Esztergom és Vidéke, 1910

1910-08-28 / 67.szám

sek a „megyével" szemben, mint állító­lag mi ? Talán csak nem kellemetlen és keserű politikai emlékek miatt? Oh nem, a „Világ"-ért sem, mi nem akarunk gyanúsítani!!! Tömörüljünk! — A munkapárt központi szervezetéről. — Szinte az unalmasságig hangoztatják ezt a jelszót mindenfelé s azért mégis csak jelszó marad. Ritka helyen válik valósággá. Persze a politikai tömörülést értjük, mely az egy nézeten levőket szervezetté alakítja s közelebb hozza egymáshoz. Nálunk a politika csak szezoncikk, mely bizonyos alkalmakkor igen kapós, de egyébként nem törődünk vele. Ha nincs va­lami kirívó aktualitás, akkor csöndesek a politika vizei. Igy vagyunk a képviselőválasztással is, mely rendszerint szervezetlenül találja a pártokat s alig egyébb alkalmi csoportkép­ződésnél valamely jelölt személye körül. Ez magyarázza meg a választási küzdelem szokatlan hevességét, elkeseredettségét is, mert ilyenkor a szervezetlenséget az úgy­nevezett agilitással akarják pótolni. . . A választás után elmúlik az agilitás s be áll az apáthia. A választás alatt szer­vezettnek látszó pártok széthullanak ... Hogy ez nem jól van igy, érzi min­denki. Hisz ha szükség van társadalmi szer­vezetekre, úgy inkább szükség van a poli­tikai szervezetekre, mert a választó közön­ség legnagyobb része teljesen informálatlan az ország ügyeiről s a helyzetről helyes képet alkotni nem tud. Egyes odavetett jelszavakat ismer csak a felületesen átfutott újságokból, melyek szintén a legridegebb pártszempontok sze­rint világítják meg a tényeket. Igy ment­hetetlenül belekerül ügyes kortesemberek suggesztiója körébe, akik aztán tetszésük szerint viszik ide-oda. S az a merész, vakmerő, tűztől, viztől, vér­től vissza nem rettenő katona ettől megijedt. Hallott ő már békát brekegni, mert az min­denütt van, ahol születnek az emberek. (Ha nem lennének: az emberek is kivesznének ott. Mert hát a gólya, ez a misztikus lélek-spediateur bé­kával él.) De hát akkor nyár volt, vagy legalább is mérsékeltebb évszak. Hanem télen sehol a vi­lágon nem kuruttyolnak a békák. Sok országot, talán a fél földet bejárta már, de télen ő csak a jégbefagyva látott békát. Persze nem jutott eszébe, hogy a természe­ten is kifoghat valami: a természet. Ugyanis az esztergomi hévvizekben kétszer petéztek a békák és igy kétszer is keltek. Voltak téli és nyári békák. S igy télen is hallhatták az esztergomiak azt a különös koncertet, amit csak a tavaszi-őszi párzó-estéken szoktak csapni a vizek trombitásai. Szegény tatár roppant megrettent a csatorna mélyén. Kifelé nem mert még se menni; de be­látta, hogy olyan elátkozott, ördögi helyen sem maradhat tovább, ahol még télen is brekkekéznek a békák. A hévviz szine fölött könyök széles párkány vezetett befelé. Itt-ott néhány résen csur­gott be gyér fényesség s igy eljutott a zsilipig. Fölül meglátott egy nyilast. Mennyivel másként alakulnának az or­szág ügyeiről való nézetek, ha minden választókerületben rendesen és jól szerve­zett pártok lennének, ahol az érintkezés állandósága és közvetlensége révén minden párttag politikai érzéke kicsiszolódnék, Ítélő­képessége fokozódnék s véleményalkotása önállóbbá fejlődnék. A pártszervezet mint olyan, minden na­gyobb érdekű kérdésben állást foglal, kép­viselőjével is állandó nexusban van, aki aztán az érdeklődőket a napi politika egyes — távolról alig érthető — mozzanatairól közvetlenül felvilágosítja. Viszont igy a képviselő is benne él a kerület levegőjé­ben s annak ügyeiről mindig alaposan in­formálva van. Persze igy, ha az elveik folytán egy tető alá tartozók állandó éintkezésben élnek egymással, bármiféle háborút könyen meg­vívhatnak, mert az összeszokott s együtt élő sereggel aránytalanul könnyebb győzni, mint azzal, melyet a háború küszöbén kell nagy sebtében összeverbuválni. Általánossággal szóltunk, de az el­mondottak egy kis eltéréssel ráillenek az esztergomi viszonyokra is. Nálunk se va­lami fényes eredményeket értünk el a múlt­ban a szervezkedés, különösen a politikai szervezkedés terén, értjük a választó kö­zönségnek azt a nagy csoportját, mely hajdan a szabadelvű párt zászlaja alá tar­tozott s az idei választáskor a munkapárt jelöltjének adott tekintélyes többséget. A vereségnek, melyeket a párt a múltban szenvedett, nézetünk szerint