Esztergom és Vidéke, 1910

1910-01-16 / 5.szám

t Dr. Földváry István. Csütörtökön reggel futó tűzként terjedt el városunkban a hir, hogy meghalt dr. Földváry István, mely szomorú hirt megerősítették a gyászlobogók, melyeket a gyászházon, a város és megyeházán, az Ipartestület, a Kaszinó, a Takarékpénztár székházának homlokzatán tűztek ki. Néma fájdalommal, megdöbbenésszerű igaz részvéttel fogadta a város közönsége a nem épen váratlan gyászhírt. Földváry már évek óta panaszkodott, baja azonban komollyá a nyár folyamán vált, midőn is orvosa tanácsára fürdőre ment, hogy bajára enyhülést keressen. Az ősszel baja már szobájába zárta őt, majd ágyhoz szegezte, mely mindig válságosabbá kezdett válni. Orvosai megjövendölték a szomorú véget s igy minden pillanatban el voltunk készülve a katasztrófa hirére. Az elmúlt héten állapota mind jobbra fordult, úgyannyira, hogy szerdán este felkelt és asztalhoz ült, miként azonban ez súlyos betegeknél lenni szokott s miként a szomorú való azt megerősítette, a könyebbülés, a leselkedő halál pajzán játéka volt. Éjjeli 2 órakor felébredt és az oxigén tömlőt kérte, amit maga illesztett ajakához. Megkönnyebbülve érezte magát, miközben feje hátrahanyatlott, s halva volt. A város tanácsa a délelőtt folyamán azonnal összeült és elhatározta, hogy az érdemes férfi holt tetemét a városháza tanácstermében ravataloztatja és díszsírhelyet ajánlott fel a családnak. A tanács ugyan a Jópásztor kápolna sírboltjában ajánlott fel sírhelyet, azonban a család a megboldogult akaratához hiven, a temetői sírhelyet fogadta el. * Fájdalomtól sújtott övéi, a gyászesetet az alábbiakban tudatták: „Özv. dr. Földváry Istvánné, szül. Rudolf Etelka, mint feleség, özv. Földváry Imréné szül. Niedermann Anna, mint £)r. pöldVáry István. — Az Esztergom és Vidéke eredeti tárcája — Nekünk „külföldieknek", akik szülővárosunktól messze elszakadtunk, ha Esztergomba olykor meg-megtérünk, legfontosabb látogatásunk — a temetőbe lesz. Lassankint minden atyafiságunk, jóbaratunk a „Sitkey"-be kerül. Ma hozza a posta a szomorú hirt, hogy Esztergom szab. kir. városnak esze, a zseniális költő, a kitűnő szónok, Földváry István városi főügyész meghalt . . . Hogy mije volt ő hosszú évtizedeken át imádott szülővárosának és megyéjének, mit köszönhet neki Esztergom kultúrája és előhaladása, ezt nálamnál hivatottabbak bizonyára elfogják mondani, én ez igénytelen visszaemlékezés keretében őt csupán mint embert óhajtom jellemezni, föntartva magamnak a jogot, hogy róla mint költőről később emlékezzem meg. Földváry Pi<ta (mert hisz ő az egész városnak örökké csak Pistája maradt) az ideális magyar gentrynek a tipusa volt, megtestesítője azon eszmének, mi lyenné kellene válni ami elszegényedett, tönkrement nemességünknek. Mert lármázhatnak a demokraták, a magyar nemes mégis csak nemes marad. Hibáinak (dacára e magyar földhöz hozzánőtt hazaszeretetét, az érzésnek bizonyos le nem irható finomságát, büszke, de nagylelkű gavallérságát a „szagtalan" pénz által megnemesült gentryk hiába irigylik, hiába akarják utánozni. édes anya és Földváry Imre, mint testvér, feleségével és gyermekeivel az összes rokonok nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy a hűséges élettárs, fiú és testvér: földvári FÖLDVÁRY ISTVÁN dr., ügyvéd, Esztergom szab. kir. város tiszti főügyésze, Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának választott tagja, stb. f. évi január hó 13-ik napján hajnali 2 órakor életének 54-ik évében rövid szenvedés után visszaadta lelkét Teremtő Urának. A drága halott földi maradványai f. é. január hó 15 ik napján, szombaton délután 3 órakor fognak Esztergom sz. kir. város székházában beszenteltetni s onnét örök nyugalomra kisértetni. Az engesztelő szent mise-áldozat ugyanazon nap délelőtt 10 órakor fog a belvárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1910. január hó 13. Nyugodjék békében ! Áldás emlékére l Esztergom város közönsége és tisztikara, valamint az Ipartestület, melynek iparhatósági biztosa, ugy az esztergomi Takarékpénztár, melynek az elhunyt igazgatósági tagja volt, külön gyászjelentést