Esztergom és Vidéke, 1910

1910-09-11 / 71.szám

1910. szeptember 11. ESZTERGOM és VIDÉKE. 3 100 koronáról szóló alispáni ítéletet megfellebbez ték a közigazgatási bizottsághoz. — A pénzügy­igazgatóságnak a városnak négy adóterületre való osztása tárgyában hozott sérelmes határozatát a közgyűlés megfellebbezi és a polgármester e fel lebbezés sikere érdekében küldöttségileg fogja fel keresni Kálmán Gusztáv államtitkár, képviselőnket akivel azután a pénzügyminiszterhez fognak tárgyban járulni. Mindezen ügyeknél méltóságos és főtisztelendő dr. Fehér Gyula úr hallgatott. Jött azonban Porgesz Mihály, dr. Dénes Aladár és Porgesz Bélának gyáripari célra felhaszná landó ingyen telek átengedése és egyéb kedvez menyek megadása iránt beadott kérelme, amelyet a mult közgyűlés határozatképtelenség miatt ér­demben nem tárgyalt. Az előadó főjegyző látván, hogy a képviselőtestületi tagoknak megkívántató 2 /s része nincs jelen, indítványozza, hogy a jövő közgyűlés tárgyalja ez ügyet, amidőn is a meg jelentek számára való tekintet nélkül lehet határozni Ekkor fölállt dr. Fehér Gyula, az esztergomi fő­káptalan, tagja és megkérdezte az előadótól a képviselők nagy ámulására, hogy hát ez a gyár alapítás kellőleg elő van-e készítve, komoly-e ez a terv, megbizhatók-e az alapítók, a város az ő érdekeit kellőleg megvédte-e stb ? A főjegyző felokositotta a kíváncsi városatyát, hogy a kér vényt a pénzügyi bizottság tárgyalta, el is fogadta, a közgyűlés is tárgyalta már egyszer és a város érdekeiről kellőleg gondoskodva van, de egyéb ként is a megadni véleményezett kedvezménye­ket már a teljesen idegen Studinka is megkapta, miért ne kapnák hát meg idevalók. Dr. Fehért azonban ez nem győzte meg és stentori hangon beszélt tovább. Ő — úgymond — nem akarja azt, hogy — bár tisztelettel van Porgesz Mihály személye iránt — megbízhatatlan egyének itt „gründoljanak", másnak a „strohmanjai" legye­nek és „sápot" húzzanak, kívánja tehát, hogy mielőtt e kérelem felett érdemben határoznak, a kérvényezők biztosítékot tegyenek le. A maga részéről 2000 koronát indítványoz, Magyary László 10,000-et, Dvihally Géza is hadonász a kezeivel, mert nem szónokolhatott, a képviselőtestü­let többi tagjai pedig várják, hogy tulajdonképen mit is akar az a négy egyszerre szónokló. A polgármester végfe, hogy Fehér további „indokolt" kirohanásainak elejét vegye, sietve kimondja a határozatot, hogy kérvényezők tartoznak 2000 korona kauciót letenni, mielőtt a kedvezményeket a város megadná. Fehér Gyula erre dolgavége­zetten leült. Midőn a város összes mezőgazdaság­gal foglalkozó népének nyomorúságáról, szegény­ségéről volt szó, amidőn Tátus J. és társai azon pa­naszkodtak, hogy ha a kártékony állatokat nem irt­ják, akkor majd a gazdák vetnek, de nem aratnak, mert akkorra már mind kieszik a kárté­kony állatok vetéseiket, dr. Fehér Gyula nem állt fel, hallgatott, mint egyébkor is, ha a szegény nép, a földmivesek bajáról volt szó. De midőn a politikai ellenfél kér, nem tőle, hanem a várostól oly célra telket, amelynek meg­valósítása esetén saját maga, a város és embertársai sorsán is segít nem alamizsna, hanem a tisztességes megélhetés lehetőségéhek nyújtásával, oly célra, amelyre Nagykanizsa, Zalaegerszeg már eleve hatá­rozatikig kimondják, hogy a személyre való tekintet nélkül, 