Esztergom és Vidéke, 1910

1910-06-05 / 45.szám

A politikai harc eme végső elfajulásában hatalmas segítőtársat kapott az uj párt. Meszlény Pál Esztergom vármegye főispánja, dr. Perényi Kálmán alispán szívvellélekkel, minden erejükkel és befolyásukkal állottak a munkapárt vezetősége mellé és kemény és bátor Ítéletet mondva az ellenzék harcmodoráról, szálltak síkra a munkapárt és nagynevű jelöltjének lobogója mellett. Az igy erőben és hatalomban megszaporodott vezérkar azután minden melléktekintet nélkül kezdett harcolni az ellenzék trükjei ellen. Az ellenzék természetesen nem nézte jó szemmel a főispán és alispán hazafias munkáját és egyik értekezletén elhatározta, hogy mindkettejük ellen a legkeményebb támadást fogják intézni, sőt egyes agitátorok még azt sem átallották hirdetni, hogy az alispánt és főispánt minden eszközzel lehetetlenné fogják tenni. A vármegye tavaszi közgyűlésén szervezkedett az ellenzék és ott óriási erőfeszítéssel megobstruálta a gyűlést, a leglehetetlenebb eszközöket vivén harcba, de minden erőlködése megtört a főispán és alispán erélyén és a munkapárt ekkor aratta első fényes diadalát ellenségein és az ellenzéki jelöltön. Az ellenzék antipatikus harcmodora és a megye nagytermében történt elbukása igen sok igazi függetlenségit tántorított el önmagától és ezekkel is megszaporította a munkapárt táborát. A tavaszi megyegyűlés után már biztosabbá vált a munkapárt győzelme. A győzelem reményét rendkívül fokozta, hogy Esztergom józan, derék és becsületes földmíves népe, a „nemzet" elejétől fogva tántoríthatatlanul kitartott a munkapárt lobogója mellett és mint az eredmény mutatja, a győzelem jórészt az ő becsületes összetartásuknak köszönhető. Itt a nyilvánosság előtt adjuk át nekik az elismerés pálmáját. Hogy bent járt az egész megye, az urak tiszteletére diszferblit rendezett a kaszinó s részint boszankodva, részint mennyei kéjjel mulattak az emberek rajta, hogy vándorol már megint minden bankó Práznovszky elé. Aki letört, az beállt gibiceim vagy kivonult inni, s hogy az apát úrnak is sietős utja támadt hajnal felé, üres lett egy ujabb hely. Akkor azt mondta Bobday Miklós: — A szerelemben eddig kevés szerencsém volt, megpróbálkozom az öreggel. Már csak ketten voltak Práznóvszkyval, amolyan istenitélet-félének tetszhetett ez a játék, a melynek — hogy künn világosodott az égbolt •-egyre kevesebb lett a tanuja is. Mire pedig egészen kivilágosodott, a bankók Bobdayhoz vándoroltak, ezúttal Práznovszky tört le. Isten tudja, hogy mióta nem esett meg ez vele. Elvesztette a hidegvérét, ügyetlenkedett, mig a kis szolgabíró ugy packázott a szakértővel, mintha mulatságát találná benne. Nincs több pénzem, — mondta a végén. — Azt hiszem bízol bennem. — Hát, ami azt illeti, — felelte Bobday kissé szemtelenül, a készpénz mindig készpénz marad. Mid van, bátyám? — Látod, — mutatott az öreg a felvetett két kártyára. — Nem ugy értem. A régi uraink, akik között szintén került szenvedélyes játékos, ilyesmit gondoltam. Esztergom további sorsára feltétlenül nagy hatással lészen a „nemzet" ezen együttes állásfoglalása, melynek szervezése a nemzet fentemiitett vezéreinek és dr. Seyler Emilnek köszönhető. A munkapárt választási harcát nagyban elősegítették, sőt mondhatnánk biztosították városunk értelmes és intelligens kereskedői és józanabb iparosai, kik nem törődve az ellenzék részéről ellenük hirdetett bojkottal körömszakadtig megvívták a harcot a város ellenségeivel. Az érdem persze főleg a munkapárt vezetőségét illeti, amely közvetlen a választás előtt még oly kiváló szervező erővel szaporodott, mint Schrank Béla, Schalkház Ferenc, valamint a fáradhatatlan Székely Ödön. Meg kell állapitanunk, hogy taktikailag is ily kitűnően még nem volt szervezve párt Esztergomban, mint a munkapárt. Igy aztán könnyű volt a győzelem, mely Esztergom részére uj és szebb jövőt, a reakció és ellenzéki politika számára pedig hatalmas és ki nem heverhető bukást jelent. Most már nem féltjük Esztergomot. Itt ugyan hiába kísérletezik többé az ellenzék, ezen város sorsának a további intézését most már a kormánypárt fogja kezébe venni. Most már nem féltjük ezt a várost és látnoki szemmel, fanatikus bizalommal mondjuk ki, hogy Esztergom számára megnyílt a régen óhajtott biztos boldogulás útja. Most már nem vagyunk elhagyatva, a számaránybán szinte meseszerűen megszaporodott kormánynak nem lesz többe