Esztergom és Vidéke, 1910

1910-06-09 / 46.szám

ták sem hiszik el, hogy egy egész orszá­got presszionálni, megvesztegetni, leitatni lehessen . . . Annak a meggyőződésnek, mely a mai impozáns parlamenti többséget megterem­tette, benne kellett élnie a lelkekben, amint­hogy benne is élt. Megszületett ez a meggyőződés abban a pillanatban, mikor a nemzet belátta, hogy az örömrivalgással fogadott koalíciós politika az Ígéretek váltóját nemcsak be­váltani nem tudta, de még törlesztést sem volt rá teljesíteni. S amint megszületett, az események hatása alatt rohamosan nőtt, mig aztán 1910. június 1-én tetőtől talpig felvértezett óriásként ugrott elő a nemzet lelkéből, mint hajdan Zeusz fejebői Paliasz Athéné. Itt tehát kicsinyes okok után kutatni meddő fáradozás, mert meg van a nagy OK, az egyetlen OK. ? Ép azért mi sohasem hittük, hogy a munkapárt nagy és nehéz munkát végzett. Ellenkezőleg. Rendkívül könnyű, szinte élvezetszámba menő munkája volt, mert hisz a kiábrándult választók önként cso­portosultak kibontott zászlója alá. Különben béke velünk! Adjunk hálát az Istennek, hogy a nemzet élete nem jel­szavakon, hanem tetteken épül fel! Idegenek városunkban. A jövő vasárnapok valamelyikén a Budai Dalárdának és a Budai Zeneegyletnek mintegy 450—500 tagja fog városunkba rándulni. Külön hajóval érkeznek, itt töltenek a déli időben 1—2 órát, azután Kovácspatakon rendeznek elsősorban a mi számunkra óriási hangversenyt, melynek sze­rény tiszta jövedelmét átengedik a nyaralóhely szépítésére. Ez a pár sor olyan közönséges ujsághir, ami mellett el lehet siklani, de meg is lehet állani. szárnyai erőtlenül törnek meg, mert gyöngék arra, hogy tovább szárnyalnak abban az eszményi, éteri világban, ahova az én akaratom vezette, az én éjszakámra gondolj akkor. Emlékezz a kietlen sivár éjszakára, melyben bolyongtam, mielőtt szeretni akartalak volna és megalkottalak. S ha nem vagy Szaloma leánya, ha van benned kegyelet és hála alkotód iránt, ki jóvá, nemessé tett, nem taszítasz vissza hajdani éjszakámba. Lelked szárnya akkor újból fölreben s én meg vagyok mentve — a sugaras hajnalnak. Előtted utáltam a világot, benned újra meg­szerettem ; utánad, ó ne akard hát, — hogy újra utáljam! Nézz a szemembe, én szépséges szerelmem! Mit olvasol ki belőle? Szerelmet! üdvöt! De ha egyszer eljő az idő, amikor utálat és kárhozat lobog a szememben, óh, én nem foglak agyonzúzni, mint a szobrász üti szét ka­lapácsával alkotását, ha nem sikerült, ha nem magamra irányítom a halálos csapást. Mert miért akartam még hinni ? Miért keres­tem tiszta világot a szennyes éjszakában ? De hajtsd édes fejedet a szivem fölé, sze­relmem, nézz a szemembe újra és újra s ha fájt néha, amit beszéltem, a tekintetemből rád sugárzó szeretetben tán megtalálod a balzsamot . . . Nekünk Esztergomiaknak érdemes megtenni az utóbbit, amidőn arról vari szó, hogy félezer ide­gen ember keresi fel a mi fészkünket. Meg kell pedig államink ezen újsághírnél azért, mert Esztergom város közönségének emi­nens érdeke, idegen forgalmának növelése. Mert azt a sok pénzt, amit a mi közönségünk apró forintokban a főváros közelségénél fogva Buda­pestre visz, mi onnan csak ugy tudjuk esetleg sokszorosan