Esztergom és Vidéke, 1910

1910-02-20 / 15.szám

den tekintetben magyarok legyenek, kik nem majmolják a külföldet s nem vetik meg a honit, hanem komoly kritikával ragaszkodnak minden régihez, ami konzerválja az erkölcsöket és a nemzeti jellemet, s csak abban utánozzák a külföldet, ami javít és nemesit. Ha hazánk szebblelkű asszonyai összefognak és.hozzálátnak ahhoz, hogy közvetlen környezetükben jó irányban hassanak, lehetetlen, hogy tevekenységök át ne alakítsa ezt a beteges, erőtlen társadalmat. De asszonyaink a reménytelen közönynek lesznek áldozatává, ez a nemzet, ha fognak is itt beszélni mamagyarul, megszűnik nemzetnek lenni, s elemeire bomlik, mert asszonyainak nemzetietlensége elhagyta pusztulni. A földműves osztály. A sok ezer meződazgasági munkásház, a telepitési tervek meg minden egyéb olyan cselekedet, amelyet már megtettek, most tesznek, avagy a jövőben tenni fognak avégett, hogy birtokhoz juttassák a parasztnépet, csak egyik fele annak, amit tenni kell a magyar földműves osztály megtámasztására. A birtokát meg is tarthassa a paraszt — ez a másik föladat. Elsőbben is mintegy megduplázzuk, kinek-kinek a földjét azzal, hogy az egyoldalú szemes termelés külterjes gazdálkodásáról a kiadós újmódi belterjes gazdálkodásra szoktatjuk a kisgazdákat, az erre a célra alapított földmivesiskolákban. A külterjes gazdálkodáshoz sok föld kell; ezért is fogyott el úgy a telek Magyarországon, hogy aki földet akart, drága pénzért sem kapott. A belterjes gazdálkodás révén a föld egy része fölszabadul és eladóvá válik. De főként az a haszna a belterjes gazdálkodásnak, hogy a kisbirtokot, amely eddig külterjesen kamatozva nem fizette ki magát, nagyon jövedelmezővé teszi. Az a kisgazda, aki a 20—25 mas, lelkiismeretes hallgatója legyen a műegyetemnek, a hivatás mégis legyőzte benne az engedelmesség érzését s hirtelen erős elhatározással hátat fordított a műegyetemnek. Nemsokára óriási nyomorba jutott. Kenyéren és vízen élt. Hogy lakását kifizethesse s festéket vásárolhasson, kénytelen volt eladni tankönyveit, jutalomkönyveit és egypár öltözet ruhát s intézetről-intézetre szaladgált, hogy mathematika tanítási segítségét a tanároknak felajánlja. Nagy nehezen végre sikerült hetenkinti két ismétlő órára szert tennie, a miért öt-öt frankot és ebédet kapott. Hogy milyen körülmények között élt, mignem aztán, ha kis mértékben is, de mégis egyszer csak reá mosolygott a szerencse, azt ő maga a következőképen mesélte el nekem: — Mikor még a műegyetem hallgatója voltam, elhatároztam, hogy egy párisi ismerősömnek valami szívességéért hálából megrajzolom fénykép utáni arcképét. Meg is csináltam s egy szép hetvenfrankos rámába foglaltattam. De ez a rámába akkor még nem volt kifizetve. A mig a műegyetemre jártam, Bemard, az én képkeretezőm békében hagyott, nem is követelte a tartozás kiegyenlítését, mert jól tudta, hogy az biztosítva van, de amikor meghallotta, hogy otthagytam a főiskolát s hogy a szó szoros értelmében az utcára kerültem', nyugtalankodni kezdett a pénzéért s haladéktalanul eszembe hozta a hátralékomat. No hiszen jobbkor nem is jöhetett a felszólítás, hogy fizessem meg az adósságomat s bár eltökélt szándékom volt, hogy rögtön kiegyenlítem a remek ráma holdján búzát termeszt, biztosan