Esztergom és Vidéke, 1910

1910-08-07 / 62.szám

lésünk nagy részét és vásárló közönségünket a saját üzletei körzetébe vonta. Ugyanezen eredmény állana elő a szentendrei vasút meghosszabbításával is, mert ennek is az lenne az eredménye, hogy a forgalmat csak Budapest felé irányítaná. Nem úgy az összekötő vasút! Ez épen ellenkezőleg be fog bennünket kapcsolni a világforgalomba és nem bennünket visz közelebb csak Budapesthez, hanem a szomszédos vármegyék kisebb városait, falvait és ezek termeivényeit, valamint vásárló közönségét fogja Esztergom felszívó körzetébe vonni. Csak szofisztikus okoskodással lehet tehát azt mondani, hogy az összekötő vasút káros lesz Esztergomra. Esztergom piaci ellátása. Az élelmiszerek drágasága feletti panaszoktól viszhangzik az ország minden vidéke és nálunk sűrűbbek és jogosultabbak e panaszok mint bárhol. A drágaság már szinte elviselhetetlen, mert nemcsak a fizetett magasabb árakban nyilvánul, hanem mert pénzünkért silányabb árut kapunk mint másutt. Ha tudniillik kapunk. Mert a drága és rosz piac mellett tulajdonképen azt kell konstatálnunk, hogy nincs is piacunk. Nincs olyan, aminőt jogosan elvárhatnánk. Esztergom fogyasztó közönségét majdnem kivétel nélkül tisztviselők, kereskedők és iparorok képezik. Oly társadalmi osztályok tehát, melyek keresetforrásuk és jövedelmüknél fogva rendes ellátásra tarthatnának igényt és arra költenek. Ezzel szemben a piaci ellátás gyönge, hiányos sokszor pedig a legszükségesebb élelmiszerek egyáltalában be sem szerezhetők. A piac fotográfiája. Piacunkat városunk és a közeli falvak földmivelő népe látja el élelmi cikkekkel. De ennek több feltétele van. Az első: ha — ha tudná, milyen szép volt és mennyien bolondultak utána! Gazdag, vagyonos emberek törték magukat érte, de ő mindig csak egy embert szeretett, hű is maradt ahhoz, aki megszöktette a szülői házból. — Istenem, milyen emberek is vannak a világon! Amikor látta, hogy baj van, megugrott. Szegény Zsuzsika, mikor életet adott gyermekének, halt meg, de a leánykája életben maradt. Mily nehezen tudott elválni tőle. Szívszaggató látvány volt, amikor magához vette azt a kis csöppséget és össze-vissza csókolta. Hogy beszélgetett hozzá, mintha a kicsike legalább is értette volna. „Kis leányom, aranyospin — mondogatta neki — a te mamuskád elmegy, elmegy nagyon messze. Neked nem lesz mamuskád, de majd eljön érted az édesapád, akit a mamuskád nagyon szeretett . . . Igen, igen ő eljön érted, már írattam is neki . . ' ő is szeretni fog majd téged ..." — És meghalt szegény Zsuzsika anélkül, hogy viszontlátta volna gyermekének apját. — Senki se jött a temetésére. Azt gondoltuk a feleségemmel, legjobb lesz, ha ilyen gyermeket fogadunk örökbe, akinek nincs anyja, mert igy ha felnőtt is, szeretni fog bennünket. van mivel, a második: ha egyéb dolga nem akad, a harmadik : ha akar. A falusi lakosságnak csak mellék foglalkozása ugyanis a piacunk részére szükséges termelés. Nem üzi rendszeresen, üzletszerűleg és céltudatosan, hanem úgyszólván „műkedvelésből". Ebből folyólag azután némely szombati, tehát hetivásári napon csakugyan kapunk kerti veteményeket, zöldséget, gyümölcsöt, baromfit, máskor meg üres kosárral tér vissza a háziaszszony. Nem birt bevásárolni, mert nem volt ez vagy amaz kapható, vagy amit árultak oly silány, rosz minőségű, hogy másutt hatóságilag koboznák el az árustól, vagy pedig igen nagy árat kértek érte. Hétközben azután megszűnt minden lehetősége annak, hogy valami élelmiszert vásárolni lehessen a vármegye székhelyén. Mindenki a szombati napon iparkodik az egész hétre való szükségletét beszerezni, a kevés behozatal mellett tehát valóságos versengés fejlődik ki és aránytalan magas árakat fizetnek a.leghitványabb baromfiért másutt piacra sem kerülő kerti veteményekért. Mert enni kell. Drágán fizetünk mindent és nem kapjuk meg pénzünkért, amit óhajtanánk. Számtalan család van Esztergomban, hol hónapokon keresztül nem jut az asztalhoz vaj, turó vagy tejfel. Nincs és nem hoznak és nem lehet kapni drága pénzért sem, ez a válasza a háziasszonynak. A friss főzelék-félék idején is csak későn és kétszeres áron lehet bevásárolni oly terményeket, melyek rendszeres, hozzáértő kezelés és ápolás nélkül megtermettek, úgy a hogy. Drága a hús. Az ország több helyén megindult