Esztergom és Vidéke, 1910

1910-01-09 / 3.szám

Adjuk meg a magyarnak azt, ami a magyaré, hogy magyarok maradhassunk. Munkát mindenkinek. A társadalom kérlelhetlen szigorral üldözi mindazon vétségeket, melyek a magántulajdon szentsége ellen iráuyulnak. A szigorú megtorlás elméletileg valóban helyes, sőt talán a gyakorlati szempontból is nélkülözhetetlen: de, hogy az adott viszonyok között jogos-e; azt mar egész sereg szociológus vitatja. Az ujabb szociológusok, társadalmi tudósok, majdnem kivétel nélkül megegyeznek abban, hogy a társadalom, mely polgáraink vállaira ezerféle kötelezettséget rak, mely polgáraitól tiszta erkölcsöt, fedhetetlen jellemet, szeplőtlen becsületet követel: ennek elleneben legalább is annyival tartozik, hogy a társadalom minden egyes polgára tisztességes, tehetségének és egyéniségének megfelelő kereseti forráshoz jusson. Mert magasabb erkölcsi szempontból nézve: abban a pillanatban, mikor a társadalom valamely ta^ja a legnagyobb igyekezete mellett sem képes munkahoz, keresethez jutni: arra a polgárra nézve ugyancsak abban a pillanatban a társadalmi korlatok egyresze önként feloldódik. Ezer és ezer esetben bebizonyosodott már, hogy a bűnt csaknem minden alkalommal a nélkülözés és nyomor idézi elő. Az elmúlt esztendőben péidaul a rosz gazdasági helyzet miatt, majdnem megkétszereződött azok száma, akiket „idegen vagyon eltulajdonításának vétsége miatt" Ítéltek el. Világos tehát, hogy egy jobb Az az ezres bankjegy, melyet az aszszony váltani akart, ráesett a feketére. — Az egészet ? — kérdezte a croupier, aki tapasztalásból tudta, hogy az asszony mekkora téteket szokott tenni. Az asszony meg akarta neki mondani, hogy a bankjegyet csak váltani dobta oda. De torka megtagadta a szolgálatot. A gereblyéhez akart nyúlni, hogy a drága papírlapot eltolja a veszedelmes helyről, de már másnak a kezében volt. — Tout va au biliét — monda a croupier, akit boszantott, hogy nem kapott feleletet. — Rien ne va plus. Az asszony vissza akarta kapni az ezrest. — Pardon madame, c'est trop tard. Le point est connu. Persze, hogy késő volt, s a pointszám is ismeretes volt. „Quarante" volt az első sorra; a legmagasabb point, még pedig a vörösre. De quarante lett a feketére is, s igy senki sem nyert, és senki sem vesztett. Az asszonynak a homlokáról gyöngyözött az izzadság. Arca halvány volt, mint a viasz. Nem halottá, hogy mi mindent beszéltek össze-vissza mögötte. Vagy legalább is nem értette. Ahhoz sem volt már ereje, hogy a tétjét visszahúzza. Oda volt, s összerogyott volna, ha a jobbrólbalról tolongó tömeg föl nem tartja a székén. Ismét megindult a játék. — Rouge perd!— ktáltá a croupier. A feketén két ezres bankjegy hevert. Az asszony közel volt az ájuláshoz. Talán nem tudta, hogy az övé. — Rouge perd! — kialtá ismét a croupier, s másik két darab ezrest dobott az előbbiekhez. gazdasági esztendőben tűrhetőbb megélhetési viszonyok esetén: a bűnös útra tévedettek legalább kétharmadrésze becsületes ember maradt volna. Mindamellett természetesen ép oly kérlelhetetlenül elitéltek ezeket is, mintha megrögzött gonosztevők lettek volna. A bűnt természetesen büntetni kell. De egy modern társadalomnak ennél sokkal nagyobb a feladata. A bűnt meg kell előzni ! Munkát és megélhetést kell biztosítani a társadalom minden egyes tagjának és akkor a bűnesetek 90 százaléka azonnal önmagától meg fog szűnni. Az a tíz százalék azonban, mely a biztos megélhetés dacára is a bűn útjára téved: az legalább jogosan és a magasabb erkölcsű világrend megsértése nélkül fogja elvenni büntetését, Más szóval: ha a társadalom minden egyes tagjának a megélhetése minden kétséget kizárólag biztosítva van és a megélhetés lehetősége egyedül az egyén munkakedvén múlik: ez az intézmény egyúttal csalhatatlan próbaköve lehetne a becsületességnek. A társadalom ebben az esetben joggal áliithatná fel ezt a tételt: „A munka lehetősége mindenki számára biztosítva van, aki tehát ennek dacára bűnt követ el; az kétségtelenül megérdemli a büntetést''. Amíg azonban a társadalom minden egyes tagjának a megélhetése