visszaszerezni, ha arra törekszünk, hogy minden érkező idegen jól érezze magát mi­nálunk ; hogy kellemesen emlékezzék itteni tar­tózkodására ; és hogy ide vissza is kívánkozzék. Mi milliárdokat érő műkincseket nem igen tudunk mutatni a jövevényeknek, amink van, an­nak megmutatása is nehézségekbe ütközik, — városunk külső szépségei sem oly számosak, hogy fővárosi embernek feltűnést kelthetnének. Sajnos a fű, fa, bokor, virág is olyan soványan nőtt minálunk, hogy ezen a legelemibb, fővárosi idegent vonzó eszközökkel sem valami bőviben rendelkezünk. Be kell látnunk, hogy nem készí­tettük elő városunkat évek óta idegenek fogadá­sára, jövevények szórakoztatására — és igy alig tudunk többet adni az idegennek, mint amit a természet saját magunknak adott. Épen azért ezeket a hiányokat az idegenek iránti érdeklődéssel kell kiegészítenünk. Elvégre az a 400—500 intelligens ember azt a nagysza­bású kovácspataki hangversenyt nemcsak a saját, hanem ami gyönyörűségünkre is rendezi; —és amit a legelső sorban kellene megjegyezni — első sorban saját anyagi áldozata árán rendezi azt, a mi javunkra és a mi előnyünkre. Illik tehát, hogy ne fogadjuk azoknak az idegeneknek láto­gatását hidegen, közömbösen, hanem azzal a köz­vetlenséggel, amivel a kedves idegent várni szok­tuk. Ami hasznunkra és az ő kedvükért hallgas­suk meg az ő hangversenyüket, ami musicalis embernek is elsőrendű műélvezetet fog nyújtani. És talán nem lenne felesleges, ha a város magistratusa is valamikép kifejezésre juttatná, hogy részben saját vendégeinek tekinti a jövevé­nyeket. E sorok irója hosszabb időt töltött Grácz városában. Itt történt, hogy midőn a frankfurti „Gesangverein" vándorút jában Grácz városát érintette, a vendégeket a pályaudvaron a város polgármestere és tanácsosai fogadták. Az idege­neket minden gráci lakos ott tartózkodásuk alatt „Heil, Heil" szóval üdözölte és vendégszeretői kötelességének tartotta minden polgár apró kicsi­ségekben, az idegeneknek kezére járni. Hangver­senyüket a fél város hallgatta végig, a sokak által ismert „Schloss Berg"-en, — amellyé milyen jó is volna a mi Szent-Tamás hegyünket átvará­zsolni. Ennyit a mi közönségünktől nem lehet várni, hiszen mi nem nevelődtünk idegenek fogadására. De talán nem leszünk:rossz próféták, ha annyit hi­szünk Esztergom város intelligens közönségéről, hogy nagy számban fogja felkeresni jövevényeink kovácspataki hangversenyét. r HÍREK. — Június 8. Ő Felsége koronázási évfor­dulóját hagyományos dísszel ülte meg városunk. A középületek lobogódiszt öltöttek, a főszékes­egyházban pedig hálaadó Istentisztelet volt. — Személyi hir. Vimmer Imre polgármes­ter teljesen felépülve hazaérkezett Budapestről és már el is foglalta hivatalát. A városi tisztikar tes­tületileg várta a polgármestert a pályaudvaron és a megérkezésekor egy gyönyörű virágcsokrot nyújtottak át nejének. A polgármestert rendkívül meghatotta a ragaszkodásnak eme megnyilat­kozása. — Hadtestparancsnok városunkban Sper­necki Sprecher Arthur altábornagy, az 5-ik had­test vezénylő tábornoka hétfőn, az itt állomosozó csapatok megszemlélésére városunkba érkezett. Kedden este a tisztikarral együtt vacsorázott, mély után kíséretével elhagyta a