3000 Q öl ingyen telket és 15 évi pótadó­mentességet ad minden gyár- és iparvállalatnak, amidőn tehát ily nagyfontosságú kérdésről van szó, akkor előáll egy főpap, a klikkvezér félreis­merhetetlen boszúállását és adáz gyűlöletét ma­gán hordva „a város érdekében" emeli fel sza­vát strohmant, sápot és gründolást emlegetve. A felebaráti szeretetnek ez ékes diszitőjeízők kísé­retében való ilyetén megnyilvánulása igazán meg­lepett, mert sohasem' akartuk hinni, hogy egy em­berben, a főkáptalan egyik tagjában ennyi rossz­indulat és nevetséges bosszúállás lakozzék. A vá­lasztási idő alatt nem akartunk hitelt adni a köz nép szavainak, annak a köznépnek, amely ha két élete lett volna is, mind a kettővel elfordul attól aki midőn nyomták, sanyargatták, nem segítette mert az a nép ő érte Bpest, Balatonfüred és Esz tergom között körutazásokat nem tett. A gyárala pitást financirozó Pesti Magyar Kereskedelmi Bank nak, vagy a kérelmezőknek az a 2000 kor. nem lehet terhes de az elszomorító és megdöbbentő hogy még a város érdekének a rovására is a po litikai „boszszuállást" helyezi előbbrevalónak Fe­hér Gyula. — 50 éve tanító. A népnevelés rögös me­zején egy félszázadon keresztül aratott Csongrády Lajos szőgyéni főtanitó. Az idei iskolai év elején azonban tekintettel hajlott korára, lemondott állá sáról, hogy 50 évi munka után élvezze élete őszén a jól megérdemelt pihenést. A nyugalomba vonuló generációkat nevelt fel s két emb.er öltőn át volt Magyar- es Németszőgyén közsé­geknek szeretett és általánosan megbecsült főtani tója. Szerény, munkás, a világtól visszahúzódó ember volt mindig s ez magyarázza meg, hogy érdemeit se az egyház, se a kormány még egy kis ordóval sem honorálta. De ez nem is csoda, hisz ő csak a magyar népnevelésnek volt egy félszázadon át bajnoka, a legszebb elismerést pe dig községe és tanítványai százainak szeretetéből merítette. A megürült állásra Szabó Endre és Erős Imre ottani tanítók pályáznak, — Beirás a kereskedő tanonciskolába. Az összes kereskedő tanulók beírása f. hó 12-én d u. 2—3-ig lesz a Deák Ferenc-utca 1 sz. alatti tanteremben. — Uj órarend a főgimnáziumban. A fő reáliskolában és a tanítóképzőben már a mult évben behozták a déli 1 óráig tartó oktatást. Az idén a főgimnázium igazgatósága is belátván ennek célszerű voltát, törölte a délutáni előadá­sokat az órarendből. — Sajtóvád. A Budapesten hetenként megje­lenő „Fűszerkereskedők Lapja" cimű szaklap, ame­lyet Hoffmann Mihály kir. tanácsos szerkeszt, mult vasárnapi számában bírálat tárgyává tette az „Esz­tergomi Friss Ujság"-ot a következő hírében : „Az Esztergomi Friss Újság, eme obs­curus klerikális zúglapocska augusztus 26-ik száma „Börtönbe velük" cimen cikket közöl, a melyet egy szorgalmas olvasónk küld be, a következő sorok kíséretében: „Mellékelve küldök egy lapot, ahol a ke­reskedőt gyalázzák, szíveskedjen már egyszer sorompóba lépni, hogy megszűnjék az örökös gyalázkodás, jóravaló szülők nem merik gyer­mekeiket e pályára adni, mert valóban elhi­szik, hogy ez igy van. Különben van tudomásom róla, hogy már loptak és gazságot követtek el papok, minisz­terek és tisztek, generálisok, ügyvédek, dokto­rok és újságírók, de amellett az egész testüle­ket még sem lehet bűnösnek mondani és a többit a szerkesztő úr épen úgy tudja, mint én. Tisztelettel