Esztergom és Vidéke, 1910
1910-12-01 / 93.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE 1910. december 15. Most nem kutatjuk ennek a hibának a kutforrásái — majd alkalomadtán úgy is visszatérünk rá — csak azt akarjuk leszögezni, hogy egy oly városban, ahol nyolc nappal előre sem lehet megállapítani azt, hogy milyen politikai elveket vall tulajdonképpen a választópolgárság többsége, ahol a politikai meggyőződés úgy változik mint a szalamander színe, ott nem exponálhatja magát senki politikailag, mert nem lehet bizonyos abban, hogy az, aki még tegnap elvtársa volt, nem változtatja-e az ellenkezőre holnap a politikai meggyőződését. A választások után múljon hát el a teljesen céltalan politizálás és azok között, akik ennek a városnak az irányítására és sorsunk intézésére hivatvák, hulljanak le a oolitikai válaszfalak, vesse ki szivéből a egyőzött párt a k?;erdség2t, a győző ne éreztesse erejét a legyőzőitek Hisz oly kevesen vagyunk és eme kezesek olyannyira egymásra vagyunk utalva, íogy itt eredményes munkát végezni csak a legteljesebb béke és a legnagyobb szo-l lidaritás mellett lehet. Az ellenzék kötelességei, Ma egy hete ítélkezett a polgárság, ez az ítélet az esztergomi nemzeti munkapárt fekete szerdája volt és a polgárság többsége visszautasította a párturalomnak a községi életben szándékolt visszaállítását, amit a m iltbri is elitéltünk s ma is elitélnénk, ha az ellenzék Rebben az irányban kívánná felvenni tevékenységét. Ez az esemény hisszük, hogy a város minden, a közügyek iránt érdeklődő polgárát gondolkozóba ejtette s azzal kö- telességszerüleg pártatlan szempontból foglalkozunk nem károsítottam meg senkit, nem téptem ki a fejfákat a sírokból : csak azt a két kis darab fát szedtem össze, mit ott találtam elszórva. De azt sem tettem magamért . . . szegény édes anyám beteg volt és olyan nagyon fázott! . . .“ Az öreg biró hangja lágyabb lesz s figyelmesen vizsgálja a fiú arcvonásait, mialatt tovább beszél: „Tudod-e fiam, hogy egészen öt évig terjedhető fegyházzal büntethetjük azokat, akik valamely bekerített helyről meglopnak másokat". A kis juhászbojtár kerekre nyitja szemeit. „Öt év !... De ugye édes anyámnak nem | lesz semmi bántódása ?" — Hát olyan nagyon szereted te íz édesanyádat ? — Óh, de milyen igen nagyon szeretem ! — Mondd el tehát, mi vitt téged reá a lün elkövetésére ? — Nagy hideg volt, olyan kutya hideg, hogy még a viz is megfagyott a csuporban. Szegény édes anyám beteg volt s úgy fázott, hogy majd meghalt. Kért, könyörgött, hogy segítsek nyomorúságán, ne hagyjam igy meghalni, hozzak csak vala- I honnan egy kis tüzelőfát. Én aztán vettem a süvegemet s elmentem a faluba, de bizony oly keményre volt fagyva minden, hogy még egy kis forgácsot sem találtam, melylyel alágyujthattam volna. Ekkor az erdőbe mentem, hol letördeltem a fákról az apró ágakat, melyeket elérhettem. De a neszre odakerült az erdőkerülő kutyája s belém harapott. Erre én kiáltottam, mire az erdőkerülő is odajött és megvert. A kormányon levő párt csatavesztése, mint ilyen, sem hagyhat hidegen bennünket ; bár ez az illető párt belügye, tisztán reá tartozik és hisszük, hogy azt el fogja intézni azokkal, akik azért felelősek. Hogy a párt mily elégedetlen volt a reá oktrojált jelöltekkel, annak aktaszerii bizonyítékai a választás jegyzőkönyvéhez csatolt szavazólapok, melyen a kormánypárt vitte véghez a legsűrűbb változtatások pontját. Ezeket a tények logikája bizonyítja. Nekünk nem