Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-05 / 36.szám

Melyik a haspárt? A 48-as párt azt akarta elhitetni Esztergommal, hogy ő szigorú böjtöt tart a választások egész tartama alatt. A fogadalmat meg is kellett volna tartani, ám Csernoch János csanádi püspök az ő főpapi hatalmával feloldozást adott a böjt alól. Most már ők is ebédelnek, még pedig vasárnap ebédelnek. E célból Schleiffer Lajos ingyen bocsájtja rendelkezésükre az ő kitűnő konyháját és „Koditek" örök gyöngyeit. Kíváncsiak vagyunk, hogy a bankett számla megfizetésének kötelezettsége alól, melyik püspök fog feloldást adni. Választási zaj. Amit a következőkben megírunk, az nem politika. Az alkotmányos küzdelem harci zaja nyújt alkalmat erre a kukli prédikációra. Váljon meghallgatják-e ? A minap olvashattuk az érdekes pályafutásu, sokat utazott, sokat látott Zubovics Fedor kapitány cikkét egyik előkelő fővárosi lapban. Ez a cikk adott inpulzust a következő sorokra. Zubovics 30 millió koronára becsüli a választási kortesköltségeket s oda concludál, hogy az összeget a legfenyegetettebb társadalmi réteg az ugy is romlása felé siető gentry izzadja ki. Mi reális e számításokban, több-e, kevesebb-e az összeg, nem vitatjuk: oly szédületes merevély előtt látunk ezernyi existenciát, hogy kétségbeesve kérdezzük, — minek ez ? Igaz, mindenkinek joga van ugy tönkremenni, ahogy akar, elvégre sok biztosítási ágenssé törekvő nagy hazánkfia, akinek meghallgatása ma több mint bizonyos, tönkre mehet (ámbár hazafias és vérző szívvel látjuk a nemzetfentartó elem végső pusztulását), ahogy akar — de hogy ennek a nagy eszem-iszomnak nyomában (és ez a nagy baj) erkölcsi tatárjárás van. Az csak nem kérdéses senki előtt sem. Mélységesen megrontja a nép lelkét az az egy pár hét, ami most volt s ami lesz. Még a legsötétebb lelkeket is megsöpri a tömegszenvedély, a pántlikás szivar, a potyakoszt, a szabadalmazott fuvar és dáridó. A legutóbbi választási napon ügyem Brassóba szólított. Legalább látok egy intelligens váIgaz-e, hogy az ember testi épsége és egészsége egyre sürgősebben követeli ezt a reformot is ? Mindezt nem akarjuk bírálgatni, tegyen mindenki ugy, ahogy jónak látja és csatlakozzék ahhoz a párthoz, amelynek okoskodása, érvei is jobban meggyőzik. Csak arra az egyre akarunk rámutatni, hogy a világ nagyszerűségében, a természet fönségességében és az emberiség történetében igazán semmisnek látszó e kérdés fölvetése, új támadás a francia forradalom után életre kelt finom udvarias érintkezés megdöntésére. Ami szemünkkel nézve ebben az érintkezésben sok volt a nevetséges, de az emberek lelkületének szeliditésére, a társas együttlét kellemesebbé tételére bizonyára nagy hatások volt. A világ nem fog összedőlni, ha eltűnik a köszönés mai módja is és kétségtelenül hamar megszokottá válik az új forma. Ha ugyan igy lesz. Mert egyelőre és jó sokáig még ez marad a jelszó: le a kalappal! -Jé. lasztást s korán keltem, hogy a pártok felvonulását lássam. De bizony nem láttam semmit. Mi ezt igen csendesen csináljuk, — mondotta egy érzésben tiszta magyar szász választópolgár. No, ez igaz is volt. Tiz órakor már meg volt a város két képviselője választva s azalatt is egy pillanatra se változott a város képe. Az iskolákban tanítanak, az üzletek nyitva, ez aztán szenvedélytelenül ment. Hát hiszen kétségkívül a választási harc temperamentum dolga, Az irek zajosak. Albion szőke fiai ha korteskednek is, de mitingeken adják ki erejüket s azontúl flegmájukból kiszorittatni nem engedik magukat. A magyar az hejehujával csinálja. A pártküzdelem néha évekre megzavarja a társadalmi helyzetet s a miből Széplakról (nomen est omen) izelitőt kapunk, itt egy-két áldozat is gyilkos fejszétől a porondra hull. Még a dikasztériumok idejében is sűrűn puffogtak a fejek, a méla Kölcsey mint sajogja a fütykös argumentumát, — azóta sem lettünk nyugadtabbak, a lobogó-lelkesedés épen ugy tulajdonunk és egy-két koponya okvetetlen meglékelődik, — ezen már segíteni nem lehet. De igenis lehet az erkölcsi duláson, amit a mai kampány okoz. Amit Zubovics kapitány úr javasol, az inkább elmésség, mint remedium. Azt mondja, hogyha sztrájkolnak a pékek, vasúti bakterek, villamos kalauzok, valahol Amerikában sztrájkolhattak a szülésznők, Irlandban a papok, — sztrájkoljanak a képviselőjelöltek is. Zászló nincs. Paprikás nincs. Pántlikás szivar nincs. Fuvardíj nincs. Semmi nincs. De a hogy ki lehet az embert rendelni közmunkára, rendeljék ki az egészséges embert szavazni. S megy a szavazásra a maga költségén. Igy csinálták ezt hajdan. Ne rontsák a magyart! Ne is rontsák. De a jelöltek bojkottja létrejövetelét nem éri meg eleven ember. Azért egyenesen csak ugy kell a megoldást képzelni, hogy törvény szerint mondják azt ki, a társadalom pedig állítson a törvénynek olyan palládiumot, hogy aki.ezt megszegi, az becstelen. Ma is tehetünk sokat. Tehetnek a jobbak. Mutassák ki mindenképpen, hogy a jelölt májáig menő potyázások gyalázatosak s önérzetes ember erre nem utazik. Még egy nagy kötelességünk van ebben az időben. Minden erőnkkel azon lenni, hogy ezek a napok társadalmunk békéjét ne dúlják föl. Mert akármily nagyra taksáljuk ezt a szemeink előtt elfutó hajcihőt, — az azt nem éri meg. C

