Esztergom és Vidéke, 1911

1911-03-09 / 20.szám

. . . Tavasz van, itt a Március! Adja Isten, hogy a magvetésnek, az élet mozdulásának e napfényes hónapját dús aratás koronázza! Adja Isten, hogy a nemzet sorsán aggódó hazafiak önzetlen, buzgó munkássága ne legyen hiába való, és bőséggel gyümölmagyar haza, a közös édes anya esőzzék a javára. Az adózó vármegye. Végrehajtások a kisgazdák ellen. A budapestvidéki pénzügyigazgatóság szigorú rendeletet bocsájtott ki az esztergommegyei községi és körjegyzőkhöz, amelyben utasítja őket, hogy az adóhátralékban lévő, nagyrészben kisgazdákból álló lakosságot sürgősen hívják föl adóhátralékuk befizetésére, s amennyiben az intés dacára nem fizetnének, abban az esetben foglalást vezessenek ellenük. Ez a rendelet nagy konsternációt keltett a' egész vármegyében. Ugyanis évtizedek óta szokásban van, hogy a pénzügyigazgatóság figyelemmel a kisgazdák helyzetére, bevárja azt az időt, amikor a kisgazdák termékeiket értékesitik s ekkor azok minden adóintés nélkül tesznek eleget fizetési kötelezettségeiknek. Eddig Esztergomvármegyében a községekben csupán egyszer fizettek adót a kisgazdák, és pedig augusztus elején, amikor termékeik értékesítésével summás pénzhez jutottak. S mivel ekkor mindig pontosan meg is feleltek fizetési kötelezettségeiknek, a pénzügyigazgatóság ebbe a fizetési módozatba hallgatólag bele is nyugodott. Érthető tehát az a nagymérvű elkeseredés, melylyel a pénzügyigazg. ezen szokatlan időben kibocsátott szigorú rendeletét fogadták. Mert eltekintve attól, hogy a hosszú tél után minden kisgazda teljesen ki van fogyva a pénzből, olyan terheket ró az adóügyekkel amúgy is tulhalmozott jegyzői karra, hogy az képtelen a rengeteg adóintőt kibocsátani és a zálogolást megejteni. Haszontalan időpocsékoló munka lesz ez különben is, mert hiszen azt kizártnak tartjuk, hogy a pénzügyigazgatóság tovább menne a zálogolásnál, akkor, amikor teljes tudatában van annak, hogy a kisgazda tavasszal egyáltalán nem fizetőképes. Most 'amikor a népszámlálás szomorú*adatai szerint látjuk, hogy vármegyénk lakossága tiz év alatt alig emelkedett, de egyes községekben pláne megfogyott, nem szabad a még itt maradt kevés számú kisbirtokos osztályt, amúgy'is nehéz'anyagi helyzetében végkép elkeseríteni. Nem vitatjuk, hogy a rendelet nem törvényes alapon nyugszik. Való, tény, hogy a §. rideg rendelkezése szerint van koncipiálva is. De tekintetbe kell vennie a pénzügyi hatóságnak az évtizedes gyakorlatot, amelyet eddig a humanizmus fentartott és amellyel eddig a kisbirtokosság soha vissza nem élt, mert termékei értékesitése után nyomban sietett-telegetStenniTazállamkincstárral szemben fennálló kötelezettségének. Ismételten is^kifejezést adunk azon "reményünknek, hogy a pénzügyigazg. vissza fogja vonni ezt a sérelmes rendeletet, amely az egész vármegye kisbirtokosait nagy izgalomban tartja. Csodálkozunk azon, hogy a szerdai közigazgatási bizottsági ülésen sem az "alispán, sem pedig valamelyik bizottsági tag nemzette szóvá e felette sérelmes rendeletet, mert akkor legalább reményünk lehetett volna, hogy a pénzügyigazgató helyettese, akit mint humánus gondolkozású embert ismerünk — a rendelet visszavonásáról nyilatkozhatott volna. Igy ís reméljük, hogy a hatóság leendő közbenjárásának meg lesz a várt eredménye. — Március 15. sát jelképező nemzeti A szabadság hajnalhasadáünnepeU'az idén is méltó kegyelettel fogja megülni a város közönsége. Az ünnepet rendező bizottság kijelöléséhez képest a honvédtemetőben Rolkó Béla főszékesegyházi karkáplán, az „Esztergom" felelős szerkesztője fogja az ünnepi szónoklatot mondani, mig a „Magyar mára Király szállóban rendezni szokott társasvacsorán Dombay Nárcisz bencéstanár^tartja a nap jelentőségét méltató beszédet. Az ifjúság nevében Molnár Imre főgimnáziumi tanuló és Wanitsek Rezső fogják a kegyelet adóját leróni a magyar szabadság névtelen hőseinek sirja felett. — Dr. Weisz Izsák emléke. Az esztergomi izr. hitközség szép tanújelét adta elhunyt lelkipásztora, dr. Weisz Izsák emléke iránti tiszteletének, amidőn hálás kegyelete jeléül az elhunyt főrabbinak diszes és művészi kivitelű emléket állíttatott az izr. sírkertben. E sifemléket vasárnap délelőtt avatta fel az elhunyt veje, dr. Eisler Mátyás kolozsvári főrabbi, könnyekig megindító gyászbeszédet mondván az árván hagyott hitközség jobb hazába költözött lelkipásztoráról. A nagyszámban megjelent hitközségi tagok egy-egy fájó könycseppet áldoztak a megboldogult emlékének. Az ifjúság háláját és kegyeletét a volt tanár iránt Dach Ármin reáliskolai tanuló tolmácsolta. — Gyapay Pál elutazása. Mult számunkban hirt adtunk arról, hogy Gyapay Pál, a koalíciós kabinet volt esztergom