Egy tisztességben munkálkodó kereskedő. Megteszünk mi is, amit csak tehetünk tisz­telt névtelen kartársunk, ahhoz azonban gyen­gék vagyunk, hogy a butaságot és a megfize­tett rágalmazást kiirtsuk a földről. A Szalán­czyak és társaik egy oly tipus képviselői, akik még sajnos sokáig fognak garázdálkodni. Erre a fajtára vissza kellene olvasni, hogy Magyar­országon nemcsak az élelmiszerhamisitást bün­tetik enyhén, hanem a közvélemény megmér­gezést és népbutitást is," Ezen hirben foglalt, határozottan sértő kité­telek miatt a nevezett újság sajtópert fog indítani a „Fűszerkereskedők Lapja" ellen, mert már ma­gában véve az sem kollegiális dolog, ha a lapok egymás cikkeit bármily irányban bírálat tárgyává teszik. — Nincs elég vasúti kocsi. Nagy a meg­botránkozás a város utazó közönsége körében az esztergomi h. é. vasút igazgatóságának azon eljárása miatt, hogy az- utazó közönség részére elegendő számú kocsit nem bocsát rendelkezésére. Többször megesik, különösen este, hogy a két II. osztályú kocsin más sincs, mint nem dohányzó, női vagy szolgálati szakasz. E boszantó „figyelmet" az állomásfőnökség figyelmébe ajánljuk. — Szerencsétlenség az építkezésnél. Kere­kes Ferenc karvai lakos házának javításánál Csókás Mór napszámosra a fal rázuhant, minek következtében lába két helyen eltörött. A helybeli kórházba szállították az öreg munkást, aki péntek reggel nagy fájdalmak között meghalt. — Tűz a villámcsapásból. A mult héten Reviczky Károly pusztabikóli uradalmában tűz­vész ütött ki, mely a felhalmozott takarmány, bükkönyös és lóherés kazlakat pusztította el. A tűz villámcsapástól eredt. A kár 4000 korona. — A kiásott csontváz. Meisermann Károly nyergesujfalusi lakos földjén a mult héten bánya­nyitás alkalmával egy méter mélységben emberi csontvázat találtak a munkások. Az elöljáróság véleménye szerint 80—100 évvel ezelőtt kerülhe­tett a földbe. A nyergesujfalusi temetőben han­tolták el újra. — Garázda katonák. Kalmár Sándor kenyér­mezei gyároshoz a mult heti katonajáráskor szin­tén szállásoltak be katonákat. A 6-ik gya­logezred 2. századának kapitánya és 40 legény volt a; kényszervendég, akik úgy hálál­ták meg a vendéglátást, hogy a gyáros kocsiját, az istálló berendezést megrongálták, lovait pedig szélnek eresztették. A hálás vendégeket Kalmár feljelentette. — Tolvaj tutajosok. A tutajos tótok ujab­ban nagy előszeretettel lopkodják a deszkákat. Különösen a komáromiak iránt viseltetnek feltűnő előzékenységgel, mert alig van hét, amelyen leg­alább egyszer valamelyik komáromi fakereskedő­től el ne vinnének valamit. A múltkor Boldoghy yulánál, kedden pedig a Haasz és Mády komá­romi fakereskedő cégnél tették tiszteletüket, el­emelvén annak a vágszigeten lévő raktárából 220 drb. 40 m. hosszú és 75 cm. széles deszkákat emlékbe. Nagyon sokat találtak azonban elvinni ez alkalommal Szvatopluk ivadékai, olyan sokat, hogy nehéz tutajukkal a harcsási malomnak neki mentek és felborultak deszkástól együtt. A komá­romi csendőrség megkereste az itteni kapitány­ságot a tolvajok elfogása végett, de ide se a tu­tajok, se ők nem érkeztek. Szálai Ignác tutajos tudott felőlük hírt, aki a harcsási malomnál egy-pár, a lopásból eredt úszó deszkát kifogott. — Állategészségügy. Karván a lépfene, Nánán a veszettség megszűnt.

Next

/
Thumbnails
Contents