Esztergom és Vidéke, 1910
1910-12-25 / 100.szám
1910. december 25. ESZTERGOM és VIDÉKÉ 3 Karácsony. Karácsony misztériuma a két ezredév szinte betekinthetetlen lusztruma felé tart és ha akármennyire sajogjuk is a huszadik század erkölcsi sülyedését, látva a karácsony ünneptáji készülődéseket, megihletve a karácsony csodásán átformáló hangulatától, merjük mondani, hogy a hiterősség és a mártírok korában se lehetett nagyobb ennek a poetikus ünnepnek a varázsa. ' Nagyobb nem, de egyetemesebb semmiesetre se. Ma öt világrésznek születik Megváltója és millió kételkedő, a szkepszisz által most megnyomorított ember hajlik a betlehemi jászol felé. Micsoda hódítása ez a karácsony kétévezredes mithoszának ! A keresztény hitnek első századában naiv, minden erkölcsi ráhatásra hajlékony embertömeget a valóságban látott martirium vont e tiszta erkölcsi eszménybe és megigazulásba ; ma a rationális korszellem áramlatában, a könnyen kezünkbe eső könyvek, filozófia rendszerek, a salakos életküzdelmek és piszkos önzés korában, midőn leválik lelkűnkről minden hangulat, kihűl szivünkből a ’ költészet és a mindenben való kétely fogát hideg józansággal: micscda bűvös erő, mely a karácsony! ünnepében van, hogy ez sikerrel megharcol az élet minden köznapiasságával és a szabadgondolkozót egyszerre odavezérli a Jézushoz, aki jászolban született. Rosszak vagyunk, de még nem vagyunk elveszve. Még van ünnepünk és van hangulatunk. Az életben kavaroghatnak az atheizmus zavaros eszmeáramlatai, időnként odasodorhat az élet, az eszmeáram közelébe : de van megtisztulás, van megtérés, mert mikor karácsony éjén megszólal a harang, milliók szivében gyűl életre az élő hit, hogy az emberiségnek — hiszen annyira zűkség van erre — megszületik a megváltója. Ez a fenyőgalyas karácsony, e szent oltára a karácsony misztériumának ! Alatta állván, a költővel mondjuk : Gyermek vagyok, gyermek lettem újra. És akiknek és akikért kigyul a fenyőgalyakon a karácsonyi fény, — azok annyi hitet, derűt, költészetet, megindulást hoznak be naiv csodálkozásuk és örömükkel, hogy mindent feledve e tiszta, el szép percekben, az élet vihara, küzdelme, a gondja, a lélek megtelik valami édes, megnevezhetlen boldog enyhülettel és a karácsonyi mifhosz varázslatában vagyunk! Mi kár, hogy a hétköznapiasság lehetett terelgetni a gulyát arra napnyugat felé. Hire se volt a tilosnak. A nagykőrösiek pedig a város alul Tetétlenig engedhették a juhot, ökröt, csikót legelni. Nem olyan világ volt akkor, mint most. Most a tinó ha bogárzik, se futhatja ki magát. Sáncba, garádba, tilosba ütközik azonnal. Nem is hiszem, hogy nem én vagyok a vidéken az utolsó gulyás. Hiszen csak lesz még marha azután is, de gulyás már nem lesz többé én utánam. — Hát ehhez a föstött képhez mit szól kegyelmed ? — Nem tudom mire vélni a dolgot. A mi jó kisasszonyunk aligha csúffá nem akart engem tenni pedig akár a képre nézek, akár a tükörbe nézek, mindegy az. Azt mondta üljek le előtte, ! majd ő engem leföst. Gondoltam magamban : engem ugyan nem. De szépen is beszélt, rám is parancsolt, egy-egy pohár bor is járta: no hát Isten neki. Valami kenőcsöket addig kevergetett ide- ; oda, mig utóbb magamat láttam a táblán. El nem tudtam gondolni, miért tölti az idejét ilyen hiába- ! valóságokkal. Hiszen a kertben sétálhatna, kávét s ihatnék ezalatt. Csak azt röstellem, hogy a kopott kalapomban föstött le. Pedig van én nékem jobb kalapom is. — De kiállítják ám kegyelmed képét Buda- esten az urak előtt ! — Hallom ! De hiszen én meg nem nézem. Még rám találna ismerni valaki ! e kivételes, ez ünnepi érzéséből oly hamar kizavar. De mindegy! Éreztük bár pillanatokra ezt az érzést, lelkűnknek szárnyakat, izmainknak uj erőt adott. Micsoda üresség, micsoda sivárság, micsoda boldogtalanság, aki a karácsonyi mithosz ez ünnepi hangulatát sohasem érezte. Betlehem táján a Libanon és Antilibanon déli lejtőin a karácsony éjjelén birkapásztorok legeltették nyájaikat, ámbár ott is suba kell a hűvös éjjelen. Ezek a pásztorok égi sugalat által tanítva, — ez is egyik szép legendája a karácsonynak, — igy köszöntötték egymást: „Békesség a földön a jóakaratu embereknek!" Ez a karácsonyéji pásztorköszöntés hangozzék ma, némuljon el viszály és gytilölség. Szeressük egymást. S igy emberekké válva, kívánjunk egymásnak boldog karácsonyt! CSARNOK. Karácsonyi legenda. Irta: Kenedi Géza orsz. képviselő. Valamikor gyermekkoromban, úgy karácsony táján, egy istentelen kóborló emberről hallottam mesét, aki a keresztvetést már rég elfelejtette és imádkozni sem tudott. Éjjel a farkasorditó hideg a falu felé űzte. Világosságot látott