Esztergom és Vidéke, 1910

1910-11-27 / 92.szám

városrész polgárainak existenciális érdekéről van szó, amelyet mindenkinek legjobb tudása szerint előmozdítani nemcsak polgári, hanem felebaráti kötelessége is. Üdvözölvén a megjelent polgárokat, a népgyűlést megnyitottnak nyilvánította. Bártfay Géza adta elő azután teljes tárgyilagossággal, minden személyi éltől tartózkodva, sőt túlzott lojalitással a városi hatóságnak a házbéradó ügyében elkövetett tévedéseit és mulasztásait. A'szónok, akinél ugylátszik a házbéradó ügyet, az 1909. évi VI. törvénycikket városunkba aligha ismeri valaki alaposabban, beszédét azzal kezdette, hogy nem vádolni, hanem a törvénnyel és rendeletekkel a kezében bizonyítani akarja azt, hogy a városi hatóság nemcsak hogy nem kisérte figyelemmel a törvény tárgyalását és mulasztotta el idejében a kerületi határokat eltüntetni, hanem a törvénynek a f. évi április 28-án történt kihirdetése után sem élt azzal a joggal, amelyet a hivatkozott törvény 10. szakasza a városoknak megad, csak akkor kapott már észhez a város hatósága, midőn a pénzügyigazgatóság a bérelt és bérbe nem adott lakrészeket összeiratta, amely összeírás szerint a városban 7724 lakrész találtatott s ebből bérelt 3771, bérbe nem adott 3953 lakás, tehát 182 lakrésszel több a bérbe nem adott lakások száma. Ha a város hatósága a törvény szentesítése előtt a képviselőtestülettel kimondatta volna, hogy Esztergom város kerületekre osztva nincs, egy egységes és osztatlan terület, és eltüntette volna a külön kerületi jelleg mellett felhozható tényeket, akkor a kényelmes házosztály adó alá került volna a város. Midőn már erről lekéstek, a (törvény 10. szakasza értelmében még mindig megtehették volna ezt, de itt már a pénzügyminiszter hozzájárulását kellett volna kérniök, amelyet Kálmán Gusztáv a volt képviselő közbenjárása által meg is szerzett volna. Ezt a város nem tette, a pénzügyigazgatóság pedig a kerületek külön jellegére való hivatkozással, minthogy ez álláspontjukat a kerületi kataszter, a három külön adófőkönyv, a községi képviselőknek kerületenként történő választása és a külön elnevezés is megerősítette, a kerületre "osztott városokra vonatkozó törvényszakasz alkalmazásával a Belvárost és Szenttamást általános házbéradó alá vetette. Hiába til-! takozott és felebbezett az ellen a város és vezettek deputációt a miniszterhez, az nem használt semmit, mert a törvényt se a miniszter, se az államtitkár.meg nem változtathatja s törvényellenes dolgot nem tehetnek. Már pedig a város azt kért. Perbeszállt és vitatkozott a pénzügyi hatósággal, hogy Szenttamás nem külön kerület, csillogó frázisokat, a szegénység elijesztő lefestését tárta felebbezésében a miniszter elé, csak azt nem kérte, amihez joga volt és kötelessége lett volna a tör vény alapján kérni és amit a miniszter megadhatott volna. Belevitték ebbe a deputációba az államtitkárt is, azt vélvén, hogy a teljes sötétségből és szellemi szegénységből, melybe belejutottak, majd az államtitkár kihúzza. S midőn az eredménytelenség nyilvánossá lett, akkor a dologhoz hozzá sem konyító, lelkiismeretlen, hazug alakok az államtitkárra tolták az ódiumot, mert a városi hatóságot nem tanította meg az előtte fekvő törvényt elolvasni és megérteni. Az a könnyelműség, vétkes mulasztás és tudatlanság eredményezte a mai helyzetet, melyet látván a szónok, időt, fáradságot nem kiméit és az országház irattárából előkerestetvén az 1909. évi VI. t. c. indokolását, azt