1 főispánja barátainak és ismerőseinek látogatására pénteken városunkba érkezett és Mórász József vendégszerető házánál szállt meg. A volt főispán, akit tudvalévőleg csak az állítólagos politikai hivei nem szerettek, de bukásának annál jobban örültek, még mindig oly snájdig, mint a megboldogult koalíció idejében volt, jóllehet az utóbbi hónapokban súlyos betegségen ment keresztül, s több hétig - feküdt betegágyon leányánál Győrben. Gyapay most is a bicskei Eszterházy-féle uradalom bérlője, de az nem régen gazdát cserélt, s ő, dacára hogy még öt évig tart a szerződése, elkívánkozott Bicskéről s a közelben óhajtott birtokot vásárolni. Alkudozott is a hercegprímással és a káptalannal a pusztamarón" és héregi birtokra, sőt már az egyezség is majdnem készen volt, amid'ín egyik jóbarátjának sikerült az egész üzletet — ki tudja mily okokból — meghiúsítani. Egyelőre tehát le kell mondania Gyapay Pálnak arról, hogy Esztergom vármegyében megtelepedhessék, de fel kell hagynia — legalább jelenleg — azzal az esetleges jószándékával is, hogy valamelyik, iránta különös hajlandósággal viseltető barátjából megyebizottsági tagot csináljon. A volt főispán egyébként vasárnap utazott elvárosunkból, ahol mindenki szívesen fogadta és látta, csak politikai párthívei nem. Részünkről — bár őszintén mondhatjuk, semmiféle kellemetlen emlék nem füz Gyapay Pálhoz -~ csak azt ajánlhatjuk Őméltóságának, hogy csak maradjon Fejér megyében és ne óhajtson e vármegye közügyeiben részt venni, mert mint meghitt barátaitól bizonyára értesült, rendszer, kormány változott ugyan azóta az országban, de csak Esztergom vármegye az, ahová az idők szele még ezideig el" nem jutott s most vagyunk a legjobb uton, hogy soha el se jusson. Bár nézeteltérések elválasztanak, mégis a volt főispán egyéni karaktere és személye iránti nagyrabecsülésünk azt mondatja velünk, vajha mint esztergom megyei lakos közügyeink intézésében résztvenne, mert akkor remélhetnők, hogy meghitt barátai is az aktivitás terére lépnének s talán megszűnnék a mai poshadt, élettelen helyzet, melynek láttára csak az vigasztal, hogy már úgysem tarthat soká. Azt az izetlenkedést és rossz vicceket pedig, melyeket a volt főispán baráti látogatása alkalmából egyesek ellene elkövettek, bizonyára megbocsájtja Gyapay Pál — politikai híveinek. — Két pénzintézet fúziója. Többször látott már napvilágot a híresztelés, hogy Kaán János lovag, az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank megalapítója és 37 éven át igazgatója, nyugalomba vonul. A már hajlott korban levő érdemes férfiú be is adta lemondását az igazgatói tisztségről, de ezzel váratlan viszálykodás magvát vetette el. A lemondással megürült igazgatói állásra ugyanis két komoly reflektáns van az iparbankban. Marosi József h. igazgató és Brunner Ferenc az intézet hosszú éven át ügybuzgó titkára. Mindkettő pályázott a Kaán János lemondásával megüresedett igazgatói tisztségre s az intézet részvényeseinek túlnyomó része szívesen látta volna az agilis, hosszú éveken át kifogástalanul szolgáló titkárt az igazgatói székben annál is inkább, mert az igazgatói teendőket a beteges Kaán helyett az utóbbi években amúgy is Brunner végezte. De e választással honorálni akarták volna a részvényesek az iparbank erőinek igyekezetét is, akik Brunner Ferenc emelkedésével szintén egy fokkal előbbre jutottak volna, ami e pénzintézet ügymenetére és forgalcsak áldásos lehetne. Az intézet idősebb részvényesei, köztük Brenner József igazgatósági tag azonnal átláttak a helyzeten, amely Kaán János nyugalomba vonulásával az intézetben előállana. Addig kapacitálták tehát az igazgatót, amig az lemondását visszavonta s ezzel egyidőre megoldatlanul hagyták az előbb-utóbb ugy is rendezendő állapotokat. Az igazgató lemondásával kapcsolatban egyesek azt proponálták, hogy egyesüljön az iparbank az Esztergomi Takarékpénztárral. A takarékban ugylátszik meg volt a hajlandóság a fúzióra, mert ugy tervezték, hogy az eddigi két millió alaptőkéhez hozzávevén az iparbank 400,00 koronás alaptőkéjét, felemelik azt öt millióra, amely esetben természetesen az egész vidéken a takarékpénztár dominált volna. A részvényesek többsége körében azonban ez a terv nem látszott kivihetőnek, mert az iparbank részvényeinek, értékpapírjainak elosztódása, de maga az egész transakció is rendkivül bonyolult lett volna. Azonkívül számítottak arra, nz

