Esztergom és Vidéke, 1910

1910-08-28 / 67.szám

sek a „megyével" szemben, mint állítólag mi ? Talán csak nem kellemetlen és keserű politikai emlékek miatt? Oh nem, a „Világ"-ért sem, mi nem akarunk gyanúsítani!!! Tömörüljünk! — A munkapárt központi szervezetéről. — Szinte az unalmasságig hangoztatják ezt a jelszót mindenfelé s azért mégis csak jelszó marad. Ritka helyen válik valósággá. Persze a politikai tömörülést értjük, mely az egy nézeten levőket szervezetté alakítja s közelebb hozza egymáshoz. Nálunk a politika csak szezoncikk, mely bizonyos alkalmakkor igen kapós, de egyébként nem törődünk vele. Ha nincs valami kirívó aktualitás, akkor csöndesek a politika vizei. Igy vagyunk a képviselőválasztással is, mely rendszerint szervezetlenül találja a pártokat s alig egyébb alkalmi csoportképződésnél valamely jelölt személye körül. Ez magyarázza meg a választási küzdelem szokatlan hevességét, elkeseredettségét is, mert ilyenkor a szervezetlenséget az úgynevezett agilitással akarják pótolni. . . A választás után elmúlik az agilitás s be áll az apáthia. A választás alatt szervezettnek látszó pártok széthullanak ... Hogy ez nem jól van igy, érzi mindenki. Hisz ha szükség van társadalmi szervezetekre, úgy inkább szükség van a politikai szervezetekre, mert a választó közönség legnagyobb része teljesen informálatlan az ország ügyeiről s a helyzetről helyes képet alkotni nem tud. Egyes odavetett jelszavakat ismer csak a felületesen átfutott újságokból, melyek szintén a legridegebb pártszempontok szerint világítják meg a tényeket. Igy menthetetlenül belekerül ügyes kortesemberek suggesztiója körébe, akik aztán tetszésük szerint viszik ide-oda. S az a merész, vakmerő, tűztől, viztől, vértől vissza nem rettenő katona ettől megijedt. Hallott ő már békát brekegni, mert az mindenütt van, ahol születnek az emberek. (Ha nem lennének: az emberek is kivesznének ott. Mert hát a gólya, ez a misztikus lélek-spediateur békával él.) De hát akkor nyár volt, vagy legalább is mérsékeltebb évszak. Hanem télen sehol a világon nem kuruttyolnak a békák. Sok országot, talán a fél földet bejárta már, de télen ő csak a jégbefagyva látott békát. Persze nem jutott eszébe, hogy a természeten is kifoghat valami: a természet. Ugyanis az esztergomi hévvizekben kétszer petéztek a békák és igy kétszer is keltek. Voltak téli és nyári békák. S igy télen is hallhatták az esztergomiak azt a különös koncertet, amit csak a tavaszi-őszi párzó-estéken szoktak csapni a vizek trombitásai. Szegény tatár roppant megrettent a csatorna mélyén. Kifelé nem mert még se menni; de belátta, hogy olyan elátkozott, ördögi helyen sem maradhat tovább, ahol még télen is brekkekéznek a békák. A hévviz szine fölött könyök széles párkány vezetett befelé. Itt-ott néhány résen csurgott be gyér fényesség s igy eljutott a zsilipig. Fölül meglátott egy nyilast. Mennyivel másként alakulnának az ország ügyeiről való nézetek, ha minden választókerületben rendesen és jól szervezett pártok lennének, ahol az érintkezés állandósága és közvetlensége révén minden párttag politikai érzéke kicsiszolódnék, Ítélőképessége fokozódnék s véleményalkotása önállóbbá fejlődnék. A pártszervezet mint olyan, minden nagyobb érdekű kérdésben állást foglal, képviselőjével is állandó nexusban van, aki aztán az érdeklődőket a napi politika egyes — távolról alig érthető — mozzanatairól közvetlenül felvilágosítja. Viszont igy a képviselő is benne él a kerület levegőjében s annak ügyeiről mindig alaposan informálva van. Persze igy, ha az elveik folytán egy tető alá tartozók állandó éintkezésben élnek egymással, bármiféle háborút könyen megvívhatnak, mert az összeszokott s együtt élő sereggel aránytalanul könnyebb győzni, mint azzal, melyet a háború küszöbén kell nagy sebtében összeverbuválni. Általánossággal szóltunk, de az elmondottak egy kis eltéréssel ráillenek az esztergomi viszonyokra is. Nálunk se valami fényes eredményeket értünk el a múltban a szervezkedés, különösen a politikai szervezkedés terén, értjük a választó közönségnek azt a nagy csoportját, mely hajdan a szabadelvű párt zászlaja alá tartozott s az idei választáskor a munkapárt jelöltjének adott tekintélyes többséget. A vereségnek, melyeket a párt a múltban