ki­zárólag ez a szervezetlenség volt az oka. Amint ez megszűnt, mindjárt megjött a diadal is, mert hisz azt ellenfeleink is el­ismerik, hogy a június elsői győzelem kulcsa a nemzeti munkapárt kellő időben történt megszervezésében keresendő. Ámde ez még magában nem elég. A pártot megszervezni az adott viszonyok között, a lelkek nagy kiabrándulási folya­matában nem volt olyan nehéz munka. A párt összetartása, a pártszervezet állandó­sítása az, mely a mai alakulat jövőjének garanciája. Erre kell törekednünk, ezt a — Jó lesz ezen kimászni, — gondolta ma­gában. Segítségül egy kötél kínálkozott neki, mely a legfelső zsilipdeszkához volt erősítve. Jó belefogódzott s ép fölkapaszkodott a kötélen, mi­kor a zsilipdeszka beszakadt és egy egész viz­hegy zuhant a szegény tatárra. Ott kavargott a viz mélyén s csak akkor bukkant föl, mikor a viz már a Dunába sodorta. Szerencséje volt, hogy a meleg értoroknál sohasem fagyott be a viz. Vizi Mátyás, a furfangos vizahalász ép akkor lépett a partra. Meglátta a jégre kapasz­kodó tatárt, odasietett és kimentette. Még ilyen közel sem állt soha eleven tatár­hoz. Egy pár pillanatig némán bámultak egy­másra, aztán kezével a part felé mutatott Vizi Mátyás. De a mongol nem mozdult. Mintha azon gondolkodott volna, hogy nem lenne-e tanácso­sabb visszamenni a vízbe s elmerülni a jég alatt. Vizi Mátyás azonban minden teketória nélkül belemarkolt azon részébe, melyet nem elől viselt, meg a nyakába s szaladt vele a part felé. (Folyt, köv.) célt kell munkálnunk minden erővel, mert ha soká tart ez a mostani csönd, akkor bizonyára sokkal hamarább, mint gondol­nók, fogunk találkozni a szétmállás, a széthullás tüneteivel. Nem szigorúan a helyi keretekre, ma­gára Esztergom városára gondolunk, mert hisz itt a mi városi választóink között az összetartozóság érzete elég erős. De gondolunk az egységes pártszer­vezet megalakítására, melybe a várme­gyei kerületek is feltétlenül bevonandók lennének, mert hisz munkaképes, harcra­kész pártot csak igy lehet teremteni. A mi szűkebb hazánknak, Esztergom városának és vármegyének egy központi szervezetbe kell tömörülnie, mely mind a három vá­lasztókerületet magába ölelje s az el­vek közössége alapján teremtsen egy nagy, egységes, tekintélyes, központi vezetés alatt álló nemzeti munkapártot. Igaz, hogy a nyár nem alkalmas ha­sonló nagyobb mozgalom megindítására, de igen is alkalmas arra, hogy ezzel a fon­tos kérdéssel már most is foglalkozzunk. S amint a gyümölcs megérik a nyár­ban, talán ez az idea is megérhetik az őszre ? Mindenesetre ajánljuk a fölvetett kér­dést az illetékes körök figyelmébe ! Ma vesz búcsút Mezei társulata Esztergom­tól. Nyolc heti szezon után a közönség is, a tár­sulat is nagyjában megelégedve válik meg egy­mástól. A szezon mindkét szempontból jó közepes­nek mondható. Vannak ugyan észrevételeink a művész ensembleről, amelynél — tisztelet a kivé­telnek — jobbat is hozhatott volna magával Mezei direktor. Esztergomot nem szabad úgy tekinteni, mint egy sablon nyári állomást. Itt fejlett műizlésű és tekintettel a íőváros közelségére, összehasonlitások tevésére alkalmas közönség van és igy szigorúbb bírálatnak van kitéve a társulat, mint egyéb mortszezónos meg­állóhelyeken. Most, hogy Szentgyörgyi Lenke az utolsó napokban ideszerződött, látjuk csak igazán, meny­nyire hiányzott egy kimondott primadonna. Ko­máromy Gizi univerzális koloratur énekesnő és egy praktikus direktor alatt olyan „Mádchen für alles". Minden énekes szerepkörre alkalmas és ezt az alkalmatosságát a direktor alaposan ki is aknázta. Volt primadonna, szubrett és koloratur, de mindig kilehetett érezni egy primadonastar hiányát. Ez most meg van. Mi azonban Eszter­gomiak nem fogjuk eme három estén kivül több­ször látni, mert csak a téli szezonra szerződött. Szentgyörgyinek, mint minden reklám-prima­donnának megvannak az összes effajta előnyei. Szép színpadi jelenség, elegáns ruhatára van, ki­tűnően táncol, sneidigül játszik és határozottan alt árnyalatú kisterjedelmű hanganyagával mesé­sen tud bánni. Csütörtökön a Gül-baba Gábor diákjában, pénteken a Tatárjárás Mogyorósy önkéntesében, szombaton pedig az Erdészleány címszerepében láttuk. Ma búcsúelőadásul ugyancsak Szentgyörgyi Lenke felléptével a Kedélyes parasztot adják.

Next

/
Thumbnails
Contents