nincs biztosítva, amig a bűnt a nyomor es a nélkülözés szüli: addig ugyan elítélhetik a nyomorgó bűnösöket, de ezeknek az Ítéleteknek sem erkölcsi, sem etikai hatásuk nincs. S a bűnesetek mindjobban szaporodni fognak. A jelszó: Munkát mindenkinek! már megszületett. Vajha mielőbb megünnepelhetnénk azt az ünnepet Azután négy darab ezres perdült hozzá a legközelebbi forduló után. Most már nyolc darab volt együtt, a maximum a „simple chance"-on. Azután még négyben fekete következett. Minden tétnél a maximumot számították ezentúl. — Most mennyi van együtt ? — kérdezte az asszony hebegve, halálos idegességgel. — Negyven darab ezres, madame — monda a croupier. Vissza akar vele vonulni ? — Óh én Istenem . . . hála neked! igen, igen, adja ide, adja ide valamennyit, mind a negyvenet. Negyven ... ó én Istenem, hála neked. A croupier barátságosan mosolygott. Szinte jól esett neki, hogy oly szép öszszeget fizethet ki neki. Öt darabjával nyújtotta át neki, mint a kiterjesztett legyező, s nyolcszor ismételte ezt. Az asszony összekapta, összenyalábolta a bankjegyeket, s a körülállókat félrelökve kirohant a teremből. Utána mentem az én kis hősnőmnek. Együtt reménykedtem vele, együtt szenvedtem, most együtt is akartam élvezni. Ez csak méltányos dolog ? Férje még mindig azon a helyen ült, ahol egy órával ezelőtt hagytuk. Az aszszony odarepült hozzá, a meghódított kincset odaadta elébe az asztalra s a nyakába esett. — Meg vagyunk mentve. Itt van mind a negyven. Számold csak meg . . . ó Istenem, meg vagyunk mentve. Hála neked . . .de most . . . soha, de soha többé nem tesszük a lábunka; a pokol ez iszonyatos tornácába . . . is, amikor ez a jelszó áldásos valósággá vált. A magyar Pantheon. Irta: Jászai Mari. Az utolérhetetlen, a nagy tragikának, Jászai Mari asszonynak most jelent meg a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület kiadásában egy csodaszép könyve: A Tükröm. Csak érdeme szerint becsüljük meg, amidőn ennek a könyvnek oly sok gondolatra késztető phantasmagoriáját itt közöljük. Egy sereg idegent kalauzoltam a Gellértre, hogy megmutassam nekik a világ legszebb remekművét, a magyar Pantheont ! Korinthusi oszlopsorai közt az ég kékebb és fényesebb volt, a fehér márvány pedig, mintha megdicsőült volna, átlátszóvá vált a napsugarakban. Olyan volt az egész, mint egy glória fővárosunk fején ! Büszke voltam rá, hogy én itthon vagyok és ők az idegenek. Ők bámulnak. Leginkább csodálták az isteni harmóniát ebben a kolosszális műben. A bájt és összhangot csodálták és nem győztek betelni csodálatával. Nos igen, ezért jöttem önökkel ide fel, hogy ezt a csodát megmagyarázzam. Megmagyarázzam azt, ami ezt a művet egyetlenné teszi a világon! Sziklája és faragott márványa lehet és van is más nemzetnek is, de ilyen emléke nincs másnak, csak a magyarnak! Hallgassák meg ennek a történetét: Magyarország rab volt. Az uralkodói igázták le és erődöket építettek fékentartására. Ide a Gellért tetejére is építettek egy hatalmasat, faragott gránitból, de amely oly kecsesen simul a hegy hátához, mint egy párduc. Az is volt, mindig támadásra kész párduc. És ebben rejlik a csoda megfejtése, uraim és hölgyeim! A magyarok felszabadulásuk után nem voltak olyan bárgyuak, hogy lerombolták volna szolgaságuk emlékét, hanem befogták diadalszekerükbe, hogy vonja örök időkig! Rá, a tulajdon hátára építették a sötétség e szörnyetegének, az ő megújult dicsőségük templomát! íme, nézzék közelebbről kérem, a tűzokádó szörny torkai, amelyekből a rom lást szórta ránk, most betömve és mivel? Nemzetünk javának neveivel, amelyeket márvanytáblákra véstünk, arany betűkkel. Itt a legelső lőrést Széchenyi István nevével tömtük el! Idébb csoportonkint a költők, hősök, tudósok, a jó királyok nevei ragyognak ki az ágyuk,helyett. Látják ezt a kecses mozdulatot ebben a roppant erődben ? Hozzáértők az állítják, hogy ilyen elegáns vonalakat, ilyen tömör kőhalmazba csak katonai építőművészek tudnak belevinni, és ime ! A magyarban volt annyi művészi érzék, hogy ezt fölfogta és ahelyett, hogy roppant költséggel lerombolta