H1REI

O"^

0 — Á hercegprímás Balaton-Füreden. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás, esztergomi érsek, már több nappal ezelőtt budai palotájából Balaton-Füredre, kedvelt nyaralóhelyére költözött. Az agg prímás igen jól érzi magát és szép időben sétákat is tesz a Balaton partján. — Új kúriai tanácselnök. Horváth Jenőt, a győri kir. ítélőtábla elnökét, az első alkotmányos magyar igazságügyminiszternek, Horváth Boldizsárnak fiát, a Kúria tanácselnökévé nevezte ki a király. A kinevezés ténye jogászvilágunk körében is őszinte örömet keltett. — Hymen. Győrben vasárnap délelőtt esküdött örök hűséget dr. Zsitvay Tibor budapesti ügyvéd arájának, Feichtinger Mancinak, Feichtinger Ernő győri kir. táblai biró leányának. — Dr. Gedeon Endre főreáliskolai tanár szombaton tartotta eljegyzését Niedermann József nyugalmazott rendőrkapitány leányával, Bertikével. — Tatarek József, agilis fiatal kereskedő, szerdán vezette oltárhoz Cseicsner János, jónevű iparos leányát, Mariskát. — Képviselőjelöltünk programmbeszódóhez. A „Közmunka" cimű közgazdasági és társadalompolitikai hetilap, amely Kubik Gyula volt Kossuth-párti országgyűlési képviselő szerkesztésében jelenik meg, vasárnapi számában a többek közt a következőket irja Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár esztergomi programbeszédéről: „A kereskedelemügyi minisztérium uj politikai államtitkára, Kálmán Gusztáv, esztergomi választóihoz beszédet intézett. A választási kampány alatt elhangzó beszédet túlontúl kommentálja a napi sajtó és nem egyszer tulajdonit az elhangzó nyilatkozatoknak nagyobb jelentőséget, mint amekkorát a kortesbeszédeknek általában tulajdonitani lehet. Másként áll azonban a dolog azzal a beszéddel, amelyet a kereskedelemügyi kormány államtitkára mondott. Nemcsak azért áll másként, mert az ilyen helyről jövő nyilatkozatok még sem vehetők olybá, mintha teljesen a kortesszempont diktálta volna őket, hanem azért, mert ami az államtitkár úr esztergomi beszédében igazán érdekes, sőt értékes volt, azt a napi sajtó figyelemre sem méltatta és mindössze azokat a'politikai természetű kijelentéseket ismertette meg a közvéleménnyel, amelyekre pedig, minden jel szerint, maga az államtitkár ur sem látszott nagyobb súlyt helyezni. Számunkra van egy kis tanulság ebből az esztergomi szónoklatból, s azt sietünk levonni. Az államtitkár ur úgyszólván, teljesen műszaki beszédet mondott. Persze, ez még mindig nem érdekli a napisajtót, amely azt hiszi, hogy mivel őt nem érdekli, hát a nagyközönség sem törődik vele. Pedig ezek a műszaki természetű és a jövő fejlesztés szempontjából érdekes kijelentések igen nagy figyelmet érdemeltek volna." Tovább menve az államtitkárnak a közutak kiépítéséről, a hajózás fejlesztéséről és a hajózási csatornák építéséről szóló figyelemre méltó fejtegetéseivel foglalkozván a szaklap, cikkét a következőkép fejezi be: „A többi kérdésekben nagyban és egészben fölfogásunk kongruens az államtitkár úréval. Igaza van abban, hogy az ipartörvény javaslat bár átment már az ankéten, számos módosításra szorul és igaza van abban is, hogy az,ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegsegélyző és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi 19. törvénycikk számos módosítást igényel. Osztjuk azt a fölfogást is, hogy az iparnak olcsó áramot kell adni, sőt kijelentjük, hogy a szubvencionálásnak ezt a módját tartjuk a leghelyesebbnek, mert sok más előnye mellett még az az előnye is megvan, hogy kijátszani nem lehet. Ami az ipari oktatás kérdését illeti, ajánljuk figyelmébe az államtitkár úrnak, hogy Budapesten olyan kevés a hely az ipariskolában, hogy egy második felső ipariskola felállítása immár elkerülhetetlen. Végül örömmel vesszük tudomásul, hogy a államtitkár ur mindeme törekvéseit egy politikai gondolat sugalja: a polgári osztály emelésének gondolata. Ez a politikai szempont, amely távol áll minden közjogi politikától, a jövendő Magyarország programmja, tehát mindazoké, akik a munka erejével kívánják előbbre vinni az ország ügyét." — Áthelyezett kir. ügyész. A magy. kir. igazságügyminiszter Eckensberger Károly komáromi kir. ügyészt az aradi kir. ügyészséghez helyezte át. — A hadtestparancsnok halála. Win sor Antal báró, lovassági tábornok, pozsonyi hadtestparancsnok szombat este hatvanhat éves korában régi szívbaja következtében meghalt. Winsort áprilisban nevezték ki pozsonyi hadtestparancsnoknak. Előbb Bosznia és Hercegovina országos kormányának főnöke és szerajevói hadtestparancsnok volt. E hivatalából való fölmentése alkalmából a