Esztergom és Vidéke, 1910

1910-02-10 / 12.szám

a munkássághoz]való jóindulattal és érző szívvel megmutatná, hogy mi ként lehet a városi munkásnépnek a legszebb szórakozást, gyönyörűsé get nyújtani, hasznukra lenni és egészségük javára is szolgálni? Azzal az óhajtással végezzük so rainkat, hogy amit Debrecenben oly sikerrel megkezdték: a munkás kertek létesítését, — folytassák minden oly városban, ahol a mezei rnunkásnépből ipari foglalkozásra tértek lelke vágyában él az, hogy egy kis földön, a maguk kis kertjében áshassanak, kapálhassa nak, olthassanak, szemezhessenek, aholszeretnek a gyári munka zakatoló zaja helyett madárdalt hallgatni és virágok illatát élvezni! A műkedvelő fényképész a vi dék ismertetése szolgálatában. Irta: K. Lipthay Károly. Pejtsik budapesti fényképészeti szakkereskedő az ő „Fényképészeti Szemléljenek m. é. 3-ik számában egy igen életre való és pártolást érdemlő vállalkozással lépett a magyar közönség elé és ez Magyarország egyes részeinek vetítés utján való ismertetése. O e célból a különböző vidékek felvételeit a műkedvelőktől egybegyűjti*) és az egyes vidékekre vonatkozó gyűjteményeket aztán vetített képes előadásokhoz mérsékelt dijért kölcsön adja. Magam is voltam egy ilyen előadáson, melyen Körmöcbányát és vidékét mutatták be és mondhatom, hogy én, aki az útleírásokért sohase tudtam lelkesedni és aki mindig azt tartottam, hogy minek egy órás előadást hallgatni, mikor azt tiz perc alatt el lehet olvasni, egyszerre csak azon vettem magam észre, hogy a képek szépségétől elragadva, önkénytelenül is oda figye*) Már t. i. a negatívokat, de azokat a diapozitív elkészülte után visszaadja és egy tetszés szerinti (Klor- vagy brómezüst) papíros másolatot ad, hozzávaló csinos kartonnal, mint emléket. a nyári fürdőzés költségei, mert a divattól, meg a többiektől elmaradni nem szabad. Pedig valójában ennek nem sok értelme van. Igen kevés, vagy legalább aránytalanul kevés azon asszonyok száma, kiket férjük a bálban ismert meg. Ha mindazt a pénzt, amit bálozásra egy egy három lánnyal megáldott családapa elkölt, félreteszi hozományul s amikor lehet, meg is toldja, a mai világban hamarabb férjhez adhatja a leányokat, mint azon a másik uton. Nem tagadom, ma is van ideális, tiszta szereteten alapuló, minden anyagi érdek mellőzésével kötött házasság, hisz végtelenül szomorú lenne, ha ez kihalt volna, de azért azt sem tagadhatja senki, hogy a hozomány nagy előny. De azért bálok mindig lesznek, már csak azért is, mert az első bál avatja a kis leányt a nagy lányok sorába s az első bál édes varázsát, rózsás emlékét még a későbbi csalódások sem tudták elmosni; s mikor már az egykori kis lány maga is azon gondolkozik, melyik bálban mutassa be lánykáját a világnak, újra megrezdül valami régen hallgató emlékezés szivében s boldogan, édes büszkeséggel regéli: „Hej, mikor én először mentem bálba! . . ." Simonyi Gyula. lek; a vége pedig az volt, hogy hi vatásomtól eredő utazási csömöröm dacára feltettem magamban, hogy ha utam ismét arra visz, mégegy szer megnézem magamnak a vá rost. Amikor az első rész bemutatása után szünetet tartottak és a szemem a homályban kissé megpihent egymás után vonultak el előttem gyermekkorom szép emlékei, a diák majálisok egykori színhelye a Cserepes, a Vaskapu csúcsán volt három szögelési toronyból látott re mek körkép, alatta a virágdus fári kút, a gyönyörű dunai részletek és az a sok-sok szép hely, melyekben Esztergom annyira bővelkedik. Es amint ezt a sok szép haza képet igy magam előtt láttam, egy szerre csak különös örömteljes ér zés fogott el; olyanféle amit a gye rek érezhet, amikor játékközben titokban szomszédja játékát mustrálja, hogy váljon nem szebb-e az övénél? És örömmel tapasztalja — hogy nem. Ahogy a látott és a- képzeletem ben elvonult képeket igy összeha sonlitottam, magam is annyira be lemelegedtem, hogy ha a képek tényleg meglettek volna, legszive sebben mindjárt előállottam volna velük és kiáltottam volna: Ide néz