megszerezte, amely szerint a törvényhozás intenciója e törvény megalkotásánál az volt, hogy valamely város közgazdaságilag, iparilag és kereskelmileg fejlettebb részei kerüljenek a terhesebb általános házbéradó alá. Azt pedig már csak senki sem állithatja, hogy Szenttamás kerület ilyen ! De küiön kerületnek sem vehető e városrész, miután a községi törvény, az 1836. évi XXII. t. c. 35. §-ában megkívántató 200. választója nincs, sőt az 1896. évi képviselőtestületi határozat szerint a város egyáltalán kerületekre osztva nincs, miután kimondatott, hogy osztatlan, egységes területet képez a város és ennek megfelelőleg az országgyűlési képviselőjét is kerületi sorrend nélkül választja. A mai kerületként történő képviselőA népszámlálás humora. Amerikában most történt meg a népszámlálás. Már közölték is a lapok a tiz legnépesebb amerikai város statisztikáját. Az utolsó tiz év fejlődése is meglepő, hiszen négy világrész kóbor népe keresi föl Amerikát s segiti beláthatatlan fejlődéshez és olyan szociális forradalomhoz, aminőt még nem látott a világ. De most nem erről akarunk irni. Innen-onnan nálunk is kezdetét veszi a népszámlálás. És ennek is bizonnyal meg lesz a maga humora. Majd csokorra kötjük ezt is. Most izlelitőt nyújtunk az amerikai népszámlálás humoráról és már előre is deriválhatjuk belőle, milyen más lesz a hazai népszámlálás. Az amerikai „ilyen": Louisiana államban a népszámláló kérdésére ugy nyilatkozott egy néger házaspár, hogy hét gyermekük van, amelyek közül kettő iker. Az. ikrek fiuk, de az egyik teljesen fehér, mig a másik éppen olyan fekete mint a szülők. A hivatalnok csak hosszabb habozás után tudta magát rászánni, hogy az egyik gyermeket a fehérek, a másikat a négerek rovatába vezesse be. Egy másik néger házaspárnak öt éves fiát Vénusz névre keresztelték. Vénusz természetesen a férfiak csopotjába került. New-York államban egy hivatalnok jelentésén szerepel egy férfi, aki Kis-Ázsiában született, jiddisch nyelven beszél s itt egy református templom prédikátora. El lehet mondani, hogy a nők általában szabályszerű feleleteket adtak a kérdésekre, de akadt egy hölgy, aki 38 évesnek mondván „magát" nem akarta, hogy vénlánynak gondolják, s ezért a „Jegyzet" rovatba ezeket irta be: „Rövid időn belül férjhez megy". Számos olyan otthon van Amerikában, hol a kedvenc háziállatot valósággal családtagnak tekinti a háznép, de csak egyetlen ember akadt egy mississipi farmer, aki hűséges kutyáját hozzá akarta számíttatni az Egyesült Államok népességéhez. A családtagok rovatába bejegyezte, hogy a kutyája neve Jack, életkora négy év. Washingtonban egy népszámláló (aki mellesleg megjegyezve a szép nemhez tartozott) egy már korosabb hölgyet kért fel az adatok bemondására. Az asszonyság nyilt őszinteséggel adta meg a szükséges feleleteket s végül roppant bizalmaskodások középette egy rendkívüli nagy szívességre kérte fel a számláló kisasszonyt. A kívánság nem volt egyéb, minthogy ha a számláló megszerezte már az adatokat a szomszédházban lakó másik öreg kisasszonytól is : legyen olyan szives jöjjön vissza és mondja meg annak az életkorát. A számláló, hivatkozva arra az esküjére, hogy az adatokat titokban fogja tartani, sajnálkozását fejezte ki, hogy nem teljesítheti a hiu anyóka kívánságát. Ni, ni ! Az Újvilág reális, hogy amerikai műszóval éljünk : Jousines asszonya ? Vájjon mivel különbözik ez az Óvilág asszonyi hiúságától ? testu!7Mgválasztás if^K'zus de kétszeresen az