Esztergom és Vidéke, 1910

1910-10-16 / 81.szám

Mindenekelőtt a képviselőtestület ki­jelentené, hogy az országban párját ritkitó magas pótadót véve tekintetbe, képtelen arra, hogy a népiskolákra évente 52— 58,000 koronát, sőt ma már többet ál­dozzon. Ezen kijelentés mellett kötelezné ma­gát egy modern, a város szellemi nívójá­nak és lakossága számának megfelelő nép­iskola felépítésére. Ezen körülbelül 240— 250,000 koronába kerülhető monumentális épület évi amortizacionális törlesztésére 12—18,000 koronát fordítván, a kész is­kolát az államnak felajánlaná átvételre és ezzel egy csapásra megszabadulna a nép­iskolákra fordított eddigi óriási terhektől. A pótadó leszállítása. A városnak lenne egy gyönyörű, párját ritkitó iskolája, miáltal a szülők megmenekülnének gyermekeik testi ép­ségét, fejlődését veszélyeztető isko­lai állapotoktól és a városnak emel­lett évenként maradna 40,000 koronája tisztán, amelyet azután vagy a pótadó apasztására, vagy az oly szükséges vízve­zeték, csatornázás létesítésére avagy más nemes kulturális célra fordíthatna. Ez az egyetlen a város közönségének érdekében álló reális és minden nehézség nélkül való megoldása a fontos és évek hosszú sora óta vajúdó kérdésnek. Oly világos és annyira világos ez a kérdés, hogy bővebb magyarázatra egyál­talán nem szorul. Hogy ez az egyetlen, megoldható kér­dés, mely a város anyagi helyzetén javít­hatna, kiviláglik abból is, hogy azzal, ha a primás vagy a főkáptalan fel is építené az uj iskolát, a város csak azt nyerné, hogy területén egy egyházi fennhatóság alá tartozó, annak tulajdonát képező r. katho­likus iskola állana, de az évi 52—58000 korona hozzájárulási összeget, amelyek na­gyon természetesen évről-évre fokozódná­nak, tovább is viselhetné. Nagyon természetes, hogy a többi fe­lekezeteket a város köteles lenne a törvény értelmében megfelelő arányban támogatni, mert kétségtelen, hogy ezen, az egyház tulajdonát képező r. katholikus iskola fa­lai közé másfelekezetűek gyermekei bebo­csáttatást nehezen nyernének. Aki ezen nyomorult anyagi viszonyok között vergődő város érdekét csak egy kevéssé is a szivén viseli és segítő kezet akar nyújtani ahhoz, hogy a város finan­ciális adminisztrációja szekerét a hínár­ból kiemelje, annak ezen kedvező és kö­nyen elérhető alkalmat meg kell ragadnia, hogy a város adófizető polgárainak súlyos anyagi helyzetén javítva Esztergom r. t. város népoktatási állapotán, tekintettel a népiskolai épületek állapotára is változtasson. A tanügyi kormány exponense a kir. tanfelügyelő, reméljük, hogy ezen kérdés eldöntésénél ismerni fogja kötelességét. Nyissuk ki végre szemeinket és ha­ladjunk a saját lábunkon előre, városunk szebb jövője felé ! — Kinevezés. A posta- és távíró vezérigaz­gató Kuzmich Gábor dr. napidíjas posta- és táv­író fogalmazót ideiglenes minőségű fogalmazóvá nevezte ki. — Titkos tanácsosi eskü. Schprecher von Bernegg altábornagyot, az V. hadtest parancsno­kát Ő Felsége valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki. A uj titkos tanácsos csütörtökön tette le az esküt Ő Felsége előtt. Az eskütétel után királyi kihallgatásra járult a hadtestparancsnok. — Kálmán napja. Csütörtökön tartották vá­rosunk Kálmánjai névnapjukat. Dr. Gedeon Kál­mán, Mattyasóvszky Kálmán, Pisuth Kálmán és a többi Kálmán fogadták a gratulánsokat. Nagyon természetes, hogy a legtöbb „köszöntő" a megyei fő-Kálmánt üdvözölte. A megye tiszti és hivatal­noki kara délelőtt 10 órakor tisztelgett az alispán­nál, akit Pongrác Kázmér főjegyző köszöntött szi­ves szavakkal. Az alispán meghatottan válaszolt a szónok szavaira. A város tisztikarának küldött­ségét Wimmer polgármester vezette s üdvözölte az alispánt, akit a közhivatalok tisztviselői és vá­szám .n elhalmoztak A pénz a magyar közmondásban. Sokszor egy-egy közmondásban több böl­csesség van, mint testes könyvben. Azért szedtük össze a pénzre vonatkozó magyar közmondáso­kat és ide irjuk sorjába: A krajcárból lesz a forint. A fillér is pénz, mert ezzel szokták az ara­nyat kímélni. Aki a krajcárt nem becsüli, a forintot nem érdemli. Két dolog káros a háznál: a rosz pénz és a rosz cseléd. A rosz pénz el nem vész. A fapénz is jó, ha elveszik sem kár. Ebül szerzett, ebül vész el. Nincs áldás a hamis kereseten, egy hami­san jött pénz elhajt száz igazat. Nem jó sok szó, csak a sok pénz jó, nincs könnyebb a teli erszénynél. A pénznek szerelmé a gonoszság gyökere; lidércet is imád, csakhogy pénzt hozzon; a pén­zért lelkét is odaadná. Elrejtett kincs nem megy ki eszedből. A szegény ember úgy gondol