Esztergom és Vidéke, 1910

1910-01-30 / 9.szám

Igy aztán eljutottunk oda, hogy a gyanúsítás és a rágalmazás úgyszólván levegőjévé vált az országnak. Ma már mindenki jogot formál magának ahhoz, hogy a közéletben szereplő és évtizedes közéleti múlttal biró embereket ledönthesse arról a piedesztálról, amelyre ezek munkával és becsületességgel küzdöttek fel magukat. Nem kell ehhez egyéb, csak egy újság, amely leközli a gyanúsító és piszkoló cikkeket. Makacs kitartással támadni, pisz kolódni, ha szükséges, hazudozni, sajnos manapság nemcsak ahhoz elegendő, hogy munkás, tisztességes embereket lejárassunk, de elég gyakran eszköze is egyesek hala dásának. Nemcsak a fővárosban és a po litikai életben grasszál ez a járvány, de beférkőzik már a vidék társadalmába is. Persze a vicinális gyanúsítások és rágalmazási botrányok híre nem terjed túl a város, vagy a vármegye határán, de annál súlyosabb pusztítást visznek véghez a vidék szűkebb keretei között, aminek aztán megint a közérdek issza meg a levét. Nekünk ebben a kérdésben mindig az volt a véleményünk, melyhez a gyakorlatban is ragaszkodtunk, hogy a sajtó munkásának tollát másnak, mint a szigorú objektivitásnak nem szabad vezetni. Az újság és az újságíró nem lehet hivatott arra, hogy idő előtt beavatkozzék oly kérdések eldöntésébe, melyeknek megvan az illetékes fóruma, hogy ítéletet mondjon oly ügyek felett, melyeket csak egyoldalú információ alapján ismer s igy legtöbbször a magánérdek, a rokon, vagy ellenszenv szemüvegén keresztül észlel. Sajnos, a mai sajtó túlkapásai e téren ismeretesek s alig szükséges példákra hivatkoznunk. Igy keletkeznek aztán alantas hírlapi botrányok, igy durvul el a sajtó hangja, igy szál alá az ujságtalmas bőgésre fakadt. Olyan kegyetlenül visított, hogy az utasok idegesen kapkodtak a füleikhez. A kövér asszonyság kis kutyája ugatni kezdett és minden áron ki akart ugrani a táskábóh A szunditásából felijedt öreg urnák az orráról leesett a pápaszem. A nagykalapos dáma boszusan pisszegett. Sőt még a hordár is roszszalóan rázta a fejét. — Nana Pistuka nem szabad sirni! -— szólt a kicsikéhez, miközben csitító mozdulattal emelgette a kalitkát. Pistuka egy pillanatra elhallgatott, de csak azért, hogy rögtön újult erővel kezdjen megint az orditásba. A szőke mama szörnyen röstelte a dolgot és a kajánul mosolygó dadával együtt fáradozott azon, hogy a babát elhallgattassa. Végre-valahára nagynehezen sikerült is a iecsöndesités, még pedig egy csörgő segítségével, aminek fehér csontnyelét Pistuka mohon kapta a szájába. — Fogzik a baba, — szólt mély gordonkahangon és szakértő fejbólintással az impozáns nagyanya. A vén dada kicsinyléssel nézett körül. — Nem fogzik az. Csak nincsen hozzászokva mindenféle emberekhez. Mindezek alatt a kis diák ártatlan arccal nézett ki az ablakon. Egy darabig csönd volt a kocsiban és már-már elpihent a fölzavart közhangulat. Egyszerre Pistuka ismét kerekre nyitotta szemeit és mereven reám szegezte azokat Hirtelen földerült a pofácskája és írás presztízse és igy romlik el a közönség izlése. Vérzik a szive, annak, aki lelkesülni tud még a sajtó magasztos hivatásáért, látván ezt a minden szemérmet nélkülöző hajszát a botrányos szenzációk iránt. A sajtónak 'igy nem lehet a közérdeket szolgálni, a közélet tisztaságát megoltalmazni, az olvasók táborát tanitani s a közönség Ízlését fejleszteni. Igy csak mindennek épen ellenkezőjét érhetjük el. Bizony-bizony, ha ez sokáig igy tart, akkor a szenzáció hajhászás és szemérmetlenség piszkos hulla mai egészen átcsapnak a magyar sajtó nívója felett s akkor még a „rágalom országa" cim sem lesz egészen találó a mi országunkra. Bizony-bizony ránk férne már egy kis tisztító áramlat, egy kis üde levegő, hogy a dolgokat a maguk valódi színében láthatnók s ne kellene folyton a hazugságok és gyanúsítások sorában evickélnünk. Kérelem a nagyérdemű közönséghez! Az Esztergom-Szentgyörgymezői Kath. Olvasókör a közelmúltban elhatározta, hogy eddigi szűk helyisége helyett, ujat