Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-15 / 39.szám

A harcot ezúttal egy államtitkár ellen vívja. Ezt az államtitkárt azonban semmiféle hatalom a parlamentből ki nem buktat­hatja, mert ha nem a mi, hát más kerület mandátumával feltétlenül bekerül az or­szággyűlésbe. Az országra nézve teljesen mindegy az, hogy melyik kerület megbízó levele lesz a zsebében annak az egy munkapárti képviselőnek — jelen esetben az államtit­kárnak. Az ellenzékre és az ellenzéki elvekre is teljesen közömbös az, hogy az állam­titkár melyik kerületet képviseli a parla­mentben. Ezen letagadhatatlan tények tudatá­ban tehát a helybeli ellenzék csak egyet­len eredményt érhetne el a választáson azt: hogy dr. Fehér Gyula képviselővé válnék. Ezenkívül azonban semmi egyebet, mert azzal, hogy Fehér Gyula képviselő lett, sem a kormányt nem gyengítették, mert hiszen Kálmán Gusztáv biztosan képviselő lesz, sem pedig magukat nem erősítették, mert Kálmán mandátuma révén Zsolnán vagy Kolozsváron megbukik egy­egy ellenzéki jelölt. Ha azonban oly teljesen mindegy az, hogy Kálmán Gusztáv melyik kerületet képviseli, miért akarják megakadályozni annak a lehetőségét, hogy Esztergom egy­hangúlag válassza őt meg képviselőnek és miért állanak útjába ennek akkor, mi­kor jól tudják, hogy az államtitkár meg­választása a városra mily horribilis elő­nyöket jelent, viszont pedig a kibuktatása ennek a városnak a halálával egyenlő. Mi azt hisszük, hogy az ellenzék, de különösen dr. Fehér Gyula be fogja látni és szintén strucctollas kalapot vett magának. Hogy nevettek hátul a rektor-leányok. Marianne asszony új kalapban jelent meg a templomban. A kalapon két kis gerle turbékolt egy fészekben. A jegyzőék kisasszonya csúnyán le volt főzve. Az egész templomon valami különös láz ömlött el. Ahol más vasárnapon csöndes áhítatban merültek el a jámbor hivő lelkek, most izgatottan fészkelődtek az emberek. Akik még nem látták a szép vasúti vendéget, előre nyújtogatták nyakukat. Fent a kórusban el-el akadt a Timót legátus hangja, meg volt babonázva az egész tisztes gyülekezet. Vereska tiszteletes úr gyorsan befejezte az e vasárnapi prédikációt és templom után elgon­dolkozva, szomorúan ment hazafelé. IV. A Vereska lányok összebújtak a tiszteletes asszonnyal, s ennek az lett a vége, hogy a tisz­teletes asszony fölvette a zöldesfényű fekete ru­háját. Ez az ünnepi alkalom azt jelentette, hogy a tiszteletes asszony a tiszteletes kisasszonyokkal felült a vonatra. Velük ment Marianne asszony is. A városi boltokban Marianne asszony sze­mélyes felügyelete mellett választották ki aztán a tiszteletes kisasszonyok uj nyári toalettjét. Az egész Gribóc a Marianna asszony finom ízléséről beszélt, az ez után következő héten. A ezeknek az egyszerű tényeknek az igaz­ságát és a választás előtt le fognak szerelni. Pünkösd! A keresztény mithosz egyik fenkölt jelen­sége a pünkösdi ünnep, mely a rajongó hitnek a tudatlanok és bátortalanoknak isteni megsegí­tése és hitvalló vértanukul való küldetése. Mily isteni erő és a keresztény tanoknak mily büvöle­tes nagy vonzása, hogy az egyszerű Názáreth­parti halászok odaszegődtek nemcsak egész éle­tükre, de rajongó hittel hozták áldozatul életüket. És Istennek • kegyelme e közben elméjüket meg­élesité, elküldvén őket szerte a világba hirdetni minden népeknek az Ő országát. A pünkösdhöz ennek az isteni felvilágosí­tásnak, értelmi megerősítésnek nagy, ünnepi gon­dolata járul. És valóban soha jobbkor nem kellett ne­künk magyaroknak ezért az isteni kegyelemért esdekelnünk. A pünkösd isteni galambjának kel­lene minket is meglátogatnia. Éppen a pünkösd szép tavaszi ünnepén hangzik legjobban, legkia­dósabban a szónak kapacitációja. A mostani pün­kösdi ünnepek során is sok apostol megy szét, csakhogy ugy nézzük, hogy ezeket az apostolo­kat nem ihlette meg, égi sugallat s nagy része fajának, nemzetének nagy ügyeit se érti meg. Bizony ezek a modern apostolok egyrésze mintha csak ezt tudná és vallaná : Minden szentnek maga felé hajlik a keze — s nekünk, a többségnek, akiket sorsunk arra kárhoztatott, hogy a sok hí­vatlan apostolt hallgassuk, van inkább szüksé­günk a pünkösdi nagy isteni látogatás, a szent­lélek erejére. Nagy játék folyik a mi pünkösdünkön a szónak árjával s mireánk tartozik, kik a nemzet­test szövetét formáljuk, hogy a szentlélek ereje áldjon meg kiválogatni tudni a sok ocsuból a tiszta búzát, vagy hogy még egy képlettel éljünk, hogy olyanok