Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-15 / 39.szám

A harcot ezúttal egy államtitkár ellen vívja. Ezt az államtitkárt azonban semmiféle hatalom a parlamentből ki nem buktathatja, mert ha nem a mi, hát más kerület mandátumával feltétlenül bekerül az országgyűlésbe. Az országra nézve teljesen mindegy az, hogy melyik kerület megbízó levele lesz a zsebében annak az egy munkapárti képviselőnek — jelen esetben az államtitkárnak. Az ellenzékre és az ellenzéki elvekre is teljesen közömbös az, hogy az államtitkár melyik kerületet képviseli a parlamentben. Ezen letagadhatatlan tények tudatában tehát a helybeli ellenzék csak egyetlen eredményt érhetne el a választáson azt: hogy dr. Fehér Gyula képviselővé válnék. Ezenkívül azonban semmi egyebet, mert azzal, hogy Fehér Gyula képviselő lett, sem a kormányt nem gyengítették, mert hiszen Kálmán Gusztáv biztosan képviselő lesz, sem pedig magukat nem erősítették, mert Kálmán mandátuma révén Zsolnán vagy Kolozsváron megbukik egyegy ellenzéki jelölt. Ha azonban oly teljesen mindegy az, hogy Kálmán Gusztáv melyik kerületet képviseli, miért akarják megakadályozni annak a lehetőségét, hogy Esztergom egyhangúlag válassza őt meg képviselőnek és miért állanak útjába ennek akkor, mikor jól tudják, hogy az államtitkár megválasztása a városra mily horribilis előnyöket jelent, viszont pedig a kibuktatása ennek a városnak a halálával egyenlő. Mi azt hisszük, hogy az ellenzék, de különösen dr. Fehér Gyula be fogja látni és szintén strucctollas kalapot vett magának. Hogy nevettek hátul a rektor-leányok. Marianne asszony új kalapban jelent meg a templomban. A kalapon két kis gerle turbékolt egy fészekben. A jegyzőék kisasszonya csúnyán le volt főzve. Az egész templomon valami különös láz ömlött el. Ahol más vasárnapon csöndes áhítatban merültek el a jámbor hivő lelkek, most izgatottan fészkelődtek az emberek. Akik még nem látták a szép vasúti vendéget, előre nyújtogatták nyakukat. Fent a kórusban el-el akadt a Timót legátus hangja, meg volt babonázva az egész tisztes gyülekezet. Vereska tiszteletes úr gyorsan befejezte az e vasárnapi prédikációt és templom után elgondolkozva, szomorúan ment hazafelé. IV. A Vereska lányok összebújtak a tiszteletes asszonnyal, s ennek az lett a vége, hogy a tiszteletes asszony fölvette a zöldesfényű fekete ruháját. Ez az ünnepi alkalom azt jelentette, hogy a tiszteletes asszony a tiszteletes kisasszonyokkal felült a vonatra. Velük ment Marianne asszony is. A városi boltokban Marianne asszony személyes felügyelete mellett választották ki aztán a tiszteletes kisasszonyok uj nyári toalettjét. Az egész Gribóc a Marianna asszony finom ízléséről beszélt, az ez után következő héten. A ezeknek az egyszerű tényeknek az igazságát és a választás előtt le fognak szerelni. Pünkösd! A keresztény mithosz egyik fenkölt jelensége a pünkösdi ünnep, mely a rajongó hitnek a tudatlanok és bátortalanoknak isteni megsegítése és hitvalló vértanukul való küldetése. Mily isteni erő és a keresztény tanoknak mily büvöletes nagy vonzása, hogy az egyszerű Názárethparti halászok odaszegődtek nemcsak egész életükre, de rajongó hittel hozták áldozatul életüket. És Istennek • kegyelme e közben elméjüket megélesité, elküldvén őket szerte a világba hirdetni minden népeknek az Ő országát. A pünkösdhöz ennek az isteni felvilágosításnak, értelmi megerősítésnek nagy, ünnepi gondolata járul. És valóban soha jobbkor nem kellett nekünk magyaroknak ezért az isteni kegyelemért esdekelnünk. A pünkösd isteni galambjának kellene minket is meglátogatnia. Éppen a pünkösd szép tavaszi ünnepén hangzik legjobban, legkiadósabban a szónak kapacitációja. A mostani pünkösdi ünnepek során is sok apostol megy szét, csakhogy ugy nézzük, hogy ezeket az apostolokat nem ihlette meg, égi sugallat s nagy része fajának, nemzetének nagy ügyeit se érti meg. Bizony ezek a modern apostolok egyrésze mintha csak ezt tudná és vallaná : Minden szentnek maga felé hajlik a keze — s nekünk, a többségnek, akiket sorsunk arra kárhoztatott, hogy a sok hívatlan apostolt hallgassuk, van inkább szükségünk a pünkösdi nagy isteni látogatás, a szentlélek erejére. Nagy játék folyik a mi pünkösdünkön a szónak árjával s mireánk tartozik, kik a nemzettest szövetét formáljuk, hogy a szentlélek ereje áldjon meg kiválogatni tudni a sok ocsuból a tiszta búzát, vagy hogy még egy képlettel éljünk, hogy