Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 89. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 89. szám. Csütörtök, november 11. VI eljelenik Vasárnap és csütörtökön. : Előfizetési árak : Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-utca 485. szám. Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. á sóhajok szigetén. Sóhajrk szigete! . . . Szomorúan találó meghatározás. Elliz Izland szigetét nevezték el ekként a kivándorló magyarok. És soha találóbb nevet, ahol már annyi könnye hullott a magyarnak. Bizony szomorú dolgok azok, amit most elfogunk mondani, de bennünket az igaz, szent cél vezet, hogy felnyissuk polgártársaink szemét, hogy ne üljön fel könnyelműen a csábitó ügynökök mézesmázos szavának és ne hagyja el hazáját. Amerika se fölig tejföl. Aki azt hiszi, hogy ott könnyű szerrel lehet garmadába gyűjteni a töméntelen sok dollárt, az ugyan alaposan csalódik ! Százszorta többet kell ott • dolgozni, mint nálunk s a bányákban, vasgyárakban és kőfejtőkben i a halálnak ezer meg ezerféle neme 1 leselkedik az ott dolgozó munkásra. És tévedés azt hinni, hogy Ame- t rikába oly könnyű bevándorolni. I Mind több akadályt gördítenek a be- Ljutás elé. Alig, hogy Elliz Izlan- } dón kiköt a hajó, ott terem az or- j vos és sorra vizsgálja a kivándor- [ lókat. Megnézi annak minden por- d cikaját, karját, lábát, szemét, fülét j úgy, hogy katonasorozáskor se kü- dlönben. És jaj annak, akinek a leg- A kisebb hibaja van! Azt irgalom nél- Akül hazaküldik : nem törődve azzal, rfhogy az a szegény munkás talán >1 kisded viskóját vagy földjét adta 9 el, hogy a hajójegyet megválthassa :9és Amerikába mehessen. Mert Amerikának dolgos, erős laemberekre van szüksége, akik nem ibdőlnek ki a mázsás terhek cipelésé- .dben, akiket nem bágyaszt el a per- íszselő forróság. De akik gyenge, >vvézna testalkatuak, azokra ott nincs ssszükség, azokat azonnal visszaküldőik hazájába. Számtalan ilyen eset fordult már ►leslő Elliz Izlandban, de mindennapi Dtdolog az is, mikor apró gyermekek [íoirnak, esdekelnek, hogy szüleikhez ujussanak. Ha a szülő nem kap hirt 'iHrróh hogy a gyermekét ismerősök- axel utána küldik, akkor az történik, onogy az ismerősök megérkezvén, üthetnek a sóhajok szigetéről, de a gyerekeket nem engedik, ha csak a SoZülők értük nem jönnek és affen- ßldavit-ot nem adnak. Az állam akkor igy jár el, minden esetben attól fél, hogy a gyermek szülei, vagy hozzátartozói keresetképtelensége esetén az államnak kell eltartani őket, azért be sem engedi, hanem egyenesen küldik vissza őket. Menynyit sírtak, mennyit könyörögtek a Tormási testvérek, akik kimentek ugyan Amerikába, de a bevándorlási hatóság kiskorúságuk miatt hazaküldte őket. A sóhajok szigetén állandóan ezer és ezer ember van. És minden hajóval kényszerútra küldik a a kövér reménységekkel Amerikába vándorlókat. Képzelhetni mily érzés az, mikor otthon elkótyavetyélte a maga kis vagyonkáját, megszenvedett, kiköltekezett az utón s aztán a vége az, hogy még egyszer kell megtenni a sorvasztó, gyötrő utat, amelynek olyan rettenetes jelenségét látja, hogy az emberek megőszülnek, megőrülnek. Elszorult elmével jönnek a partra, bambán, fénytelen szemekkel, amelyekből nem sóvárog már ki a kincsszerzés őrületes vágya, amely a rettenetes sorsnak ilyen fordulását, vészes romlását okozta. A kereskedő ifjak házfelavató ünnepélye. A Kereskedő Ifjak egyesülete vasárnap ülte meg házfelavató ünnepélyét, lelkes, szép és minden izében sikerült ünepség keretében, melyen nemcsak kereskedői világunk, hanem a város társadalmának minden osztálya részt vett. Minden izében sikerültnek neveztük az ünnepélyt, s ezt mégis ismételjük, mert kezdve az ünnepség első aktusától, programmjának minden egyes pontja lélekemelő, érdekfe- szitő és gördülékeny volt, melynek sikerében a szereplőkön, az ifjú kereskedői nemzedéken kívül, a vezetőségnek volt nagy része, az ügyes és tapintatos rendezésben. Alábbiakban adjuk az ünnepély lefolyását, közöljük az egyes szónokok beszédjét, melyekből hű képét láthatják olvasóink az egyesület létjogosultságának, működése immár négy évtizedes történetének, melyekből tanuságképen emelkedik ki az a tudat, hogy az egyesület vezetősége, hivatásának mindenkor magaslatán állott és lelkesedéssel s odaadással szolgálta a kereskedői ifjabb generáció érdekeit. Az ünnepség istentisztelettel vette d. e. fél 11 órakor kezdetét a kegyúri templomban, melyet dr. Walter Gyula p. praelátus kanonok c. püspök tartott fényes segédlettel, hogy lekérje az Ég áldását munkájukra. Templomból az ifjúság és az ünneplők az egyesületi zászló alatt vonultak a felavatandó helyiségbe, hol már nagyszámú közönség foglalt helyet s ahol 11 órakor kezdetét vette a diszközgyűlés, melyet Rózsa Vitái, az egyesület buzgó és fáradhatatlan elnöke az alábbi szavakkal nyitotta meg. Mélyen tisztelt