Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 16. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. február 25. anyagi helyzetünkben keményen érezteti hatását nemcsak a szegényebb néposztályon, hanem meg a közepes, egyébként tűrhető viszonyok között élő középosztályon is. Utovegre senki sem készülhetett el, egy majd öthónapos dermesztő téli időre s a még oly dúsan felszerelt fűtőanyag raktár is, ily hosz- szú s kemény tél alatt ki kellett, hogy ürüljék. S a jövedelem, a huzamosabb ideig tartó tél következtében nem gyarapodott, az maradt továbbra is a kiszámított csekély, vagy ami még rosszabb, esetleg kevesebb is. A jótékony egyesületeknek nagy munkájuk akadt, s fog akadni ezután is, s most, mikor pártfogolt- jaik a legnagyobb nyomornak, szenvedésnek néznék elébe, most kell sokakat pénzhiján üres kézzel elbo- csájtaniok, kik saját hibáikon kívül tisztán a természet kellemetlen szeszélye következtében jutottak sajnálatos helyzetükbe. Evek óta a legkülönbözőbb időjárásokban volt részünk. A tél szinte ismeretlen fogalommá kezdett előttünk válni, olyannyira enyhe, szokatlan időjárás örvendeztette meg hazánk lakosait. Annál nehezebben esik, hogy most, mikor a gazdasági helyzetünkben oly sajnálatos despressió észlelhető, épen most kellett időjárásunknak oly szeszélyét érvényesíteni, amely a szűkös viszonyokat még jobban megszigorítja. Az ország különböző részéből beérkező hőmérések a leghihetetlenebb változatokban szemléltetik időjárásunk idei szokatlan keménységét s szinte azt képzelhetjük, hogy földgolyóbisunk hirtelen az északi sark, vagy legalább is annak közelébe eső égővbe röpítette ami zónánkat. Magára a földre a kemény időjárás remélhetőleg nem lesz befolyással. A magas hóréteg, mely hamarosan, még a kemény idők beállta előtt elfödte a vetéseket, megmentette azokat a kifagyástól s igy pénz után. Biz Isten, ha nem ösmernéra úgy magamat, rosszat gondolnék ! Mert annak van esze, több is, mint dukál, neked meg nincs! Mit törődjék ilyen gyámoltalan emberekkel ? Nohát! — Hallgass, Eszter, hallgass ! Feküdjél le, aludjál! — mondta halkan az ember. De az asszony közelebb lépett hozzá, megtompitotta a hangját és újra beszélt: — Hallgassak ? . . . Hát a Pálffy hallgatott, amikor a Schwartz hazavitte a tehenek árát? Ott a rétje meg a két bérese, a lányának meg Veszprémben varrják a stafirungot. Az is jól jár, aki elmegy érte! . . . Hallod-e? Mit nézed a földet? Nem. láttad a gyűrűt az ujján ? Nem hallottad, hogy zörgött a zsebje, amikor belenyúlt ? Az óra már éjfélt is elütötte, de az asszony még mindig beszélt. Egyre halkabban és egyre szilajabbul. Ki-kinézett az ablakon meg visszament, odaállt az ura elé és beszélt, sziszegett. Utóbb elhallgatott és csak nagysokára, nagyon halkari mondta újra : — Édes jó szülém, miért is kötöttél ehhez a nyomorult emberhez? Akkor az ember felkelt az ágyról, nagyot, nehezet sóhajtott és halkan kinyitotta a középső ajtót. Az asszony utána ment, mint a vámpír a mocsárban járó után, de az ember a mellének feszítette a kezét és visszatolta. De hiába. Ott álltak a külső szoba közepén az asztal mellett. A holdsugár be- rezgett az ablakon és feneketlen fehér falat festett a padlóra. A jövevény elé fenem szükséges már jól előre kétségbeesnünk a termés esetleges silányságán. Még csak az hiányoznék amúgy is rózsás kilátásainkhoz. A folytonos s egyenlőtlen időjárás a kereskedelmet s igy közvetve az ipart amúgy is már lehetőleg tönkretette, ha már most egy rossz termés is hozzájárulna szomorú viszonyainkhoz, akkor még mi magunk sem találhatnánk vigasztaló szavakat helyzetünk megítélésének Annyi bizonyos, hogy még soha sem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. S ez az egyetlen vigasztaló tünet ez abnormális viszonyok között. Lehet, hogy holnap már aranyos napsugár nevet szemünkbe s reánk cáfolja mindazt a sötét feketeséget, melyet mi bus helyzetünkben ma látunk s akkor azután ismét megnyugodva örömmel tekinthetünk az azúrkék egekbe, hálatelten, hittel szivünkben, hogy a szegények, az elhagyottak, a nyomorgóknak örök pártfogója él még s nem hagyja el azokat, kik segítségére szorultak. Addig pedig, mi szerény erőnktől telhetőén igyekezzünk segiteni azok nyomorán, kiket a szokatlan hosz- szúságu tél szenvedésre késztet, akkor talán mi is érdemesek leszünk majd arra, hogy a magas pártfogó segítségünkre legyen akkor, azokban a nehéz percekben és órákban, amikor egyedül s csupán ő tud hasznunkra lenni. Farsang. A kaszinó kabaré estélye Annak a várakozásnak, amellyel a kaszinó közönsége a szombati kabaré estély elé nézett, a kaszinó kebelében alakult műkedvelő társaság fényesen megfelelt. Igazán dicsérendő az a törekvés és munkát nem kímélő fáradozás, mellyel ez a bohém társaság a kaszinói estélyeket állandóan derültté és kellemessé iparkodik tenni és ez mindig sikerül is neki. Csak elismerésküdt behunyt szemmel, nyugodt, hala- vány arccal. És a szoba minden sarkát betöltötte a mélységes csönd. Az ember sóváran, vágyakozva visszanézett a belső szobába, de az asszony a fülébe súgta : — Menj ! A jövevény halavány orcára halálos riadalom ült ki, amikor az ember öt ujja összekapcsolódott a torka körül. Egy pillanatra felnyitotta szemét, amikor a rettegés ezer ördöge bámult elé, majd lecsukta újra. Az ajkára sötétbibor, forró vércsöpp ült ki. Akkor az ember eleresztette és remegve nézett az asszonyra. De az asszony nem törődött vele, hanem bevájta a kezét az idegen ruháiba. Nem talált semmit. Akkor a párna alá nyúlt és elővette az idegen erszényét. Ahogy szétnyitotta egy csomó bankjegy tűnt a szemébe. Sovány, száraz ujjaival kirántotta őket, de velük együtt egy régi megfakult kép is kisiklott és leesett a földre, a holdsugár fehér tavába. Az ember lehajolt érte és megnézte. Az asszony is odahajolt és elejtette, a pénzt. Káprázat nehezedett a szemére, ahogy a képre nézett a saját halvány arca nézett vissza rá. A jövevény ott feküdt mozdulatlanul; félig nyitott üveges szemével szomorúan nézte a két embert. A hold elé felhő siklott, sötét lett. Dankáék ezüstlakodalma belenyúlt az örökös fekete éjszakába. sei szólhatunk a szombat esti kaszinói kabarét előadásról, mely dacára annak, hogy a kaszinó nagytermét a diszes és előkelő közönség egészen megtöltötte, még sem volt olyan látogatott, mint amilyen részvételre a műkedvelő társaság számot tarthatott volna. Nyolc órakor pontban lépett a függöny elé Istvánffy Elemér konferencié, ügyes bevezetővel jelentvén az első számot, melyben Hoffmann Ellike egy kedves kis