Esztergom és Vidéke, 1910

1910-09-15 / 72.szám

még a városban oly rövidlátóak, akik ezt a félreismerhetetlen tendenciát nem tudják, vagy nem akarják észrevennni. Szeptember. Közéig az ősz, ritkulnak a lombok, érik a gyümölcs. A természet téli pihenőre készül, de mielőtt álomba merülne, még egyszer felcsillogtatja bájait a poetikusan szép szeptemberi napokon s izes gyümölcsökkel kedveskedik öregnek, fiatalnak, mintha mondaná : El ne feledjetek a jövő tavaszig ! S mikor a természet álomra, pihenőre készül, akkor kezd hullámzani, akkor pezsdül az élet az emberi társadalomban. Megindul a munka, a szellem munkája az egész vonalon, s a kis iskolás fiútól kezdve, aki A B C-és könnyvvel a kezében siet a tudomány csarnokába, az emberiség nagy problémáit oldogató tudósig mindenki bizonyos felbuzdulást érez s újult erővel lát a dologhoz .... Ad vocem dolog! Ránk is férne már, ránk a hármas bérc és négy folyam vidéken deklamáló magyarokra, ha egyszer komolyan megfognánk a dolog végét. Mert hát valjuk meg őszintén, hogy a lefolyt decennium az üres szónoklatok tiz esztendeje volt, az üres szónoklatoké, melyek még azokat is visszatartották a munkától, akik komoly szándékokkal eltelve dolgozni akartak volna ... Itt van hát a legfőbb ideje, hogy munkálkodjunk, dolgozzunk s a szines csillogó jelszavak helyet ragadjuk meg azokat a szürke problémákat, melyekből erős köveket termelhetünk szebb jövőnk fundamentumához. Ha annak a szellemi erőnek csak 50%-át forditjuk produktív gyümölcsöző munkára, melyeket eddig szőrszálhasogató rétori nagymondásokra pazaroltunk el, ugy néhány rövid esztendő alatt évtizedek mulasztásait pótolhatjuk helyre. Legyen hát vége a szokatlanul hosszú nagy vakációnak s kezdődjék meg közéletünkben is a Szeptember, a felbuzdulás, a komoly munka időszaka. A közélet szántóföldjének rég ugaron heverő tábláit törjük fel már egyszer a nagy elhatárr

