Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-24 / 58.szám

bizonyára igen széleskörű nemzeti mozgalom, gyönge, erőtlen gyökeret verne. Egyszer már végre illenék összefognunk, ha azt akarjuk, hogy el ne maradjunk a a nemzetek versenyében. A cselédkérdés. A cselédkérdés állandóan nyilvántartott problémája a, társadalomnak, annyira megszokott és megunt, hogy csak kuplékban, krokikban foglalkoznak vele. A vidám komolytalanság mezébe öltöztetik a nagy nyomorúságot és sok kellemetlenséget, amely e kérdés mögött tanyázik. A mindennapi élet a cselédproblémát, amely megoldásra vár, már isten tudja mióta, két részre osztotta. Az egyik a „mai" cseléd, a rossz cseléd problémája, a drága, szemtelen, tolvaj, erkölcstelen, rosszmájú nőszemélyé, aki gyakrabban változtatja helyét, mint az ingét és gazdája életében az örök keserűség forrását jelenti. A másik, a szegény, istentől-embertől elhagyott mártíré, akit cselédszerzők nyúznak, a lelketlen nagyságák kínoznak, leánykereskedők környékeznek, akinek élete kínnak és gyötrődésnek tarka mozaikja. A problémának sem az első, sem a másik részét nemcsak, hogy nem tudta eddigelé megoldani sem törvény, sem társadalom, de még csak meg sem kísérelték komolyan. A rossz cseléd s a lelketlen nagysága prototípusaival lépten-nyomon találkozunk, szabadon garázdálkodnak, romlására az erkölcsnek és családnak. A főváros most egy újítással próbálkozik a cselédmizériák terén. Szigorítja a cselédszabályzatot, amely írott malasztnál, vagy mondhatjuk: maszlagnál nem egyéb. Az ujitás szerint cselédszerzésre nem kap engedelmet az olyan ember, akit leánykereskedés vagy erkölcstelen üzelmek miatt jogerősen elitéltek. Ha a cselédkérdés azonos lenne a prostitúció kérdésével, e rendelkezéstől várhatnánk némi erdményt. De a kérdés csak tizedsorban függ össze prostitúcióval, ellenben elsősorban a mindennapi polgári élet, a család kérdése. Dicséretes, hogy útját akarják állani a leányzók megrontásának, de ez csak egyik részlete a megoldásra váró feladatoknak. Mindenek fölött olyan intézkedésekre, van szükség, amelyek a cseléd jogi helyzetét modern alapon szabályozzák és a rossz cseléd megbüntetését épen ugy lehetővé teszik mint a rossz gazdáét; amelyek a bérviszonyokat szabályozzák s a cselédszerzők és legényeik zsarolásait megakadályozzák. Amig a törvényhozás ezeket a kérdéseket gyökeresen meg nem oldja, addig a cselédmizériák a mértani haladvány arányányában fognak növekedni, amig abszolút modern törvények és szabályzatok nem lépnek a mai elavult s betarthatatlanok helyébe, addig nem használhat semmiféle végleges rendezés. A megváltozott szociális viszonyoknak és életföltételeknek megfelelően már számtalan uj modern, vagy legalább ilyennek Ígérkezett törvényt és szabályzatot alkottak nálunk a munkaadóról. Csak az általános érdekű, az egész társadalmat állandóan foglalkoztató cselédproblémával nem foglalkoztak az illetékes körök. SZÍNHÁZ. Már három hete vannak itt színészeink és Mezei társulatáról most már tiszta képet alkothat igy a közönség. Általában véve az a nézet van kijegecesedve, hogy a társulat megérdemli a pártolást. A főszereplők közül kiemelkedik Komáromi Gizi, aki minden szereplésével magának hóditja a közönség figyelmét s igaz gyönyörűséget szerez játékával és szép iskolázott hangjával. Sándor Júlia a drámákban magaslik ki gyönyörű színpadi alakjával. Fenyvesi Olga kedvességével iparkodik a szubrettett pótolni. Jávor Aranka sok közvetlenséggel játsza meg a naiva szerepeket, mig Márkusné az anya szerepekben jóizű komikumával ér el hatást. A férfi tagok közül Oláh Gyula a gyönyörű hangú baritonista tűnik ki intelligenciájával, valamint Tárai Ferenc, aki drámákban jeleskedik. Földest Vilmos, ami régi jó ismerősünk és kedvencünk is kiváló egyéniség a társulatnál, aki nagy szerénységgel, de annál nagyobb színészi kvalitásokkal bir. Kitűnő jellemszinész és sokoldalúságával egyik oszlopa a társulatnak. Azután Medgyaszai Jenő az ő kellemes tenorjával, továbbá Ágotái Ferenc komikus és Stoll Béla, valamint Halmai Sándor, aki mindig eleven és mindig természetes. Vihari Lajos különösen szalon szerepekben jeleskedik. jutalom a másvilágon várt reá, mert még ugyanabban az órában, amikor a kártyás a lelkét kilehelte, egy angyal, kit Krisztus urunk maga küldött a beteg ágyához, hogy ott várakozzék, felfogta s magával vitte a paradicsomba. Útközben találkoztak az ördöggel, aki épen egy bűnöst hajtott a pokolba. Hátra kötötte kezeit s ütötte-verte, püfölte irgalmatlanul. A kártyás megsajnálta