magánjelenettel ritka szi- nésztehetséget és rotinos játékot árult el, jól kiérdemelve az aratott tapsokat. A két óra hosszan tartott előadás változatos számaival a közönséget mindvégig derűs hangulatban tartotta. Udvardyné Csukáss Etel Altató dalával aratott sikert. Szereplése bármely elsőrangú cabaret színpadon is kitünően bevált volna. Volt is taps bőven. Frey Vilmosról csak jót írhatunk; Il-ik Baumann, akinek játéka, kedves, bár most kissé fátyolozott hangja még a legkeményebb szivüeket is ellá- gyitja. Dalait, kupiéit többször megismételtették. Nem volt ismeretlen a közönség előtt a bájos Hartmann Rózsika, aki mint hollandi facipős énekelt két dalt. Ő a színpadon kedves jelenség, discrét játéka, ügyes tánc mozdulatai sikerét teljessé tették. Istvánffyné, Bartha Ilonka szépen szavalt, előadásából kiemeljük a tárgy meleg átérzését és az érzelmek közvetlen visszaadását. A zeneszámokat S. Dankó Sári produkálta. Székely, Magyar ábrándját jó készültséggel, kiváló érzéssel játszotta. Ujrának egy pár magyar nótát játszott az ő ismert teknikai tökéletességével. Az idei kabaré sem nélkülözte a füttyöt. Ebben Brenner Sándor mesterkedett érzéssel és finomsággal. A közönség hálás hallgatója volt a fütty művésznek. A programm fénypontja volt a „Nem jut eszébe“ c. bohózat, mely hatásos és kacagtató jeleneteivel, sűrűn előforduló helyzet komikumaival a közönséget állandó derültségben tartotta. A darab jól meg volt választva és abban dr. Brenner Antal, mint Ragacs Ádám, Niedermann Elza, mint Sára asszony, Ocsárd Böske, mint Zsófika leányuk, Reusz Ferenc, mint Misi inas, Brenner Sándor, mint Csendes Károly néptanító remekeltek A szerepeket az egyes szereplők oly fényes készültséggel és gyakorlattal töltötték be, hogy az előadás még hivatott színészeknek is dicséretére vált volna. Az alakítások természetesek voltak, jóllehet az egyes szerepek előnyeinek kiaknázása könnyen túlzásba vihette volna a szereplőket. A darab nagy hatást ért el, a szereplőket többször kihívták. Sok tapsot aratott az egész est folyamán az ügyes konferencié Istvánffy Elemér, akinek szellemessége kifogyhatatlan volt. Az estély az ismertetett programmal mindvégig kitűnő hangulatban folyt le. Az előadás után tánc volt, mely a reggeli órákban ért véget. Tiszti estély. A farsang méltó befejezője volt a helyőrség tisztikarának keddi farsangzárója, mely a „Fürdő“-ben zajlott le. Bevezetőül tánc volt, mely kedélyes, fesztelen hangulatban és vígan az éjféli órákig tartott, amidőn aztán a társaság asztalokhoz ült és a hajnali órákig élvezte azt az érdekes kabaré műsort, melynek minden egyes számát a hallgatóság méltó elismerése honorálta. Kereskedő ifjak kabaréja. A kereskedő ifjak egyesülete e hó 20-án tartotta meg kabaré estélyét, társas vacsorával egybekötve a Magyar Királyban. Az estély, dacára, hogy nem volt igen látogatott, jól sikerült. A pompás vacsora és a sikerült számok az éjfélutáni órákig tartották együtt kedélyes hangulatban az ifjúságot. Kár, hogy a főnökök oly kevéssé látogatják az ifjúság mulatságait. A Polgári Egylet estélye. Az Esztergomi Polgári Egyesület f. hó 21-én a szegény gyermekek felruházására műkedvelői előadással egybekapcsolt, kitünően sikerült estélyt tartott. A nagy számú közönségnek