Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 90. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. november 14. aminőt előállíthatnának. Ez persze ez árban érezhetően kifejezésre jut. A csekély borfogyasztásnak oka, az előbb mondottakon kívül az is, hogy sűrűn hamisították egyes lelkiismeretlen emberek a bort. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a nagyközönség elfordult a bortól, amely pedig hajdan nemzeti itala volt a magyarnak és a sörhöz pártol. De más oka is van a csekély fogyasztásnak. A horribilis borital- adó, ez az ok, amely nemcsak túl- magas, nemcsak igazságtalan, de a-zonkivül behajtási módja is egyszerűen középkorba való. A csekély fogyasztásnak még egy további oka, hogy mi termelők borunk ismertetése és terjesztése érdekében nem teszünk semmit sem. Hányán vagyunk, akik borjegyzéket küldünk szét? Hányán hirdetjük az újságokban szőlőnket és borunkat ? Hányán vagyunk arra kaphatók, hogy mintákat is küldjünk termésünkből? Olyan kevesen, hogy szinte ujjunkon tudnók ezeket ösz- számlálni. Azért hát elsősorban önmagunkra vessünk. Borunk csekély kelendőségének főként mi magunk vagyunk az okai. Végül a borértékesítés szervezéséről kell szólanunk. Ezen a téren nálunk eddig szintén nem történt semmi. A német, osztrák, tiroli stb. termelők érzik a szövetkezetbe való tömörülés áldását. Minden évben biztosan és megfelelő áron képesek termésüket értékesíteni; nem kénytelenek kényszereladásokba belemenni, mert a szövetkezet szüretkor többnyire teljes értékben megváltja a tagoktól a termést; a szövetkezet későre tolja ki a szüret idejét, minekfolytán a minőség javulását segíti elő; a szövetkezet szakavatott pincemestert alkalmazhat, tehát a modern kor követelményeinek megfelelő bort állít elő ; végül a szövetkezet uj fogyasztási piacokat hódíthat, szőlőnk és borunk számára, mint amilyenekül a bort nem termelő vidékek lakossága, formja, mely ragyogott a reggeli napfényben. Azonban ő is eltűnt az ablaktól. Hirtelen egy ötletem támadt. Egy-két perc 'múlva gyönyörű csokorral tértem vissza a virágcsarnokból s óvatosan Olympia ablakába tettem. Aztán lábujjhegyen iramodtam föl a szobámba. Tágranyilt szemekkel figyeltem a történendőket. Izgatott várakozással telt el félóra. Ekkor újra megjelent az ablaknál a kékselyem reformba öltözött leány, Kézébe fogta a csokrot, aztán kihajolt az ablakon, hogy lássa: nem akkor tette e oda valaki. Majd becsukta az ablakot s eltűnt. Mondanom sem kell, hogy mily kínos fájdalmat éreztem, hogy ama csokrot nem Olympia vette észre. Rezignáltan mentem a redakcióba s ott leginkább szomorú szerelmi tragédiákat szerettem volna írni. De bizony csak egy cseléd marólúg mérgezési kísérletével állított be a riporter. Délután lázasan siettem haza s egyenest az ablakhoz rohantam. Hangos dobogásnak indult a szivem, mikor megláttam Olympiát a díványon ülni hófehér selyemben s ölében csokromat. 1 ehát mégis megérezte, hogy a csokor az övé. Alig vetettem le kabátomat: már az a másik leány is ott ült Olympia mellett és ölelgette, simogatta őt. Elővettem a távcsövet s most komoly összehasonlítást tehettem a két leány között. Olympia hasonlíthatatlanul szebb volt. a fogyasztási szövetkezetek, a tiszti étkezdék, kaszinók, kórházak, vasúti vendéglők stb. kínálkoznak. A szövetkezeteknek ezen előnyeiről azt hiszem alig van tudomásuk a szőlősgazdáknak. Csak egy példát emelek ki. A mayschoszi (németországi) pinceszövetkezet 800 ezer márka évi forgalmat csinál. Tessék elképzelni, hogy az mit tehet a termelők érdekében. És Ausztriában és Tirolban is vannak gyönyörűen prosperáló pinceszövetkezetek. Csakhogy a németek, osztrákok és tiroliák a pinceszövetkezetek megalakításánál a következőket tartják szem előtt: 1. Csak teljesen megbízható embert fogadnak fel tagul. 2. A németek javarészt korlátlan felelőséget állapítanak meg, az osztrákok és tiroliak 10 vagy 20-szo- rosat. 3. A régié költséget a minimumra redukálják; többnyire úgy van, hogy egyes ügybuzgó szőlősgazdák ingyen végzik a könyvelői es pénztárosi teendőket, vagy legfeljebb egy pár aranyat kapnak jutalmul. 