zetek! Ilyen az én hazám. Oda jőj jetek el egyszer. Örömteli lelkesedésemet azonban csakhamar lemondás váltotta fel mikor jutok én ahhoz, hogy gyermekkori emlékeim szép színhelyeit levegyem, amikor ide haza is alig jutok egy-egy felvételhez. Pedig de jó volna! Mert, ha a most látott körmöci képek annyira megragadtak, hogy elfásult utazó létem dacára az elég távoleső hely is mételt felkeresésére szántam el ma gamat; hány embert lehetne Esztergomba csalni, ha annak szép helyeit és műkincseit olykor bemu tathatnók. Rá férni, rá férne a városra ez a kis hirdetés, mert, ha az utóbbi időkben megindult szent István nap mozgalom elég szépen fokozta is az idegen forgalmat, az még távolról sem oly mértékű, amekkorát a város pompás levegőjénél, kies fekvésénél és műkincseinél fogva meg érdemelne. Hisz nem kell messze menni. Itt van közvetlen szomszédságában a nyáron tűrhetetlenül fülledt levegőjű Budapest, ahonnan nyári vasárnapokon ezrivel menekül a nép és tessék megkérdezni, volt-e már Esztergomban? Mily sokan fogják felelni, hogy nem. Pedig itt van az immár elég jó vonat összeköttetés, visszamenetelre az igazán gyönyörő és kellemes hajó-ut; szinte érthetetlen tehát a közönség közömbössége és az ok alig kereshető másban mint, hogy nem ismerik eléggé. Ezért ütött szeget fejembe a lelkesedés, melyet a felolvasás bennem keltett. Magam, sok utazásom és egyébbiránt is nagyfokú elfoglatságom miatt sajnos csak kevés időt szentelhetek az ügynek és ezért Esztergom műkedvelő gárdájához fordulok, melyről már annyi szépet hallottam, gyűjtsék össze, ami meg van és vegyék fel azokat a képeket, melyek még hiányoznak. Az előadás tárgyát a város címerének színezett képe jelezhetné, ami a város régi voltát hirdetné előre. Az előadást magát a katonai térkép ide vonatkozó részének vetített képe nyithatná meg, melyen magasabb helyek, az erdős részek stb, megfelelően színezve volnának. Ezt követhetnék a város történetének legfőbb mozzanataira vonatkozó történeti képek felvételei, köz tük egy-két régi látkép. A jelenlegi Esztergom látképe képezhetné aztán az átmenetet a város tulajdonképeni bemutatásához. A főtárgy természetesen a bazi lika, de óvakodjunk attól, hogy az minden képen rajta legyen, mint pl. az egyik gyűjteményes képes levelező lapon, melynek nézésénél a szemlélő a sok Bazilikától szinte elszédül s a gyűjteményt végül av val a meggyőződéssel teszi le, hogy a városban 13 bazilika van és a város nem áll egyébből mint csupa bazilikákból. A templom úgy is uralkodik a városon és ezért nem kell még jobban előtérbe tolni. Egy két kép a legkedvezőbb oldalairól és ez elég; sőt még akkor is tanácsos különböző hangulatú képeket készíteni, pl. -a rendes nap pali felvétel mellett egy alkonyati képet, amikor a lenyugvó nap sugarai a főtorony nagy ablakain keresztül szűrődnek, avagy holdvilá gos éjjeli kép, melyen a templom silhuette szerűen emelkedik ki. A sok egész képnél sokkal hatásosabbak a szebb részletek képei, melyek a hozzá nem értő néző figyelmét önkénytelenül a szépre terelik s ezáltal tanítanak is. Ilyen részlet pl. a nagy oszlopcsarnok, ahová az óriási méretek feltüntetésére emberi alakot is belevehetünk, amint pl. a mennyezetet nézi. Külön felvételen mutatható be az oszlopok hatalmas köríorgata, ha emberekkel veszünk fel egyet, amint egymást kezüknél tartva az oszlopot körülfogják. Művészi részleteket adnak a reliefek, díszesebb kapuk stb-k. A legszebb és egyúttal legérdekesebb részleteket természetesen a belseje nyújtja. Ott van a gyönyörű főoltár, az egyes kápolnák, a Simor szobor, a hatalmas orgona, melynek nagysága szintén melléje állított emberi alakkal emelhető ki és sok sok egyéb szebbnél-szebb részlet. Ezeket mind felsorolni felesleges, mert hiszen minden — csak némi ízléssel biró — ember úgyis meg látja. Kevésbbé ismert kép vehető fel azonban, ha a kupola tetején évő nyilasból lefelé veszünk fel képet, mely a léghajókból felvett képekre emlékeztetvén, a nézőben a kíváncsiságot