olyanok lelkesítenek, akik vizet prédikálnak, de aztán bort töltenek poharukba. Komoly figyelem, higgadtság, belátás és emberszeretetnek pünkösdi galambja, — szállj le gribóci fiatal menyecskék pedig városi varrókísasszonyt hozattak és halomra készültek a szebbnél-szebb ruhák: A gribóci uri körök nagy peternon mentek tehát keresztül. Az asszonyok megtanultak flörtölni, a szoknyájukat kecses mozdulattal ugy emelték fel, hogy a harisnyájukból mindenesetre kilássék egy tenyérnyi. A kaszinóban a fiatal urak lumpolni kezdtek. Pénteken! Ah milyen szerencsétlen nap! — megtörtént Gribócon az első pezsgőzés. Krizsóczy a fiatal mérnök hozatott egy kosár igazi magyar pezsgőt Lőcséről. A tiszteletes úr a következő vasárnapon a világi hiúságokról tartott -prédikációt. A padokban azalatt vidám nevetgélések folytak. V. Végefelé közeledett a nyár. A szép Marianne asszony el akart utazni Gribócról. Csak két hete volt hátra, a fiatalság még egy utolsó majálist szándékozott rendezni a tiszteletére. Kint a Livádiában, a Gribóci füzesben tartották a majálist. Persze uj ruhák kellettek hozzá. A férjek és apák dühösen vakargatták a tarkójukat, ez a nyár sok adósságba keverte őket. Az asszonyok persze azt mondják, hogy a sok adósság a szárazság miatt van. Mintha bizony Gribócon sokat ártott volna a szárazság. Más sem terem ott meg csak a krumpli. közénk, a tusa, az egymás véleményének nem nagy tisztelete e harcos napjaiban. Vezesd hazánkra azt a nemzetfentartó géniuszt, mely „oly sok viszály között" megtartott. Sokunk ezt a nemzetet félti ebben a napokban, hogy a nemzet széles rétegében nem fogantatnak meg a józan belátás, fajszeretet, a haladás ideáljai. És talán a harcos lárma között az egymás meggyőződésének tiszteletben nem tartása miatt gyász, bánat, köny, késő megbánás s nemzetünk becsmérlése ellenségeink előtt is bekövetkezhet. Pünkösd isten-galambja, szállj le közénk, világosítsd föl értelmünket, erősítsd akaratunkat, hogy szebb jövő virradjon a magyarra. Mutassunk akkora érettséget, tapintatot, jogaink kölcsönös tiszteletét, hogy ami elkövetkezik, azt egy érett, nagyra hivatott nép komoly tettének lássa a világ. Szállj közénk pünkösd galambja : hintsd a béke, a szeretet érzését, hogy visszavonás, gyűlölködés ne tagolja szét ezt az úgyis ezer sebtől vérző országot. HÍREK A hirdető közönség figyelmébe. Az „Esztergom és Vidéke

11 ez időszerint állandóan 3000 példányban jelenik meg, igy tehát a legjobb hirdetési orgánum. Hirdetéseket a legjutányosabb áron vesz fel a kiadóhivatal. — Az államtitkár üdvözlése. Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár neves képviselőjelöltünk a hétfői pártértekezletből hozzáküldött üdvözlő sürgönyre a következő táviratot intézte dr. Janits Imre kir. közjegyző, pártelnökhöz: „A párt értekezletből hozzám intézett üdvözlést hálásan köszönöm és melegen viszonozva kérem hazafias üdvözletemet kedves választóimnak tolmácsolni Kálmán Gusztáv". — Tavaszi közgyűlés. Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 19-én délelőtt 10 órakor tartja rendes tavaszi közgyűlését a vármegyeház nagytermében. A 108 pontból álló tárgysorozatban a megüresedett 3 központi váA majálison nagy botrány történt. A rektorné valahogy elveszett a füzesben, mikor megtalálták vele volt Krizsóczy a mérnök is. Jaj, hogy sirtak a rektor kisasszonyok. Majd kifutott a szemük a szégyentől. Persze vége lett egyszerre a mulatságnak. A mamák-sietve vitték haza a leányaikat. Mindenki a botrányról beszélt. Másnap reggelre azonban még furcsább dolog történt. Eltűnt Timót, a legátus. Hova tünt ? Merre ? Talán visszament a kollégiumba ? Hiszen két hét múlva kezdődnek az előadások. És de talán Marianne asszony nem ment szintén a kollégiumba ? Mert ő is eltűnt. Rettenetes eset. Egész Gribóc csak arról beszólt, hogy Marianne asszony elszöktette Timótot a legátust. Gribócon ezúttal korán beköszöntött az ősz. Olyan szomorú lett egyszerre a világ. Az asszonyok levetették a szép nyári toalettjeiket a madárfészkes kalapokat, a könnyű schevroaux cipőket. Csak halkan suttogtak valakiről egymás közt, aki elment, a pesti vendégről, a szép asszonyról, aki megszöktette Timótot a legátust. Vereska tiszteletes ur a legközelebbi vasárnapon ezzel az evangéliumi kezdettel kezdte meg prédikációját: — Filokszera pusztított az Úr szőlőjében, ördög járt az eklézsián, hála neked Uram, hogy tőle megszabaditál . . .