Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 87. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 87. szám. Csütörtök, november 4. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Di1. Prokopp Gyula és Brenner Ferenc. Kéziratot nem adunk vissza. Az otthon. Még száradnak a falak. Még rakosgatják, vakolgatják itt-ott. De bizonyos, hogy nemsokára számításunk szerint 25 ezer lélek, több ezer család a maga kis házacskájába vonul, olyan mezőgazdasági munkáscsalád, akinek egyenként aligha volt házvételre 50—60 koronánál több, soknak annyi se. Hogyan tudtak ezek házat venni ? Megmondjuk. A gazdasági munkásházakról való országos törvény szerint munkásházak azokon a helyeken épülnek, ahol legalább 10 munkáscsalád jelentkezik avégből, hogy szeretne saját otthonába jutni. De meg ez az első lépés. Mert a jelentkező munkások- [ nak ezt az ügyét a képviselőtestü- [ letnek is magáévá kell tenni. Kő- r vetkezik tehát az, hogy azokon a 1 helyeken, hol munkásházak épül— i nek, ott a munkásság s birtokos ) osztály között egyetértés és kölcsö- i nős méltányosság van. Mert a :> dolog úgy áll, hogy a munkáshá- s zakat kölcsönből építik és a mun- A kás, akinek nincs hitele, hogyan A kap kölcsönt ? Csak úgy kap köl- o csont, hogyha a községi képviselőtestület, avagy a vármegye értük kezességet vállal! Ezért mondottuk mi azt az előbb, hogy ahol gazdasági munkásház épül, ottan a béke, szeretet, egyetértés és méltányosság lakozik. AJert nem lehet föltenni, hogy azok, akik a munkásokért kezességet vállalnak, erre hajlandósággal lennének, ha a munkásosztály velük szemben szintén nem lenne méltányos és egyetértő. Csak olyan helyeken épülhet munkásház, ahol a kölcsönökért jót állanak a képviselőtestület tagjai. Viszont ezeknek a hajlandóságát csupán az biztosítja, ha a munkás nem keres érdekellentétet a birtokos osztállyal szemben. Aminthogy ilyen érdekellentét nincs is, mert a gazda és a munkás nagyon is egymásra vannak utalva. A gazda munkás nélkül, a munkás gazda nélkül, akinél kenyerét keresi, el nem lehet. Ha a gazdának jó termése van, akkor a munkás részkeresete is ehhez irányul. Ha rendesen, zavartalanul megy a gazdaságban a dolog, ezt nemcsak a gazda fordítja hasznára, hanem a munkás is. El lehet mondani, hogy sehol egyetértőbb, békésebb, mél- tányosabb eljárásra nincs szükség, mint a mezőgazdálkodás során, a hol a gazda és munkás egymás megértésére, kölcsönös méltányosságára állandóan szükség van. De az egymást megértésnek meg is van a haszna, a munkásra nézve is- Csak a munkásházakról szóló mostani hírünket vegyük figyelembe. Ha semmi másból, már azért is bizonyos dolog, hogy a munkás- osztálynak igenis szüksége van azoknak jóindulatára, akik saját otthon megszerzésében őket gyá- molitani hivatottak. Nem lehet el sem képzelni, hogy ahol a munkás- osztály valami lázongó, önmagával meghasonlott, keserű lelkű ember után indul és a társadalmi meg- hasonlásnak annyi kellemetlen magját elhinti, hogy ott, mikor a munkásosztálynak annyi égető ügyéről saját otthona megszerzéséről legyen szó, — valami nagy szeretettel karolnák föl azt és a rájok köveket dobókat kenyérrel hajítanák vissza. Az emberi természet nem ilyen nyüstből van. Jó bánás, békesség, szeretet hasonló virtusokat fakaszt. Békétlenség, méltatlanság, gyülölt- ség pedig elhidegiti a sziveket. Azért legyünk bár akármi foglalkozási sorban, becsüljük meg egymást, legyünk egymás iránt méltányosak és igazságosak. Békesség és szeretet vitték elő az emberiséget, meg a tisztességes munkásnak megbecsülése. Mikor Magyarországon nem is egy esztendő alatt annyi meg annnyi ember a maga tűzhelyénél melegszik; igazság szerint senki el nem mondhatja, hogy a munkásosztály sorsával nem törődnek. Ápoljuk tovább az egyetértés szellemét, hazánkra uj virágzás, mindannyiunkra pedig a boldogulás derűs napjai következnek. Homokvárak. A mindennapi élet nyomasztó mi- voltját szomorúan illusztrálják az alábbi szemelvények, amelyeket különféle szaklapokból adunk Ízelítőül. Beteges vágyat — Írja a kereskedővilág egyik szaklapja — a mindenáron való önállósítás vágyát látjuk a szakma ifjúságánál. Leg- többnyire igen használható és jól fizetett alkalmazottak azok, akik egyrészt a vevőközönség körében elég ismeretséggel bírnak vélni, másrészt megtakarított pénzecskéjüket elégnek hiszik arra, hogy a Esztergom és Vidéke“ tárna Ferrer. 