szükséges. . De ennek a választásnak lélektanából már bizonyítékokat felfejthetünk. A titkos választás tisztaságát és a szabad akaratnyilvánítás korlátlanabb voltát nyilvánítja ez a választás. Bizonyítja továbbá, hogy más a politikai többség és más a városi közügyek többsége. Amott az egyéni kapacitáció- nak, a különféle kényszerhelyzeteknek tág tere nyílik és a politikai többség nem mindig jelenti egyúttal a politikai meggyőződés többségét, itt az egyéni szabadság erői működnek, a tömegvonzás jobban érvényesül és bizonyos kialakult tömeg- meggyőződéstől pártjelszavakkal nem lehet eltávolítani a polgárokat. Ma a községi élet hivatalos képviseletében tehát egyforma erők mérkőznek, melyeket nem pusztán a politikai pártkeretek határolnak el. Ugyanis a csatátnyerő városi ellenzék jelöltjei nem olyan merev pártemberek, mint akikkel kormány- párti elvek nem találkozhatnának, hanem jobbára tekintélyes és közbecsülésben álló széles rétegeknek rokonszenvét birják. Ez a szerencsés jelölés döntötte el a küzdelem sorsát, az ellenpárton pedig az ellenkezője, melynek az volt a látszata, mintha pártérdemeket akart volna felékesiteni a községi közélet babéraival. Ezt a polgárság többsége, sőt a vesztes párt jórésze is visszautasította. A városi ellenzék tehát megtalálta önmagát és ez mindenesetre ok arra, hogy örvendezzen, de nem ok arra, hogy elbizakodjék. Kérjük az ellenzéket, hogy világért se száljon a fejébe a hatalom tudata, mert a hatalmi tébolynak és őrjöngésnek soha sincsen jó vége. A városi ellenzék ne vállalkozzék politikai kalandokra és erejét ne is a kákán való csomókeresésre pazarolja. Vannak ott nagy és fontos feladatok, van itten tág tere a munkának. A munkához elérkezve, ne feîedje el a győztes ellenzék, hogy a munka minden többségre nézve kötelező és tőle kétféle munkát vár a polgárság igazi munka pártja. Mi a munka alatt „Mit tettél mikor megvertek ?“ kérdi a biró. Hazamentem és elmondtam anyámnak, hogy nem bírok sehol sem fát szerezni. Ö megkékült ajakkal feküdt ott, könnyes szemeit rám fordította s úgy nézett reáin, mintha csak tőlem várna segítséget. De ezt nem állhattam ki soká, elrohantam a temetőbe s onnan elvittem egy pár kitöredezett fejfát, hisz a halottak már nem fáznak, de az én szegény . . . A birót meghatja a kis fiú kálváriája és szelíd szigorral figyelmezteti, hogy többet ilyet ne tegyen, még az egyszer elmehet haza. Még egy húszfillérest is adott a fiúnak, hogy azon vegyen szalonnát* A kis fiú arca szélesre gönibölyödik az örömtől, megköszöni alázatosan a tekintetes biró úr jóságát s elindul hazafelé. Minél közelebb ér a kunyhóhoz, annál nyugtalanabb, fájóbb lesz a szive. Úgy érezte, mintha egy nehéz terhes felleg borult volna homlokára, mely minden percben fel szeretne olvadni keserves könnyekké. Amint belépett sötét szűk kis kamrájukba, a hideg borzongás futott végig tagjain. Elfojtott hangján anyját szólította . . .‘de nem szólalt n eg. A kis fiú keze érezte a sötétben, hogy anyja merev arca hideg a ráfagyott könnyektől. Lázas sietséggel előszedte a pénzt, hogy meleg kézszo- ritással belenyomja az élettelen kézbe, mely az ágy szélén csüngött szárazon élettelenül ... A pénz elgurult a nyirkos földre és csengése nem ébresztette többé életre azt a szegény fáradt testet, mely örült, hogy megnyughatott . . . nem a kölcsönök derüre-borura való megszavazását értjük és alkotó munkánál sem a csingéradó lebeg lelki szemeink előtt. Munkát ad az ellenőrzés, a vagyonkezelés, költségvetési