Esztergom és Vidéke, 1910

1910-01-20 / 6.szám

hogy igy a reá eső jutalékból a város terhén könnyítsen és most megkötött kezekkel áll. Igy járt Székesfehérvár is, valamint Győr is, a hol az erre alapított lakbérrendezés épen ugy nem hagyatott jóvá, mint nálunk a szolgaszemélyzet anyagi helyzetén segíteni akaró tervezet. Sőt a miniszteri rendelkezés erősen hangsúlyozza, hogy még a tisztviselők, illetőleg a város alkalmazottai közül is csak a közigazgatási tisztviselők részesitendők az első évi segélyből s azok is csak abban az arányban, amily arányban hivatalos ténykedésük az állami funkciók végzését érinti. És épen ezen a ponton fog megtörni az alkalmazottak, segédszemélyzet és a szolgák részesedése országszerte, vagyis mas szóval: a méltánytalanságra maga az állam ad jó példát. Ily körülmények között, ha lapozgatunk Lukács Ödön érdemleges munkájában, aki összeállította hazánk összes városainak potadótáblázatát, azt tapasztaljuk, hogy: Kőszeg, Kaposvár, Késmárk, Zalaegerszeg, Kolozsvár, Miskolc, Arad Győr, Komárom, Sopron, Székesfehérvár, Érsekújvár, Esztergom, Eger stb., tehát épen azok a városok, a melyek erejüket meghaladó intenzivitást fejtettek ki, a legrosszabbul jártak es a kapott segéllyel szinte azt se tudják, hogy mitévők legyenek. Országszerte nagy a felzúdálás ama széles megkülömböztetés miatt is, amit a történeti tradíciók alapján, a miniszteri leirat a törvényhatósági és rendezett tanácsú varosok között vont s ez által ama képtelen helyzetet teremte, hogy az ugyanolyan képesítéssel biró tiszti ügyész, orvos, mérnök, a magánprakszistól eltiltva, ott háromszornégyszer annyi fizetést élvez, mint itt. Igy aztán Szombathely, Nagykanizsa,- Szolnok, Brassó, stb. minden drágasága dacára ok nélkül bűnhődik a rendezett tanácsú jelleg révén, ami a mai demokratikus világban kétszeresen érthetetlen. torátust szerzett a jogon, feljebb is viheti. Ki ne szeretné az ilyen fess, kedves modorú fiukat, akiknek a hivatalban járó fizetése mulatságra van szánva s akiket ott lehet látni mindenütt, ahol jókedv lakik : a bálban, a korzón, a jégen, az énekes házakban, de a zsurokon, de a piknikeken is és a kártya-asztalnál és a legénymulatságokon szintén. Ha leírhatnám őt kifogástalan uri megjelenésével, vonzó, hóditó modorával, mozdulataival, ugy egészen, amint az uri szalonok színéhez, tónusához hozzá tartozik : engem kegyetek divatos irónak vállalnának. Mennyi finom szó, gond, a parfümök édes és mégis bódító illata, a virágok szinei, a drága berendezések, a toilette ezer ráncainak tudása és a szellemes mondások és megjegyzések egész serege szükséges azonban ehhez és én megállok most gondolkozva, ha vájjon nem rontottam-e le már eleve a hatást amiatt, mert az elbeszélésem hősének életéből egy oly részt mutattam be, mely ellentétes hangulatú a mostani helyzetével. Önöket minduntalan kérnem kell, hogy a Magal Ákos megjelenéséről, szerepléséről, a szerelmes leányok és asszonyok szive és vágya szerint alkossanak képzeletet és ne jusson minden percben eszükbe a másik kép: a sötét pincebolt, amelyben egy mérges öreg ember viaskodik a nyomorúságos élettel és mellette a sovány, sárga asszony szemében az anyai sziv édes lelkével töpA lakbérosztályok megállapítása pedig a méltányosságnak még a leghalványabb színezetével se dicsekedhetik. Legárvább városai azonban az országnak mégis azok, amelyek időközben még a rendezett tanácsú jellegről is lemondtak, vagy még arra se volt alkalmuk, hogy azt fölvegyék. Ezekről, minden erőlködésük mellett is teljesen elfeledkeztek gondoskodni és majd ha az állam a falukra is gondol, ezekről is akkor szól az irás; addig pedig a bagi biró módjára: Isten nevében, becsületből szolgálják az államot és a közérdeket. Azért mondja a minden terhet birkatürelemmel viselő nép, mely szerint: Magyarországnak csak az egyik fele dolgozik és ez tartja el a másik felét. Japán estély. Régi tradícióihoz hiven az Erzsébet nőegylet által e hó 15-én rendezett japáni jelmezes tea estély, a szokott fényes sikerrel zárult. Esti 8 órakor nagy számban gyülekezett a közönség s csakhamar megtelt a Fürdő szálloda pazarul feldíszített nagy terme. Ámbár csupán a hölgy