építtet. Elhatározásában különösen két szempont kisérte : a Kath. Kör szükséges voltának a tudata és a kath. társadalmi életnek szélesebb mederben való fejlesztése. Az eddigi helyiség szűk volta ugyanis megakadályozta a tagokat abban, hogy a kath. társadalmi életet szélesebb rétegekben fejlesszék. A kis termek elégteleneknek bizonyultak arra, hogy a 200 tagot számláló kör fontos és nemes hivatását kellőképen teljesítse. Ember ember hátán tolongott mindig az egyesületben, valahányszor oktató, vagy szórakoztató előadásokban, avagy a házalap javára rendezett táncmulatságokban, szinielőadásokban volt része. Szóval, a legnagyobb bajt és kellemetlenséget mindig a helyiség kis méretei képezték, a sok kifogás és panasz mindig a szűk helyiségben találta alapját. boldog mosolygás terült el rajta. Aztán hangos örömrivalgással mutatott reám a csörgőjével. — Papa! Papa! Én diszkrét közönnyel és komoly tartással fogadtam a gyermek sajnos tévedését. De útitársaim közt a váratlan kijelentés felette derűs szenzációt keltett. Először is a diákkamasz kacagta el magát hangosan és szemtelenül. Valóságosan fickándozott az elragadtatástól, pedig majd megfúlt a hirtelenül lenyelt édesfától. A hadnagynak a nevetéstől ugy szétnyúlt a szája, hogy a szeméből kiesett a monokli. Az apácák még mélyebbre sütötték le szemeiket. A pisze felsőbb kisasszony hamiskás mosollyal iparkodott azon, hogy zavarba jöhessen. A hirlapolvasó köhögve puffogott bele az újságjába. A rongyos ember pokoli mulatsággal csapta össze kezeit ugy, hogy majd elejtette gyanúsan illatozó portékáját. A hordár jókedvű restelkedéssel csóválta a fejét meg a kalitkáját. A kövér és kiáll hatatlan nagyanya és a nagykalapos delnő pedig egymásra mosolyogtak és felváltva majd a kis mamára, majd pedig reám szegezték szemérmetlenül kérdő tekinteteiket. A fiatal asszony arcát sötét pir futotta el. Sajnálni való, de egyszersmind elragadóan kedves zavarban kezdett valamit keresgélni a retiküljében. Csak a vén dada szólt és maradt nyugodtan. — Dehogy Pistukam. Ez nem a papa. A papa dolgozik — a kaszinóban. Hogy tehát mindezen nagy bajokon se gitve legyen, határozatba ment, hogy a kör ugy a saját, mint a várostól nagy lelkűén átengedett telkén (Szentgyörgymezői templom-tér) egy tágas, modern, szép épületet építtet, hogy az uj otthon nak Szentgyörgymező minden derék kath polgára tagja lehessen s igy a kath. tár sadalmi élet e kedves városrészben még nagyobb virágzásnak induljon. Csakhogy mint minden kezdeményezés hez, ugy ezen uj körhelyiség épitéséhez is pénz szükséges. Pénz nélkül manapság egy egyesület, egy intézmény sem boldo gulhat. Az Esztergom-Szentgyörgymezői Kath. Olvasókörnek eddigi vagyona a 800 koronát érő telkével együtt körülbelül 4200 koronát tesz ki, mely összeg bizony nagyon csekély ahhoz, hogy csupán saját erejében bizva építtesse fel uj hajlékát, melynek legalább is 20,000 korona lesz az ára. A hiányzó összeget tehát a körnek kölcsön utján kell előteremtenie. Hogy ennélfogva a kölcsön minél kisebb összegű legyen, a kör azon alázatos kérelemmel fordul az irgalmas szivekhez, hogy a nemesen gondolkodó és a kath körök missióját felértő igen tisztelt közönség nyújtson anyagi segélyt e virágzó körnek és filléreiből támogassa az egyesületet céljának elérésében. Minden kegyes adományozó, aki leg alább 10 koronát áldoz a házépítés céljaira abban az örömben és kitüntetésben részesül, hogy neve az adományozott öszszeg feltüntetésével az uj helyiség nagytermének oldalfalába helyezendő nagy márványtáblára vésetik. Aki 50 koronát adományoz, azt a Kör tiszteletbeli tagjainak sorába iktatja, a 100 koronát adományozókat pedig disztagjává választja és egyúttal az alapító tagok lajstomába is felveszi, neveiket pedig hasonlóképen a márvány táblára véseti. A 100 koronán felüli adományok beküldőit a kör különös jótevőinek fogja tekinteni és neveiket nagyobb betűkkel tünteti fel a márványtáblán. Megjegyzendő, hogy a felajánlott összeg évi részletekben is fizethető. Bizva az irgalmas szivek