tönkremegy, mivelhogy a búzatermesztés az ezer holdakon fizeti ki magát; ellenben például a bolgár véteményesgazda — mondjuk — hagymát ültet 2—25 holdra és meggazdagodik belőle. Gazdakörök alapításával szervezik a falusi társadalmat s az ilyen parasztkaszinókból indul ki a fejlődése a különböző falusi hitel-, termelő-, fogyasztási- és értékesítő-szövetkezeteknek, valaminthogy ezeknek a köröknek a révén jut az állami segítséggel nyújtott gazdasági gépekhez, tenyészállatokhoz, vetőmaghoz, gyümölcsoltványokhoz, erdei csemetéhez, méh és selyemtenyésztési támogatáshoz s egyéb máshoz, a többi közt a hasznos ismereteit gyarapító s a földmivelési minisztériumtól ajándékba kapott népkönyvtárhoz a kisgazda. Két jogos panasz volt nemrégen még Magyarországon, hogy télen nincsen kereset samit az ember nyáron gyűjtött, már az első téli hónapokban föléli, a többi időt pedig hitelbe éli; másodszor pedig, hogy mind a hitel dolgában, mind pedig a vásárlás doldában egyre drágábban elégítheti ki szükségleteit. Mind a kettőn változtatni akarnak: téli foglalkozást segítenek szerezni a népnek, hogy több legyen a jövedelme s a szövetkezetek ezreit támogatják egyre, mindenféle közös célra, hogy fogyasztó igényeinek lefokozása nélkül is kevesebb legyen a kiadása a népnek. A nép bizalmát árulja el a szövetkezetek iránt, hogy nemcsak százszámra alapítja és vásárolni megy oda, hanem hogy pénzét is rábízza a szövetkezeti takarékpénztárra. "A hitelszövetkezetek kebelében legutóbb már gabonaraktárak épültek olyképen, hogy az épités és beruházás költségeinek öthatodrészét állami segítség fedezi. Nem kell azután az ilyen szövetkezeti tagnak búzáját szorultságban elherdálni, hanem behordja a szövetkezeti raktárba, ott nagy előleget kap rá s ráér eladni, amikor legjobb ára van a búzának; akkor aztán visszafizeti a szövetkezetnek az előleget s a többi nyereség az övé. Egy másik nem kevésbé árát, amint pénzhez jutok, de abban a percben egy huncut garasom sem volt, amit meg is irtam Bemard urnák. Nem sokáig késett a válasz; zöld levélpapíron jött meg, zöld papíron, a remény színén. De jaj, szigorú törvényszéki fizetési felszóllitás volt ráirva ! Ezzel ugyan nem lettem gazdagabb s mi mást Írhattam volna Bemard urnák, mint hogy jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy a tartozásomat kifizethessem, kérem tehát, hogy legyen szives egy kis haladékot adni. Ő azt hihette, hogy csak boszantani akarom, mert pár nap múlva Desportes ur, egy derék törvényszéki végrehajtó szerencséltetett becses látogatásával, hogy birói végrehajtást foganatosítson nálam. Nálam — végrehajtás ! Egy nyomorúságos kis padlásszobában laktam, amelynek összes bútorzata az ágy volt. Hogy éhen ne pusztuljak, lassankint minden ruhámat eladogattam s mint egykor Bias bölcs, ugy én is magamon hordtam minden vagyonomat. Desportes urnák elég volt rápillantani az én nyomorúságos odúmra s menten meggyőződhetett, hogy nem rosszakaratból, hanem kényszerűségből nem tudom megfizetni az adósságomat a keretezőnek. Nem volt mit lefoglalni. Mielőtt eltávozott volna, igy szólt hozzám: — Kétségtelen tény az, hogy ön nem birja megfizetni Bemard urnák hetven frankját; az is tény, hogy azokat a költségeket sem tudná megfizetni, amiket én okoznék önnek. Amit, semminthogy