közönség jelent meg jelmezben, a terem szokatlan fényes díszében a tarka jelmezesek felejthetetlen érdekes képet mutattak. A rendezőség élén Frey Ferencné és Vimmer Imréné a hölgybizottság elnökei és Bogisich Mihály az egyesület elnöke nagy megelégedettséggel tekinthettek szét az ünneplő közönség során, mert e siker fényesen jutalmazta fáradozásaikat. Az estély a nyilt színpadon tartott előadásokkal vette kezdetét, melyet a rendezőség meglepetésül tartogatott s melyek a már előre kiszivárgott hírekhez fűzött minden várakozáson felül fényesen sikerültek. Szecskay Marianne vezette be a hallgatóságot „Prológ"-jávai a különleges világba, jelezve előre a japán nép lelkivilágát. Közöljük a szép prológot, melyet dr. Frey Vilmos irt a mulatság alkalmából. reng, gondolkozik, de össze nem roskad a fáradalmaktól és tervezi-tervezi remények világával •• hogy kellene többet szerezni, többet, többet? A télben elvész már a Liget, arrafelé az uri világ nem jár. A Magal Ákos legényszállását lássák inkább a belső városban az első emeleten. Kölcsön és hitelben lehet ott minden darab szőnyeg, minden kép és szobor, de milyen gyönyörűek. Összhangzatos az egész fészek, amint mondani szokták és nem egyszer megsuhog bennt gyönyörűséges asszonyok, meg felkapott modellek selyem ruhája. A zsurokon keressük mégis, ahol sikkes dámák között beszélget, naponként több száz „r"-et lenyelve és ellopva egy sereg szivet. Minden fiatal ember, aki kezdő az ifjúság tavaszában, olyanná vágyik fejlődni, mint Magal Ákos, a leányok pedig irigykedve nézik azokat a pajtásnőket, akikkel hosszabban diskurál és akinek udvarol, az a legboldogabb. Kellemesen mondva, a zeniten van és most kell kinyújtania a kezét a szerencséért, mert elérheti. De nem folytatom ; képzeljenek egy tökéletes szép világfit a maguk legszebb képzelete szerint: ez ő. Fáradtak is vagyunk így végigkísérni divatos emberünket a nagy vidám életben. Hajnalba fogózkodik már az éjszaka. A direktorok házibálja most végződik. Mint egy rózsás felhő vonul le a bál hölgypublikuma a virágos lépcsőkön, mig a kocsik elősorakoznak. Mindenki kicsit izgalmas érdeklődéssel arról suttog, hogy Prológ. irta: dr. Frey Vilmos. — Szavalta a szent Erzsébet nőegylet japán estélyen Szecskay Marianne úrhölgy. — Hol a hajnal gonddal köszönt rátok, Hol a bu zárja le mindig szemetek, Hagyjátok itt e ködös világot, Virágos tájra viszlek bennetek. Ott édesebben szól a madárdal, A zöld fát nem koppasztják zord szelek, S pompázó virágok szirmaival Ezernyi tarka pille enyeleg. Ott minden sziv jóság lakhelye. Szeretik egymást mind az emberek, A levegő is csókkal van tele S szerelmes dalt visszhangzik a berek. Ott napestig szól vidám muzsika, Táncot jár hozzá pici lábu lány, Vig kacajtól hangos a pagoda És mosoly űl mindenki ajakán. Ki bajban van, azon segítenek, Az üldözött ott menhelyet talál, Vigaszt nyújtanak a szenvedőknek, S a más öröme — senkinek se fáj. Gőg s büszkeségnek nincsen ott nyoma, Az irigység ott nem ismeretes, Csak annak van ott igaz otthona, Kinek a szive tiszta, jó s nemes. Kérditek, hogy van-e ilyen ország Ahova én most elvezettelek ? Nem álom ez, de tiszta valóság . . . Nézzetek körül — megérkeztetek ! Itt jó s nemes mindenkinek szive, A szeretet az mi ide hozott, S a jótékonyság boldog érzete Arcunkra örömsugarat lopott. A gond s a bánat elmarad ma tőlünk, Harag s irigység zárt ajtókra lel, E kis szigeten boldogságban élünk, És mások könnyét igy szárítjuk fel. Most kezdetét veszi a tánc s zene, És szólni fog az öröm éneke, Itt vagyunk ma e csodás országban, A gyönyörteli, szép, dalos Japánban. A prológ után Niedermann Bertike énekelt egv bájos dalt a Két legyezőről, gyönyörűen jellemezve a japán leány örömét, buját, melyek mindegyike a gyengéd sziv mély érzésére vall. A rendezőség nagy ovátiőban részesítette szerepléséért és hatalmas csokorral lepte meg a színpadra léptekor, melynek szallagján a következő felirás áll: „Erzsébet nőegylet a Tacsó direktor leánykája, kit Emminek hivnak, szerelmes lett ezen az estén és mindenki láthatta, hogy szerelmes ő Magal Ákosba. Voltak, akik elejtett szavakat is fölszedegettek és a nagy szalon fülkéjében bájos