Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 79. szám
Esztergom, 1909. XXXI. évfolyam 79. szám. Felelős szerkesztő : DR- PROKOPP GYULA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ===== Előfizetési árak : Egész évre . .12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára lt fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Laptulajdonos kiadók : Di1. Frokopp Gyula és Brenner Ferenc. Csütörtök, október 7. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők.) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szám. .—: Kéziratot nem adunk vissza. . ■ Legégetőbb szociális kérdésünk. Legégetőbb szociális kérdésünk: a piac drágasága. Hivatalnok, kereskedő, iparos, iparosmunkás, mezőgazdasági munkás, sőt merjük mondani, a termelő közönség is •szörnyű nyomását, sokak még nyomorúságát is mélyen érzik ennek a drágaságnak. A kérdés állandóan ^aktuális és a haladó idővel egyre jjobban zsibbasztja a köz- és társadalmi életet. Hogy mégis ezt a mindig aktuális kérdést vetjük most jfel, arra két jelenség adott okot. tAz egyik az, hogy a nagy Alföldi metropolisban, Szegeden nagyobb, dolgár rendszerű kertészeti telepet ■rendeznek be ép a napokban. A lappokban hire járt, hogy Darányi földművelésügyi miniszter, kinek ép szo- xiális érzését Magyarország közvéleménye oly régen ismeri, a szegedi bolgár telep létesítését ötven- sezer korona államsegitséggel tette lehetővé. Azt is olvastuk, hogy a ríhelyi értelmiség megkönnyebbülve sóhajtott föl, hogy talán a piac elviselhetetlen drágaságán a nagyobb szabású zöldségtermelő telep segíteni íog. És ha Szeged igy gondolkozik, mit szóljon akkor Alsóku(„Esztergom és Vidéke“ tárcája I£i rándulás a Hudson- folyón. Irta: Vértesi Károly. (Folytatás.) „A természet Isten örök könyve . . . elménk . . . olvas belőle.“ Rückert. Végre jobban szóhoz jutva Irmával, átdióhéjba szoritva elmondom a lélekben okokonnak amerikai egész utamat, hol és amerre jártam, mit láttam Érdekli minden <> beszédemből kifolyólag sok kérdést in- ;á:éz hozzám, mert maga is már egy hó döta lakik New-Yorkban. Látva a fiatal t erény élelmességét, kedvet kapok részle- íe.ek elbeszélésére is. Viszont ő és anyja aszóinak az elvállásunk óta New-Yorkban íö öltött idejükről, s több dologban kapok lö.őlük felvilágosítást. Van az úgy, hogy snz utitársak, nem fogynak ki a beszédből. Irma lelke ugrástalan, természetes isözeretetreméltóságával társalog. Együtt nézzük meg a szép gőzhajóénak minden zege zugát s a hajó mellső áoárkányzatánál jó helyet választunk a ónézésre. Kezünkben a Hudson-folyó látképes bin, Turocszentmárton, Eperjes, vagy, hogy ilyen messze ne kalandozzuk, mit szóljunk mi ? Hiszen Szeged népe kertész nép, közelében Makó, Nagykőrös, mint eminenter zöldségtermelő telepek ismeretesek, amelyek nagy külföldi exportra is dolgoznak. Talán helyes rámutatni a termelés ferdeségére, hogy mig itthon méregdrágán élünk, nyersterményeinket pedig külföldre viszik. De a kérdésnek egyébként nem erre a fontos részletére kívántunk mutatni. A fő, ami minket a kérdés feszegetésére birt, az az, hogy a szegedi példát minél előbb követnünk kell. Vajha nekünk is lenne érzékünk arra, hogy minél előbb sikerre vinnénk a városi piac olcsóbbá tételére való ezen áldásdus alkotást s kezdeményeznénk ilyen termelő telep létesítését. A másik, amivel a piac olcsóbbodását elérhetni, a legfőbb tápláléknak a kenyérnek olcsóbbá tétele. A középosztálynak elviselhetetlen társadalmi terheit múlhatatlanul orvosolni kell. A tisztviselőosztály minden vonalon azt emlegeti, és tegyük hozzá, joggal emlegeti, hogy a fizetésrendezés a tisztviselő helyAlbuma, képről felismerjük a panoráma- szerűleg váltakozó, benyomást adó tájakat, kimagasló pontokat, az ujonta keletkező, máris virágzó városokat, haladó falvakat, a helyenként összenőtt községeknek egész láncolata van. Szomszédos forgalmi pontok. Partoldalon futó utak, korlátok, kerékkötő dúcok. Az idő kiáradó örömben kellemetesen és gyorsan múlik, amit látunk, mindez új nekünk magyaroknak, jól meg nézünk mindent, mert ide többé vissza nem kerülünk. Szívjuk a parti erdőségek jó levegőjét. Vontató gőzösökkel, kisebb vitorlás hajókkal találkozunk. Az