haszontalanul csináljak, nem is fogok megtenni ! fontos ujitás a szövetkezeti intézmények közt az, amelyik a talaj mély művelésének előmozdítására gőzeke beszerzése végett jött létre. Ha ez a kisgazdák közt elterjed, ismét több hasznot hajtó lesz tőle a föld. Ha a hosszú téli hónapokban nem keres a földmivelő, akkor csak költ, még pedig duplán költ, mert egyrészt van ráérő ideje, másrészt meg a boldogabb időből való szokás is erre az időre győjtötte össze a mulatságot. A téli dologtalanság országos bajának orvoslására szolgál a gazdasági háziipar föllenditése, ami végett sok száz községben sok száz tanfolyamon nagy és sikeres erőfeszítéseket tettek. Az idei télen még fokozottabb mértékben folynak ilyen hasznos tanfolyamok országszerte. S megvan ezeknek a falusi tanfolyamoknak az a jó oldala is, hogy nem csupán az ragad következtükben a népre, ami gazdaságilag célszerű, hanem szociális szempontból is nemesítő a hatásuk, mivelhogy szellemi mozgalmasságokat okoznak, komoly problémákkal, foglalkoztatnak, józanságra oktatnak, s mind ezt a téli léhaság évadján. Ha ez igy fejlődik tovább, nemcsak a nyár, hanem a tél is egyaránt fontos és hasznos cselekvőideje lesz a földmivelő népnek. ti ÍREK. — Uj pénzintézeti igazgató. A Párkányi Takarékpéztár Részvénytársaság folyó hó 14-én délután tartott választmányi ülésén a pénzintézet hosszú időn át volt tevékenyen működő igazgatójának : Haudinger Ignácnak helyébe egyhangúlag Rogrűn Ede párkányi gyógyszerészt, volt aligazgatót, mig ennek helyébe aligazgatóul Klement István eddigi pénztárost, a pénzintézetnek szinte régi s munkás tagját választotta meg. — Kirendelés. Az igazságügyminiszter a győri kir. törvényszék területére vizsgálóbírói állandó helyettessé dr. Alföldy Dezső kir. törvényszéki birót rendelte ki. Pár nap múlva legnagyobb meglepetésemre a következő levelet kaptam. „Uram ! Hallottam, hogy Ön nagyszerű arcképeket tud ceruzarajzban csinálni. Ha hajlandó lenne Ön az én arcképemet elkészíteni, ezzel ki lenne egyenlítve a templom utcai Bemard képkeretezőnél fenálló tartozása. Ha Ön elfogadja ajánlatomat, ugy kérem látogasson el hozzám. Fogadja Uram szívélyes üdvözletemet. Desportes." Képzelheti, hogy mennyire elfogadtam a derék férfiú ajánlatát! Szinte repültem hozzá. Desportes aztán átadta a saját és a felesége fényképét: — A két képért fizetek Önnek 25 frankot — monda — s amint már irtam, ez az összeg leszámitódik az Ön képkeret számlájából. Bemard úrral majd én elintézem a dolgot. Megrajzoltam hát a fényképek után a két arcképet. Desportes ur és kedves neje ő nagysága annyira megvoltak elégedve, hogy a derék ember megrendelte nálam apósának, meg az anyósának arcképét is. — Ami az anyósomat illeti, — magyarázta, — hát az könnyen fog menni; mert tőle van egy jó fényképünk, amit majd odaadok önnek. De az apósomnál már van egy kis nehézség: ugyanis tőle nincs fényképünk s ráadásul még csak le sem tudom irni önnek, amennyioen nem is ismertem az öreget s azt sem hiszem, hogy a feleségem tudna valami megfelelő felvilágosítást adni felőle, mert már huszonöt esztendeje vesztette el atyját. — A Kaszinó kabaretje. A Kaszinó f. hó 26-án tartandó kabarét estélyére, az alábbi meghívót bocsájtotta ki. Az Esztergomi Kaszinó műkedvelő társasága