Esztergom és Vidéke, 1910

1910-05-01 / 35.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fill. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér. Csütörtöktől- vasárnapig. Önzetlenség és jutalom. Két bőrt egy rókáról lenyúzni nem lehet! Vagy önzetlen valaki, vagy jutalomért dolgozik! A városi ellenzék nincs tisztában ezzel az igazsággal és mig egyrészt azt hirdeti jelöltjéről, hogy önzetlenül és eredményesen szolgálta a közügyeket, másrészt most azt vindikálja, hogy ezen önzetlen működést egy mandátummal kell megjutalmazni. Mi elismerjük, hogy dr. Fehér Gyula mindenkor élénk és eredményes részt vett a közügyekben, tudjuk azt is, hogy minden működésében a város érdeke lebegett szemei előtt s igy igazán képtelenek vagyunk megérteni, hogy miért dolgozik, most a város eminens érdeke — egy államtitkár megválasztása — ellen, holott ha konzekvens akarna lenni eddigi álláspontjához, az elsők között kéne harcolnia Kálmán Gusztáv képviselősége mellett, viszont miután eddig mindenkor önzetlenül harcolt a város közügyeiért, miért óhajt most mindezért jutalmat; egy képviselői mandátumot, midőn még pláne ezzel aláássa a város összes jövőbe vetett reménységeit. Mi nem is hisszük el ezt dr. Fehér Gyuláról. Az ő törhetlen lokálpatriotizmusa és mindenkor tapasztalt vaskövetkezetessége ki kell, hogy zárjon minden félreértést, Mi tudjuk, hogy mindezekre őt tisztán a pártja kényszeríti, viszont azonban azt is tudjuk, hogy dr. Fehér Gyula épen ugy meg van győződve arról, mint ennek a városnak minden jó polgára, hogy Esztergom sorsa, boldogsága, jóléte most tisztán Kálmán Gusztáv mandátumától függ s igy hisszük, hogy le íogja rázni magáról a nem is oly súlyos pártkényszert és nem fog útjába állani Esztergom jövendő boldogságának. Tudjuk azt, hogy nem veszi magára azt a borzasztó felelősséget, hogy az utókor őt vádolja meg azzal, hogy Esztergom mostoha sorsát ő idézte elő és tudjuk azt is, hogy nem teszi ki magát és pártját egy bukás következményének sem s igy előre is megjósolhatjuk, hogy dr. Fehér Gyula rövid idő alatt visszavonul a választási harctérről és átengedi a teret kardcsapás nélkül annak a férfiúnak, aki hivatva van arra, hogy Esztergomból a mindenkori kormányok mostoha gyermekéből, boldog gazdag, fejlett iparú és kereskedelmű emporiumot teremtsen. A Röpirási rohamok. Az esztergomi függetlenségi Ferencpártiak röpirási rohamokat kaptak. Először egy „hazugszó"-áradatot osztottak, aztán az az „Igaz szó"-ból idéztek. A naiv pártvezetőség, tán azt hiszi, hogy az ilyen alsó nivón álló röpiratokkal az esztergomi választóközönséget meg lehet téveszteni ? Hát fel lehet az ilyen szemenszedett hazugságokat Hieronymiről tételezni? De egyébként mi köze van Kálmán Gusztávnak és mi közünk van nekünk mások kijelentéseihez ? Úgy látszik, ez volt a íősláger! Miből idéznek ezután? A Ki Ígérhet és ki adhat. A héten érdekes vendégei voltak Kossuth Ferenc v. b. t. t., volt keresked. miniszter úrnak. Ekkor mutatta be Brutsy János helybeli íüggetlenségi Kossuth Fe„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRGlJA. lehetős nagy volt s az írók gúnyolták őket, hogy tudákosságból igen sok görög szót és szólást használtak s a latin nyelvet meghamisítják. A középkoron át alig van Európában a hírlapirodalomnak valami nyoma, kivévén, hogy a zárdák levelezésben állottak egymással s egyikmásik hírt köröztek is. A XIV. századtól kezdve azonban a forgalom élénkülése következtében kereskedők, diplomaták és hatóságok már rendszeresen alkalmaztak hirgyűjtő embereket. Leghíresebb volt a hírközlések között a Fugger-féle bankház üzleti tudósítása, melyből a bécsi udvari könyvtárban 28 kötetet őriznek, melyek ama korra vonatkozólag a világ minden részéből igen sok érdekes adatot tartalmaznak. V. Rudolf császárról följegyezték, hogy kölni hirlaptudósitójának évente 200 aranyforintot, tehát igen tetemes összeget fizetett. A legtöbb ily régi hirlap magánlevelezésekkel kezdődött, vagy a póstahivatalnokok közléseiből. Igen sok postamester adott ki rendes hírlapot kéziratban egyes megrendelők számára, vagy cserében más hivataloknak. Az ily lapokat azután egyesek több példányban lemásolták. E célra némely polgármester számos rendes Írnokot tartott, kik egy iv leírásáért 4—5 krajcárt kaptak. A városok és más hatóságok levéltáraiban számos ily lap van, s nevezetes, hogy ezekben gyakran fordultak elő titkos okiratok is, melyekhez a hírlapok csak megvesztegetés utján juthattak. Általában azonban ezek a lapok csak híreket közöltek, igen ritkán fordul elő egy utazás, ünnep