volna, hogy még óriásibb költséggel egy kis korcsszülöttet biggyesztett volna ide, amely Pestről bakterháznak látszott volna, meghagyta alapul Pantheonja alá, amelyet viselni fog a hátán, míg magyar lesz ! Mi magunk ilyen drága zsámolyt sohasem tudtunk volna építeni nagyjaink felmagasztalására, kisebb épülettel groteszk képünk lett volna a Gellértről örök időkre. A sors adta a kezünkbe a legszebb körvonalakat és ezt a mesébe illő igaz történetet, amelyet most elmondtam. Az a különös ebben az álomban, hogy még most sem ébredtem föl belőle ; valahányszor átnézek a Gellértre, mindig ott látom ezt a testet öltött regét. A fehér márványoszlopsorokon átkéklik az ég és átragyog a nap. Csöndes, csillagos éjjeleken a márványcsarnok ércalakjai már nemcsak a mult nagyságáról álmodnak, hanem biztatólag mosolyognak a jövő elé. Ha gazdag ember volnék, ezt adnám a hazámnak karácsonyi ajándékul, hogy ők is mindannyian lássák, amit én látok! HÍREK. Farsangi naptár. Január 15-én. Az Erzsébet nőegylet j ótékonycélá jelmezestélye a Fürdőben. „ 20-án. Az ipartársulat jótékonycélú táncestélye a Fürdőben. „ 23-án. A kereskedő ifjak önképző egyesületének műkedvelői előadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. « 23-án. A belvárosi kath. olvasókör jótékonycélu humoros estélye saját helyiségében. ,, 29-én. A helyőrség tisztikarának farsangi estélye a Fürdőben. „ 30-án. Az Esztergom-Szenttamási és Vízivárosi Kath. Polgári Kör szinietőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. . 30 -án. A református egyház farsangi estélye a „Magyar Király''-bari. Február 2-án. A Kath. Legényegyesület szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. „ 6-án. Az ipartestület szinielőadással egybekötött családias jellegű táncmulatsága a Fürdőben. Gondoskodjunk a madarakról! — EskÜYŐ- Kerkakutasi Bertalan József erzsébetvárosi főgimnáziumi tanár, f. hó 6-án, csütörtökön tartotta esküvőjét Kecskeméten az öreg templomban, özv. Balogh Györgyné leányával Ilonával. — Az Erzsébet nőegylet japán esíélyére nemcsak városunkban, de még annak határán kivül is, megyeszerte nagyban folynak a készülődések. Hogy farsangoló közönségünk, egytől-egyig fel fog vonulni a maga nemében páratlan és igen érdekesnek Ígérkező estélyre, abban senki sem "kételkedik, dé biztos értesüléseink vannak a tekintetben, hogy az érdeklődés minden irányban, az egész környéken és vidéken oly nagy mérvű, hogy a japán estély erkölcsi és anyagi sikere messze tul fogja szárnyalni az egylet eddigi mulatságának sikerét. Az estély egy ujabb érdekessége lesz, a jelmezesek lefényképezése. — Kijelölés. A győri kir. Ítélőtábla eljiöke Hegymeghy László kir. törvényszéki biró elhunytával megüresedett s a komáromi kir. törvényszék mellett működő esküdtszéki elnöki tisztségre, Zsindely Ferenc kir. ítélőtáblai birót jelölte ki. — Vizsgalóbírák. Az igazságügyminiszter 19.10. év tartamára a komáromi .törvényszék területére vizsgálóbíróul Strausz Sándor dr. törvényszéki birót, helyettesévé Popp Elemér, törv.-széki birót nevezte ki. — Melyik gyógytár lesz ma nyitva ? Rorhlitz Arthnr vízivárosi gyógytára, mig a többi d. u. 2 órától zárva lesz. — Uj tanítónő Leányváron Kardos Paulina leányvári tanítónő állami iskolába nyervén alkalmazást, leányvári állásáról lemondott. Az iskolaszék a leányvári tanítói állást Miklósi Margit oki. tanítónővel töltötte be választás utján. — A Eatholikus Kör közgyűlése. Az Esztergomi KathoHkus Kör ma, január hó 9-én d. u. 5 órakor tartja XVIII. évi rendes közgyűlését, melynek tárgysorozata az alábbi. 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. Számvizsgáló-bizottság jegyzőkönyvének felolvasása. 4. Könyvtárnoki jelentés. 5. A tisztviselői kar s a választmány lemondása és az uj tisztika s választmány választása. 6. Számvizs gáló-bizottság választása. 7. Indítványok melyek az alapszabályok szerint a kö2 gyűlés előtt az elnöknél Írásban terjese tendck be. A közgyűlés után este 8 óra kor közvacsora. Egy teríték bor nélkül korona. Jegy váltható a kör szolgájáná Ugyanakkor az újságok árverezése.