Esztergom és Vidéke, 1910
1910-12-01 / 93.szám
Esztergom, 1910. XXXII. évfolyam 95. szám. Csütörtök, december 8. Szerkesztőség és kiadóliivalal : ESZTERGOM, „KORONA1* SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fii. Vasárnaptól — Csütörtökig. Várakozások között. Mához egy hétre ismét az urna elé járul az esztergomi kerület választóközön- . sége. Egy hét, egy igen rövid hét választ el bennünket a választástól, és még nyoma sem látszik annak, hogy a hangulat valamelyes irányban kialakulna. De hát miért is alakult volna eddig ki a közérzület ? Ami előttünk áll, az nem elvek harca többé, csak pártoké. Tisztán politikai érdekek kerültek egymással szembe, melyhez vajmi kevés köze van Esztergom városának. Egy 67-es programmu pártonkivülivel több, vagy egy munkapárti képviselővel kevesebb, ez olyan egyre megy és olyan közömbös Esztergom városára, mint amilyen közömbös országos politikai szempontból. A város érdekében nincsen miért lelkesedni és miután tisztán politikai dologról van szó, nekünk kevés szavunk van hozzá. Halljuk a programmbeszédeket és majd ezután meglátjuk mit hoz, vagy igér ez, vagy amaz a jelölt Esztergom városának. A nagyközönség csak erre az egyre lehet kiváncsi, egyébre nem. ■ * \ □ A város békéje. A júniusi választás, amely szinte titáni: küzdelem után egy államtitkár képviselőt eredményezett Esztergom számára, úgy feldúlta ennek a városnak a békéjét, annyi sebet ütött, hogy még most is sajog némelyik. Ezeket a sebeket most újból felszaki- tani nem szabad. Nem szabad azért, mivel Kálmán Gusztáv államtitkár úgyis megmarad a város pártfogójának, irántunk való szeretete nem csorbult, sőt erősbbödött, államtitkári hatalma és befolyása megmaradt és Ígéreteit éppen úgy beválthatja és be is fogja váltani, mint hogyha tovább is Képviselné a kerületet. A kiharcolt eredmény tehát változatlan, amit el akartunk érni, elértük, igy nincs miért újabb fájó sebeket ütnünk egymáson. Ne exponálja magát senki a határokon túl, és álljon mindenki amellé a jelölt mellé, akinek zászlaján liberális elvek vannak felírva. A mai nap meg fogja mutatni, hogy gróf Széchenyi Emil elvei egyeznek-e vajon az ideális tiszta liberálizmussal ? Meszleny Pál főispán szerint igen. Mi még nem ismerjük a jelöltet s igy nem szólhatunk hozzá ! Majd a mai programmbeszéd után. Ha tiszta liberálizmust hoz közénk, velünk együtt minden liberálisan gondolkodó esztergomi szivvel-léiekkel melléje fog állani. A kálvinista kétfejű sas. Irta : Eötvös Károly. Egykor Kaas Ivor nőtársamnak egy szép vezércikke jelent meg a lapok hasábjain, mely Hurbánról s pánszláv irányú ünnepeiről szól s melyben mint furcsa dolog emlittetik, hogy Hur- bánék egy most épített és fölszentelt lutheránus templom tornyára a kétfejű sast tették föl. Biz ez furcsa dolog a mi napjainkban, noha hajdanában a legnyakasabb tősgyökeres magyar kálvinisták is országszerte sok templomuk tornyára oda illesztették az osztrák császári vagyis inkább habsburgi kétfejű sast. S azt hiszem, ma is van még néhány kálvinista templom itt-ott, melynek tornya csúcsán a csillag a kétfejű sas nyakára helyezett lándzsahegyen csillog. Az én szülőfalumnak, Mezőszentgyörgynek is szép sudaras kálvinista tornya volt gyermekkoromban, de a kétfejű sas ezen is rajta volt. 1848-ban elhatározta az eklézsia, hogy