a husbojkott eszméje. Nálunk a mészárosok pontos következetességgel havonta 8 fillérrel emelik a hus árát. Néha kivételkép kétszer is egy hónap alatt. Ma már olyan húsárakat fizetünk, melyek egyszerűen nevetségesek. Vidékeinknek és a szomszéd vármegyéknek hires marha tenyésztésénél fogva, erős kivitele van az ország más részeibe és a külföldre. Igy érthetetlen, hogy mig a nálunk vásárolt szarvasmarha elszál— Az ő leánya az én kis Annuskám. Meghatott, amikor ezt hallottam. Éreztem, hogy most valami olyan fog történni, amit csak regényekben lehet olvasni. Az öreg csak folytatta tovább. — Bokor Zsuzsinak hivták az édes anyját, a kis színésznőt, egy pozsonyi vasutasnak volt a a leánya. Egy tiszthelyettes szöktette meg . . . aki..... — De itt már nem bírtam tovább hallgatni. Szédültem. Összetörve roskadtam egy székbe'. — Ne, ne folytassa az Istenért — könyörögtem neki — tudom már az egész történetet. — De kapitány legyen erős — szólt a kétségbeesett öreg — hisz kötelességem volt ezt önnek megmondani. Én jól neveltem Annuskát. Mintha az édes leányom lett volna. Ő nem tudja, hogy nem az én leányom . . . nem is fogja meg tudni soha . . . Hálálkodva öleltem magamhoz a jó öreg urat; köszönetet mondtam neki, de ő csak nézett, és nem értett. — Elvesztettem a menyasszonyomat — szóltam könnyezve, de rátaláltam a leányomra. Komis. litása még jelentékeny költséggel is szaporítja a hus árát, az mégis Budapesten alacsonyabb, mint nálunk, a beszerzési forrásnál. Érthetetlen, hogy a közeli Győrben, Komáromban és Vácott, hol nagyobb az üzleti költség, — olcsóbb a hus és jobb a minőség, mint nálunk. És ha bárhol az országban képes lesz az Összetartás a hus uzsora megtörése iránt az akciót felvenni, mi erre nem is gondolhatunk, mert hisz főzelékkel sem birunk jól lakni. Drága pénzünkért nem is kapunk. Mit kéne tenni? Az élelmiszereknek egészségügyi szempontból való ellenőrzésének kérdését pedig éppenséggel nem is merjük bolygatni. E mizériák felemlítése után mindenki azt várhatja tőlünk, hogy azok orvoslása iránt adjunk eszméket. És mindenki természetszerűleg várja, hogy hatóságainkhoz fogunk fordulni, kellő piaci ellátás megteremtése iránt. Nos, ezt nem teszük. Nem azért, mert kételkednénk hatóságaink jó akaratán és iparkodásán, hanem, mert belátjuk, hogy nincs ehhez sem hatáskörük, sem eszközük. Volna azonban egy fórum, melynek módjában állana e bajokon segíteni és e téren kedvezőbb állapotokat teremteni. A vármegyei gazdasági egyesület működésétől reményelhetnénk eredményeket, ha e panaszok ott figyelembe vétetnének. A környékbeli kisgazdákat intensiv kertgazdaság folytatására, baromfi tenyésztésre kellene rábírni. Annak tudatára ébreszteni őket, hogy a gazdálkodás ezen neme sokkal jövedelmezőbb, mint a magtermelés s biztosabb keresetforrás amannál. Gondoskodni kellene a gazdasági egyesületnek, hogy a vármegye székhelyén tej, vaj és egyéb termékek, tehát a legtáplálóbb s legfontosabb élelmiszerek mindig kaphatók legyenek. Hogy pedig ami kisgazdáink a kerti vetemény-félék helyes és jövedelmező termelését elsajátíthassák, csak a nálunk letelepedett bolgár kertészek munkáját kellene megfigyelniük. A bolgárok által bérelt és kertszerűleg beosztott és művelt apró szalagföldek szomszédságában vannak kisgazdáinknak is a földjei. Itt vannak tehát nálunk a tanítómesterek is, akiktől az esztergomi fiatalság eltanulhatja mesterségüket és mire a a jövő tavasszal a bolgárok visszajönnek, nem lesz rájuk szükség visszamehetnek hazájukba. Az esztergomi nép megtanul okszerűleg, jövedelmezően gazdálkodni, pénzel tavasztól késő őszig, a helyi közönségtől beszedett százak nem vándorolnak a bolgárok zsebébe és velük Bulgáriába. Egy esztergomi bolgár. Az esztergomiak közül csak Majtényi József adta rá a fejét, hogy földjeiből bolgár kertészetet csinált. Nem is bánta meg életrevaló vállalkozását, mert dacára annak, hogy a tavasszal visszajött 5—6 bolgár erős versenyt csinál neki az árak lenyomásával, . mégis jól kifizeti magát a vállalkozás. A közönség olcsó és jó zöldségfélét kap s emellett Majtényi is keres. Ha Majtényi József megtudta törni a jeget és saját erejéből kiállja a versenyt a bolgárokkal, miért ne tudná a többi ugyanezt tenni a gazdasági egyesület támogatásával. Elvégre a gazdasági egyesületnek