Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 101. szám

•I

ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. december 25.

Az intelligencia terhei.

Az élet drága, a boldogulás nehéz — naponta hallható ez a panasz. Nemcsak itt és ott szórványosan, hanem mindenütt. Társadalmunknak nincs olyan osztálya, amely nem panaszkodnék, tegyük hozzá mindjárt, hogy — jogosan. Az utóbbi par évtized annyira megnehezítette életfeltételeinket, de egyszersmind felcsigázta az igényeket, hogy ma már csak nagy körültekintéssel, sok önmegtagadással lehet a kitartó munka mellett is a boldogulást úgy, ahogy biztosítani.

Elismerjük, hogy minden társadalmi osztály méltán panaszkodik a vállaira súlyosodó terhek miatt, de egyetlenegy osztályra sem nehezedik annyi teher, mint az úgynevezett intelligenciára. Az elmúlt évtizedek nagy társadalmi evolúciója folytán ez az osztály ma már jórészt a szellemi munka szerény jutalmára van utalva. A domíniumok, a történelmi előjogok helyébe a diploma lépett, mint élet- fentartó fundamentum. Igaz, hogy az intelligenciához tartozó családok között vannak még számosán ma is olyanok, amelyeknek jó sorsuk anyagi javakat is biztosított azokon kívül, melyeket a szellemi munka által lehet szerezni s a megélhetés eszközévé tenni. Sajnos azonban, a nagy többségnek csak arra a szerény jövedelemre kell szorítkoznia, mely a hivatal, a szellemi foglalkozás után jut osztályrészül. Azt pedig el kell ismerni, hogy ez a jövedelem legtöbbször csak arra elegendő, hogy az intelligens család tagjai a nélkülözéstől úgy, ahogy megóvassanak.

Annál sajnálatosabb, hogy ezen szűk anyagi viszonyok közé került társadalmi osztályra nehezedik az életnek legtöbb terhe. Arról, hogy az élelmiszerek kétszeresen, háromszorosan megdrágultak, mig a jövedelem ugyanaz maradt, vagy legalább is csekély arányban emelkedett, nem szólunk. Nem említjük azt se, hogy a mészárost, a szabót s mindenfele iparost ennek az oszAlig pihente ki fáradalmait Bottyán esztergomi kastélyában és övéi csendes körében, midőn két év múlva kitört az örökösödési háború. A nagy hős ekkor Nyugat-Európa előtt mutatta be hírneves vitézségét.

Megint csak rövid időre látta kastélyát és birtokait. 1700 elején uj harsonák szólaltak meg hazánkban. Az országos elé- gületlenség szabadságharcban tört ki. Az új zászlót Rákóczi Ferenc lengette. „Pro patria et libertate /“ Hazáért és szabadságért! Volt rá írva. És Patrona Hungáriáé, a Boldogságos Szűz, Magyarország védőasszonya fönséges képe diszitelte Rákóczi zászlait.

Esztergom vára fölött is borús fellegek tornyosultak. A derék magyar őrség vitézei, kik Bottyán tanítványai voltak, idegen parancsnokot kaptak. Báró Kucklean- der magyargyűlölő, kapzsi és ármánykodó természetű volt, aki irigyelte Bottyán népszerűségét és dicsőségét. Leginkább irigyelte azonban Bottyán jólétét és birtokait. És gonosz indulattal megkezdette vetélytársa ellen az ármánykodást. Azzal vádolta az esztergomi várparancsnok Bécsben Bottyánt, hogy neki is része volt a /xM/eóm'-mozgalomban. A bécsi minisztérium, minden kihallgatás nélkül, elfogatta Bottyánt s őrizet alá helyezte. Boty- tyán azonban teljesen kiderítette ártatlanságát s rövid idő múlva visszanyerte shatálynak kell elsősorban és drágán megfizetni.

Az adók rengeteg faját is mellőzzük, pedig azoknak terhét is ugyancsak érzi minden intelligens ember. Ezúttal csupán azt a terhet érintjük, amely mintegy társadalmi kényszer hatása alatt nehezedik az intelligens osztályra.

Tény ugyanis, hogy a kultúra és a humánus intézmények egyenesen s majdnem kizárólag az intelligencia támogatására és áldozat- készségére vannak utalva. Ha közművelődési, nemzeti, vagy társadalmi intézmények alkotásáról van szó, az intelligenciának kell mindenkor előtérbe állni. Ez eddig helyes is. Nagy baj azonban, hogy a többi osztályok csak gyéren sorakoznak az intelligencia mögé s igy minden cselekvés, minden áldozat ennek vállaira nehezedik. Ki tudná elsorolni, hogy mennyi és mennyi oldalról van igénybe véve az intelligencia áldozatkészsége, azon intelligenciáé, amelynek jövedelme nagyon is mérsékelt és szerény?!

Az újabb időkben nagy divatba jött különösen a humánus célok érdekében az intelligencia áldozat- készségének kiaknázása. Bármilyen szép, nemes és áldásos is egy-egy humánus cél, de terhessé válik, ha annak erőltetett szolgálata társadalmi kényszerré fejlődik.

A túl haj tás a legnemesebb ideák terén is megboszulja magát s közömbössé, unottá teszi a publikumot, mely a sok és- gyakori felmelegedés után matematikai bizonyossággal eljut arra a bizonyos fagypontra, melyből igen nehéz őt kiolvasztani.

Szép Magyarországon körülbelül eljutottunk már a társadalmi golyóbis közömbösségi sarkára. A társadalmi tevékenység oly sok oldalról s olyan gyakran megtámadta már a szociális alanyok idejét és zsebeit, hogy ember legyen a talpán, aki bármely nemes intézmény iránt is érdeklődést tud ébreszteni.

Erre vezethető aztán vissza, hogy feltörő magas lángok hirtelen lelohadnak s kialusznak, nagyarányú

badságát. Midőn kiszabadult, magyar őszinteséggel követelte, hogy nevezzék meg az árulót. Ezt azonban nem csele- kedték meg. És ekkor Bottyán azonnal otthagyta a birodalmi szolgálatot és kö- bölkuti jószágára vonult.

Rákóczi zászlait azonban újra kibontogatta a szabadság kedvező szellője, a kurucok lángba borították az országot s erre Bottyán is parancsot kapott a királytól, hogy bizonyítsa most be hűségét s védelmezze meg az ország nyugalmát.

Bottyán síkra kelt. De aligha áhítozott kurucvér ontásra. Csak uj alkalmat keresett hősisége gyakorlására, sőt bizonyítására is.

Ocskay brigadéros volt ekkor a legvi- vitézebb kuruc. Iliászi küzdelemre kínálkozott Bottyán. „Rákóczi villáma“ ekkor még fiatal ember volt. „Vak Bottyán apólí már a hatvanas éveket járta. A két viador először lándsával, azután karddal, végre pisztollyal állott szembe egymással az egész álmélkodó hadi nép előtt. Bottyán ekkor is bizonyságot tett híréről. „Nem járta kard, nem fogta golyó.“ Mert mikor Bottyán golyója Ocskay acél mellvértjébe csapódott, a kuruc brigadéros szájából azonnal vér buggyant ki. Ocskay golyója csak Bottyán gerinc csontját horzsolta. Úgy kellett mind a két vivőt a lováról leemelni. Bottyán ekkor a garam- szentbenedeki várban lábbadozott. Később

mozgalmak ellaposodnak és sok, szinte becsületbe vágó társadalmi adósság egyszerűen elfelejtődik.

Hogy mást ne említsünk például — itt van a Tulipán-mozgalom. Olyan példa, mely nemcsak a magyar társadalom hallatlan közönyéről tesz tanúságot, de egyben bizonyság arra is, hogy a direkte és indirekte agyonadóztatott intelligencia akcióképessége mennyire fogyatékos.

