Esztergom és Vidéke, 1910
1910-12-04 / 94.szám
Esztergom, 1910 XXXII. évfolyam 94. szám Vasárnap, december 4. f Szerkesztőség és kiadóhivaial : ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA 1. EMELET. Laptulajd. és felelős szerkesztő Telefon szám 38. Dr. Dénes Aladár Megjelenik vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fii. Csütörtöktől — Vasárnapig. A helyzet. Az események egyszerűen megállották ! Most már csak egy uj Józsue kellene, aki megállítaná a napot, mert ha meg nem áll az idő kereke, úgy leszünk, hogy — sehogyse leszünk. A főispán hazaérkezett és meghozta a hírét annak, hogy gróf Széchenyi Emil elvállalta a jelöltséget. Ezt a hirt örvendve vette tudomásul a választó közönség, ám utána rögtön moz- golódási vágy fogta el, mert hát „lelkesedni" is kellene, vagy mi. A lelkesedés azonban olyas valami, ami nem megy csak úgy magától, azt táplálni és irányítani kell ! A munkapárt biztosra vevén a győzelmet, egyáltalán nem mozdul ki angol flegmájából és azok, akik a párt irányítására hivatvák, ezt a mozdulatlanságot jó jelnek veszik. Mi azonban nem vagyunk ilyen opti-j í misták és nem állhatjuk meg szó nélkül, hogy egy hatalmas párt mozdulatlanul és — szervezetlenül nézzen egy néhány nap múlva bekövetkezendő választás elébe. Az ellenfél erejét — bárki is legyen az — lekicsinyleni nem szabad és éppen ezért helytelennek tartjuk azt a taktikát, amely ma tétlenségre kárhoztatja a pártot. A munkapártot ezidőszerint a főispán vezeti és a választást is ő irányítja. Bizonyára ismeri ő Méltósága a helyzetet és — hisszük és reméljük, hogy a pártot ugyanolyan diadalra fogja vezetni, mint amilyet junius elsején kivívott. □ Nem boldog a magyar! Ezt nem mi mondjuk, hanem Szemere Miklós mondotta a nemzeti Kaszinóban a Széchenyi ünnepélyen ugyancsak a Széchenyi serleggel a kezében. Most ismét egy Széchényi ivadékkal hozta össze a sors Esztergomban és bizonyosra vesszük, hogy a Széchenyi ellenében elmondandó programbeszédjében a Széchenyi téren ismét el fogja szavalni, hogy „nem boldog a magyar" ! Hát bizony nem is boldog a magyar és különösen ezidőszerint az esztergomi magyar. Ilyen dilemma előtt még nem^állott a nemzet, mint most. Széchenyi és Szemere között kell válogatnia. Melyiket szeretem, melyiket szeretem, szavalják szabadon Pókai-né után a „káplárok" is várják, várják, hogy melyik részről lesz boldogabb a magyar. Mi azt hisszük és bizonyos, hogy nem csalódunk, hogy ezen dilemma hamarosan meg fog szűnni, mert a jelekből ismét csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Esztergomban egyhangú választás lészen. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Egy szőke fiú. Az anarkizmusról, a nihilisták fanatikus vakmerőségéről beszélgettünk. Mindenki elmondta véleményét a tett propagandájáról, az egyik elitélte s aljas gyilkosságnak bélyegezte a halálra szánt földönfutók sötét munkáját, a másik hősöknek tartotta őket, amiért a véres munka után a vértanuk nyugalmával, fanatikus lelkesedéssel mennek a halálba. Fellner ez utóbbiakhoz csatlakozott. — Láttam Vaillan-t, mikor a vérpadra lépett — mondta. Aki oly nyugalommal hal meg, mint ez a tejfölösszáju fiú, nem lehet közönséges gonosztevő. Hiába, ezek az emberek meggyőződésből teszik, amit cselekszenek, az emberiség apostolainak tartják magukat. A kis doktor, aki eddig csöndesen hallgatta a véleményeket, közbeszólt: Én pedig azt mondom, hogy meghibbant gazemberek. Láttam a munkájukat s azóta csak undorral tudok rájuk gondolni : — Halljuk a doktort! Mondja el amit látott! hangzott mindenfelől. A kis ember pedig, akit imigyen aposztrofáltak, megigazgatta szemüvegét s cigarettára gyújtva belefogott : — Diákkoromba láttam. Egy esztendőt a párisi egyetemen hallgattam, akkor esett meg ez a dolog. Szegény ördög létemre alig hagyhattam el a Quartier Latint. Ott laktam egy hatodik emeleti mansard szobában, mely bizony többször látott koplalni, mint nem. Vacsorázni vendéglőbe jártam, egy kis diák korcsmába a Boulevard St. Michelen, ahol néhány diáktársammal törzsasztalunk volt. Ugyanazokat az arcokat láttuk mindennap s igy némi feltűnést keltett, amikor egy esős februári este uj vendég érkezett. Magas, izmos fiatalember volt, tiszta, de szegényes gunyáju. Lágy, szőke szakálla s derűs, eleven kék szemei széppé tették sápadt arcát, a magas, szőke fürtöktől szegélyezett homlok pedig gondolkodó, értelmes emberre vallott. Szerényen meghúzódott egy két személyre szóló kis sarokasztálnál s egy félórai ott időzés után anélkül, hogy a vendéglőben csak egyszer is körülnézett volna, távozott. S azután hat hónapon át mindennap megjelent. — Kicsit unalmas a szőke embered, dör- mögte Fellner. A kis doktor néhányat szippantott a cigarettájából, csak azután felelt. — Ha valami regényhőst vártál, igazad van, de légy csak türelemmel öregem. Ott ült a sarokasztalnál, anélkül, hogy hosszú hónapokon át csak egyetlenegyszer is szóba állt volna valakivel. Ugyanaz a pincér szolgálta ki mindennap s azzal is csak annyi szót váltott, amennyi az étkezés körül elkerülhetlen volt. Mód felett felkeltette a kíváncsiságunkat. Eleinte bosz- szantott néma zárkózottsága. Gúnyolódtunk fölötte. Később abban állapodtunk meg, hogy valami súlyos titka lehet s azért nem érintkezik senkivel, nehogy a leikébe véletlenül bepillantást engedjen. Azt akartuk legalább kisütni, miféle nemzetségi!. Lehetetlen volt. A pincér is csak annyit tudott róla, hogy esténként egy sereg francia s idegen nyelvű újságot olvas, amiket magával hoz s hogy franciául kissé idegenszerü kiejtéssel beszél, de folyékonyan. Nem is törődtünk vele aztán késő őszig, amikor megváltozott magaviseletével önkéntelenül is magára vonta figyelmünket. Kiesett a flegmájából. Nyugtalan lett. Néha azon kaptuk, hogy hosszasan, gyanakodva nézi egyik másik vendéget. Különösen egy munkásnak látszó korosabb vendég keltette föl a figyelmét, aki csak néhány nap óta járt a korcsmába. K ézimunka pamutok, o o o o o EZDETT és ELŐNYOMOTT KÉZIMUNKÁK, CSIPKE, SZALAG o o o o o o o RUHADISZEK, SZABÓKELLÉKEK o o o A LEGJUTÁNYOSABBAN ^rx STEINER LAJOS-ná ESZTERGOMBAN, KOSSUTH LAJOS-UTCZA A* SZEREZHETŐK BE o TELEFON 120