Szenttcmáson, ahol mindössze 114 választó van. Azt ajánlotta tehát Bártfay, hogy a népgyűlés intézzen feliratot a képviselőtestület utján a miniszterhez és kérje, hogy törvényadta jogánál fogva rendelje el, hogy a Belváros, Víziváros, a város legfejletebb részei lévén — az általános házbéradó, mig Tabán, Teréziánum, Szenttamás és Szentgyörgymező a házosztályadó alá kerüljenek. Ehhez képest a népgyűlés a következő határozati javaslatot fogadta el: Határozati javaslat. Esztergomban 1910. nov. hó 24-én tartott népgyűlés az általános ház béradó ügyében a következő határozatot hozta: A házbéradót arra való tekintettel, hogy az egyesitett város külön kerületekből áll, Szenttamás kerületben és a Belvárosban a lakrészek felénél több lévén bérbeadva, vetette ki a pénzügyigazgatóság, azt vévén alapul, hogy Szenttamásnak külön kerületi jellege van. A városi hatóság pedig nem tett egyebet, minthogy a pénzügyi hatóságokhoz intézett felfolyamodásában a külön jelleget egyszerűen tagadta, amit azonban természetesen figyelembe nem vettek, mert az egyesitett város kataszterét küiön kezeli a városi hatóság. A népgyűlés a külön kerületi jelleget figyelmen kivül hagyja és arra az álláspontra helyezkedik, hogy az általános házbéradó ellen a törvény 10 szakaszában imperativ rendelkező azon intézkedésénél fogva, hogy a törvény életbeléptetése után csakis a pénzügymi-niszter hozzájárulásával lehet a kerületet megváltoztatni, ehhez képest a népgyűlés feliratot intéz a nagyméltóságú pénzügyminiszter úrhoz a kerületek újból való beosztása iránt oly értelemhen, hogy Szenttamás, Tabán városrész és a Teréziánumi lakosság az általános házbéradó kötelezettségével járó kerületből kivétessék, mivel köztudomású tény, hogy ezen részekben a legszegényebb néposztály lakik és a törvényhez fűzött indokolás szerint a törvényhozás intenciójához képest egyedül és kizárólag a város fejlettebb részei, nevezetesen a Belváros és Víziváros képezik az általános házbéradó alá vetendő területeket. Megállapítja végül a népgyűlés, hogy Szenttamás városrész az 1886. évi XXII. t. c. 35 §-a szerint semmi esetre sem képezhet külön kerületet, mert ezen törvény parancsoló rendelkezése szerint 200 választót magában foglaló kerület képez csak külön kerületet, Szenttamáson pedig csak 114 választó van. A jelen határozatot a népgyűlés ugyancsak hasonirányu felirat intézése céljából a városi képviselőtestülettel is közli. A határozati javaslatot a jelenlévő érdekelt polgárság egyhangúlag elfogadta, mire azt az elnök határozatilag kimondotta és a jegyzőkönyv hitelesítésére Adorján József, Török József, Balog László és Szimhart Károly polgárokat kérte fel. A mindvégig világos okfejtéssel és kellő tárgyilagossággal beszélő szónokot Török József helyreigazító közbeszólásokkal iparkodott „felokosítani" a házbéradó tárgyában, de Bártfay magyarázata után belátta tévedéseit, amelyek közül a legvaskosabb az volt, hogy az ősszel ők, szenttamásiak kimondották már az olvasókörben, hogy Szenttamás nem képez külön kerületet. Midőn azonban viszont „felokositották", hogy a kör nem képviselőtestület, ő is elfogadta a javaslatot. Sokakat visszatartott a népgyűlésen való részvételtől a megváltoztatott időpont, valamint az a tévhit, hogy ott politikai, vagy személyi demonstráció készül, pedig főként csak Szenttamás szegény néposztályának, meg a többi városrész lakosságának érdekéről volt szó. E tévhit azonban jó volt arra, hogy a csőcselék, amelylyel a botrányo-