Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 19. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. március 7. ben is silány uj építkezések után húsz évig néhány százezer koronát. És mit nyernek? Azt, hogy mintegy ötszáz város, község óriási beruházásokat, milliárdokat fordítana közhasznú építkezésekre s igy mintegy varázsütésre Európa legszebb, legvirágzóbb városai fejlődnének rondaságukról ismert járványfészkeink, városaink, községeink helyén, amelyek ipara, kereskedelme már egy év leforgása után többszörösen visszatérítené hamarosan azt az adóösszeget, amelyről tiz év múlva lemondana az állam a házadó címén az építkezés, ipar fellendülése és a nagy halandóságnak kitett adófizetők lakásínségének orvoslása céljából. Mert, hogy ezen a két nagy kérdésen segítve lenne, az bizonyos. Az orvosok, mérnökök feladata, hogy ez eszme megvalósuljon. Hollósy István. A cigányok megrendszabályo- zása. Lapunk múlt számában kezdettük meg ismertetését annak a javaslatnak, melyet Reviczky Elemér h. rendőrkapitányunk a cigány kérdés megoldása ügyében a vármegye törvényhatósági bizottságához benyújtott s amelyet a vármegye keddi rendkívüli ülésén fog tárgyalni. A javaslat folytatása igy hangzik. •5CDe nagyon könnyen keresztül vihető ez, azon középkorú és fiatalabb házasoknál, akiknek felmenőik még életben vannak, mert a születések utólagos anyakönyvezése után, azoknak házassága, a kik ma még vadházasságban élnek, szintén utólagosan anyakönyvezhető lesz s itt kényszer egyáltalán nem szükséges, nap sugaraival csókolja a virágokat, a fákat. Vártam. És képzeletem aranyos-tarkára festette a jövőt. Nem is tudtam, hogy fogadjam. A szobámat úgy rendeztem be, mint azelőtt volt, minden emléket felkutattam, mely előttünk kedves lehetett. Ezekkel díszítettem fel a környezetet. A boldogság előre megrészegített. Mámoros lettem s ebben az édes delirium- ban azt hittem, hogy mellettem van, kéz a kézben, ajk az ajkon, szivünk dobogását hallgatva egymás kebelén. A mit a képzelet csapongó világa csak rózsás-aranyosra fest, mind láttam, hittem. És vártam. Jött a szeptember, jött a borús október is, elmúlt november és — benne voltunk a fehér télben, kikeletben — nyárban — és én csak vártam. Valami erős bizalom tartott fogva a mámor ködében, csak az ő bátor alakja világított felém s szivemben újra meg újra felcsendül a szó : — Az igaz szerelem lesz küzdelmemben segítő társam s a szerelem olyan erős hatalom, mellyel a poklok kapuit is be lehet törni. Hogy múltak hetek, hónapok, hogy levele elmaradt, nem ejtett csüggedésbe. Hittem, hogy igazam van. A delerium hatalmába ejtett. Oda ültem az ablakhoz és onnan lestem, mikor fog befordulni az utcán az a várva-várt ismerős, az én hősöm, az én félistenem, hogy mint a mesebeli lovagok, örökre magáévá tegyen engem, hűséges, szerető aráját . . . Az évek múltak. Ősz őszre jött, de a lelkemben erősebb lett a hit, hogy még csak kellő felvilágosítás, mert nem az akarat hiánya okozta ezen eddigi erkölcstelen állapotot, hanem a törvények és szabályok nem tudása. így azután a törvénytelen cigánygyermekek ma még rendkívül nagyszáma egyszerre a minimumra fog redukálódni. Amit az ország közer- kölcsisége tekintetéből rendkívül fontosnak kell tartanom. Másodsorban feltétlenül szükséges az összes cigányok személyazonosságának megállapitása és pedig oly módon, hogy a cigánypk előállítása iránt az összes I. fokú rendőrhatóságok intézkedjenek s minden' egyes cigányról és cigány nőről tekintet nélkül korára, ujjlenyomatot vegyenek fel s ugyanezen alkalommal minden egyes 15 .éven felüli cigány részére egy arcképes igazolvány adassék, a melynek alapján kényszerítve van magát ugyanannak vallani, akinek vallotta magát személyazonosság megállapitása alkalmával, mert ezt a fényképes igazolvánnyal ellenőrizni lehet. Ezen arcképes igazolvány 5 évenkint újítandó a fényképpel együtt, valamint az ujjnyomatok is a 20 éves kor elértéig. Ezen személyazonossági megállapítási eljárás alkalmával felvett minden egyes ujjlenyomat lap a 127000, V — a/908. számú rendelet értelmében beküldendő volna az Országos bűnügyi nyilvántartó hivatalhoz, hol azok a fentidézett rendelet értelmében volnának nyilvántartandók, illetve kezelendők, az ugyancsak ezen alkalommal beküldött keresztlevelekkel, illetve anyakönyvi kivonatokkal együtt. Ha most előállana