a szegény bűnöst s intett az ördögnek, hogy álljon meg. Az ördög megállt s a kártyás azt mondja neki: — Gyere kártyázni! — Mibe? — kérdezte az ördög. — Ha te nyersz, tied a lelkem, ha pedig én nyerek, enyém lesz az a szegény bűnös. Az ördögnek tetszett az inditvány: az kétséget se szenved hogy ő fog nyerni s igy gazdájának Lucifer úrnak egy lélek helyett mindjárt kettővel számolhat be. — Emeljük el, — mondta. \ A kártyás elővette a kártyát, mert kívánsága szerint csakugyan a kártyával a kezében mult ki a világból, s annyi idő se telt bele, mig valaki — áment — mond, nyert s elvette az ördögtől a szegény bűnös lelket. Az ördög toporzékolt dühében s eltűnt. A kártyás az angyallal és a szegény bűnös lélekkel jelent meg a paradicsom kapujában. Ott találta Krisztus urunkat. — Ki légyen ez ? — kérdezte az tőle. — Egyik jó barátom, — felelte a kártyás. — A paradicsomban nincs helye, — monda Krisztus urunk nyersen. — Én egyedül csak tégedet hittalak ide. / — Uram Megváltóm, — monda a kártyás, — én is csak a te dicső személyedet hivtam meg egykor házamba s te is tizenkét tanítványodat hoztad magaddal. Krisztus urunk gondolkozott egy darabig látta, hogy a kártyásnak igaza van, mosolygott és igy szólt: — Nos, hát jöjjetek be mindaketten ! Máté Pál. A társutat zenekara szintén jól szervezett erőkből áll s ha egynémely hangszer hiányzik js az összhangból, az nem a karmesternek, Kerner Jenőnek a hibája, mert ő művész-ember, aki hiányosan fölszerelt zenekarral is tud értékeset produkálni. Ami a társulat kellékeit illeti, azok mind csinosak és ízlésesek. A színpadon a nők elegánsan jelennek meg s a férfi öltözékek is díszesek, ami nagyban emeli az előadások kellemes hatását. A rendezésen is és ennek minden fázisában meglátszik a, pontos és a színpadi tudás minden csinja-binjával ismerős rendező keze. Szerdán a Vígszínház nagysikerű bohózata „A kis cukros" került bemutatóra, melyet Paul Gavauit francia iró irt és "Heltai Jenő fordított magyarra könnyen folyó, zamatos stílusban. A darab mind a négy felvonáson át ötletes, finoman nüanszirozott, úgy, hogy még a csitri fehérnép is bátran végig élvezhette volna minden pirulás nélkül. A közönség jóízűen kacagott a fordulatos vidám jeleneteken, melyek egy csomó változatos helyzet komikumával nevettették meg a legkomolyabb nézőt is. Ebben természetesen része volt az előadó művészeknek is, akik tudásuk legjavát öntötték szerepeikbe s ambíciójuknak meg is volt a méltó jutalma, mert az Arénát megtöltő közönség a nyilt színen is hálásan tapsolta és valósággal ünnepelte a derék szereplőket. Jávor Aranka (Banjamine) volt a kis cukros, aki valóban meg is érdemelte ezt az elnevezést. Á. Turzó Margit (Rosette) kedves naivitással adta szerepét. Déry Sári kurta szerepét értelmesen reprodukálta s úgylátszik, hogy nagyobb szerepekben is megállná helyét. Földesi Vilmos (Normand) mindig új és mindig eredeti minden szerepében, legyen az vígjáték vagy dráma. Értékes ember Kertész Dezső (Bedarride), dicséretére mondjuk, hogy teljes készültséggel lép a közönség elé. Ezt az okos metódust nagyon kevés színész alkalmazza jövőjének biztos megalapozására. Ágotái, Stoll és Halmai fordulatos ötleteikkel jóizű kacagásra bírták a közönséget. Valóban pompás, élvezetes volt a szerdai est. Csütörtökön az „Iglói diákok" ment az idei szezonban harmadszor, megcsappant érdeklődés mellett, melynek oka a 8 órai térzenében keresendő. Pénteken „Buridán szamara" cimű pikáns látványosságtól undorodtak a nézők. A darabnak sem összefüggő meséje, se tendenciája nincs. Egy rakás egyazon kaptafára készült drasztikus helyzetkomikum, a nyilt ágynak egy csomó ízléstelen mesztelenséggel variált konglomerátuma: ez a darab. Csak a neuraszteniás irodalmi kimerültség szülhet ilyen torzképződményt, mint ez az állítólagos bohózat. A gerinctelen mesében Földesi és Jávor Aranka tartották a lelket. A zsúfolt ház sokszor tapsolta őket. HÍREK. 3 — Személyi hir. Meszlény Pál főispán pénteken este folyó hivatalos ügyek elintézése céljából városunkba érkezett. A főispán tegnap visszautazott a fővárosba. — A városházáról. Esztergom sz. kir. város tanácsa tegnap ülést tartott. A tanácstagok nagyrésze szadadságon lévén, csak jelentéktelen folyó ügyek kerültek tárgyalásra. — Evezős-sport Az E. H. E.-nek átmeneti vendégei voltak. A győri ifjúsági evezős-egylet 8 tagja Szőnyi Árpád és Szabó Gyula tanárok vezetése mellett a Rába és Ruby négyes csónakkal Budapestre evezett. Az evezősök Komárom és Esztergom városok érintésével Budapesten kiszál-