Diszgyűlés! Szivem mélyéből üdvözlöm önöket, akik meghívásunk folytán itt megjelenni és bennünket megtisztelni kegyeskedtek azon, reánk nézve örvendetes és nevezetes alkalommal, hogy egyesületünk uj helyiségének felavatásával kapcsolatban fönnállásának 35 éves jubileumát ünnepli. Egy hosszú, becsülettel megfutott pálya teljes joggal kelt bennünk örömet, lelkesedést, ünneplő kedvet; méltán némi büszkeség tölti el szivünket arra a jóleső gondolatra, hogy hosszú, fáradságos küzdelem után végre saját hajlékunkban otthoniasan érezzük magunkat. Csekély anyagi erőnkhöz mérten egyszerű, szerény ez az épület. És még igy is sok gond nehezedik a mi és utódaink vállára, mig a magunkra vett súlyos terhektől megszabadulhatunk; mert — sajnos — nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy bőkezű jótevőkkel dicsekedhetnénk. De Isten segítségében bízva, a legjobb reménnyel eltelve nézünk a bizonytalan jövő elé. Tisztelt diszgyűlés! Az ember természeténél fogva polgári társaságra van teremtve, — vallották már a régiek. Ha az egyes ember, — mondja egy írónk, — mindenféle szükségletének a kielégítésére maga elegendő volna, ha tehát semmiben sem szorulna mások támogatására : akkor a szociális érzés teljesen fölösleges volna. Ámde reánk tehetségünk korlátoltsága, erőnk elégtelensége, vágyaink és szükségleteink sokfélesége miatt az a sors vár, hogy emberek között éljünk, életünk egész folyama alatt másokra rászoruljunk. Valóban a sok szükséglet, amely napról-napra megnyilatkozik és a művelődéssel együtt számban is, minőségben is szaporodik, az emberek ezreit mind szorosabb kötelékkel fűzi össze. És minél nagyobb azoknak a száma, akik mások munkája nélkül el nem lehetnek: annál erősebbnek kell a szociális érzésnek lennie ; annál több embernek kell megértenie, hogy a szükségletek munkát kívánnak, a munkához ember kell. És meg kell értenünk azt is, hogy a munkának tömérdek fajtája mind együttvéve csupán egy célt szolgál, hogy t. i. az életet eltűrhetővé, vagy épen kellemessé tegye. A társadalmi életben láncszemek módjára fűződik egyik munka a másikhoz. A termelők, elárusítók, a fogyasztók, a testi és szellemi munkát végezők milliói egy- től-egyig rászorulnak egymásra; és mihelyt ennek a viszonosságnak a lánca megszakadna, az emberi tevékenység hatalmas gépezete nagyon tökéletlenül működnék. Egyes embernek ereje kevés azon dolgoknak véghezvitelére, a melyekre az egyes embernek és az emberiségnek szüksége van. Gyönge az egyes; de erőssé válik, ha rokon erőkkel egy célra egyesül. A mai időben virágzó és áldást hozó különféle egyesületek, intézmények mind az egyesülésnek köszönhetik eredetüket és üdvös működésüket. Az esztergomi kereskedő ifjak önképző egyesületének is a tömörülésben rejlő erőnek a felismerése adott léteit, midőn városunk józan gondolkozásu és lelkes férfiai a fiatal kereskedőket és segédeket egyesületbe hqzták össze, hogy kölcsönösen művelődjenek és segítsenek egymáson. Hála és elismerés illeti azokat az önzetlenül fáradozó egyéneket, kik a kisded magot elültették, kik a kikelt magot gondosan ápolták és óvták. Tisztelettel említjük Schönbeck Imre, Oltósy Lajos, Frey Ferenc, Áldori Mór, Kőr'ósy László, Brirn- ner Ferenc, Brutsy Gyula, Walter Gyula, Brutsy János urak neveit, akik telve lelkesedéssel és buzgósággal, eddig az egyesület élén állottak. Az ő áldásos működésük volt a mi sikerünk erkölcsi alapja. Mélyen tisztelt diszgyűlés ! A hires Pasteur, a veszettség ellen való szer feltalálója, midőn az azóta ezrek és ezrek életét megmentő, korszakos találmányát a francia akadémiának bejelentette, beszédének bevezetése ima volt az isteni Gondviseléshez, melynek nevében kezdte meg buvárlatát, melynek hatalmával és kegyességével jutott el tudományos sikeréhez. Ha a nagy francia tudóst ennyire áthatották az Istenhez való emelkedés érzései, mennyivel inkább kell áthatva lennünk nekünk, a porszemeknek, kik a napi munka végzése közben oly sokszor érezzük, hogy Isten segítsége nélkül nem boldogulhatunk. A mit vallott Pasteur, azt mindenki, imádja Istenét bármiként, vallhatja, hirdetheti; és kell is vallania, kell is hirdetnie minden értelmes embernek. Mi is érezve annak szükségét, hogy munkálkodásunkra Isten termékenyítő áldását kell kérnünk, a mai napon felavató ünnepséget rendeztünk. És az Úr áldásának közvetítésére épen az az általánosan tisztelt egyén volt szives vállalkozni, aki egyesületünk érdekében hosszú éveken keresztül oly eredményesen fáradozott : dr. Walter Gyula püspök ur ő méltósága. Midőn tehát a mélyen tisztelt közönséget és Méltóságodat itt körünkben szivem mélyéből üdvözlöm, legyen szabad fölkérnem a felavató egyházi szertartás elvégzésére. Az elnöki megnyitó elhangzása után dr. Walter Gyula c. püspök, p. praelatus kanonok elvégezvén az epület felavatási aktust, az alábbi beszédet intézte a jelenvoltakhoz.