és betekintett. Karácsony estéje volt. Odabenn az egész család „beíLhem" körül énekelt. A kis Jézuska a jászolban feküdt és az állatok ráleheltek. Fejénél állott Mária, József, meg a pásztorok. Az égben pedig angyalok hirdették nagy csilingeléssel : Glória, glória ! És a tévedező, világjáró ember letérdepelt az ablak előtt : keresztet vetett és imádkozott. Ha ma jelképbe kellene állítani ezt a mesét, azt mondanám, hogy az a tévelygő alak nem volt más, mint a kóborló Tudás. SZAJOL ELŐTT. Szajol előtt robog a gyorsvonat, A gulya épen legelőn pihen, Kérődző szájjal heverésznek ott A drága lények a napos gyepen. Nézem. — De furcsa: minden száj mozog S mégis, nem terjed csak egy árva hang szét. — Hé, boci, hát oszt mi az? Mi van ott? S rámbődül egy: — Hús drágasági ankét! NAPÍHIR. ..Bus Béla a kiváló ifjú iró, Öngyilkos módon végzé életét. A nyomor vitte rá e szörnyű tettre, Utolsó müvét be sem fejezhette, Ilyen az élet, mélysége setét." A töredéket kiadták baráti, Nagyott dobbant a kritika szive ; A sírra szobrot tett a dus bevétel, A mü együtt nőtt a szerző nevével, De szakértőn is volt megoldva a tétel : S „A pénzbőség" volt a munka cime. A NÉPJOGOK. Csip-csup sikereken felbátorodva Két proletár veréb nagyon merész lett : Hipp-hopp: elfoglalá a fecskefészket. „Jusson most már nekünk a tisztelet, Melyet eddig a frakkos pártfogoltak Előjogon maguknak bitoroltak.“ A gazda látta s elkergette őket. S szólt párjának a veréb nagy szitokkal : „Látod? így bánnak ők a népjogokkal !" Szdvay Gyula. MÁSOKRÓL ÉS RÓLUNK. Mennél üresebbek az emberek, annál kongóbb társalgásuk. * Sohase tévesszük össze a csevegést a fecsegéssel. Aki agyonbeszéli a társaságot, az rendesen üres hordó. Szellemes ember sohasem fecseghet. * Mennél közönségesebb a társaság, annál jobban gyűlölik benne a szellemességet és tudatlanságot. Ott csak a hangos, kedvelt embernek van szava. A szerény szellemeskedő olyan tudatlan az ilyen társaságokban, akár csak a szamár. * Tanulságos, hogy a jobb társaságokban leginkább az irigyeket szólják meg. * A mai kávéházi társaságokban ez az uralkodó elv: Rágalmazzuk a távollevőket és magasztaljuk a jelenlevőket, akkor azután nagyszerűen mulatunk. Leginkább gúnyolódnak azokon, akiket meg nem értenek. Könnyebb jó társaságot, mint jó barátot találni. * Akiknek mindig igazuk van, azok nem igen boldogulnak a mai társaságokban. * A gondtalan jólét sokkal gyorsabban meg- keményiti az emberek szivét, mint a forró viz a tojást. Dr. Körösy László. HÍREK. — Lapunk legközelebbi száma szombaton, az újév előnapján jelenik meg. — Képviselőnk igazolása. A képviselőház igazoló-bizottsága szerdán ülést tartott, amelyen Széchenyi Emil gróf képviselőnk mandátumát megvizsgálta és kifogástalannak találta. — Belügyminiszteri felhatalmazás. A m. kir. belügyminiszter a közigazgatási bizottsághoz intézett táviratában felhatalmazást adott Pongrácz Kázmér főjegyzőnek, hogy a megye fő- és alispánjának egyidejű akadályoztatása következtében a közigazgatási bizottság helyettes elnöki teendőit úgy ülésben, mint ülésen kívül elláthassa. — Kersch Ferenc utóda. A főszékesegyházban megüresedett karnagyi állást szerdán töltötte be a főkáptalan. A beérkezett pályázatok figyelmen kívül hagyásával egyhangúlag ifj. Buchner Antal szatmári karnagyot választották a bazilika főorgonistájává. A megválasztott karnagyot a herceg- prímás fogja uj tisztében megerősíteni. — Alakuló közgyűlés. A f. hó 19-ére kitűzött városi közgyűlés meghiúsulása miatt az alispán az uj közgyűlés megalakításának határidejéül f. hó 30-ának délelőtti 10 óráját tűzte ki, amelyre a mindkét rendbeli választottak, valamint az 1910. és 1911. évi viriiisek is meghivatnak. — A kereskedelmi társulat alapszabályai. Az Esztergomi Kereskedelmi Társulat alapszabályainak módosításával már teljesen elkészült úgy, hogy rövid időn belül közgyűlésen fog azoknak elfogadása felől tárgyalni. Ugyanakkor az egész elnökség és tisztikar, már az ujalzb alapszabályok értelmében meg fog alakulni. Az egész mozgalom BleszI Ferenc kezében összpontosul, aki ismert tudásával és ambíciójával működik a kedvező eredmény elérésén. Örömmel látjuk, hogy mégis van Esztergomban kereskedelmi elet és hisszük is, hogy most már igaz lelkesedéssel fognak kereskedőink e reájuk nézve annyira fontos alakulásban részt venni. Úgy tudjuk, hogy az egész vezetőség a legkiválóbb tényezőkből fog megalakulni, a mi elég garancia arra.. hogy uj szellem fog a régi társulatba bevonulni. — járhatatlan ut. Sok a panasz az esztergomi állomáshoz vezető ut járhatatlansága miatt. Nemcsak hogy nincs kikövezve a városnak ezen