az az eset, hogy valamelyik cigány arcképes igazolványát elvesztené, avagy személyazonossága iránt kétely támadna, és kiléte megállapítható nem lenne, az I. fokú rendőrhatóság egyszerűen ujjlenyomatot venne fel s azt beküldené az orsz. b. ny. hivatalhoz, hol az őrzött ujjlenyomatokkal történő összehasonlitás után pontosan és feltétlenül meg lenne állapítható a személyazonosság, aminek alapján azután a cigány kaphatna új arcképes igazolványt. Ezen módszernek kivitele nem is ütköznék ma már nehézségbe, mert a fentidémegérkezik. Az arcom, igaz, hogy egy kissé sápadt s a szemem körül is mintha megjelentek volna azok a hajszálfinom vékony barázdák, melyek az élet nyomai s melyek a homlokon is végighúzódnak szép sorjában. A hajamban még sokszor fehér szál is elővillan. Majdnem több már, mint fekete. Ah, de én hiszem, hogy jön, a lelke tudom, már itt is van körülöttem, itt lebeg a levegőben, jön, jön, jönnie kell. * * * Várok . . . Haldoklás van odakünn. A természet haldoklik. Tarka palástját rég levetette s a csupasz, tar növények szürke sora még komorabbá teszi a fájó egyhangúságot. A levegő nehéz a nedvesfehér párázat- tól, mely ezüst fátyoléval bevon mindent, mindent. Mint szemfedő a ravatalt. Itt ülök az ablaknál. Szemközt velem Maga. Nem 1 Nem Maga 1 Ez egy megőszült, szelíd arcú jóságos — öreg ember. Az arca fehér, a szemei fáradt tekintettel révedeznek ki az utcára. Én meg csak mosolygok. Mintha csak valami bohó gyermek-álomra emlékeznék. S valami édes, régi emléket borit el lassan fátylával szivemben a feledés. Emléket, egyiket a másik után. A szelíd képű aggastyán csendesen szólalt meg. — Emlékszik e még ? Itt ültünk ket- tecskén szemközt, közel egymáshoz. Lázas leheletem perzselte arcát, kezem forrón szorongatta kezét. Tekintetem egy élet üdvösségét ragyogtatta. Maga nem szólt, csak sírni szeretett volna, de nem zett rendelet értelmében az összes hazai kir. büntető járásbíróságok, illetve törvényszékek a daktyloszkop felvételekre be vannak rendezve, s azt hiszem nagyon rövid idő leforgása alatt az összes I. fokú rendőrhatóságok is felszereltetnek az ujjlenyomat felvételhez szükséges kellékekkel. Ezen módszer az egyetlen, melynek segítségével a kóhor cigányok személy- azonosságának megállapitása feltétlen biztonsággal eszközölhető, mert az ujjlenyomatoknak az a rendkívül fontos sajátossága van, hogy az úgynevezett fodrok állandóak, vagyis az ujj felületének recé- zettsége, a barázdák, a fodrok, a fodrok által képezett ábrák, a korral nem változnak és az újak felülete az ember halála után is, egészen a feloszlásig ugyanazokat az alakulatokat mutatja, mint a csecsemő korban, azzal a különbséggel, hogy a csecsemő és gyermekkorban a bőrfodrok és az általuk képzett ábrák finomabbak és kisebb méretűek, mint már a férfi korban. A bőrképződés ez állandósága s az a körülmény, hogy ezt az állandóságot sem a különböző foglalkozások, sem a bőr lehámlása, s új bőr képződés nem érintik és mindez a dactyloskopiai eljárást nem akadályozza, ez képezi biztos alapját és használhatóságát a dactyloszkopiának. Hogy némileg megvilágítsam a tévedések előfordulásának úgyszólván lehetetlenségét, főbb vonásokban csupán a következők ismertetését tartom szükségesnek. Szakemberek megfelelő vizsgálat alapján megállapították, hogy minden egyes ujj nyomaton átlag 100 olyan tulajdonságot (hajlást, fodor kettéválást, megszakadást, pontot stb.) találunk, amely más hasonló ábrával való összehasonlításkor, mint megkülönböztető jel fölhasználható. Már most ha egy nyomatnak 100, mástól megkülönböztető tulajdonsága van, akkor két nyomat összehasonlításánál a permutatio törvényénél fogva 1002 (négyzeten) vagyis 10.000 az eshetőség száma, hogy két hasonló nyomat egymással teljesen megegyezzék. Tehát mily csekély a tévedés lehetősége már akkor is, ha egyetlen egy ujjnak a nyomata alapján mérnök valakivolt szabad. A jeggyűrűje tiltotta. Pedig egy szó s az élet boldogsága nyílt volna meg előttünk. És én belekacagtam a beszédébe. — Nem lehet az igaz 1 Nem ! Dehogy 1 A szelíd arca borúra szállott. A szeme tétován tekintett maga elé. — Hát az eskü?! — A férfi felemelte a kezét és úgy esküdte : „Esküszöm, hogy megküzdök minden akadállyal, de egymásénak kell lennünk ! — Csak mese, bolond mese az egész. És újból kacagtam. Szivemben pedig mintha mindegyre sűrűbb