen megírtuk lapunk csütörtöki számában, hogy két utazót a nyergesujfalusi csend rség a vonaton lefülelt, mert az illetők hazárdjátékoztak. Amint bennünket Budapestről értesítenek és miként a fővárosi Esti Újságnak keddi számában olvastuk is, a kellemetlen kis eset a következőképen történt a nevezett újság szerint: „A kellemetlen kibicz! (Saját tudósítónktól) Talán nem jár széles Magyarországon olyan vonat, amelyen ne utaznék mindig egy-két olyan utas, aki valamiben utazik. Az első percekben rájuk ismerhet az ember. Ők azok, akik hangos vicceket mondanak fülketársaik mulattatására ők azok, a kik dirigálják a vonatot és nem a kalauzok, s ők azok, a kik, ha már kifogytak az élcelésből, összebújva, kártyával szórakoznak. Ezek a jókedvű utasok csak ritkán herülnek olyan helyzetbe, a mi kedvöket szegné. Két budapestiutazóval Spitzer ésKarf urakkal azonban mégis olyan kaland történt a minap a vonaton, a mit bizony szívesen elengedtek volna. Szerdán délután, miután Almásfizitőn elvégezték a dolgukat, fölszálltak a vonatra, hogy az esztergomi kereskedőket boldogítsák látogatásukkal. Azonban mit tesz Isten? Nem jutottak el Esztergomba. Alig indult el a vonat, rögtön az ablak mellett lévő két sarokülésre telepedtek s a kis asztalkára tették a kártyát. — Mit játszunk ? — kérdezte Spitzer. — Talán alsóst? — felelt kérdéssel Karf.