,r sok ekéjével, hogy szónokló nemzetid % tettek nemzetévé válhassunk ... . E buzdító szó különösen nekünk esztergomiaknak fog hasznunkra válni, mert itt nálunk még az országos átlagnál is magasabbra tört a meddő frázisokban dobzódás lángja s igy az munkálja igazán a mi szűkebb hazánk közjavát, aki békét, rendet akar teremteni . . . Reméljük is, hogy a háromhónapos szélcsend után fokozott erővel támad fel az új idők szele, hogy megtisztítsa közéletünk fülledt levegőjét. Erős a hitünk, hogy minden komolyan gondolkozó polgár ki veszi a részét a mi különleges szeptemberünk nagy munkájából. Ezzel a reménnyel, ezzel a bizakodással vagyunk mi eltelve szeptember hónapján! — Eljegyzések. Kókay Kálmán vaskereskedő eljegyezte Walch Mátyás városi képviselő leányát, Katinkát. — Klein Sándor fővárosi kárpitos, vasárnap tartotta eljegyzését Perl Jozefinnel. — Hivatalos látogatás. Szana Sándor dr. kir. tanácsos, az áll. gyermekmenhely igazgatója, kedden az esztergomi gyermektelep megvizsgálására Városunkba érkezett. A gyermektelep, illetve a nevelésre kiadott csemeték megtekintése után a felügyelettel megbízott dr. Berényi Zsigmond orvosnak a legteljesebb megelégedését fejezte ki az igazgató. A budapesti állami gyermekmenhely igazgatósága foglalkozik azzal a tervvel, hogy városunkban egy nagyobb fióktelepet létesit. — A tanítóság köréből. Az uj iskolai évben a következő vátozások történtek. Fehér Gyula oki. tanitó Muzslára, az elhunyt Rayda Matild helyébe, Erdős Ignác pedig a nyergesújfalusi cementgyári (Sátori féle) elemi iskolához választatott meg. Matus Laura piszkei áll. tanítónő Kispestre, helyébe Rubin Emília kucsulátai tanítónő helyeztetett. Borsos Ida sárisápi és Buday Éva nagybuttyini áll. tanítónők kölcsönösen áthelyeztettek. Lernyei József áll. elemi iskolai tanítónak a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter 200 korona személyi pótlékot és igazgatói cimet adományozott. gyezte magában, hogy ez az ifjú tíz évvel elhagyta társait. A leány pedig sápadt arcával csinosnak találta. Lehetett is oly vitéz katonát, ki a rangemelést vérével vivta ki, Ő is ránézett. Hát ez az ezredes vidám, szeszélyes leánya ? Más lélek már az; a bánat ezerszerte kedvesebbé tette. Igy látta őt a messze távolból: még mindig szépnek és százszorta jobbnak, mint azelőtt. A szemük összetalálkozott s a leány annyi tiszteletet látott az övében, hogy nem nézhette tovább. Mikor esteledni kezdett, a két nő felkelt és a tiszt elkísérte lakásuk kapujáig. Másnap ismét a zenénél találkoztak. Leült a leány mellé s mig az anya az újságot olvasta, ők beszélgettek. Az ősz egyre előbbre tört a szabad természet várában, hideg volt már ülni, hát elmentek sétálni a park elhagyatottabb utjain. A fiatalok, kik lassudad járással haladtak, mintha szerelmesek lettek volna. Igy jött el a december s barátságuk mind bensőbbé vált. De közben a kapitány türelmetlenné vált s egyszer magához szorította a leány kezét és fénylő szemeivel mintha azt akarta volna mondani: — Szeretlek! De hallgatott és visszaesett szomorúságába. Minél jobban közeledett az újév, annál nyugtalanabb lett, annál kevesebbet gondolt a nőkre. Hát csalatkoztak volna ? Mi történt ? December 31-én este 6 órakor nem volt náluk. Az özvegy az esti lapot olvasta, melyben a katonai kinevezések, voltak közölve. Hirtelen kipirult és felkiáltott: — Kinevezték. Őrnagy lett. Éppen abban a pillanatban gyors léptek hallatszottak, az ajtó kinyillott és a nehezen várt vendég belépett. Mosolygott; az anya kinyújtotta karjait: — Óh, keclves fiam . . . Hát ez okozott önnek annyi aggodalmat! Aztán pedig önérzetesen a leány felé fordult s igy szólt: — Kisasszony, most lába elé teszem jövendő sorsomat. Szeretem. Akar-e feleségem lenni ? A leány elhalaványult, mert eszébe jutott az első kosár. És ahogy elgondolta, hogy mit tett ez az ember a boldogsága kivívásáért, odanyújtotta neki kezét, a mellére hajtotta fejét és könnyei zápor módjára megeredtek. — Bizottsági ülés A megye közigazgatási bizottsága szerdán tán*, -.a havi rendes ülését, amelyen a szokásos havi jelentéseken kivül a kir. tanfelügyelő javaslatára utasította a bizottság a vízivárosi polgáriiskola elöljáróságát, hogy a zárdaiskola, illetve a nevelőintézet túlzsúfoltságát és egészségtelen helyzetét szüntesse meg. E gondosság keretében kiterjeszthette volna a bizottság figyelmét az érseki tanítóképzőre is, ahol nemkevésbbé egészségtelen állapotok uralkodnak. Frey Ferenc halálához. Az oly sokak által megsiratott, megye és városszerte őszintén tisztelt és becsült késmárki Frey Ferenc lovag koporsójára számtalan koszorút és csokrot küldtek barátai, ismerősei, a testületek és egyesületek, melyeknek felírásai mult számunkból helyszűke miatt kimaradtak. A megboldogult sirjára szánt koszorúk közül a következők feliratait sikerült feljegyeznünk: Felejthetetlen jó férjemnek — sirig gyászoló Bertája. Drága jó apánknak — Berta, Vici, Pepi. A legjobb nagyapának — Jocika és Rózsika. Szeretett keresztatyánknak — Berta, Stefi, Marián, Ákos, Kornél, Lajos. Isten veled hű testvér és sógor — Vilma és Ignác. Rokoni szeretettel — Hamar család. Familie — Ludvig Gráf Sternberg. Kedves rokonuknak — Geiger család. Rokoni szeretettel — Andrássyné és Mariska. Régi igaz barátsággal — Magos-család. Baráti szeretettel — Vimmer Imréék. Szeretett barátunknak — Zsiga-család. Baráti szeretettel — Pfalcz-család. Szeretett barátunknak — Szecskay Kornél és családja. Utolsó üdvözlet — Laczkóék. Derűben ment le napod — baráti szeretettel kisér — Mici és Bandi. Szeretett Feri bátyánknak — Lukács Pistáék. Isten veled! — Rencz-család. Felejthetetlen jó barátunknak — Kerschbaummayer-család. Felejthetetlen jóbarátnak — Csupor-család. Felejthetetlen jó Feri bácsinak — Kemények Őszinte barátsággal — Boronkay Jenőék. Tiszteletük jeléül — Bangó Lajos zenekara. Felejthetetlen atyai barátjának — Pisuth Kálmán. Utolsó üdvözletül — Burián család. Szeretett jó Feri bácsinak — Palkovics Lászlóék. Mély részvéttel — Brutsy Gyula és családja. Szeretetett főnökének kegyelete jeléül — Schmidt József. Felejthetetlen jóbarátnak — Esztergom vármegye tisztikara. Volt országgyűlési képviselőjének — Esztergom sz. kir. város közönsége. Nagyérdemű igazgató tanácsosának — az Esztergomi Takarékpénztár. Frey Ferencnek — az Első Magyar Ált. Biztosító-Társaság. Érdemekben gazdag elnökének kegyelete jeléül — az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank részvénytársaság. Felejthetetlen vezérének — a Magyar Vaskereskedők Országos Egyesülete. — Kolera Esztergomban. Bár közvetlenül küszöbön álló veszedelemről még szó nem lehet, annyi azonban bizonyos, hogy az óvintézkedések elmulasztása esetén nyakunkra zúdulhat a veszélyes baj. A Duna vize meg van fertőzve. Az élettel való könnyelmű játék tehát, ha valaki ebben a válságos időben akár ivásra, főzésre, vagy mosásra használja. A rendőrkapitány állandóan lovasrendőrökkel őrizteti a Duna környékét s igy a hatósági orvosok is minden egyes esetben a leg-