adtak ki, melyeket a következőkben közlünk : „Esztergom szab. kir. város közönsége és tisztikara mélységes részvéttel tudatja nemes FÖLDVÁRY ISTVÁN dr. Esztergom szab. kir. város főügyészének, a Rendezett Tanácsú Városok Polgármesterei Országos Egyesülete ügyészének, Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága tagjának Esztergomban 1910. évi január hó 13-án reggel 2 órakor, életének 54-ik, hivatalviselésének 26-ik évében, rövid szenvedés után bekövetkezett elhunytát. A megboldogultnak földi maradvánvai a városháza dísztermében történt felravatalozás és beszentelés után 1910. évi január hó 15 én délutáni 3 órakor fognak Hogy a kis vármegye legeszesebb embere volt, e felől nem is szoktak Esztergomban vitatkozni. Aki csak egyetlen egyszer hallotta őt szónokolni, az elismerte, hogy e rendkívüli tehetségű férfi sokkal magasabbra van hivatva, minthogy Bottyán János kúriáján uralkodjék. Mely jogi tudása, költői szárnyalású képzelete, kissé recsegő, de férfias, erőteljes hangja, kitűnő szónoki előadása, európai műveltsége, s mindez egy önzetlen, puritán jellem mélyéből fakadva bátran, férfiasan : hát ez egyszerűen agyonlapította az ellenkező nézeteket. Azt szokták mondani, hogy Földváry dölyfös. Ez tévedés. Ő csak az ostobaságot vetette meg. Az esze gyémántból volt, a szive aranyból. Nálánál nemesebb sziv kevés magyar prókátor keblében dobogott. Földváry István nem most halt meg, hanem amidőn politikai carriére-jét csirájában letörték, midőn szülővárosa, nem tudta őt eléggé méltányolni és a képviselőválasztáson kisebbségben maradt. Sokszor mondták neki jóbarátai, azért ne csüggedjen, lépjen fel újból, ha Esztergomban nem, máshol, hisz elég nagy az ország ! Hasztalan ! Ő annyira összenőtt Esztergom városával, mint annak még egy polgára sem. Minden embert, pórtól a főpapig, minden házat a viskótól a palotáig, kivül-belül ismert. Lángesze átlátott a legravaszabb cselszövények szálain, e város múltját, jelenét és jövőjét, a zsalazsoni homokföldek szerződésétől a reáliskola dolgáig minden ügyes-bajos dolgát mindenkinél alaposabban ismerte. Esztergom szab. kir. város volt az ő birodalma. E város talajából nőtt ki, ezen állva akart ő a nemzet képviseletébe bea belvárosi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat ugyanazon napon d. e. 10 órakor fog a belvárosi kegyúri róm. kath. szentegyházban a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1910. január 13. Érdemeinek elismerése és elvesztése felett érzett igaz fájdalmunk kisérje őt utolsó útjára /" „Esztergom város ipartestülete mély részvéttel jelenti, hogy érdemekben kiváló biztosa dr FÖLDVÁRY ISTVÁN ' városi főügyész életének 54-ik s az ipartestületi munkásságának körében eltöltött üdvös tevékenységének 25-ik évében folyó 1910. évi január 13 án reggel 2 órakor rövid szenvedés után elhunyt. A boldogultnak hült teteme Esztergom város székházának dísztermében történő felravatalozás és beszentelés után folyó hó 15-én délután 3 órakor fog a kir. városi sírkertben örök pihenésre tétetni; az engesztelő szent mise-áldozat pedig ugyan azon napon délelőtt 10 órakor, a kir. városi plébánia templomban fog az Úrnak bemutattatni. Esztergom, 1910. január 13. Lengjen áldás és kegyeletes emlék, porai fölötti

11 „Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság őszinte részvéttel és megilletődéssel jelenti a társaság kiváló ügybuzgalmú tagjának és igazgató tanácsosának dr. FÖLDVÁRY ISTVÁN úrnak Esztergom szabad királyi város főügyészének élete legszebb éveiben, áldásos működésének közepette, hirtelen történt elhunytát A drága halott tetemeit folyó évi január 15-én délután 3 órakor fogjuk a vájutni. Micsoda szédítő pályafutás várt volna reá, ha ez az álma teljesül 1 E sorok irója az 1890-es évek elején, mint negyedéves bölcsész az esztergomi reáliskolához pályázott helyettes tanárnak. A folyamodvány elkészült, aztán sorsára bízatott, amit a jó Istenke akar, az fog történni . . . Egyszerre Földváry Pistával találkozom: — No mi van a pályázattal ? Kérdi Ő. — Beadtam. — Voltál már a városi képviselőknél ? — Nem én, nem is gondoltam, hogy ez is