4. Szigorúan ügyelnek arra hogy a tagok csak ép és egészséges szőlőt szállítsanak be a szövetkezetbe. A minőséget megfelelően honoráljak. 5. Megkövetelik, hogy mindenki pontosan szállítsa be azt a szőlőmennyiséget, amelynek átadására kötelezte magát az illető tag. 6. A szövetkezet jó hírnevére minuciózus gonddal és lelkiismeretességgel ügyelnek. Megbízhatóságához a kétségnek még az árnyékát sem hagyják férni. Ezen szempontok szigorú betartásában rejlik a nybja annak, hogy a külföldön miért prosperálnak oly szépen a pinceszövetkezetek. Ezek után azt a kérdést tesszük fel: mit csinálhatnánk mi ezen a téren ? Remélhetjük-e, hogy ha mi alakitanánk egy ily borértékesitő szervezetet, hogy azok ép oly jól prosperálnának, mint a külföldiek? — Határozottan azt merem rá felelni, hogy igen. Ennek azonban legfőbb feltétele, hogy a pinceszövetkezet helyes alapon alakittassék meg. Ennek pedig az a legcélravezetőbb módja, ha a földmivelésügyi miniszter által kiadott „Alapszabálymintát“ vesszük alapul, amelyet bárki ingyen szerezhet be a szőlő- szeti felügyelőktől vagy gazdasági egyesületektől. Az a szövetkezet, amely ezen az alapon alakul meg, nemcsak reális alapon fog nyugodni, hanem a következő nagy kedvezményben is részesül a földmivelésügyi miniszter részéről. 1. A miniszter ingyen tervezteti meg, ha szükséges, a présház és pince terveit. 2. Egy vándor pincemestert küld ki a szövetkezet pince és présház felszerelésére. Szintén díjtalanul. 3. A pince és présház összes felszerelés tárgyait (hordókat, kádakat, préseket, szivattyúkat stb.) vagy kölcsönbe, vagy ajándékba adja a szövetkezetnek. 4. Ha a tagok ezek fölött a tárgyak fölött rendelkeznek, 15000 ívtől 30000 K-ig terjedő kamatmentes kölcsönt, esetleg államsegélyt utal ki a szövetkezetnek. 5. Bármikor szaktanácscsal látja el a gazdákat. 6. Az ezen alapszabály alapján megalakult pinceszövetkezetnek az országos központi hitelszövetkezet megfelelő hitelt folyósít. A pinceszövetkezetek megalakítása tehát ezzel lényegesen meg van könnyítve. Most tehát valóban csak a termelőkön múlik, hogy meg- alakitják-e ezeket, vagy sem. Az élelmes szőlősgazdák meg fogják alakítani. A maradiak továbbra is csak sopánkodni fognak és nem tesznek semmit sem. Végül még valamire figyelmeztetjük a gazdákat. Hazánk első szőlőművelési szaklapjának, a „Borászati Lapok“ szerkesztősége (Budapest, IX. kér., Üllői-út 25.) arra vállalkozik, hogy egyik tagja bárhol kiszáll és a helyszínén praktikus útmutatást ád a gazdáknak a pinceszövetkezetek helyes megalakítása tekintetében és közbejár a kedvezmények kieszközlésében. Tessék ezt az előnyös helyzetet kihasználni. De nem holnap, hanem — ma. Amikor még nem késő. Amikor a baj, az értékesítési mizériák nem oly nagyok még, hogy azokon már semmivel sem lehet segíteni. A kereskedő ifjak egyesületének estélye. A kereskedő ifjak önképző és betegse- gélyző egyesületének házfelavató ünnep- . ségéről lapunk múlt számában hozott re- ferádában oly kimerítően adtuk az ünnepély lefolyását, hogy annak (befejező része, mely a Fürdővendéglőben folyt le, helyszűke miatt kimaradt. Az estély ismertetése idejét nem múlta, s igy annál is inkább visszatérünk reája, mivel az egyesület méltán reá szolgált arra, hogy a minden izében fényesen sikerült mulatságról beszámoljunk, mely méltó versenytársa volt azoknak a kereskedői mulatságoknak, melyek régente, a farsang első vigalmai voltak. Az estély műsorának első száma Marosi Ferencné művészi zongora játéka volt, aki Tschajkvszky Barcarolleját adta elő. A hallgatóság viharzó tapssal adózott a kitűnő zongora játékért. Sz. K. Angyal és Ördög-jét Breuer Vilmos szavalta. Rutinos előadását Heródek S. Az ültet- , vényes énekes párjelenet követte. Ella szerepét Mack Micike adta, az ő rutiniro- zott, kedves és otthonos játékával és kellemes csengésű iskolázott hangjával, mig \ Pista szerepében Nemesszeghy István jeleskedett. A pompás kettősöket sokszor megújráztatták. Mindkettőnek bőven kijutott a tapsokból. De ki is érdemelték. Az énekes jelenetek zongora kíséretét í Nemesszeghy Giziké játszotta, az ő jól I iskolázott, precíz játékával. A sikerült kettőst Popper Malvin mo- . - nológja követte. A kerekded taglejtésekkel, , rutinirozott