Esztergom és Vidéke, 1910

1910-10-27 / 84.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: . 12 kor. Negyed évre . . 3 kor 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 2 kor Egész évre Fél évre . A városi élet. A városi élet évszaka: az ősz. Ebben is a természet örök törvénye nyilvánul, mely nem ismeri a munkaszünetet. Ha ott künn, a mezőn elvégzi a dolgát, a természeti erő s az emberi munkáskéz beköltözködik a városba, hogy uj alakban foglalkoztassa az emberiséget. A fejlődés parancsa folytonos tevékenységre ösztönöz. Csak a környezet és az ok változik. Egyik helyen a a test, másutt a szellem működik. A megélhetés vágya kenyérszerzésre serkent, egy magasabb eszményi cél, a szellemi tökéletesedés vágya pedig intézmények, vállalatok fejlesztését vonja maga után. Az ellentétek egymást kiegészitő hatása csodálatos. A íalu csendjét felváltja a város mozgalmas élete. A mindent mozgató erők folytonos munkában vannak, de úgy, hogy a kifáradás jelei észrevétlenül eltűnjenek. Az ősz a városok vérkeringését is élénkebb pezsgésbe hozza, a városi élet nyilvánulásai újult erővel s megújhodott alakban lépnek előtérbe. A jövő feladatai nagyok. Minden év uj követelményekkel áll elő s hogy az azokhoz fűzött remények megvalósulhassanak, minden közéleti tényezőnek legjobb tudásával és törhetetlen szorgalommal kell érettök sikra szállani. A hivatalos ügyeken kivül ősszel a társadalmi élet is új jelenségeket vet felszínre. E tekintetben nevezetes hivatása van a vidéki városoknak, amennyiben ez a tér az, mely kellő munkálkodás esetén jelentőségteljes sikereket mutathat fel. A vidék társadalmi élete még nem áll azon a színvonalon, mely eredményeiben áldásosán éreztetné hatását. Még szilárdan állnak azok az úgynevezett „kinai falak", melyek hivatali állás, vagyon, felekezet szerint osztályozzák a polgárokat. Az erők különválása és a széttagoltság pedig kerékkötője a jó érvényesülésének. A válaszfalakat alkalmas módon le kell rombolni, ha azt óhajtjuk, hogy az egységes, nemzetfejlesztő társadalmi élet gyökeret verjen. Nálunk Esztergomban is bízvást helylállanak a fentelőadottak. A társadalmi élet nálunk is széttagolt s épen azért nem igen tudunk eredményeket felmutatni. A polgárok különböző osztályai s még inkább a pártok kinai fala által elválasztott csoportok ádáz fenekedéssel törnek egymás ellen s ahelyett, hogy vállvetett munkában egyesülnénk a köz javára, ahelyett, hogy a kiengesztelődés útját egyengetnők, gyűlölségben dolgozunk folyton s nem igen törődünk vele, ha e gyűlölködés édes mindnyájunk érdekeire károsan hat ki. Hogy tehát boldogulhassunk, mindnyájunknak oda kell törekednünk, hogy letörjük a gyűlölködés apostolait, hogy elforduljanak azoktól, akik a széthúzást, a farkasszem-nézés politikáját hirdetik. Addig, mig tervszerű tevékenységet fejtenek ki egyesek arra nézve, hogy a társadalmi és politikai harc állandósittassék, mig alantas pártérdekek szembeállítják a polgárt a polgárral, addig városi életről — e szó nemesebb értelmében — Esztergomban alig beszélhetünk. Békesség és kiengesztelődés, jöjjön el a te országod! A temetők fényűzése. A .közeledő halottak napja alkalmából. Elkövetkezik nemsokára halottak napja és nem egy család újra súlyos gondok