fátyol vonná be az emlékeket. Ámulattal tekintett reám. — Csak mese az egész ? A szerelem olyan hatalom, mellyel a poklok kapuit is be lehet törni 1 Nem igaz, csak mese . . . A lelkem rezgett, de szivemből elszállt az utolsó emlék is. A fátyol ráborult teljességében. És én csak kacagtam s olyan jól esett ez a kacagás. Felállt s kitekintett az ablakon. Az akác sárga levele peregve hullott a földre. A szó elakad az ajkán s a szeme csillog a nedvességtől. Aztán csendesen, szó nélkül megindul, künn halkan némult el lépteinek zaja. A szivemre valami soha nem érzett édes nyugalom száll, a lelkem csendes. Nincs emlék, mely a múltba vissza ragadna, a mámor deliriumát a béke és nyugalom váltotta fel. Kitekintek az ablakon. Haldoklás van odakünn . . . Fülöp Zsigmond. nek a személyazonosságát állítani. E lehetőség csekélysége azonban majdnem semmiséggé törpül, ha nem egy ujjnyo- matát, hanem egy teljes nyomatlapot veszünk a személyazonosság megállapításának alapjául. A nyomatlapon ugyanis az ember mind a tiz ujjának nyomata meg van, mindegyik nyomatra beszámítva a 100 megkülönböztető tulajdonságot, a tiz nyomat: 100 tízszer egymásután 100-al szorozva, vagyis 1010 (hatványon) = 100,000,000,000,000,000,000 (100 trillió) eshetőséget ad. Tehát a valószínűség, hogy két megegyező ujjnyomatu ember legyen, úgy viszonyúk, mint 1 ehhez a horribilis számhoz. Ha még figyelemre méltatjuk, hogy az egész földnek lakossága 1500 millió, amely 66,666,666,666- szor foglaltatik a számban, majdnem feltétlen biztossággal állíthatjuk, hogy két teljesen egyforma és megegyező ujjnyomaikkal biró ember nincsen. De a tévedés teljesen kizárt, ha figyelembe vesszük azt is, hogy csak az aránylag csekély számú kóbor cigányok személyazonosságának mindenkori megállapithatásáról van szó. Csupán még azt emelem ki, hogy az ujjnyomatok alapján a személyazonosság megállapítása nem túlságosan komplikált dolog, mert az ujjlenyomatok óriási változata folytán azok rendszeres nyilvántartásokba, csoportokba, osztályokba s alosztályokba soroztainak, úgy, hogy egy- egy ujj lenyomatnak a helyes osztályba stb. való tartozandósága a nyilvántartó hivatalban csekély vizsgálat után nyomban megállapítható s csupán az alosztályokban elhelyezett nyomat'apok egymással való összehasonlítása szükséges. Mikor pedig ezen fentelőterjesztett reform megvalósíttatott, akkor lehetne csak foganatba venni célszerűen a nezsideri járási főszolgabíró úr által javasolt rendszabályokat, mert hiszen enélkül mindjárt a javaslat 1 pontja nehézségbe ütköznék. T. i. a cigánytörzskönyvbe beírandó lenne a cigány születési éve, de hogyan állapítható ez meg, mikor a legtöbb esetben a cigánynak keresztlevele nincs, a cigánybecsületre pedig bízni nem lehet, mert az bizonyos, hogy a hányszor kérdezik, any- nyi félét mond, az pedig feltétlen bizonyos, hogy a kellő intelligencia hiányában, még ha akarná, sem tudja a valót megmondani. A személyleirás szintén elégtelen, mert az ismert sablonos személyleirás 100 ember közül legalább is 80-ra vág, ha csak egy kicsit is normális fejlődesű ember. Anyakönyvezés nélkül a 15 éven aluli gyermekek a menhelyen sem lennének elhelyezhetők, mert anyakönyvezés nélkül a kor meg nem állapítható stb. Hogy példát statuáljak a városunk területén tartózkodó Horváth Didi és Horváth Ágnes cigányszülőktől származó 7 gyermek utólagos anyakönyvezése iránti eljárást már folyamatba is tettem, illetve a szükséges adatokat és iratokat már be is terjesztettem Esztergom szab. kir. város polgármesteréhez az utólagos anyakönyvezés elrendelése végett. Szintúgy behoztam már az arcképes igazolási okmányt. A nezsideri járási főszolgabíró úr kényszer telepítési, illetve helyhezkötési tervének sikeréhez nem igen viseltethetünk bizalommal, mert hisz e téren a megboldogult József főherceg o fensége volt úttörő, ki óriási anyagi áldozatok árán, úgyszólván dédelgette a cigányokat s még sem volt képes helyhez kötni, pedig megadott nekik mindent, amit csak kivártak. Annál kevésbbé várható kedvező eredmény a tervezetben előadott rideg kényszer telepítéstől; a kóborlás a cigány vérében van s meg nem tartható egy helyben, ha csak erőszakos módon nem, vagyis ha a cigányt lakat alatt nem tartjuk. Hogy a cigány megtelepedjék erre meg sok-sok idő szükséges. Először is kultúrát kell becsempészni egyéniségeikbe,