gy e

gy helybeli pénzintézet megszűnése esetén a pesti bankok közül bármelyik fiókot nyithat, ami a mai pénzpiac helyzetére eredményeiben még most kiszámíthatatlan hatással járna. A fent felsorolt okok mérlegelése után Kaán János lovag lemondását visszavonta s ezzel az az óhaj, hogy egy tetterős, agilis, munkabíró férfiú állíttassák az iparbank élére, legalább is egy időre — meghiúsult. Nem lehetetlen azonban, hogy az e hó 19-én tartandó közgyűlés másként óhajtja megoldani e nagyon [is égető igazgatókérdést. — Halálozás. Vettük az alábbi gyászjelentést : Alulírottak ugy a saját, valamint az összes rokonság nevében megtört szivük fájdalmával tudatják, hogy felejthetetlen jó édesanyjuk, nagyanyjuk, testvérük, anyósuk, sógornő, nagynéne és rokon özv. Einczinger Józsefné szül. Fuchs Jozefa hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, folyó hó 6-án este 9 órakor, életének 66-ik évében lelkét visszaadta Teremtőjének. A boldogultnak hült tetemét folyó évi március hó 8-án délután 4 órakor fogjuk a szentgyörgymezei temető kápolnájából örök pihenő helyére kísérni. Az engesztelő szent mise- áldozatot folyó évi március hó 9-én d. e. 9 órakor fogjuk a belvárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutatni. Esztergom, 1911. március hó 7-én. Áldás és béke poraira! Idősb Paulovits Gézáné szül. Einczinger Etel, özv. Vörös Józsefné szül. Einczinger Anna. Einczinger József gyermekei, özv, Brunner f .-né sz. Fuchs Borbála, Fuchs Ferenc, Szatzlauer Jánosné szül. Fuchs Franciska testvérei, Einczinger J.-né szül. Giszer Emma menye. Idősb Paulovits Géza veje. Szatzlauer János sógora, és unokái. — Szentgyörgyi Imre esztergom megyei áldozár, balfi lelkész 45 éves korában f. hó 2-án Balfon meghalt. Az elhunytban Stampay János köbölkuti főtanitó sógorát gyászolja. — Az igazoló választmány ülése. Az egyes vármegyék székhelyéről érkező vidéki lapokban olvassuk, hogy itt is, ott is üléseket tart az igazoló választmány. Erről jut eszünkbe, hogy Esztergom vármegyében még a mult év december 9-én meg voltak a törvényhatósági tagválasztások, de a vármegyei igazoló választmány mindezideig nem ült össze. A törvényhatósági választások azért tartatnak mindig az előző év utolsó hónapjának lehetőleg az elején, hogy a törvényhatóság igazoló választmányának legyen ideje még a december hó folyamán a netán beadott felebbezések felett dönteni s ezzel az uj törvényhatóság minél kevesebb tagját igazolatlanul hagyni. Nálunk ugy látjuk, hogy az igazoló választmányt ezideig még össze sem hivták, tehát az a beadott felebbezések sorsa felett még március hóban sem döntjhetett. Igy talán még Esztergom vármegyében sem lehet közigazgatni. — Népmozgalmi statisztika. Esztergomban az állami anyakönyvi hivatal adatai szerint 1911 február hó 26-tól március 5-ig. Születtek: Móczik Rozália r. k. földm. leánya, — Hekk István r. k. földm. fia, — Kreutz Erzsébet r. k. földm. leánya, — Polácsek Anna r. k. földm. leánya, — Koch Henrik izr. kárpitos fia, — Traub Géza r. k. vasúti váltókezelő fia. — Házasságot kötöttek: Tóth János r. k. béres Nána és Gábor Ágnes (özv.) r. k. napszámosnő Esztergom, — Kürthy János ref. úszómester és Wigandt Géza r. k. Esztergom, — Huszár Károly r. k. kocsis és Kutyela Mária r. k. házi cseléd Esztergom. Meghaltak: Artnér Sándor István r. k. 6 napos (veleszületett gyengeség), — özv. Hautken Edéné, Stupiczki Etel r. k. 83 éves (tüdőlob), — György Imre r. k. 84 éves földm. (aggkór).