előtt áll, hisz a modern kor szédületes fényűzése kiterjed a kegyeletre is és ha nem „ESZTERGOM és tílDÉKE" TARŰÁJA. Az apa. Irta: Pakots József. Az öreg Szánthó kezébe fogott egy ácsplajbászt és számadást csinált. Mikor végezett a számadással,, kipirult az arca a lázas örömtől és elkezdett hahózni: — Hé ! Hahó ! Anyjukom édes! Gyere csak ! A vén szolgáló, aki a pitvarból épen egy megkopasztott csirke tollait söpörte ki, seprővel a kezében megjelent az ajtó küszöbén és ijedten mondta: — Kit tetszik szólítani a tekintetes úrnak, csak tán nem a tekintetes asszonyt? Hiszen már hat esztendeje, hogy meghót a jó lélek! És keresztet vetett magára a nagy megrökönyödéstől. Az öreg Szánthó egy kissé bambán bámult a cselédre, aztán zavartan motyogta : — Nem jól hallottad. Trézsi. Téged hittalak. — Már hogy engem? — Igen ! Hol a kisasszony ? — Még nem jött haza a sétából. A francia frajlával ment. — Jól van, csak ezt akartam tudni. Trézsi visszavonult. Az öreg Szánthó pedig bement az oldalszobába és megállt egy falra akasztott kép előtt. A kép olajba festve a feleségét ábrázolta, a jó, hűséges, dolgos hitvestársat, aki hat évvel ezelőtt itthagyta őt és elment egy csöndesebb világba, ahol már nincs gond és vesződség. Itt hagyta egyetlen gyermekükkel, szerető szivüknek finom és gyöngéd hajtásával, Marika leányukkal, aki csak tiz éves volt akkor, mikor lesiklott szép, szőke fejéről az édesanya puha simogató keze. Az apára maradt akkor a leány, az öreg apára, aki mélyen átérezte a nagy felelősséget, amely abban a pillanatban, hogy az anyai kéz mereven elnyúlt, reá hárult. Az öreg Szánthó Gáspár keményen vetette fel a fejét. Erős, elszánt fej-volt, nem ismerte a szédülést, még az olyan sötét és végtelen mélységű örvény szélén sem, mint aminő a szerető hitves sirja, De hát Szántha Gáspár ácsmesterségen kezdte az eszebiró életét, nem csoda ha nem egykönnyen szédült. Annyiszor járta a szédítő magasságokat épülő házak fedélgerendái közt, hogy fejét nem húzta le magához semmi mélység. Meghalt az asszony és Szántó Gáspár tudta, mi a kötelessége. Elővette az ácsplajbászt és számadást csinált. Akárcsak most hat hosszú és munkától verejtékes esztendő után, amikor a számokkal teleirt árkus papirossal odaállt a felesége olaj festésű képe elé és halkan, hogy a pitvarban tevicskélő Trézsi meg ne hallja, elkezdett dicsekedni : — Tízezer pengő forint. Tízezer pengő forint. Ennyit gyűjtöttem a leányunknak. Meg vagy elégedve anyjukom, édes ? A kép meglehetett elégedve, mert valahonnan egy napsugár épen a szemére siklott s a jóságos, öreg szem mintha örömtől csillogott volna . . . Kint gyermekes kacagás hangzott s a pitvarból behallatszott a Trézsi hangja: — A tekintetes úr már várja a kisasszonyt. Marika berontott a szobába. Piros volt az arca a friss, kora őszi levegőtől és a ruhája fűszagos. Az öreg Szánthó zsebébe dugta a számadást és boldogan fogta meg a lánya kezét ... — Marikám — kezdte büszkén és némi meghatottsággal — mától fogva uj élet kezdődik. Egészen uj. Az Isten ő szent felsége megsegített: a jövőd biztosítva van. Most felszabadultam én is. Nem panaszkodhatsz majd, hogy mindig csak dolgozom, dolgozom, együtt megyünk mulatságokba, bálba. Az ám! Bálba is. Mert jön a tél és .... '.