nagyon is felkelti és a kupola magasságát is szemlélhetővé teszi. Igen érdekes eredeti panoráma felvétel készithető a kupola körüljárójáról. Szép képet adna hatalmas szobraival — természetesen magnézium mellett — a sírbolt kijárata; kevésbbé szép, de hatásos komor kép az amint a vezető mécsese gyér fényénél a sírokat magyarázza, meyek mellett egy-egy üres sirhely mered a nézőre; két magnézium eny kombinálásával, azt hiszem ez s sikeresen le volna vehető. Az itt elvett képek egyikén okvetlen rajt kell lenni az ablakok közül is egynek, melyen az alapzat rengeteg méretei látszanak. Még egy igen fontos fel venni való cépcsoport a templomban*: A kincsár legmutatósabb darabjainak képei. Ezekről tudtommal már is létezik egy, még pedig igen hires fényképgyűjtemény, melyet annak idején boldogult Beszédes bátyánk készített és amely most utódának birtokában van. Az illető remélhetőleg nem fogja a képek lefényképezését megakadályozni s igy csak a nagyon finom részletekkel biró szindus tárgyak pl. csipkével avagy arany hímzéssel díszített misemondó ruhák felvételére kellene engedélyt kérni, amennyiben ezek okvetlen színes (autochrom) felvétellel volnának bemutatandók. Az ily kép már magában véve is igen érdekes és e mellett sokkal jobban felkelti a nézőben az eredeti látása után való vágyat, (ami jelen esetben ép a főcélunk) mint e

gy egyszínű kép. Hasonlókép okvetlen megkísértendő volna Sz. István szobájának belső felvétele nagy látószögű lencsével (és pedig szintén színesen), nem különben kívülről esetleg a vízivárosi templom tornyáról teleobjektív segélyével. Evvel a bazilikával és közvetlen környékével végeztünk volna, amivel azonban épenséggel nem akarom azt mondani, hogy ott ezenkívül nincs semmi levenni való. Hisz én csak emlékezetből soroltam fel mindazt, ami ép eszembe jutott; a részletek kidolgozása már az otthoniak dolga. (Folyt, köv.) Farsang. A Kath. Kör estélye. A kath. kör humoros estélye, mely a kör helyiségében f. hó 5-én rendkívül nagy érdeklődés mellett folyt le, fényesen ""sikerült. A nagyterem a meghívóban jelzett kezdet előtt már jóval előbb megtelt előkelő, diszes közönséggel, mely kíváncsian várta a műsort, melynek minden száma oly kitűnő előadásban részesült, mely a kör estélye iránti érdeklődést csak fokozza és a kör előbb-utóbb kényszerülve lesz legalább is ezen humoros estélyét házon kivül tartani. Mindjárt az első szám a nyitány, — melyben a kör legjobb hangú énekesei vettek részt, s akik a „Finálét" is énekelték — nagy tetszésben részesült. Morász Mariska kedves elevenséggel adta elő Hercegh Ferenc „Bekvártélyozás" c. monológját. Nemesszeghy István, Gizike lányának rutinos zongora kísérete mellett fehér cabaré számokat énekelt a zenetanár biztosságával és otthonosságával. Ráadásul helyi érdekű aktuális kuplékat vett elő a japán estélyről, a kereskedők báljáról és a küszöbön álló városi tiszti ügyészi választásról. A „Hóhányók" humoros hármas, Janser István, Sebők Ferenc és Táky Gyula előadásában szintén megtette a maga hatását úgy a dallamos zenei részt — valamint a mulatságos, stílszerű öltözékeket — és a maszkot illetőleg is. Alexander E. „Ő nem féltékeny" c. 1 felvonások bohózata Bárdos Sándor, Sckónbeck Stefi, Csányi József és Mack Paula előadásában a közönség osztatlan tetszésével találkozott. Csányiban a kath. kör műkedvelői gárdája kitűnő erőre talált. Udvar dyné és Táky kettősét, az „Elvált aszszony"-ból örömmel hallgatta a közönség. A „Zsúr a Dob ntcában" c. énekes monológ Réthei Prickel Mihály előadásában, Zsiga János ügyes zongora kíséretével, talált kitűnő interpretálóra. Ezután Táky Gyula az ő jóizű előadásával énekelt egy dalt a „Nagy kalap"-ról. Végül pedig a „Csók után" Murai Károly 1 felv. vígjátékában gyönyörködött a közönség. Csányi József, Udvardy Zsigáné, Bárdos Sándor, Mack Mici és Némethy László oly pompás ensamblét nyújtottak, mely ugy az egyes szereplők, valamint a fáradhatatlan rendező Dombay titkárnak is dicséretére