hanghordozással és otthonos a előadás modorával bemutatott monológot 1 szűnni nem akaró tapsviharral honorálta, ,j mit követőleg előlegezett tapsok közepette a lépett dr. Szilárd Béláné a tribünre. MaKésőbb a kékruhás lány átölelte Olympiát s végigfeküdtek a díványon. De nem sokára felkelt Olympia mellől, aki lehunyta szemhéjait s elaludt. A melle emelkedését és sülyedését oly soká figyeltem. A csokrot még alva is magánál tartotta, amiből az én szerelmes szivem élénk szimpátiára következtetett az ismeretlen iránt, aki a csokrot az ablakba lopta. Hát igy és holmi apró variációkkal múlt el a tél. Csakhogy én napról-napra jobban szerettem Olympiát. Később megtudtam, hogy Bokros államtitkár lakik ott s már a politikai összeköttetéseim után kutattam, hogy megismerkedhessen! velük, de egy más véletlen jött segítségemre. Észrevettem, hogy Olympia nővére, az a másik leány, minden délelőtt egyedül szokott menni egy félórás sétára. Gondoltam, hogy ő segítségemre lesz, hogy Olym- piával megismerkedhessen!. írtam hát egy tizoldalas levelet. Azaz, hogy inkább rajzoltam kicirkalmazott betűit. Elmondtam benne szerelmem történetét az utolsó napig s lázas szivem minden nagy vergődését s szerelmes lelkem minden álmait beléöntöttem. Csatoltam tanuknak uj lirai termékeim közül is a legsikerültebbeket. Szóval, hittem, hogyha Olympia nem is szeret még, de a levél elolvasása után nem maradhat közönyös irántam. Különösen nem, ha a levél végén észreveszi a sárga foltokat, hová elérzékenyült lelkem gyöngyei : a köny- nyeim gurultak. Másnap délelőtt ott posztoltam a kapuban ; remegve vártam Olympia nővérét, aki szokása szerint csakugyan meg is jelent az utcán. Nagyot dobbant a szivem s a lélegzetem is elált, mikor megláttam. De valami megmagyarázhatatlan ösztön sarkalt utána s éreztem, hogyha gyáva leszek: sohasem fogom tudni magamnak megbocsátani. A kezem jobban remegett tán, mikor megemeltem a kalapomat, mint mikor matúrán a tételt húztam. De azért szigorúan a vagy-vagy álláspontjára helyezkedtem. — Csókolom kezeit, nagysád, bocsásson meg, hogy a spanyol etiquette szabályait sárbatiporva, közeledni mertem önhöz. De azt hiszem, sikerülni fog meggyőznöm önt arról, hogy olyan súlyos lelki indokok kényszeritettek ezen lépésre, melyek mindent megmagyaráznak. Itt megakadt a szavam. A leány egy szót sem szólt, rám sem nézett, hanem mértani egyenességgel ment előre. Az én szóta- lan vergődésem borzasztó volt. Halántékomról csörgött a veríték. Nem tudtam, egyáltalában nem tudtam folytatni. Mégis gondoltam, ha már itt vagyok, valamit csak beszélek. Ijedt, akadozott hangon folytattam : — Olympiát szeretem. Nem Hoffman nét; az én Olympiámat. A kisasszony nővérét. Aki délután a díványon szokott feküdni . . . Nagyon szeretem. Egy levelet irtani neki s kérem önt, szép nagysád, adja oda neki. S erővel a leány kezébe tuszkoltam a levelet s kalapomat mélyen megemelve, hátrafordultam. Csak vagy huszlépésről mertem visszanézni. A leány állt ott egy ismerősével s merően rámnézve, a mutató ujjával gyorsan köröcskéket rajzolt a homlokára. Mintha azt mondta volna : — Bolond, szegény. Én mindazonáltal nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel s ujjongva rohantam a szerkesztőségbe, ahol egy nagy gyári tűzesetet oly humorosan irtani meg, hogy a szerkesztő majd megpukkadt rajta, de közölni semmiesetre sem akarta. A redakcióból csaknem repültem hazafelé. Majd szétzúztam a levélszekrényt, mikor a nyíláson át megláttam egy rózsaszínű levélkét. ß t * le y -1 ß-e-ö Válasz Olympiától. „Kedves Uram, az ön szerelme végte- l -a lenül érzékenyen érinti egész családunkat. ; ,íf csak az én szivemet hagyja teljesen ér-*-íj zéketlenül. Azért, hogy meggyőződjék ar-1 -m ról, hogy ideális, önzetlen szerelmét mél-1 -lé tatlanra pazarolja: ma délután szívesen 1 na látom egy visitre. Olympia.“ A pedánsul kicirkalmazott betűk itt-ott j íJq elgörbülve feküdtek az illatos papír ró- u -ó- zsaszín selymén. Mintha finom női kézasé vezette volna valami csecsemő kezét, |rjé olyannak tűntek fel a sorok. A boldogságból még ennyi is sok volt nekem egyszerre. Nem akartam a sze- memnek hinni s akkor vettem észre milyityij
