Esztergom és Vidéke, 1910

1910-09-18 / 73.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: . 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Egész évre Fél évre . Csütörtöktől- vasárnapig. Esztergom gyáripara. Kálmán Gusztáv államtitkár-képviselőnk programmbeszédében és azóta tett Ígéreteiben Esztergom ipari fejlesztését tűzte ki célul és igy gyönyörű perspektívát nyitott meg előttünk, hogy szinte szállóigévé vált azon mondása, hogy a füstölgő gyárkémények alatt Esztergom derék lakosságának megelégedett arcai fognak felé mosolyogni. Kibontott előttünk egy oly biztató iparfejlesztési tervet, amely megnyugtató színekkel festette elénk a jövőt és érezzük, hogy ama szerencsés órában, amidőn az államtitkár városunk képviselője lett, egy boldogabb jövő kapui nyiltak meg Esztergom városa előtt. Mindenki tudja, hogy egy várost, de különösen Esztergomot már csak a gyáripar teheti naggyá és gazdaggá. A gyáripar forgalmat teremt, kenyeret ad sok ezer munkásnak, jövedelmet szerez számtalan hivatalnoknak és közvetve az általában is elhanyagolt országos gyáripar fejlesztése lévén alkalmas arra, hogy iparcikkek nálunk itthon legyenek előállíthatók és igy megakadályozza megszámlálhatlan magyar millióknak külföldre való özönlését. Helyi szempontból a gyáripar emeli a földek értékét, munkát ad télen az egyébként munkátlan kezeknek és ezzel növeli a földmivesosztály jövedelmező forrásait. A fogyasztás megnövekedése révén, a föld terményei jobban értékesithetővé válnak s piacunk helyi forgalma megnövekedik. Tekintettel arra, hogy a gyárak a városon kivül a földmivesosztály lakhelyeihez közel épülnek, nemcsak a földek válnak értékesebbé, de a külvárosok háztelkei is, mert a gyári munkások és tisztviselők a gyárhoz közel keresnek lakást, miáltal mezőgazdáink házai értékükben rohamosan fognak emelkedni, ami természetesen szintén vagyoni gyarapodást teremt. A kisipar számára is uj vevőket teremt a gyáripar az idesereglő munkások és hivatalnokok révén és a középkereskedelem, mely Esztergomban szinte közmondásszerűen pang, szintén új vevőket talál a gyár által idehozott lakosságbeli gyarapodásában. Szóval a gyáripar minden polgár részére hasznot hajt: a földmives, kisiparos és kereskedő, de főleg a város, az adóalanyok szaporodása révén megtalálja érdekeinek kielégítését. A A Bálvány. Nem akarjuk felkavarni a választások óta már elcsendesedett hullámokat, de miután épen dr. Fehér Cyula, Kálmán Gusztávnak csúfos kisebbségben maradt ellenjelöltje újra oly irányban kezd közszerepelni, amely irányzat alkalmas arra, hogy a Kálmán Gusztáv által kifejtett iparfejlesztési programm megvalósulásának gátakat vessen és még hozzá egy, a személyéhez tartozó házilapjában azt hirdeti magáról, hogy ő tisztán a „város érdekében" tette meg elriasztó és praecedens nélkül álló indítványát az ércsajtoló gyár ellen, rá kell mutatnunk arra, hogy mennyire szolgálta eddig is dr. Fehér Gyula Esztergom város érdekeit. 1. Timon Ákos dr. megbuktatása körüli alapos segédkezésével örökre száműzte körünkből azt a Vaszary Kolost, aki érseki széke elfoglalása alkalmával 1891. november 17-én az őt üdvözlő Sujánszky Antal praelátusnak, gróf Majláth György főispánnak és Helc Antal dr. akkori polgár„ESZTERGOM és tflDÉKE" TÁRŰÁJA. Zsuzsika. Irta: Pásztor yóssef. Tilda kisasszony az udvar végén lakott, abban a kis szürke házban, mely a ráboruló akáclombok és az oldalát befutó vadszőlő levelek között egészen elveszett. Egy tiszta kis szöglet volt az, ahol nem történik semmi, ahol az élet folyik, mint egy csendes, nyugodt, tisztavizű patak, melynek sima tükrét még egy ráhulló levél sem zavarja meg. Tilda kisasszony valami kis örökségből élt s ez teljesen elég lett volna neki, de azért folytonosan szorgoskodott valamivel. Apró kézimunkákat csinált, melyek olyan lassan épültek fel a pici cérna szemecskékből, mint a korallok a tenger fenekén. Vendéget nem fogadott, de egy korabeli aszszony járt hozzá elég sürün, aki gyermekkori barátnője volt Tilda kisasszonynak, de minden tekintetben ellentéte. Dus feketehajú, erős, középtermetű asszony volt, arcán szigorú tudatosság, de egy kevés ridegség ült s hangjában is volt valami parancsoló érdekesség. Rendesen esténként jött. Egyik este megint ott ültek a kis ház tornácán. Tilda kisasszony a horgolása fölé hajolt, Márta, a vendég, egy nagy karosszékben ült. Egy darabig egyikük sem szólt egy szót sem. Tilda néha felvetette Mártára a szemét s Márta szemei találkoztak a Tildáéval. Igy társalogtak nagyon sokszor. Mindketten érezték, hogy jó egymás mellett lenniök, maguk sem tudták, hogy miért. Hallgattak egy darabig. Az udvaron elcsendesedett minden. A kis tornácra ráborult az esthomály. Tilda halkan, mintha félne attól, amit mondani akar, megszólalt: — Márta. Ma öt éve . . . tudod-e ? — Hogy Zsuzska elszökött, hogy csúful itt hagyott. Tilda hirtelen szelíden lehajtotta a fejét s halk hangon folytatta : — Öt éve, hogy elment Ki tudja merre jár ? — Bizonyosan jó helyeken. Rossz vére volt annak a leánynak. — Ne légy olyan szigorú, a szive vitte el. Márta idegesen mozdult meg a székében. Halk sóhaj futott végig az udvar fölött, a levelek rezegtek. Tilda szelid hangon folytatta : — Semmit, semmit sem hallottunk azóta róla. — Jobb is — felelte Márta komoran, Tilda ábrándozva folytatta: — Mégis másként volt, mikor Zsuzsika velem volt. — Mennyien jöttek .... A szép vasárnap délutánok. És Kelemen úr is jött. Ő is jött . . . Elmúlt egyszerre, amint ő elment .... Vájjon együtt maradtak-e? Vagy mi lett Kelemen úrból? Ezt a két utolsó szót félénken, lágyan ejtette ki. Márta egy szót sem szólt, csak komoran a földre nézett. — Nagyon szerethette Zsuzsikát — folytatta halkan Tilda. Márta felugrott s hevesen felkiáltott: — Mit akarsz ? Hagyj békében! Megvillant a szeme, a hogy izgatottan folytatta : — Gyűlölöm Zsuzskát. Érted. Soha nem bocsájtom meg neki, hogy . . . hogy itt hagyott téged, téged, szó nélkül. Tilda melegen nézett Mártára, közeledett hozzá s kérőleg szólalt meg : — Ne haragudj Márta, azt az időt nem felejtem el. Azután Zsuzsika mégis csak az unokahugóm volt.