jóságában, útnak bocsátjuk ezen alázatos kérelmünket abban a reményben, hogy a m. t. De Pistuka nem tágított. Örömtől repesve nyújtogatta felém a karocskáit mintha minden áron az ölembe kívánkoznék és mind viharosabban ismételte, hogy: — Papa ! Papa! A dada szinte kicsinylően nézett rajtam végig. — Furcsa, pedig nem is hasonlit a nagyságos úrhoz. Annak külömb az orra, meg tömöttebb a bajsza. Ugy-e nagysága ? A helyzet olyan tarthatatlanná kezdett válni, mint maga a fiúcska. Pistuka ugyanis mind erélyesebb kiabálással kezdte követelni, hogy a karjaimba adják. Fickándozni, kapálózni, sivítani kezdett és majd kiugrott a köpenykéjéből. A haragos erőlködéstől rákvörös lett az arcocskája és kis ökleivel szinte önkívületben csapkodott maga körül. Az édesanyján meg a dajkáján kivül az utitársaság valamennyi többi tagja is hasztalan] iparkodott," hogy Pistukát Iecsititsa. Végre a kalauz, a kocsi rendjének hivatott őre, erélyes fellépéssel szólt bele az általános patáliába. Parancsoló mozdulattal fordult a dadához: — Ugyan kérem adja már oda a gyereket ahhoz az úrhoz! — Helyes! — kiálltott fel az ideges öreg úr. A társaság több tagja is élénken kezdett helyeselni, a vén dada mérgesen rángatta a vállait és a következő pillanatban Pistuka csakugyan a karjaimban pihent. . közönség nem vonja meg segítségét körünktől és kiki tehetsége szerint fogja a kört magasztos hivatásának teljesítésében nemes célja elérésében támogatni. A nemesszivű adományokat kérjük Pauér Károly főszékesegyházi karkáplánhoz, mint a kör elnökéhez (Plébánia. Vár) küldeni, ki azokat nyilvánosan fogja nyugtázni a sajtóban. Kelt Esztergomban, 1910. évi január hó 29-ik napján kiváló tisztelettel Az Esztergom-Szentgyörgymezői Kath. Olvasókör nevében: Török Jó széf s. k. alelnök. Miiter János s. k. alelnök. Bády András s. k. választmányi tag. Hegedűs József s. k. választmányi tag. Vigh József s. k. választmányi tag. Pauer Károly s. k elnök. Rolkó Béla s. k. pénztárnok. Szentgyörgyi J. s. k titkár. Karácsonyi B. s. könyvtárnok. Hegedűs Sándor s könyvtárnok. k. mint az építészeti bizottság tagjai. AZ ESZTERGOMI HAJÓS EGYLET KÖZLEMÉNYEI. A január 26-ára, szerdára tervezett társasvacsora közbejött elháríthatatlan akadály miatt elmaradt. A vacsorát a vezetőség február 3-án csütörtökön este 8 órakor tartja meg a kaszinó helyiségeiben. A vacsora iránt ugy helyben, mint vidéken általános az érdeklődés és igy az előreláthatólag sikerülni is fog. Vacsora után esetleg tánc lesz. A sportkedvelők társas életének élénkítésére rendezett vacsorára az egyesületi tagok figyelmét felhívjuk. ti ÍREK. Farsangi naptár. Január 30-án. Az Esztergom-Szenttamási és Vizivárosi Kath. Polgári Kör szinielőadással egybekötött táncestélye a Fürdőben. „ 30-án. A református egyház farsangi estélye a Magyar Királyban. A baba tüstént abbahagyta a sírást, csöndesen, zokogva simult hozzám és egyfolytában, boldogan gügyögte, hogy: . — Papa . . . Papa . . . Papa . . . Még ma is azt hiszem, hogy nagyon ostoba arcot vághattam, mikor a kicsikét, tőlem telhető ügyességgel ringattam és dajkáltam, mert útitársaim nagy része viharos derültséggel kisérte erőlködéseimet és még a két apáca is föltekintett és elmosolyodott. Bár semmiképen sem éreztem magam hibásnak, a sajátságos helyzetben holmi lovagias tapintatból nem mertem a Pistuka anyjára nézni. A pápaszemes öreg úr pedig csöndre intette az utitársaságot és a baba nemsokára elaludt a karjaim közt. Szerencsémre nem szállt föl időközben ismerős, aki oda haza elárulhatott volna 5 mert bizony felsőbb női helyen bajos lett volna igazolnom, hogy tulajdonkép milyen ártatlanul keveredtem én ebbe a pikáns kis kalandba . . . Amint kiértünk a Városligetbe, az alvó Pistukát nagy óvatossággal adtam vissza a dadájának. A baba gyönyörű kió mamája elbájoló zavarban hebegte: — Bocsánatot kérek . . .és nagyon köszönöm ... Én pedig nagyot sóhajtva gondoltam valamit, de csak annyit mondtam, hogy : — Ő, kérem, nagyságos, asszony . . . Igazán nincs miért . . .