mostoha gyermeke a mi városunk, hanem szeretett édes fia lesz. A kormánynak szeretetében, nagynevű és hatalmas képviselőnk jóindulatában bizva bátor szivvel tekintünk a jövő elé, mely Esztergom számára a haladás, és kulturális és anyagi gyarapodást jelenti. Fenét ilyesmit — hörgött Práznovszky, — azt mondd meg, amit igazán gondoltál. Hát megmondom, jóllehet talán fölösleges is volna, azt hiszem, megértettél. — Csak a tiszta beszédet értem meg. — Egy szót tégy föl a lapra, azt, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz. Mondhatnám azt is, hogy ezzel a szerencsére bizzuk az egész ügyet. Te elfogult vagy, mint apa, én elfogult vagyok, mint szerelmes, — mi ketten sosem jutunk különben megállapodásra. Ezzel szemben tartom minden pénzemet, azzal az Ígérettel együtt, hogyha vesztek, áthurcolkodom a harmadik vármegyébe. Práznovszky mélyen a szemébe nézett Bolday Miklósnak, mintha olvasni szeretne belőle. Az kiállta tekintetét, habár nem olyan könnyen. — Te osztasz, — mondta végül Práznovszky s mikor elvesztette ezt a játszmát is, már visszanyerte a régi hidegvérét, ugy állt föl az asztal mellől. — Megengeded apus, hogy kocsit hozassak és hazakísérjelek? — kérdezte Bobday. -- Hát nem árt fiam, — felelte Práznovszky ne nézzék az embert lumpnak. Práznovszky Margit és Bobday Miklós eljegyzése után néhány nappal, mikor ebéd után szundikálni vonultak az asszonynépek, azt mondja a szolgabíró: — Apus, nyomja valami a lelkemet, nem bírom már tovább. Választási ntóhangok. Választási nagyságok és apróságok együttes erővel működtek az ellenzék táborában. A méretek megkülönböztetését itt természetesen csak magasság mérővel eszközölhetjük. A Fehérpártnak tehát voltak nagyjai és kicsinyei. A nagyok intézték a kicsinyeket és a kicsinyek intézték a haza sorsát. A nagyok a reverendát — jól, önmagukat pedig rendszerint roszul viselték, jóllehet az ő mesterségük volna a jóviselkedés, ennek tanítása és hirdetése a kicsinyek körében. A nagyok egyikének, aki mellékesen irodalmi professzor a gimnáziumban, még a kicsinyek is kevésbbé szabályszerűt adtak magaviseletből, dacára annak, hogy ő a kicsinyek papáit a kicsinyek részére kiszolgáltatandó rosz kalkulusokkal óhajtotta pártjának megnyerni. A pápai patikában is elitélőleg nyilatkoznak a női keresztnevű, fekete szoknyát viselő, de pápai felfogás szerint éppen nem a női nemhez tartozó professzor úrról. Most jönnek a kicsinyek. Ezek a szerencsétlen apróságok a női nevű professzor ur révén kerültek be a politikába. Magyar nyelvtani órákon a mungó, zsidó és hazaffy főneveket ragozták és az ütni, verni, fütyülni, káromkodni,' szaladni, zápolni, tátogatni, pofont kapni és dagadni igéket hajtogatták A declinationak és coniugationak ily modern politikai irányban való tereléséről az évvégi értesítők és a tanári karban történendő feltűnő változások fognak hű képet adni. A babona megtört, meg természetesen a jég is. A Kálmán-párt kéjes élvezettel nyerte meg a csatát a dunai oldalon. 100 szerelmi pásztoróra sem okoz akkora gyönyörűséget, mint amilyenben a hagyományosan vesztes oldalon része volt a munkapárt tagjainak. A túlsó oldali lelkipásztorok órái ezúttal is ellenbén keserűek valának, különösen akkor, midőn a munkapárt feléjük mutogatta nagy és hatalmas a szélén vörös, részben fehér, de legnagyobbrészt fekete tábláját, amelyen a következő babonatörő felírás díszelgett: — Csak ki vele. — Azt akarom mondani, hogy kétségkívül emlékszel még a kettős ferblinkre ... — Persze, hogy emlékszem. — Hát én akkor — bevallom már, akármi lesz is a következménye — pakliztam. Nem a pénz csábított, más volt a célom: az, amit el is értem s amit előre is kiszámítottam magamban. A pénzhez azóta hozzá sem nyúltam, tessék, itt van az utolsó garasig. De csaltam, az én ászom mindig megérkezett^ha emlékszel még. Práznozszky tovább szívta a csibúkját, igen nyugodtan mondta : — Hát olyan szamárnak nézel, hogy azt hitted, én nem veszem azt észre ? Mindössze a végére voltam kíváncsi. Aztán hozzátette: — Voltaképen kíváncsi sem voltam, mert azt is tudtam. Az ilyen fiatal urak kártyájába nagyon könnyű belátni. — De a pénz, a pénz . . . hebegte Bobday. — Azt csak tedd el, szükségtek lesz még rá, mert ugyan ezen kivül úgy sem kaptok tőlem semmit. Fogadjuk el, hogy nyerted, tehát se ajándék, se hozomány. Egyebekben arra büszke akarok lenni, hogy a leányom szeielmi házasságot kötött.