ismét alkalma volt élvezni Taky Gyuláné és Udvardyné, Csukás Etel remek kettős énekét. Daluk remek hangja még ott csengett a nagyteremben, midőn Taky Gyula, Udvardyné, Csukás Etel zongora kísérete mellett pompás hangjával előadta a ,,Holdvilág“ nótát, kisérve azt szinpadi mimikával. Sebők Ferenc vendéglős, Magyarász Béla borvigéc és Janser István nyug. erdész szerepében a pukkadásig megnevetteték a közönséget nagymondásaikkal. Hoffmann Elli magánjelenete, valódi extásisba hozta a közönséget. Remek előadásával el is érte, a mit akart, mert a jókedv legmagasabb fokára hangolta a hallgatóságot, a mely jókedvet aztán nagyszerűen tartották fenn Simon Endre pompás kupié előadásai. Kósik Ferenc sikerült szavalata után következett a műsor utolsó száma, a „Szemléltető oktatás.“ A Magyar Király nagyterme még soha nem hallott oly falrengető kacajt, mint mikor megpillantotta az iskola pajkos tanulóit. Természetes, hogy ezek nem lehettek mások, mint azok, akiknek kedélye örökké vig s tehetségük minden szerepre képessé teszi őket. Táky Gyuláné, Udvardy Zsigmondné, Hoffmann Elli és Langasser Helénke, Táky Gyula, Sebők Ferenc, Bajnok Lajos és Janser István igazi tanítványoknak mutatkoztak be Magyarász Béla tanító vezetése alatt. Előadásukat a közönség kacaja és tapsvihara honorálta. Az estélynek reggel felé szakadt vége s talán semmi más kívánni valót nem hagyott hátra, mint azt, hogy már többet nem birt a ‘fiatalság táncolni. Az estély sikeréhez nagyban hozzájárult Meizler János pompás konyhája és figyelmes kiszolgálása. Felülfizettek : Dóczy Ferenc 10 kor., Frey Ferenc 5 kor. Neubauer János 4 kor., Dobos Gyula 3 kor., Kitzinger József, Draxler Alajos, Till József, Mácsik István, dr. Szilárd Béla, Diamant Béla, Heiling Ferenc, Király Mór 2—2 kor., Stric Lajos, Zsóter Lajos, Szabó Márton, Oltóssy Rezső, Korencsi Mihály, Preszler János, Sprinc Róbert, Toldy János, Révész Mór, Fuhrmann Ede, Burány József, Jedlicska Rezső, Meng Géza, Hoffmann Ferenc és Gaál László 1 — 1 kor., Csókás Boldizsár 40 fik, Jenike Ede 30 fii. A szegén}? gyermekek nevében az egyesület ezúton is hálás köszönetét mond a .szereplőknek, valamint a felülfizetőknek. Kabaré az olvasókörben A Belvárosi Katholikus Olvasókör folyó hó 20-án, — Írja tudósitónk — saját helyiségében ötletesen összeállított kabaré estélyt tartott. Intráda, egy egy- felvonásos vígjáték, az „Oroszlánbőr“ volt, melyben Balog Ambrus, ifj. Tátus János, Hegedűs István, Horváth József kitűnő és kacagtató alakításait Kapus Juliska kedves temperamentumos játékával tetézte. Utána Bartalos Vince szavalta el nagyhatással az „Obsitos“-t. Majd Simon Endre adta elő szatirikus kupiéit, két ízben is, humorral. Ezután Schvarc Albert, mint kóbor muzsikus cigány, páratlanul hű kosztümjével és oldalán lógó lopott tyúkjával már megjelenésekor a közönség hangos hahotájára talált, kinek ötletes, humoros mókáit a közönség szűnni nem akaró tapsviharral honorálta. Majd ismét Kapus Juliska lépett a hallgatóság elé, ki meglepő szinpadi otthoniassággal adta elő a ,,Művésznő le- szek‘- c. kedves monológot. Ezt követő- leg Tátus János lépett a színpadra, mint kalauz angol idegenéivel. (Holop M. és Bekő J.), kiknek az ő ismert, kacagtató humorával tárta fel városunk nevezetes-