által f. évi február hó 26-án, szombaton, a Kaszinó összes helyiségeiben rendezendő jótékonycélu kabarét estélyré tisztelettel meghívja az Elnökség. Belépődíj: személyenkint 2 korona. Kezdete este 8 órakor. Teritett asztalok ! Jegyek előre válthatók a Kaszinó szolgánál. — Pénzintézeti közgyűlés Az esztergom-vidéki hitelbank részvénytársaság tizenkettedik évi rendes közgyűlését f. hó 27-én d. e. 10 órakor tartja meg Széchenyi téri helyiségében. Ezzel kapcsolatosan felemiitjük, miszerint nevezett pénzintézetmájus 1-én saját házába, a piacon lévő volt. Frey-féle házba költözik át. — Melyik gyógytár lesz ma nyitva? Kerschbaummayer Károly Kossuth Lajos utcai gyógytára, mig a többi d. u. 2 órázárva lesz. — Népszövetségi értekezlet, A népszövetség belvárosi csoportja ma d. e. 11 órakor a Belvárosi Kath. Olvasókör termében a földmivesek részére, d. u. fél 5 órakor a Kath. Legényegyesület termében az iparosok részére tart értekezletet. A tagok szives megjelenése kéretik.— Népakadémia. A mai estén dr. Andor György praelátus-kanonok tart előadást, mig Marosi Ferencné zongorajátékával, dr. Szilárd Béláné pedig énekével fogja a hallgatóságot gyönyörködtetni. — Történelmi előadások, A Katholikus Legényegyesületben péntek este 8 órakor volt a hetedik előadás, amikor is „A nemzeti sülyedés kora" került előadásra. Legközelebbi előadás kedden, f. hó 22-én este 8 órakor lesz. — Felolvasás. Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi Kath. Polgári Körben minden csütörtökön, esti 7 órakor felolvasás fog tartatni ugy a tagok, mint vendégeik részére. Jövő csütörtökön Bárdos József városi tanitó fog vetített képekkel előadást tartani a világ nagyobb városairól ; ezután még több szórakoztató szám fogja kiegészíteni a böjti előadást. — Oly körülmények 1 között — szakítottam félbe — képtelenség azt az arcképet megrajzolni. — Várjon csak ! — mondta Desportes ur. — Most jut.eszembe, hogy a feleségemnek van egy okmánya, aminek ön hasznát veheti. Majd beszélek az asszonynyal, aztán jöjjön el legközelebb s át fogom adni ekkor önnek ezt az okmányt. Mikor ismét meglátogattam a végrehajtót, bevezetett a szalonjába s egy mell-, képet mutatott, amely körülbelül akkora volt, mint egy 50 centímeos pénzdarab s üveg alatt a falon lógott. — íme, — monda, — ez az a bizonyos okmány. Ezt a képet a feleségem valamelyik újságból vágta ki, ugy látszik, hogy vonásról-vonásra hasonlít az apósomhoz. Én, amint már emiitettem, nem ismertem az öreget, de a feleségem olyannyira hasonlónak találta, hogy gondosan őrizte s be is rámáztatta, hogy mindig a szeme előtt legyen szegény atyja. Ez a kép pedig az akkortájt leghíresebb politikusnak, Buffetnek az arcképe volt, amelyet Desportesné pár évvel ezelőtt a „Petit Journal" egyik számából vágott ki, amely lapban akkor az összes képviselők arcképe benne volt. S egy cseppet sem túloztam, amikor azt mondottam, hogy ez a kép nem volt nagyobb egy ötvencentimeos pénzdarabnál. Rettenetes pillanatok voltak ezek. Bármennyire megható is volt a gyermeki kegyelett u:k ez a kedves- jele, ho^y .at^j:; arcképe hiányában Desportesné Buffetnek a képét tartogatta; óriási erőlködésembe került, hogy komolyságomat megőrizzem. Pedig még csak ezután jött a java. — Vigye el, monda a szögről a kis