kell. — Hja barátom, ez nem megy, hát csak jöjj velem. Ott stante pede fiákkerbe ültetett és elvitt a polgár képviselőkhöz egymás után. Azokat a népszínműbe illő jeleneteket, amiknek most tanuja voltam, soha életemben nem fogom elfelejteni. Hogyan tudta a „menyecskét" körülcirógatni, mint értette a módját még a gyerekeknek kedvét is megnyerni, „gazdurammal" vetésről, adóról, politikáról eldiskurálgatni s végül „ezt a fiatal öcsémet, itt ni, a jó akaratjába berekomendálni, aki senki más, mint annak a jó Niedermann Pál nagyságos urnák az édes fia, de hát megmagyarositotta a nevét a huncut Hát osztán rászavaljon ám gazduram, mert hát tetszik tudni, ikább odavaló, mint a másik jelölt . Hej ha ez a Pista bátyám egyszer követnek fellépne, járt nekem folyton az agyamban, az lenne ám csak a választás ! Hát aztán az lett, hogy engem tanárnak megválasztottak szerencsésen, ő pedig évekkel utóbb a képviselőválasztáson megbukott . . . Láttuk rajta mind, hogy ez halálos seb rosház díszterméből örök nyugvó helyére, a kir. városi sírkertbe kisérni. Esztergomban, 1910. január 15-én. Mély hálával és igaz kegyelettel őrizzük emlékét!" A megboldogult temetése tegnap d. u. 3 órakor volt, melyen régen és ritkán látott részvéte a városnak nyilvánult meg. Ott láttuk a város és megye tisztikarán kivül a város képviselőtestületének, a vármegye törvényhatósági bizottságának, a főkáptalannak illusztris tagjait, hatóságok vezetőit, tisztikarát, a helyőrség tisztikarát, az ügyvédi s birói kart, a kaszinó, takarékpénztár és számos egyesület, társulat vezetőségét, tisztikarát, képviseletét, kik a kegyelet jeléül koszorút helyeztek az elhunyt ravatalára. A nagy tanácskozási terem egész virágerdővé váhozott át, melynek koszorúi soraiba ezeket olvastuk. „Viszontlátásra — Én édes mindenem." „Isten veled a viszontlátásig — Imre és Gizella." „Felejthetetlen barátjuknak — Vimmer Imréék." „Szeretett kartársának, — A győri ügyvédi kamara." „Korán kidőlt erős oszlopának igaz kegyelettel — Az Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság." „Mély részvéte jeléül — Az Esztergomi Takarékpénztár tisztikar?." „Részvétük jeléül — Földváry Imre cég személyzete." „Szeretett nagybátyjuknak — Dezső és Gizi". „Felejthetetlen jó Pista bácsinak — Gizi Imre, Feri, Mariska, Bandi." „Esztergomi Ipartestület — Szeretett iparh. biztosának." „Szeretett és nagyrabecsült tiszttársának — Esztergom szab. kir. város tisztikara." „Becsületes, munkás és kiváló tisztviselőjének az elismerés utolsó jeléül — Esztergom szab. kir. város képviselőtestülete." volt a nemes szivének! Ez áttörte és lassan elsorvasztotta ezt az arany szivet. Letört 54 éves korában, mikor a hozzá hasonló kaliberű emberek államtitkárok és miniszterek szoktak lenni. Egyenes lelkű, magyaros gondolkozású férfi volt, se fölfelé, se lefelé a hizelgést nem ismerte, ezért tartották büszkének. Sokszor a gorombaságig őszinte volt azért, mert az igazat többre becsülte, mint az érzékenykedést. A költészet s az irodalom volt az a paradicsomkert, ahova az emberek gonoszsága elől néha-néha menekült. Ezek a költemények is olyanok, mint ő: nagy tudás, nemes érzékeny kedély látszik belőlük, Még diákkorom emlékei közt őrzöm, hogy egyszer megigérte, hogy nemsokára egy népszínművet fog adni leírás végett. Elkészült-e, nem-e a szinmű ? nem tudom. Ha megtalálnák irásai közt, érdemes volna azt előadatni, mivel ő maga is mint szavaló, mint előadó ritkította párját. Aki hallotta tőle (fiatalabb korában) a saját verseit, vagy Petőfi költeményeit előadni, annak emlékébe ez előadás örökre bevésődött. Ilyen elme a színműirodalom terén is csak jeleset alkothatott. Mint jogásznak, ügyvédnek mintaképe az ő feledhetetlen egykori principálisa, az én boldogult édes atyám volt. A dolgok mélyére ható jogászi Ítéletet, a nyugodt, higgadt distinkciót, a mult és jelen eseményeinek és egészeinek emberszerető, elnéző bírálatát ő tőle sajátította el. Másfél év múlva követte mesterét, akivel a túlvilág derűs honában bizonyára meg nem szűnnek őrködni a törekvő, de szerencsétlen kis Esztergom további sorsa feletti Dr. Nógrádi Jenő.