szenvedett, nézetünk szerint kizárólag ez a szervezetlenség volt az oka. Amint ez megszűnt, mindjárt megjött a diadal is, mert hisz azt ellenfeleink is elismerik, hogy a június elsői győzelem kulcsa a nemzeti munkapárt kellő időben történt megszervezésében keresendő. Ámde ez még magában nem elég. A pártot megszervezni az adott viszonyok között, a lelkek nagy kiabrándulási folyamatában nem volt olyan nehéz munka. A párt összetartása, a pártszervezet állandósítása az, mely a mai alakulat jövőjének garanciája. Erre kell törekednünk, ezt a — Jó lesz ezen kimászni, — gondolta magában. Segítségül egy kötél kínálkozott neki, mely a legfelső zsilipdeszkához volt erősítve. Jó belefogódzott s ép fölkapaszkodott a kötélen, mikor a zsilipdeszka beszakadt és egy egész vizhegy zuhant a szegény tatárra. Ott kavargott a viz mélyén s csak akkor bukkant föl, mikor a viz már a Dunába sodorta. Szerencséje volt, hogy a meleg értoroknál sohasem fagyott be a viz. Vizi Mátyás, a furfangos vizahalász ép akkor lépett a partra. Meglátta a jégre kapaszkodó tatárt, odasietett és kimentette. Még ilyen közel sem állt soha eleven tatárhoz. Egy pár pillanatig némán bámultak egymásra, aztán kezével a part felé mutatott Vizi Mátyás. De a mongol nem mozdult. Mintha azon gondolkodott volna, hogy nem lenne-e tanácsosabb visszamenni a vízbe s elmerülni a jég alatt. Vizi Mátyás azonban minden teketória nélkül belemarkolt azon részébe, melyet nem elől viselt, meg a nyakába s szaladt vele a part felé. (Folyt, köv.) célt kell munkálnunk minden erővel, mert ha soká tart ez a mostani csönd, akkor bizonyára sokkal hamarább, mint gondolnók, fogunk találkozni a szétmállás, a széthullás tüneteivel. Nem szigorúan a helyi keretekre, magára Esztergom városára gondolunk, mert hisz itt a mi városi választóink között az összetartozóság érzete elég erős. De gondolunk az egységes pártszervezet megalakítására, melybe a vármegyei kerületek is feltétlenül bevonandók lennének, mert hisz munkaképes, harcrakész pártot csak igy lehet teremteni. A mi szűkebb hazánknak, Esztergom városának és vármegyének egy központi szervezetbe kell tömörülnie, mely mind a három választókerületet magába ölelje s az elvek közössége alapján teremtsen egy nagy, egységes, tekintélyes, központi vezetés alatt álló nemzeti munkapártot. Igaz, hogy a nyár nem alkalmas hasonló nagyobb mozgalom megindítására, de igen is alkalmas arra, hogy ezzel a fontos kérdéssel már most is foglalkozzunk. S amint a gyümölcs megérik a nyárban, talán ez az idea is megérhetik az őszre ? Mindenesetre ajánljuk a fölvetett kérdést az illetékes körök figyelmébe ! Ma vesz búcsút Mezei társulata Esztergomtól. Nyolc heti szezon után a közönség is, a társulat is nagyjában megelégedve válik meg egymástól. A szezon mindkét szempontból jó közepesnek mondható. Vannak ugyan észrevételeink a művész ensembleről, amelynél — tisztelet a kivételnek — jobbat is hozhatott volna magával Mezei direktor. Esztergomot nem szabad úgy tekinteni, mint egy sablon nyári állomást. Itt fejlett műizlésű és tekintettel a íőváros közelségére, összehasonlitások tevésére alkalmas közönség van és igy szigorúbb bírálatnak van kitéve a társulat, mint egyéb mortszezónos megállóhelyeken. Most, hogy Szentgyörgyi Lenke az utolsó napokban ideszerződött, látjuk csak igazán, menynyire hiányzott egy kimondott primadonna. Komáromy Gizi univerzális koloratur énekesnő és egy praktikus direktor alatt olyan „Mádchen für alles". Minden énekes szerepkörre alkalmas és ezt az alkalmatosságát a direktor alaposan ki is aknázta. Volt primadonna, szubrett és koloratur, de mindig kilehetett érezni egy primadonastar hiányát. Ez most meg van. Mi azonban Esztergomiak nem fogjuk eme három estén kivül többször látni, mert csak a téli szezonra szerződött. Szentgyörgyinek, mint minden reklám-primadonnának megvannak az összes effajta előnyei. Szép színpadi jelenség, elegáns ruhatára van, kitűnően táncol, sneidigül játszik és határozottan alt árnyalatú kisterjedelmű hanganyagával mesésen tud bánni. Csütörtökön a Gül-baba Gábor diákjában, pénteken a Tatárjárás Mogyorósy önkéntesében, szombaton pedig az Erdészleány címszerepében láttuk. Ma búcsúelőadásul ugyancsak Szentgyörgyi Lenke felléptével a Kedélyes parasztot adják.