várost. — Álhír az államtitkárról. „Az Est" keddi számában mint befejezett tényt hozta, hogy Kál­mán Gusztáv államtitkár a kolozsvári mandátu­mot fogja megtartani, még pedig a minisztertanács határozata alapján. Ez a hir — mint azt a leg­kompetensebb forrásból jelenthetjük, nem egyéb légből kapott koholmánynál. A minisztertanács csak július hó 1-én fog határozni a többes man­dátumok sorsa felett. Addig is azonban — ma­gától az államtitkártól nyert felhatalmazás alapján kijelenthetjük, hogy őméltósága a legnagyobb szeretettel ragaszkodik Esztergomhoz és mindent el fog követni, hogy városunk mandátumát meg­tarthassa, a városnak tett Ígéreteit pedig minden körülmények között be fogja váltani. — Esztergom vármegye közigazgatási bi­zottsága tegnap tartotta havi rendes ülését Mesz­leny Pal főispán elnöklése alatt, amelyen a havi referádák és bejelentéseken kivül fontosabb ügy tár­gyalás alá nem került. — Ezüstmennyegzö. Lélekemelőén szép ünnepség folyt le f. hó 6-án dr. Janits Imre kir. közjegyző családjában. A közszeretetben és köz­becsülésben álló közjegyző ekkor ülte meg házas­ságának huszonötödik évfordulóját. Az ünneplő házaspárt minden oldalról elhalmozták gratulációk­kal. Legimpozánsabban fejezte ki üdvkivánatait az esztergomi nemzeti munkapárt, mefynek veze­tősége d. u. 2 órakor testületileg tisztelgett szere­tett elnökénél. A tisztelgők jókivánatait dr. Weisz Sándor ügyvéd magas szárnyalású üdvözlő be­szédben jutatta kifejezésre és beszédje végén egy gyönyörű virágcsokrot nyújtott át az ünnepeltnek. Dr. Janits Imre meghatva mondott köszönetet az ünneplésért és utána vendégül látta a gratulán­sokat. — .A Gazdasági Egyesület új elnöke. Az Esztergom-vármegyei Gazdasági egyesület kedden tartotta választmányi ülését, melyen a lemondott elnök, Gyapay Pál volt főispán helyébe dr. Roszival István indítványára Meszleny Pál főis­pánt, választották meg egyhangúlag. Legközelebb egy nagyobb küldöttség fogja a főispánt az el­nökség elfogadására felkérni. — Nagy hangverseny Kovácspatakon. Amint értesülünk a Budai Dalárda és Budai Ze­neegylet mintegy 450—500 tagja f. hó 19-én külön hajóval a déli órákban városunkba érkezik. A város nevezetességeinek megtekintése után az egész társaság d. u. 5 órakor Kovácspatakra ha­józik, ahol nagyszabású hangversenyt fog tartani. A hangverseny rendezését Istvánffy Elemér vál­lalta magára a két egyesület felkérésére. — A hangversenyre menetjeggyel kombinált belépője­gyek fognak kiadatni, amely jegyekkel ugy a csavargőzöst, mint a kirándulók termes hajóját igénybe lehet venni. A részletes p;ogrammot jövő számunkban hozzuk. — Monoplánok a város felett. Ritka élve­zetes látványosságban volt részük azoknak, akik a budapesti repülőversenyek távversenyző csapa­tát f. hó 7-én figyelemmel kisérték. F. hó 7-én Dorog és Lábatlan közötti légvonalban délután fél 4 órakor feltűnt Pischoff német aviatikus mo­noplánja és mintegy 50 méternyi magasságban repült el a nézők feje felett. A monoplán Győr felé repült. F. hó 13-án ismét 3 aeroplán fog a város felett is áthaladni. A repülőgépek ezúttal a Duna felett haladnak és d. u. 3 és 4 óra között a Dunapartról pontosan megfigyelhetők lesznek.

Next

/
Thumbnails
Contents