5 . Csak nyugtában látjuk nagynak a Napot. ü • Valahol messze, k Az élet-eszme N Ragyogó vére : K A sötétségbe’ A Fekete árnyak rút lelkére fagyott. A Baglyok huhognak, vijjog a sok kuvik, A Redves odúból mind . .. mind elöbujik — Z S táncot járnak a tömjén-szagos törpék: >Y\ Hogy a Napot a zenitről lelökték. :k Az idők mélie ám mégse’ meddő, :k Az Öröklámpa meg újra feljö CR Es majdan perzselő tüze, lángja • jÁ Kénesőt zúdít a Sodomára : á I Valami már kavarog, forr is, úA Lángja fel-felcsap itt is, ott is, ; ú Nevét se adjuk, nevét se tudjuk, 'ifi.Tövises utunk csak futjuk . . .futjuk YrS suttognak titkon, hallgatunk félve: — \\Wdit hoz az idők vajúdó méhe! \W.Misztikusan ziUgbúg valami dallam — f:\Egy szebb jövőnek álma kél a dalban, A Véres torokkal zeng az én dalom: A gazság ellen szent forradalom. Mely ködökön át tisztitó tüzével Az uj világnak uj gyümölcsöt érlel! És uj tüzet kap A kioltott Nap S diadallal idelent Beragyogja a végtelent ! Komárom 1909. október 15. Tuba Károly. Márta. f Irta : Dóra. — Ne vakiíson el a gazdagság iYlárta ! — Eh, anyám, mit ér igy az életem?! Meglásd, ha gazdag báróné leszek . . . Más anyát a leánya szerencséje boldoggá tenne ! Tükör előtt állott a lány és fehér homlokáról hátrasimitotta selymes haját. A nagy szerencse fölött érzett öröme, lázas pirt festett bájos arcára. A nagybirtok és a kastély ura, — az öreg báró feleségül kérte a kis gazdatiszt leányát. — Márta, Isten látja a lelkemet, csak azért adtalak intézetbe, hogy tanulj és a szüleid halála után is legyen kenyered. Sajnos, hogy gonosz és hiú lettél ott! — De furcsán beszélsz anyám ! Ugy-e attól féltesz, hogy a szegény öreg báró megöl ? Hidd el, nem kíván tőlem sokat, csak jó kedvet/ Azt akarja, hogy énekeljek, zongorázzak kacagjak, talán hogy ápoljam egy kissé, ennyi az egész ! Engem bizony el nem rémit! — Márta, pénzért, hamis fényért készülsz eladni magad ! Nagyravágyó vagy és gőgös. Ámde nehéz, keserű bünhődés vár reád. Gondold meg gyermekem, nem a szórakoztatója leszel, csak a felesége . . Márta hallod-e ?! A felesége ! A tulajdona, testestől, lelkestől a tulajdona! Hát Baliával mi lesz Márta? Tudod, hogy imád és rövid idő múlva helyettes igazgatója lesz a birtoknak ! Bállá jóságos hű fiú! Ne szédülj az örvénybe Márta. Jól tudom, hogy kedveled Ballát, ne vétkezz Márta! Gúnyos mosolyra nyílnak a telt, piros ajkak. Bállá!? . . . Eh, mit bánja! Dolgoznia kellene az oldalán, akárcsak az anyjának és tűrni az uraság szeszélyeit! Igaz ugyan, hogy kedveli, de gazdasszonya legyen talán az urának, cselédsorba dolgozzék, szolgáló legyen, holott parancsoló úrnővé lehet ? — Könyörgök hozzád Márta, hallgass reám, nem akarom, hogy egyetlen gyermekem boldogtalan legyen ! — Ne légy gyerekes, nektek is hasznotokra lesz, ha hozzá megyek ! — Elhallgass! — fortyant fel az öreg asszony. Bennünket ne keverj bele az ügyletbe. Igaz, hogy nem bővelkedünk javak« ban, de elégedettek vagyunk és boldogok. Gazdagság egymaga nem boldogít Márta! — De boldogtalanná sem tesz anyám ! Szegénység boldogtalanság . . . és . . . későbben ha . . . Eh, a szerelem egymaga sem boldogíthat! — Tévedsz gyermekem, a szerelem egymaga is boldogít ! — Maradi vagy édes anyám, a felfogásod is az ! — Márta ! — Az asszony hangját re- megővé teszi az izgalom. Ismertem egy fiatal asszonyt, aki elhagyta vőlegényét és eladta magát egy aggastyánnak ! Tudod-e mi lett belőle, Márta ? Megőrjítette az egyik utáni vágyódása és a másik meg- utálása, hallod Márta! Az undor ölte meg . . . Kocsi érkezett a kastélyba. Inas segit ki belőle egy öreg urat. — Jó napot János! Rosszabbul van a. báró úr! — Hála Istennek sokkal jobban van tanácsos úr. A méltóságos úr ágyon kívül van ! — Úgy. Hm ! Mondja elgondolkozva az öreg úr és a szőnyeggel letakart lépcsőn lassan felhaladt az emeletre. A nagy, csodaszép faragványú bútorokkal diszitett teremben, fázósan ült a kastély ura, a báró. Apró, vézna emberke, csupa ránc arcocskája, olyan, mint egy