tablót láttak: egy picike puha kezet, mely a fiú kezében felejtődött s amely gyönyörittasan megcsókoltatott. Ah, igy van ez leányok, ábrándos szép leányok, a jó fiuk sorsa közületek egy pompás és gazdag leány, a regények vége az idill és egy közületek elszáll és egy kitűnő gavallérból férj lészen. Ne haragudjatok, hisz ideje már bizony, mert a Magal Ákos adóssága nagyon megnőtt és soha se tudja az ember, hogy mikor tűnnek fel kompromittáló hitelezők. A fiuk igen jó kedvben voltak a bál után. A direktor fia: Tacsó Jenő is lement velük. Őt Ákos kényszerítette, hogy jöjjön, mert olyan különösen ridegnek látta ma este és ki akarta békíteni. Szűz fehér hótakaró födte a csöndes világot. A dermesztő hidegben a párázatok megfagytak az urak bundáin. — Brrr ... — dünnyögték — hamar a kávéházba ! Nem volt elég fönt a pezsgőből, vagy mert elég volt, azért kellett több, de a kávéház nagy asztalára csakhamar felkerült néhány üveg. Mindenki hangosan beszélt. Egyik az imént még fent csengő chanson polkát dudorászgat, a másik az ujjaival veri hozzá a taktust, Jósa Pál pedig, aki uniformisban jelent meg, sjp1910. Áldozatkészségeért a hálás rendezőség." Ezen számának második része a Románc duetté volt, melyei de Pott Gusztávval énekelt nagy sikerrel, a közönség teljes érdeklődése mellett. Most Frey Vilmos dr. vezette fel énekes gárdáját és mutatta be mint Jen-Hó főmandarin 6 feleségét, kiknek szerepében Nagy Elza, Zemplényi Mici, Sckónbeck Stefi, Ambrózi Ella, Pfalcz Gabi és Szegedy Ilonka jeleskedtek, frrey Víci nagy kimagasló erő műkedvelő gárdánkban és már sok jót mondhattunk róla. Reviczky Elemér és Cserfiák Béla japán bűvészek voltak és sok ügyes mókát mutattak be. A szünetet Reviczky Erzsike törte meg és kedves rátermettséggel szavalta el Farkas : Narancsvirág című költeményét. Újból Niedermann Berti és de Pott Gusztáv következett most és az Elvált Asszonyból japánositott kettőst adtak elő a közönség sűrű tapsai és ujrázásával. Dr. Szilárdné Fáy Rózsika japán ábrándja és Gésa tánc c. éneke a hivatott tudás minden jegyével nagy sikerű volt. Végezetül egy japán életkép került szinre Jön a kérő átalakításával. A hölgyek dr. Palkovics Jenőné, Sckónbeck Stefi, Szegedy Ilonka, Pfalcz Gabi, mig a férfiak Pott Gusztáv, dr. Berényi Zoltán, Kárpáthy Zoltán mindannyian pompás alakítást adtak és a műsor csattanójául vígságra hangolták a közönséget. A zongora kíséretet Marosi Ferencné és dr. Reviczky Gábor látták el, felváltva járulván hozzá az énekszámok sikeréhez. Istvántfy Elemér a kikiáltó szerepében jeleskedett, tréfásan mutatván be a társulat tagjait és az egész műsort á la conferencieére szellemesen vezette. A mulatság rendezősége tisztelete és köszönete jeléül az elnöknőknek pompás virág csokorral kedveskedett, melyeket a mulatság megkezdése előtt testületileg nyújtottak át. A jelmezes hölgyeket három csoportban dr. Gedeon Endre lefényképezte, mely képek Kloman Nándor fényképésznél beszerezhetők. Az előadást jókedvű tánc követte, mely a hajnali órákig tartotta együtt a vig társaságot. kaját a gázlángnál akarja okvetlen elégetni. A direktorfiú : Tacsó Jenő kedve még sem hangos. Ákost nézi folytonosan, mintha a lelkébe akarna látni, s egyszer már csaknem azon van, hogy őszintén szóljon hozzá s ott lebeg ajakán, amit mondani akar: „Neked nincs becsületes szived, Ákos l" Künn fényeo csillagokban hullani kezd a hó. Szerencsétlen éhenkórászok járnak az ablak előtt és éhes szemük felgyúl a mulatság láttán. Ez a keret teszi izgatóvá a mámort. Most a mellékutca felöl kinyilik az ajtó. Lassudan csoszogva, mikéntha utolsó útján járna, egy öreg szegény asszony, kinek a hideg miatt zúzmarák virágoztak a szemén, lép be. Előrehajolva félénken tipeg, meggörnyedt alakja olyan, mint egy kísértete. A kezében egy kosárkában négy szál fagyott virág van. Odajön az asztal mellé és siránkozva szól: — Édes uraim, négy szép rózsám van még, tessék parancsolni . . . Egy percre csend lesz. A mámor könyörületes. Magal Ákos hallgatva néz az asszonyra. Egy pillanatra, mintha elsápadna, de azután hidegen félrefordul. Jósa Pál levette a gázlámpa csücskéről a kaíonasapkát s odakiálltott az öreg asszonynak: