Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 99. szám

2

ESZTERGOM és VIDÉKE.

1909. december 16.

falu apróságát, hogy az emberszeretet legszebb ünnepén vegyenek részt. Kigyul- tak a karácsonyfa apró gyertyái és jöttek sorba a falu kicsinyei, szegényen, fázva, a legtöbbje mezítláb, vékony alsó ruhában, könnyekkel csillogó szemekkel, nézve a kis Jézus ajándékát.

Ünnepi csend töltötte be a völgykatlant, csak a kis harang szólott nagy ünnepélyesen s csilingelő szóval hirdette, hogy nem veszett ki az emberekből az önzetlenség, nem veszett ki az emberszeretet azok szivéből, akik lelke oly közel tud emelkedni a nagy Mindenhatóhoz, a kik a természet kincseit szemlélve — gondolkodni tudnak s mikor az erdő néma csendjét hallgatják — megértik a szellő susogásából a szegény kérő szavát.

Az ünnepi csendben megszólal az egyesület érdemes főtitkára Benkó Mihály s lélekhez szólva megnyitja a karácsonyfa ünnepet. A megajándékozandó gyermekeket felhívja Isten, haza s szülők iránti tiszteletre, köszönetét mond az egyes külön adakozóknak, Szarka Gábor tanító és nejének, mint akik segédkeztek az ünnepély előkészítésében.

Áhitatos csend — igazi szeretet hangulata töltötte be a jelenlevők szivét, — mikor előáll egy kis fiú és zamatos magyarsággal üdvözli a kis Jézust, aki ime nem feledkezik meg a szegények kunyhójáról sem. Könnyek csillognak itt is, ott is a szemekben. A viharhoz szokott turista szive hevesebben dobog, mint máskor.

Majd felhangzik a gyermekek énekkara — a legszebb éneket — a hálaadást zengve ártatlan kis ajkuk. Ezután előáll 3 fiú és 3 leány és kedves kis előadást tartanak a karácsonyfáról, majd az örök szép pásztorok dala hangzik fel, melynek végső akkordjai még ott csengtek fülünkbe, mikor újból felhangzik Benkó Mihály főtitkár és Kauzal István egyesületi jegyző szava, sorba hiva 13 fiú és 13 leányt, akik mindnyájan jó meleg öltönyt, illetve teljes uj öltözetet csizmával és fejrevalóval együtt kaptak.

Ki ne tudná elképzelni a gyermekek örömét, ki ne hallotta volna a szegény szülő hálafohászát. Látni kellett volna a boldog arcokat, amint kifelé mentek, de az ajtóban egy túrista már újabb örömmel várta őket — édességeket osztva ki köztük, de nemcsak ezeknek, hanem a kintlevő többi gyermek is részesült a kis Jézus ajándékában. Egy anya, aki kézen vezette ruhával megajándékozott kis fiát, a hátán batyuban ült kis leánya, akit vanyekre nemde előjegyeztette magát ? Tudja, hogy Neddál fog dirigálni, nagyszerű ez az ifjú zenekar ! Mit erről nincs tudomása ?“

A malomkerék a fején vészes mozgásba jut — a méltatlankodás miatt; katasztrófától félve hirtelen ajánlom magam.

Valóságos rémület fogott el. Újra kezdődik tehát a társadalmi életnek come- diaja 1 A hangversenyek, társulatok, egyesületek és egyéb élvezetek hírnökei elárasztják az országot; ezeket végig kell élveznünk, akár akarjuk — akár nem ; társaságban élünk, végig kell játszanunk a szerepet, melyet ránk erőszakolnak ; jótékonysági, művészeti, művelődési játékot kell — űznünk családi nyugodalmunk és boldogságunk rovására; hivalkodni, jourozni, divatoskodni kényszerítenek bennünket, anyagi s nem ritkán szellemi és erkölcsi életünk kárára.

Érzem a nagyváros társadalmának po- lypkarjait, a mint körülfognak kérlelhetetlenül. Ismét, mint egy ködfátyolon át látom az én sötét, erdőkoszoruzta hegyeimet feltűnni. Oh bár mihamarább ismét néma, de fenséges ormain élvezhetném a természet tiszta, boldogító örömeit 1

lóságosan elhalmoztak édességgel. A kisdedeket a templom előtt egyik túrista lefényképezte az egyesület részére.

Az egyesület 86 taggal volt képviselve. Vendégül látta a község jegyzőjét Apáthy Gyula körjegyzőt, dr. Szilágyi Bertalan körorvost nejével és leányaival, akik több ajándékkal járultak az ünnepélyhez. Fogadják ez utón is hálás köszönetét az egyesületnek.

Hálátlan és igazságtalannak kellene lennem, ha külön is nem mondanék ez úttal köszönetét Szarka Gábor tanítónak, mint aki a gyermekekkel sok fáradságot igénylő munkát végzett. Az elismerés zászlaját kell előtte meghajtanom, hogy azokkal a kis tót gyermekekkel oly szép magyarsággal tudott előállani. Ha nem ismerném Pilis-Szentlélek községét, azt állítanám, hogy törzsgyökeres magyar ajkú község. Legnagyobb elismerésemet kell nyilvánítanom neje iránt is, mint páratlan vendégszerető magyar liriasz- szony iránt. Kisérje az Isten áldása mindkettőjüket.

Sajnosán kellett nélkülöznünk a község lelkipásztorát, akit az elnökség külön hivott meg ez ünnepélyre, felkérve őt, mint lelkipásztort, a kisdedekhez intézendő beszédre. Általános megütközést keltett a megjelentekben távolmaradása s természetesen különféle benyomást keltett annál is inkább, mert az egyesület mindenütt a lelkipásztorral együtt ülte meg immár 20- szor ez ünnepet, de a 21-en épen az nem volt ott, akihez legközelebb kell, hogy álljon a nép.

Nélkülöznünk kellett a vármegye kiküldöttjét is.

Rövid tábori ebéd után 2 órakor a szélrózsa minden irányában távoztak a túristák.

Vitái István

A főgimnázium ünnepélye.

A főgimnázium szombati ünnepélyéről, mely a délelőtt folyamán folyt le, lapunk vasárnapi számában hirt adtunk, mely tudósításunkból, az idő előrehaladottsága miatt, az ünnepélyen elhangzott beszédeket már nem hozhattuk, s igy a város képviselőjének, Vimmer Imre polgármesternek klasszikus beszédét, ezúttal adjuk, mely igy hangzott:

Mélyen tisztelt közönség 1

A változó sors átalakító hatalma, me!}' népeket s nemzeteket törült el a föld színéről, mely réges-régen napi rendre tért a római birodalom világuralma felett s mely kisebb nemzeteket tett nem egyszer előbb rettegett hóditóik uraivá, mostohán bánt a mi szeretett városunkkal, mely Árpádházi nagy és szent első királyunk szülő és székvárosa volt.

Sem a mai alkalomhoz mért idő rövidsége, sem készültségem fogyatékossága nem engedi, hogy mélyebben behatoljak országunk s nemzetünk történetébe, hogy abból, mint egészből részletképen hámozzam ki városunk jelentősége lehanyatlásának okait is, de ment legyen végbe ezen sajnos átalakulás bármiképen, tény gyanánt leszegezhetem, hogy városunk közönsége a nagy történelmi múlt után részére fen maradt szerény jelenében köz- művelődési intézeteit, mint saját erkölcsi és értelmi színvonalának tűzhelyeit, egyúttal, mint forgalmi érdekeinek emeltyűit, szeretettel ápolja; s midőn e helyütt most legszebb tanintézetünk, főgimnáziumunknak jelentős ünnepét üljük, melyet tanerőivel a sz. Benedek tanítói rend lát el, helyén valónak tartom, hogy ezen jeles rend érdemeiről egész odáig visszamenőleg megemlékezzünk, mikor szent királyunk örökérdemű honfentartó apostoli munkásságának oszlopos segítő társait ugyanezen rendben kereste és találta meg, s az esztergomi érsekek díszes székébe

elsőnek Anasztáz Asztrikot, a sz. Mártonról nevezett pannonhalmi főmonostor szent életű apátját ültette.

Vele nyílik meg a magyar bencések díszes sora, ki hű rendtársaira is átszállította vallásosan megihletett hazaszeretetét: miben az alapitó szent király örökösei lettek és maradnak, mert a nagy elődök hagyományai erkölcsi erejükkel a rend eltörölhetetlen jellegévé váltak.

Ennek elismerésén felül bennünket még külön hála is fűz a jeles rendhez, az — mellyel neki gimnáziumunkért tartozunk, amelyet 100 év óta tanerőivel ellát és lekötelező ügybuzgósággal gondoz.

Száz évvel ezelőtt vette a jeles rend gondjába tanintézetünket, mint az akkori típusnak megfelelő hat osztályú középiskolát, mely azonban nemzeti életünk legsötétebb néhány éve alatt 4 osztályú algimnáziummá törpült, hogy végül 1853. évberr városunk közörömére s a rend erkölcsi elégtételére, mint teljes főgimnázium viruljon fel.

Hosszú során a jeleseknek kellene végig mennem, hogy lelki szemeink elé állítsam mindazok emlékét, kik a város áldozatával is fentartott és nehéz anyagi helyzete dacára rövid időn belül kétszer újból felépített főgimnáziumunk országos jó hírnevének kiválóbb munkásai voltak ; közülük vált ki, hogy többet ne mondjak, a magyar Sión ékessége és koronája, hazánk ez idő szerinti kath. klérusának első főpapja, a legmagasabb közjogi méltóságot viselő Herceg Prímás, főmagasságu és főtisztelendő Vaszary Kolos Bíboros Érsek Urunk is, akinek tartozó hálás hűségünk gyökérszálai az ő tanári pályájának azon éveire nyúlnak vissza, melyeket főgimnáziumunk tanár- testületében töltött el, egyéniségének a tudományban, mint a vallásos nevelésben, nemkülönben társadalmi életünkben mindenek tiszteletét és szeretetét lebilincselő jelességével.

Példaképe maradt ő is az esztergomi székház és tanári testület szellemének ; s ha ezen szellemnek a jelenlegi testületben örököseit keresem, egész őszinteséggel megállapíthatom annak általános elismerését, hogy főgimnáziumunk és az esztergomi rendház ez idő szerinti vezetője, főt. Hollósi Rupert igazgató ur mindazon tulajdonságoknak a letéteményese, melyek őt a tanártestület hivatott és méltó fejévé avatják, a város közönségét pedig hozzá és általa szeretett rendi testvéreihez hagyományos tiszteletünkkel és sze- retetünkkel fűzik.

Mélyen tisztelt Igazgató úr és Tanár Urak! Nem áll rendelkezésemre több az elismerő hála és szeretet meleg szavainál, fogadják kérem ezeket tőlem és ajkaimon át városom közönségétől, meleg érzésük viszonzásával. Isten áldja meg a vallás és tanügy, közhazánk és városunk javára értékesített tudásukat és ennek terjesztésében kifejteit nemes munkásságukat és jutalmazza meg a jók legszebb jutalmával, a híven betöltött hivatás boldogító tudatával.

A múlt szombaton tartott ünnepély az ifjúságnak az nap este tartott fényes sikerű előadásával végződött. Mondanunk sem kell, hogy a dísztermet teljesen betöltötte a válogatott közönség, amelynek zömét a város szép asszonyai és leányai képezték. A férfi notabilitások közül a délelőtti hivatalos megjelenteken kívül ott láttuk ; dr. Rajner Lajos püspököt, a város tanácsát, a hercegprimási és főkápta- iani tisztikar egy részét, a vármegye tisztikarát, szóval, az értelmiség nagyobb részét.