jog ellenőrzése, a számadások tanulmányozása: mert azokban a számokban, tisztelt városatyák, események vannak elbeszélve: a város fejlődését, kultúráját, szociális viszonyainak, közegészségügyének helyzetét olvashatja ki belőle, aki tud belőlük olvasni. Mi nem vagyunk kétségbeesve, hogy a város sorsának és fejlődésének a városi ellenzék sírásója lesz. A városi ellenzéknek is kötelessége, elsőrendű komoly kötelessége a város fejlődéséről gondoskodni, azt előmozdítani és az itt való élést elviselhetővé és kellemessé tenni. Nem várjuk azt, hogy a többségre jutott ellenzék az adót egyszerre leszállítja, csak azt, hogy magasabbra ne emelje, viszont a várost tegye várossá, ezt követeljük, avagy helyesebben megköveteljük. Semmi okunk sincs az ellenkezőre, hisszük, hogy a városi ellenzék programmot fog adni, ami az egész polgárságot megnyugtatja. Mert a bölcsesség nem egy párt hét pecséttel őrzött privilégiuma. Szívesen támogatjuk ebben az irányban, ami nekünk régi és következetes álláspontunk a városi ellenzéket s ha programja az előadottakkal nem ellenkezik : együtt harcolunk, de ha a városi ellenzék párturalomra törekszik és ezért a város érdekeit elejti, szembe fog bennünket találni törekvésével ; az igazságot, ha kellemetlen is, meg fogjuk mindenkor mondani, mert meg kell mondani. HÍREK. Szemere bukása! — Lapzárta előtt vettük az általunk már jó előre is megjósolt hirt, hogy Esztergom város derék polgárai, kik már az általános választások alkalmával tanujelét adták politikai érettségüknek, Önön magukhoz és politikai elveikhez hivek maradtak és Szemere Miklóst megbuktatták. Lelket!enség volt egykét magánérdekeket képviselő egyéntől Szemerét, a kálvinistát és zsidót sem szerető egyént a primási városba hozni s ezen ténynyel a megye egyes factorait is lehetetlen alternatíva elé állítani. Másrészt megérdemli sorsát, mert ha valaki csupán választási ku- fárokra hallgatva, minden egyéni vonzalom nélkül, kizárólag üzleti alapon akar az ország közjogilag és történelmileg is első városában mandátomhoz jutni, az más sorsot nem érdemel. Széchenyi gróf, kinek országos kormányzati gondok nem nehezednek vállaira, kizárólag városunké lett, hisszük és reméljük, hogy benne megtaláltuk azt a nemesen gondolkodni tudó férfiút, kinek mély politikai és gazdasági judiciuma csak" városunk előnyét fogja szolgálni. Igaz és őszinte lelkesedéssel, szeretettel üdvözli a szabad királyi város minden egyes polgára a nemes grófot azzal, hogy munkáját dicsőség koronázza. — Kinek köszönhetjük gróf Széchenyi Emilt? Most, hogy elmúlt a választási küzdelem és gróf Széchenyi Emil zászlóit diadalmasan lenged a szél a magyar Rómában, nem mulaszthatjuk el, hogy a köz nevében köszönetét ne mondjunk Meszleny Pál főispánnak, aki először gondolt gróf Széchenyi Emilre és napokig tartó tárgyalás után bírta rávenni a nemes grófot, hogy a jelöltséget elfogadja. Gróf Széchenyi Emil most már képviselőnk és ha az ő regimeje alatt városunk a haladás örvényére lép, ennek oroszlánrésze Meszleny Pál főispánt fogja illetni, aki azzal az egyetlen cselekedetével, mellyel Széchenyit nekünk ajándékozta, minden esztergominak háláját és becsülését vívta ki magának. Dr. Perényi Kálmán politikája. A lefolyt választási küzdelemben dr. Perényi Kálmán alispán nevét emlegetik legsűrűbben azok között, akik Szemerét idehozták. E részben meggyőződtünk arról, hogy dr. Perényi Kálmán alispánnak sem iniciativ, sem pedig portáló része nem ■