Hát bizony ez igy van és nem is lesz máskép addig, mig az erők a meddő politizálás terén fognak szétforgácsolódni s mig a magyar ész nem látja be, hogy a függetlenséget és önállóságot csak úgy lehet megteremteni, ha elsősorban is a kenyeret és nem frázisokat so- kasitjuk s teljes erőnkből a köz- gazdasági térre nem vetjük magunkat. Szóval ; ismét a régi igazság nyomakodik előtérbe:

— Dolgozni kell, nem csak beszélni.

MEGYE ÉS VÁROS.

# A városi vízvezeték ügye Miként

olvasóink előtt ismeretes, a miniszter a vízvezeték bevezetése ügyében hozott képviselőtestületi határozattól jóváhagyását megtagadta és pedig — azért, mivel egyrészt a munkálatokat Esztergom város viszonyaihoz mérten, a szükségesnél nagyobb méretűeknek találta, másrészt mivel a város, a szükséges előmunkálatokat, főleg pedig a kémfurásokat és próbaszivattyúzásokat, inellyek a vizbőség megállapításának szempontjából szükségesek, nem eszközölte. A vízvezeték kérdésével a napokban foglalkozott a pénzügyi bizottság és kimondotta, hogy a szükséges előmunkálatok foganatbavételét a képviselőtestületnek véleményezi, mely munkálatok, mintegy tízezer koronába fognak kerülni, s amely összeg, majd a vízvezeték építésére felveendő nagy kölcsönben fog végleges fedezetet nyerni.

# Rendkívüli közgyűlés a megyénél.

A vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 29 én d. e 10 órakor rendkívüli ülést tart. A 157 pontból álló tárgysorozatból felemlítjük a következőket. I. FelZólyomba vonult, ahol a kurucok ostromolni kezdték a várat s csakhamar be is vették. Vak Bottyán ekkor szabad kivonulás feltételével átengedte a várat Bercsényinek s Esztergomba tért vissza.

A roszlelkű Kucklaender most elérkezettnek látta az időt, hogy Bottyánt esztergomi jószágaiból és szép kastélyából kitúrja. Új feljelentést tett Bécsben s azt hazudta, hogy Bottyán Zólyomot csupa csimboraságból engedte kuruckézre. Boty- tyánt 1704-ben újra elfogták s Bécsben haditörvényszék elé állították.

Midőn a nagy hőst útközben a poroszlók Nyergesujfaluban pihentették meg, a jólelkű parasztok, megemlékezvén a Boty- tyán apó jóságáról, éj idején megszabadították fogságából. Úgy történt, hogy Bottyán felesége, az ő védőangyala lovakat és fegyvereket küldött a fogoly után. A parasztok pedig kiásták annak a háznak a falát, ahol Bottyán pihent. így menekült meg a hős gyors ladikon, éjten- éjjel a Duna balpartjára. A hű élettárs azonban a megszabadításáért életével fizetett.

Bottyán életében ekkor uj fejezet kezdődik. A kurucok táborába sietett és fölajánlotta diadalmas kardját a szabadság- harc ügyének. Vihnyén tette le Rákóczi előtt a hűségesküt s ugyanekkor lett azonnal egy kuruc lovas-ezred tulajdonosa és vezére.