lelkesítenek, akik vizet prédikálnak, de aztán bort töltenek poharukba. Komoly figyelem, higgadtság, belátás és em­berszeretetnek pünkösdi galambja, — szállj le gribóci fiatal menyecskék pedig városi varrókís­asszonyt hozattak és halomra készültek a szebb­nél-szebb ruhák: A gribóci uri körök nagy peternon mentek tehát keresztül. Az asszonyok megtanultak flör­tölni, a szoknyájukat kecses mozdulattal ugy emelték fel, hogy a harisnyájukból mindenesetre kilássék egy tenyérnyi. A kaszinóban a fiatal urak lumpolni kezdtek. Pénteken! Ah milyen szerencsétlen nap! — megtörtént Gribócon az első pezsgőzés. Krizsóczy a fiatal mérnök hozatott egy kosár igazi magyar pezsgőt Lőcséről. A tisz­teletes úr a következő vasárnapon a világi hiú­ságokról tartott -prédikációt. A padokban azalatt vidám nevetgélések folytak. V. Végefelé közeledett a nyár. A szép Mari­anne asszony el akart utazni Gribócról. Csak két hete volt hátra, a fiatalság még egy utolsó majá­list szándékozott rendezni a tiszteletére. Kint a Livádiában, a Gribóci füzesben tartották a majá­list. Persze uj ruhák kellettek hozzá. A férjek és apák dühösen vakargatták a tarkójukat, ez a nyár sok adósságba keverte őket. Az asszonyok persze azt mondják, hogy a sok adósság a szárazság miatt van. Mintha bizony Gribócon sokat ártott volna a szárazság. Más sem terem ott meg csak a krumpli. közénk, a tusa, az egymás véleményének nem nagy tisztelete e harcos napjaiban. Vezesd ha­zánkra azt a nemzetfentartó géniuszt, mely „oly sok viszály között" megtartott. Sokunk ezt a nemzetet félti ebben a napokban, hogy a nem­zet széles rétegében nem fogantatnak meg a jó­zan belátás, fajszeretet, a haladás ideáljai. És talán a harcos lárma között az egymás meggyő­ződésének tiszteletben nem tartása miatt gyász, bánat, köny, késő megbánás s nemzetünk becs­mérlése ellenségeink előtt is bekövetkezhet. Pünkösd isten-galambja, szállj le közénk, vi­lágosítsd föl értelmünket, erősítsd akaratunkat, hogy szebb jövő virradjon a magyarra. Mutas­sunk akkora érettséget, tapintatot, jogaink köl­csönös tiszteletét, hogy ami elkövetkezik, azt egy érett, nagyra hivatott nép komoly tettének lássa a világ. Szállj közénk pünkösd galambja : hintsd a béke, a szeretet érzését, hogy visszavonás, gyű­lölködés ne tagolja szét ezt az úgyis ezer sebtől vérző országot. HÍREK A hirdető közönség figyelmébe. Az „Esztergom és Vidéke 11 ez időszerint állandóan 3000 példányban jelenik meg, igy tehát a legjobb hirdetési orgánum. Hirdeté­seket a legjutányosabb áron vesz fel a kiadó­hivatal. — Az államtitkár üdvözlése. Kálmán Gusz­táv kereskedelmi államtitkár neves képviselőjelöl­tünk a hétfői pártértekezletből hozzáküldött üd­vözlő sürgönyre a következő táviratot intézte dr. Janits Imre kir. közjegyző, pártelnökhöz: „A párt értekezletből hozzám intézett üdvözlést hálásan köszönöm és melegen viszonozva kérem hazafias üdvözletemet kedves választóimnak tolmácsolni Kálmán Gusztáv". — Tavaszi közgyűlés. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 19-én délelőtt 10 órakor tartja rendes tavaszi közgyűlését a vármegyeház nagytermében. A 108 pontból álló tárgysorozatban a megüresedett 3 központi vá­A majálison nagy botrány történt. A rek­torné valahogy elveszett a füzesben, mikor meg­találták vele volt Krizsóczy a mérnök is. Jaj, hogy sirtak a rektor kisasszonyok. Majd kifutott a szemük a szégyentől. Persze vége lett egyszerre a mulatságnak. A mamák-sietve vitték haza a leányaikat. Min­denki a botrányról beszélt. Másnap reggelre azonban még furcsább dolog történt. Eltűnt Timót, a le­gátus. Hova tünt ? Merre ? Talán visszament a kollégiumba ? Hiszen két hét múlva kezdődnek az előadások. És de talán Marianne asszony nem ment szintén a kollégiumba ? Mert ő is eltűnt. Rettenetes eset. Egész Gribóc csak arról beszólt, hogy Marianne asszony elszöktette Timótot a legátust. Gribócon ezúttal korán beköszöntött az ősz. Olyan szomorú lett egyszerre a világ. Az asszo­nyok levetették a szép nyári toalettjeiket a ma­dárfészkes kalapokat, a könnyű schevroaux cipő­ket. Csak halkan suttogtak valakiről egymás közt, aki elment, a pesti vendégről, a szép asszonyról, aki megszöktette Timótot a legátust. Vereska tiszteletes ur a legközelebbi vasár­napon ezzel az evangéliumi kezdettel kezdte meg prédikációját: — Filokszera pusztított az Úr szőlőjében, ördög járt az eklézsián, hála neked Uram, hogy tőle megszabaditál . . .

Next

/
Thumbnails
Contents