Az alkalomra Takács Gedeontól irt pro- lógot igaz érzéssel és hévvel Rátái Béla 8. o. tanuló szavalta el. Ezt követte a főgimn. ének- és zenekara által Beethoventől szerzett „Isten dicsősége“ című zenemű

előadása, amelyet a legapróbb részletekig teljesen precis és bájjal adtak elő. Elragadó szép volt a zenemű előadása, mely futamaival, itt-ott megkapóan fenséges és mély érzelmet keltő dallamaival a legoda- adóbb figyelemre kötötte le a hallgatóságot. Valóságosan remekelt városunk kiváló ének- és zenetanitója, Borús (Borovicska) Adolf. Utánna Katona „Bánk bán“ című és manapság is oly aktuális tragédiájának II. felvonása került színre. Az előadó ifjak pompásan megállták helyüket, tartozunk azonban azt is megmondani, hogy a Biberach szerepét előadó ifjú kitűnő hanglejtéssel, mimikával és gesztusokkal mutatta be a cselszövőt, úgy, hogy bármely nagyobb színházban is megállta volna helyét. Gyönyörű volt a „Kar- és bordal“ előadása is, amit meg kellett ismételni.

Ugyanezt kell mondanom a főgimnázium egykori növendékének, Czuczor Gergelynek : Az alföldi legény („Sárga csikó a paripám“) című költeményének zenésitett előadásáról, valamint „Ima a hazáért“ című dalmű részletének nyolc szólamú előadásáról, amelyeket Neményi Károly tanított be nagy és minden tekintetben elismerést aratott buzgalommal. Mind a két darabot művészi árnyalatokkal gazdagon és összhangzóan adta elő az ifjúság, ami kétségtelen fokozni fogja fáradságot nem kímélő ambícióját. Kedvesen játszották el hegedűn Leimdörfer Pál és zongorán Deutsch Alfréd Dancla Károly „Resignation“ c, zenedarabját, amelyet a közönség szintén osztatlan figyelemmel kisért.

Az ünnepély a tárgy fenségéhez és méltóságához képest a Bencés-rend alapítását és visszatelepítését bemutató, színben gazdag és áhítattal szemlélt élőképpel végződött.

Végződött úgy, hogy azon a napon lefolyt három rendbeli ünnepély minden tekintetben kitünően rendezve, kifogástalanul zajlott le, amelyekért a hálás közönség nevében ezúttal is forró köszönetét tolmácsolja a nagy műveltségű, széles tudású Bencés atyáknak. B. V.

BIKE K.

— József kir. főherceg városunkban.

József kir. főherceg tegnap a barakk táborban levő 1. számú honvéd gyalogezred lőgyakorlatai felett szemlét tarlott. A lőgyakorlat után a főherceg a honvéd- törzstisztikarral a Magyar Király szállodába ment étkezni. Az ebéd elköltése után a főherceg elutazott.

— Az aradi vesztőhely sorsjátéka Arad

város közönsége 100,000 korona kölcsönt vett fel az aradi vesztőhely megváltási árának részbeni fedezésére. A még hiányzó összeget a folyamatban levő sorsjátékból reméli pótolni a bizottság. Barabás Béla orsz. képviselő, a bizottság elnöke a hazafias közönség pártfogásába ajánlja a sorsjátékot, amely lehetővé teszi, hogy 1910 ben az aradi golgotha a nemzet tulajdona legyen. Egy sorsjegy ára 1 kor. A húzást január hó 8 án okvetlen megtartják. Sorsjegyek rendelhetők a központi irodában : Budapest VII Akáczfa

utca 39. Minden 30 drb. sorsjegy után megküldi a bizottság ajándékul az Aradi Vértanúk Albuma című gyönyörű díszmunkát, melynek bolti ára 20 korona.

— Komái Berta művészestélye Esztergomban. Romai Berta, a bpesti Vígszínház kiváló művésznője e hó 18-án, szombaton este hangversenyt rendez az esztergomi Fürdő szálloda dísztermében. Romai Berta régi ismerőse városunknak s bár még nem szerepelt itt, hire eljutott a budapetti színpadokról hozzánk. A művésznő bár egy bpesti drámai színház elsőrendű tagja, mindazonáltal ^z ideális kabaré-primadonna, aki intim színházban, kis színpadon megtudja csinálni azt, amit Yvette Guilbert