azt levéteti onnan, de egy fehérvári ácsmester háromszáz forintot kért a levételért. Ezt már mégis sokalták érte s a nemes ifjak ehelyett azt határozták, hogy puskával lelövöldözik a torony csúcsáról. Vagy legalább is puskagolyóval úgy kilövöldözik alakjából, hogy senki sem ismer rá. Persze nem lett belőle semmi. Néhány száz golyót rálőttek, de a kétfejű sas észre se vette. Magasan állott erős kalapált vasból készült, a puskagolyó semmit sem ártott neki. Utóbb is abban hagyták a mulatságot, s akkor szabadultak meg tőle, mikor ezelőtt harminchét esztendővel uj ! tornyot csináltattunk. Komáromegyében is csaknem igy járt egyik kálvinista falu. Már nem jut eszembe a neve, csakhogy ennek derék presbiterjei okosabbak voltak mert ők ágyúval akarták 1848 áprilisban a kétfejű sast lelőni. De sokkal okosabbak még sem voltak, mert valami gonosz csont tanácsára a várkormányzótól kértek hozzá ágyút és tüzért. Természetesen huszonöt bot lett a vége, oly gyorsan és sommásan, kiszolgáltatva, mintha a parancsnok valamikor makai kapitány lett volna. A komáromiakról azt beszélik, hogy 1848- ban ágyukkal lövöldözték le kálvinista tornyokról a kétfejű sast. A győriek különösen megjárták a városi őstorony kétfejű sasával. 1848-ban és 1849-ben kétszer levették önkényt, midőn a magyar sereg itt táborzott s az osztrák sereg kétszer tétette vissza erőszakos fenyegetéssel. Láttam egy kálvinista templomban fészkelt kétfejű sast is. Egerallyán vagy Adorjánházán a Marczal mellett láttam ezt. A szép fehérre meszelt templom falán és pedig a karzat falán volt fekete színnel fölfestve egy nagy istenadta kétfejű sas. Magassága ; szélessége lehetett vagy fél öl. Ezen annyival inkább csodálkoztam, mert mint mindenki tudja, a kálvinisták semmi faragott vagy festett képet nem tűrnek szentegyházaikban. De a kétfejű sast megtűrték. 48-ban elfeledték bemeszelni, az 50-es : években pedig már nem lehetett tenniök. Most azonban nem hiszem, hogy megvolna már. Jól emlékszem, ez a sas még a régi alakú volt, a minőt Mária-Terézia és József császár idejéből ismerünk. Az a kétfejű sas sokkal soványabb és ritkább tollú, mint a mostani és sokkal jobban hasonlít a mai német császári vagy porosz sashoz. Igaz, hogy a múlt században az osztrák császárság felállítása előtt körülbelül egy volt mindkettő. Nem emlékszem, hogy kétfejű sast túl a Tiszán vagy a Tisza mellékén láttam volna kálvinista tornyokon. Igaz, hogy e vidéken 48 előtt nem jártam, kakast azonban láttam s különösen sokat láttam a felvidéken, lutheránus templomok tornyain is. S bizonnyal a vén Hurbán, ha már úgy beleszeretett a madárvilágba, jobban e zi, ha kétfejű sas helyett, hitrokonainak ősi szokásához ragaszkodva, kakast tétet temploma tornyára. Egyébiránt valamikor ezelőtt száz évvel a tiszamelléki kálvinistáknál se volt gyöngébb a Habsburgok iránti loyalitás, mint túl a Dunán. József császár 1781. október 19-én adta ki hires rendeletét a vallás szabadságáról, a Christiana talerantia-ról, mint az egykoruak nevezték. Ez a rezolució december 26-án érkezett és publiK ézimunka pamutok, o o o o o w*r a legjutányosabban EZDETT és ELŐNYOMOTT KÉZIMUNKÁK, CSIPKE, SZALAG o o o o o o o RUHADISZEK, SZABÓKELLÉKEK o o o ESZTERGOMBAN, KOSSUTH LAJOS-UTCZA 3. STEINER LAJOS-nál S "3531 FaWaVaVí SZEREZHETŐK BE o TELEFON 120