vagy népszokás leírása, de hirdetések és árjegyzékek már ezek is vannak s különösen gyakoriak a vásárokra vonatkozó tudósítások. Nagyon sajátságos és csaknem érthetlen, hogy az ily ujságlapok előállítására a nyomdákat másfél századig nem használták fel. Ha valami nagyobb esemény történt, azokról röpiratokat, vagy alkalmi füzeteket adtak ki, többnyire fametszetekkel és néha verses alakkal. Az első eset, hogy azok bizonyos rendszerességgel adattak ki, Kölnben történt. Fütting Mihály 1583-ban „Relatio historica" cimmel adott ki egy röpiratott a kölni érsekségi perpatvarról s ezt annyira megkedvelték, hogy többször utánnyomatta s 1588. óta állandóan kiadta félévenként a frankfurti két nagy vásár alkalmával. Ezt a példát csakhamar több követte s a nagy vásárokra már egész sereg újságlap került, melyekben nemcsak hírek voltak, hanem a verseny következtében különböző mulattató és ismeretterjesztő közlemények is. Ettől kezdve már csak egy lépés volt a rendes hírlapok kiadására. Melyik volt ez az első Az újságírás bölcsője. — Az „Esztergom és Vidéke" eredeti tárcája — Sokszor megírták már és számokban is kimutatták, hogy a földgömb összes művelt országaiban mily óriási léptekkel halad előre a hírlapirodalom, különösen az utolsó félszázadban. Európában és több más helyen már általános a panasz, hogy a hírlapírók, — legalább számukat tekintve, — már túlságig elszaporodtak. Kevésbé ismeri azonban a nagy közönség e hírlapirodalomnak a keletkezése körülményeit, bár mindenki tudja, hogy már igen régen a könyvnyomtatás feltalása előtt is voltak hirlapforma közlemények s az is természetesnek látszik, hogy a hírlapok elszaporodására a posta közlekedés és a vasutak fejlődése is nagy hatással van. Az ősrégi hírlapok közül legrészletesebb tudomásunk van a Július Caesar korában virágzott „acta diurnia" (napi tudósítások) cimű vállalatról. Ezt papirus bélre (charta) irták fel s közhelyen függesztették ki, emellett egyes vállalkozó írók másolatokat és kivonatokat küldtek róla a vidéki városokba. A hírlapírók száma már akkor meglehetős nagy volt s az írók gúnyolták őket, hogy tudákosságból igen sok görög szót és szólást használtak s a latin nyelvet meghamisítják. A középkoron át alig van Európában a hírlapirodalomnak valami nyoma, kivévén, hogy a zárdák levelezésben állottak egymással s egyikmásik hírt köröztek is. A XIV. századtól kezdve azonban a forgalom élénkülése következtében kereskedők, diplomaták és hatóságok már rendszeresen alkalmaztak hirgyűjtő embereket. Leghíresebb volt a hírközlések között a Fugger-féle bankház üzleti tudósítása, melyből a bécsi udvari könyvtárban 28 kötetet őriznek, melyek ama korra vonatkozólag a világ minden részéből igen sok érdekes adatot tartalmaznak. V. Rudolf császárról följegyezték, hogy kölni hirlaptudósitójának évente 200 aranyforintot, tehát igen tetemes összeget fizetett. A legtöbb ily régi hirlap magánlevelezésekkel kezdődött, vagy a póstahivatalnokok közléseiből. Igen sok postamester adott ki rendes hírlapot kéziratban egyes megrendelők számára, vagy cserében más hivataloknak. Az ily lapokat azután egyesek több példányban lemásolták. E célra némely polgármester számos rendes Írnokot tartott, kik egy iv leírásáért 4—5 krajcárt kaptak. A városok és más hatóságok levéltáraiban számos ily lap van, s nevezetes, hogy ezekben gyakran fordultak elő titkos okiratok is, melyekhez a hírlapok csak megvesztegetés utján juthattak. Általában azonban ezek a lapok csak híreket közöltek, igen ritkán fordul elő egy utazás, ünnep vagy népszokás leírása, de hirdetések és árjegyzékek már ezek is vannak s különösen gyakoriak a vásárokra vonatkozó tudósítások. Nagyon sajátságos és csaknem érthetlen, hogy az ily ujságlapok előállítására a nyomdákat másfél századig nem használták fel. Ha valami nagyobb esemény történt, azokról röpiratokat, vagy alkalmi füzeteket adtak ki, többnyire fametszetekkel és néha verses alakkal. Az első eset, hogy azok bizonyos rendszerességgel adattak ki, Kölnben történt. Fütting Mihály 1583-ban „Relatio historica" cimmel adott ki egy röpiratott a kölni érsekségi perpatvarról s ezt annyira megkedvelték, hogy többször utánnyomatta s 1588. óta állandóan kiadta félévenként a frankfurti két nagy vásár alkalmával. Ezt a példát csakhamar több követte s a nagy vásárokra már egész sereg újságlap került, melyekben nemcsak hírek voltak, hanem a verseny következtében különböző mulattató és ismeretterjesztő közlemények is. Ettől kezdve már csak egy lépés volt a rendes hírlapok kiadására. Melyik volt ez az első