az ő kévésére, mint gazdag ember az ő sokára. Nyugtalanít a kincs, akár van, akár nincs. Kölcsönkérésnek megadás a vége. Régi kölcsön sem ajándék. Ha ellenséget akarsz szerezni, adj kölcsön. Adós fizess, beteg nyögj! Sok esztendei bú sem fizeti ki a pénzadós­ságot. Aki vagyonánál többet adós, semmije sincs. Kinek mennyi pénze, annyi hitele. Ha veszni akarsz, vállalj kezességet. A kamatos pénz egy tálból eszik az em­berrel. Kettőt nem lehet az országból kiirtani: a pört és adósságot. Elég gazdag, ki senkinek sem adós. A nagy pompa erszény koporsója. Előbb uri pompa: aztán koldus konyha. Pompás temetés, pénzvesztegetés. Dárius kincsét is elköltené a tékozló. Akinek semmije sincs, nem sokat tékozol. Csúnya lánynak is szép a pénze. A gazdag özvegyasszony mindég harminc esztendős, ha moringja van. Kettőt nem tanácsos elvenni: vén asszonyt pénzéért, rosz kocsit vasáért. Gazdag leánynak böjtben is esik farsangja. Ahol a szegénység benyit az ajtón, ott a szeretet kirepül az ablakon. rosunk vezetői közül is szerencsekivánataikkal. — Új járási erdögondnok. A földtnivelés­ügyi miniszter az esztergomi járási erdógondnokság vezetésével KÖrmendy Károly kir. erdőmérnököt bizta meg. — Kersch Ferenc utóda. A főszékesegyház karmesterének helyét nemsokára betöltik, de csak ideiglenesen. A főkáptalan Schönwálder Kálmán vízivárosi kántort fogja a helyettesítéssel megbízni amely jó félévig is eltarthat, miután Kersch Fe­renc örökébe méltó utódot akarnak ültetni. — Eljegyzés. Bauer Károly a „Korona" kávéház főpincére csütörtökön váltott jegyet Varga Jolánkával. — Katholikus nagygyűlés. Az országos kath. szövetség a tizedik katholikus nagygyűlést Buda­pesten f. évi november 13. 14. és 15. napján fogja megtartani. A nagygyűlés keretében a szövet­ség hitbuzgalmi, közművelődési és szociális szak­osztályai külön fognak tanácskozni. — A jegyzők gyűlése. A községi és kör­jegyzők országos egyesülete ma, vasárnap Pest vármegye székházának dísztermében tartja évi rendes közgyűlését. — Koleramentes a vármegye. Dr. Perényi Kálmán alispán tegnap Esztergom vármegyét és várost koleramentesnek nyilvánította. Ennek foly­tán az országos vásárok is megtartatnak. A pár­kányi vásár megtarthatása ügyében tegnap a pár­kányiak, ma délelőtt pedig a város iparosainak küldöttsége kereste fel Szendrői Mór iparkamarai titkár vezetésével az alispánt a vásárok engedé­lyezése ügyében. Értesülésünk szerint a párkányi vásár megtartható lesz, annál is inkább, mert ezi­ránt már a minisztériumhoz is előterjesztést tettek. — Katalin bál. Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi kath. polgári kör november 20-án, a „Fürdő"-szálló nagytermében Katalin-bált rendez dús műsorral. — A politikai láthatár. Kálmán Gusztáv zsolnai és kolozsvári mandátumai ellen beadott petíciókat az ellenzék visszavonta. Az erről szóló értesítést a kir. Cúria rövidesen ki fogja kézbesit­tetni képviselőnknek s ezen időtől számított 15 nap alatt a kormány fog intézkedni aziránt, hogy Kálmán Gusztáv melyik mandátumot tartozik megtartani. A petíciók visszavonása trück volt az ellenzék részéről, amellyel azt érték el, hogy most már nem Kálmán Gusztáv személyes érzelmei és érdekei, hanem országos politikai érdek dönti el azt, hogy a kormány azon kerületet lesz kényte­len megtartatni, amelynek megszerzése a legne­hezebb volt. Ha tehát Kálmán Gusztáv ama kényszerhelyzetbe kerülne, hogy Esztergom man­dátumától, amelyet legjobban szeretett, meg kel­lene válnia, ezt a veszteséget tisztán az ellenzék peticióvisszavonási sakkhúzásának lehet csak tu* lajdonitani. Nem bizonyos ugyan még, hogy az államtitkár megválik az esztergomi mandátumtól és a kolozsvárit lesz kénytelen megtartani, de ha ez a nem remélt eset be is következnék, az ál­lamtitkár továbbra is oly pártfogója lesz a város­nak, mintha képviselője lenne. A város érdeke természetesen azt követeli meg, hogy a kormány jóindulatát, amelyet nehéz küzdelem által meg­szereztünk, továbbra is biztosítsuk a magunk számára. — A bűnbak. A koalíciós matador, a hires­neves Wekerle Sándor, a grand kabinet pénzügy­minisztere megalkotta a mai ellenzéki pártok kormá­nyon létekor, a koalíciós remények nyiló korában az 1909. évi VI. t.-cikket. Ennek a törvénynek alapján a belvárost és Szenttamást, minthogy ott a lakrészeknek több mint fele bérbe van adva, általános házbéradó alá vetette, Vízivárost és Szentgyörgymezőt pedig a házosztályadó III. fo­kozatába sorozta pénzügyigazgatóság, mert a vá­ros tényleg négy kerületre van osztva a mai na-

Next

/
Thumbnails
Contents