sőbb Vendeletek: Belügyminiszter leirata a vármegyei székházépitési ügyben. //. Különböző bizottságok kiegészítése. - A vármegye alispánja bejelenti, hogy a lóavató bizottság tagjainak és pedig az esztergomi járásban: id. Mayer Ferenc, Müller Ernő, Hartmann Péter, Kuszenda János, a párkányi járásban: Kobek Kornél, Boronkay Jenő, Etter Gyula és Hor- |! váth Lajos megbízatása lejárt és egyut- j I tál a két bizottságba 1910. évre Keő Aurél és Vantsó Gyula helyett uj elnök választandó. A vármegye alispánja bejelenti,1 hogy Reviczky Károly lemondása folytán ; az állandó választmányba egy évi időtartamra, az egészségügyi bizottságba 1910.1 évre, a magyarnyelv terjesztő bizottságba i 1012. december hó 31-ig terjedő időtar-j tamra egy uj tag választandó. A vár- j megye alispánja bejelenti, hogy az iga— zoló választmányba 1910. január 1-től! december 31-ig terjedő időre a kilépő:} Bachl Lajos, Vimmer Imre, Csupor 1st-. ván, dr. Fehér Gyula és dr. Wiplinger; Ödön helyett 5 uj tag választandó, vala- mint a főispán által egy elnök és a ■■ kilépő dr. Földváry István, Etter Gyula és \ Bleszl Ferenc helyébe uj tag kine- í vezendő. A vármegye alispánja bejelenti, hogy a közigazgatási bizottságba a lemondott Reviczky Károly, valamint Frey; Ferenc, Vimmer Kálmán, Mattyasóvszky j Lajos és Brutsy János helyébe 1910.! január 1-től 1911. december 31-ig terjedő , időtartamra 5 tag választandó. Pénzügy- miniszter leirata az 1909. évi V. t. c. 1 értelmében megalakítandó vármegyei föld- i adó bizottság tagjainak megválasztása tárgyában. III. Jelentések. Esztergom szab. kir. város képviselőtestületének határozata az esztergom-párkánynánai h. é. vasút létesítése tárgyában. Reviczky Károly lemondása a különböző albizottsági tagságairól. Az esztergom-vidéki r. kath. népnevelők egyesületének előterjesztése, a tanköteles korban levő mindkét nembeli gyermekek egészségi és erkölcsi viszonyainak megóvása és javítása iránt.

IV. Kérvények. Az esztergomi csavargőzös r. t. kérelme anyagi támogatás iránt.

V. Levelezések. Fehér vármegye átirata Kossuth Ferencnek bizalom szavazása tárgyában. Szabolcs vármegye közönségének véghatározata, az italmérési jövedékről szóló 1899. évi XXV. t.-c. módosítása tárgyában stb.

Kucklaendernek természetesen kedvezett Bottyán áttérése a Rákóczy zászlója alá. . Első fölháborodásában tömlöcbe záratta j Bottyán feleségét s minden javát lefog- ■ lalta. A gazdátlan Bottyán-kastélyt mindé- - nestül birtokába ragadta s megszállotta, , „Sub titulo infidelitatio“ (hűtlenség okán) ( intézkedett úgy önkényesen az eszter- - gomi zsarnok várkapitány.

Bottyán nem törődött sokat vagyoná- - val, mert azt még újra megtudta volna ' f szerezni kardjával, de hű hitvesének szó- - moru sorsa bántotta mindig lelkét a ku- - rue táborban. Innen csakhamar követet t küldött báró Kncklaenderhez és előkelő ii foglyokat ajánlott cserébe felesége sza- - badságáért. A szívtelen parancsnok azon- - ban elűzte a követet s a nemes asszonyt J mindaddig a vár tömlöcében tartotta, mig £ szégyenében és fájdalmában meg nem r repedt a szive.

Bottyán tábornok a saját ezredét nagy- - részt esztergommegyei fiúkból szervezte. .: A kurucok rajongóan szerették s a Boty- tyán lovas ezred dicsősége nemsokára a tündökölni kezdett.

Alig várta már azonban Bottyán ge- - nerális, hogy végre leszámoljon ár- - mányos ellenségével, a gonosz Kucklaen- derrel. Végre tél idején, kilencezer elszánt Ji kuruccal átkelt a Dunán s ostromolni ú kezdte a Vízivárost. Sok zsákmányt vett 3: el a császári hadtól, de a vár ágyúira r