Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-07 / 53.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő:. Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: . 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Egész évre Fél évre . Vasárnaptól - csütörtökig. Két nyilatkozat. Kálmán Gusztáv országgyűlési képviselőnk a minap Kolosvárt eloszlatott minden kételyt mandátumának sorsa felől. A petíciókra vonatkozólag nyilatkozván a következőket mondotta : — Meg vagyok győződve róla, hogy a bíróság pártatlan ítélete elfogja utasítani a választás ellen beadott petíciót. A győzelem azonban ne tegyen minket elbizakodottá, mert az elbizakodásnak rendesen bukás jár a nyomában. Mi lojális ellenfelei leszünk a más politikai meggyőződést •követőknek, akiknek hazafias intencióiban nem kételkedünk. A beszéd további folyamán pedig kijelentette az államtitkár, hogy amig a bíróság nem d'ónt a petíciók felett, addig nem nyilatkozhat arról, hogy melyik mandátumot fogja megtartani. Ez a két nyilatkozat mindenkit megnyugtathat. A elsőt, amely a volt ellenzékre vonatkozik, ezek fogadhatják megnyugvással, mert abban a legmesszebbmenő loyalitás jut kifejezésre. A második nyilatkozatot pedig örömmel fogadja az esztergomi választókerület, mert abból most már kétségtelenül megállapítható, hogy az államtitkár a mienk ntflarad. A miénk marad ama két, esetleg három esztendő alatt, amig a petíciókban ítéletet hozhatnak, mert ezen idő alatt az esztergomi igazolt mandátum alapján íogja ülési és szavazati jogát gyakorolni a házban. De a mienk marad Kálmán Gusztáv egész biztosan a petíciók letárgyalása után is, mert ekkorra áz egyetlen veszedelmes konkurrens kerületben Kolozsvárt, olyanynyira konszolidálódnak majd a politikai viszonyok, hogy ott — amint tervezve van — Béldy Ákos, volt főispán a siker reményével fog fellépni a munkapárt programmjával. A Simuló ellentétek. A képviselőválasztás okozta társadalmi kavarodás hullámai csendesednek. A kölcsönös kiengesztelődés processusa megkezdődött. Jólesőleg láttuk ezt a legutóbbi megyegyűlésen, de még inkább az ipartestület vasárnapi negyedszázados jubileumán. A két párt hivei egymást megértve foglaltak helyet a zöld meg a fehér asztalnál. A párt jelszavak már alig-alig hangzanak fel, csak a hamu alatt pislog még itt-ott a gyűlölködés parazsa. Ez a parázs azonban már nem éget és nem is fog lángra lobbanni, bár láttuk az ipartestületi banketten, hogy egy olyan valaki, aki a parazsak részére hivatásszerűen készíti a lángralobbantó eszközöket, erősen fútta a hamut. Ámde a hamu, csak hamu maradt es a gyűlölködés parazsa helyett a szeretet szikrája terjesztett barátságos meleget az ünneplő teremben. Az idei aratás. Ebben az évben az enyhe tél következtében még hamarább aratunk. Már Péter-Pál napján igen sok helyen szántják is a tarlót és a kévék keresztbe vannak rakva. Az aratással nem is igen lesz baj, a télen elszerződött aratók java bizony nem is volt oly reménységgel, hogy ily jó aratási kereset lesz. Nem bánták meg, hogy még a télen elszerződtek az aratásra. De föltéve, hogy a jó Isten áldása nem volna is oly bőséges, — az előre való gondoskodás az aratási részkeresetről a munkásra nézve csak előnyös, mióta az ő áldott törvénye, a mezőgazdasági munkástörvény érvényben van. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRŰRJA. Fürdői történet. Irta: Gécsy István. A délutáni nap bőségesen szórta izzó sugarait a Cursalon bádog tetejére, fénylő fehér reflexet vetve a porondra, mig a terrasz zöld repkénye mögött a vidám fürdőközönség trécselve űzte magától az unalmat. Folyt a beszéd, ömlött a szó, össze-vissza. Az érdekes, sápadt képű, borzas hajú Dáni Margit vőlegényével perelt, aki a table d'hote alatt azt a hallatlan vakmerőséget követte el, hogy Szentmarjai Juditot kiáltotta ki legszebb asszonynak, ezt a nevető szemű, gömbölyű idomú, örökké izgó-mozgó fiatal özvegyet, aki körül a fürdő fiatal férfinépe állandó udvart formált, méltó irigységére a köszvényes öreg uraknak, megbotránkozására a leányos mamáknak és bosszantására a mamás leányoknak. Szegény Sárdi Pista hiába esküdözött menyre-földre, hogy ő nem tartozik a nagy tömeghez, egyáltalán nem hódol a Szentmarjainé szépségének, ez a nyilatkozat is csak ugy véletlenül, ártatlanul csúszott ki ajkán, mint viszhangja a többi elfogultak nézetének. Margit hajthatatlan maradt, épen tizedszer esküdött meg a végzetes table d'hote óta, hogy nem lesz egy ily szörnyetegnek felesége és ha az ujján fénylő arany karika értékét nem sajnálná, a jegygyűrű már régen ott pihenne valamelyik bokornak árnyékos tövibe. Hogy szavainak nyomatékot is adjon, idegesen húzogatta le vékony ujjáról az ártatlan kis gyűrűt, amely néma megadással engedte magát megszokott helyéről ide-oda ráncigáltatni. Szegény Pista homlokán kiütött a veritek, ugy érezte magát, mintha egy perc alatt eltűnt volna az árnyékot adó zöld repkény terrasz oszlopairól és az a mosolygó piros nap oda fenn az égen kiszámított malíciával öszszes égető sugarait az ő árva fejének irányította volna. Szerencséjére e percben egyik öreg ur hatalmasan elásitotta magát, azt pedig tudjuk, hogy az ásitás a legragadósabb betegség és igy történt hogy a Cursalon egy pillanat alatt valóságos ásitóteremmé változott, ami aztán a beszélgetés irányát uj térre terelte. A közvélemény rövid idő óta koncentrálódott, hogy ez a fürdő végtelen egy unalmas fészek, ahol semmi szórakozás, semmi mulatság nincs és ha ez tovább is igy tart, ők bizony szedik a sátorfát és szépen odább állnak. Erre meg a doktor és fürdőigazgató kezdte törölni homlokáról az izzadságcseppeket. Mi lesz, ha a vendégek csakugyan beváltják fenyegetésüket, és itt hagyják őt a fürdővel egyetemben, mint Szent Pál az oláhokat? Nagyot fohászkodva veté fel szemeit a felhőtlen kék égre, onnan felülről várva segítséget és ime egyszerre nagy robajjal fordult be a poros országútról az árnyékos fasorba egy tarka foltokkal kicifrázott ekhós paraszt szekér s alóla egy pár borzas fej dugta ki magát az összesereglett fürdőközönség előtt. Időt sem hagyva a találgatásra, kimászott a kocsi tartalmának legborzasabb alakja, hóna alatt színes plakátokkal s a következő percben a mulatságra éhes közönség mohó étvággyal olvashatta, hogy a halhatatlan Boskó fia és világhírű akrobata társulata átutazóban rendkívül érdekes díszelőadást lesz szerencsés tartani a nagyérdemű közönség előtt, a legmagasabb akrobácia, fizika és mágika köréből stb. stb. Az előadás kezdete este 8 órakor — vacsora után, bemenet szabad. No ez volt a Pista szerencséje, mert az imént még engesztelhetetlen gyűlölettől égő Margit egyszerre kezes báránnyá változott és legszeretetreméltóbb mosolyával kérdezte Pistától. — Ugy-e elmegyünk édes? Pista felelet helyett mintha ágyúból lőtték volna ki, ugy rohant a trupp igazgatójához, hogy jó előre lefoglalja a két legjobb helyet, de fájó ifl