árboc kötelével, óriási ostornak tűnik fel. Mintha a rohanó habokat hajtanák. A fedélzeti rakományok zsákokban. A hajó könyvespolcáról, a történelmi irodalom műveiből néhány, erre az útra vonatkozó könyvet szedek elő. Helyénvaló. Rányitok és olvasom, hogy a folyó keleti partján laktak a mohikánok. Ennek a csaknem teljesen kipusztult, egykor hatalmas indián néptörzsnek a földjét legelsődben foglalták el a lebirhatatlan erővel harcoló európai emberek. A jellemrajzoló Coopernek sok kötetes „Az utolsó Mohikánok“ című regényében érdekkel olvastam diákkoromban a mohikánokról és azok küzdelméről, alig reméltem akkor, hogy járok majd az egykori tűzhezetét egyáltalában nem javította. Mert amivel a tisztviselő ma fizetésben többet kap, azt az évek során át ijesztő mérvben felnövekedett drágaság következtében, nemcsak ki kell adnia, hanem a megjavított fizetésű tisztviselőnek ajtaján minden hónap második felében már a deficit réme jelentkezik. Egészséges, szociális helyzet csak úgy teremthető, ha minden ember igényeit redukálja, másrészt, ha legalább az élet fentartására szükséges táplálékok mai, hallatlan beszerzési árait olcsóbbá teszik. Ennek pedig sok módja van. De minden mód oda vezet, hogy a hatóság lépjen föl kezdeményezőleg. Nem kevés irigységgel látjuk, hogy az utóbbi években városaink egy- része e téren milyen sikeres működést folytat! Csak látnunk kell azt, hogy egy-egy város milyen kedvezményekkel nyeri meg a nagyobb gyári vállalkozókat arra, hogy a gyárukat az ő városukba létesítsék. Nálunk e tekintetben nem ébredtünk föl. Pedig a munkaalkalmak gyarapítása a legjobb panaceája, hogy az élet mai nyomorúságaiból kimeneküljünk. lyük körül, ahol félelmet nem ismerve harcoltak a létért. Cooper hallhatatlanná tette Chingach- goog (Tschoop, Csup) mohikán törzsű indián alakját, de az eseményeket nem Pennsylvaniában játszatja, hanem itt, pedig Tschoop (nevezzük angolosan) Pennsylvaniában élt, ott keresztlekedett János névre s lett törzsbeliei között hittérítő. A pennsylvaniai Bethlehemben van eltemetve, sírját virágokkal, kegyelettel őrzik. Hackenwalder, morva eredetű hittérítő irataiból ismerkedett meg Cooper, Tschoop alakjával, melyet a morva hittérítő bizonyos regényességgel vett körül, melyet Cooper, átgyurva még kibővített s igy nagyon is regényes történetek fűződnek Tschoop alakja körül. Most arról hallok és győződöm meg a történelemből, hogy az indiánok nem olyan regényes hajlamú alakok, de nem is olyan jóságos lelkek, amilyeneknek őket a hittérítők mondják, hanem a tol- vajlásban, rablásban rémalakok. Azzal dicsekszenek, kinek mennyi scalpja van, vagyis hány fejet nyúzott meg. A Hudson nyugati partja körül terült el a másik nagy indus néptörzsnek, az Irokézeknek*) a földje. Öt nemzetnek a szövetségét képezték, melyhez a mohave csoport is tartozott. Földművelésben, mesIroquois, francia elnevezés. á szociális élet helyes haladásának egyes kerékkötői. Ha a szociális élet helyes haladásának bizonyos törvényszerűségét vizsgáljuk, többek között arra a tényre jutunk, hogy a törvényszerűség legfőbb követelményei legkivált a szolidaritásban, a társadalmi együttérzésben, az érdekközösségben és az érdekösszhangban találhatók. Azonban vizsgálódásunk során meggyőződünk még arról is, hogy a szociális haladás nem folyik oly simán, mint az első pillanatban gondolnék, mert a társadalom rétegeit képező elemek között oly egyének is találhatók, akik a fent jelzett föltételeknek csak részben tesznek eleget s ezzel a ténykedésükkel, mely alapjában számos társadalmi súrlódásnak, összhang- talanságnak a kútforrása ; többé-kevésbé elébe vágnak a haladásnak. Minél kizárólagosabb a társadalmi élet összhangja, annál simább s tökéletesebb a haladás is. Ott, ahol a társadalmi tevékenykedések között nincs meg e megkivántató összhang ; az előre való haladás, a felmerülő súrlódások miatt, felette lassú és tökéletlen. Az ily helyeken a szociális erők szét- forgácsolódnak, mert az erők javarészének a gátló, a súrlódást előidéző jelenségek elhárítására kell irányulnia. S minél egyetemesebbek azok a jelenségek, melyek a társadalmi súrlódások szülőokát képezik, annál kevésbé működhetik a társas erő abban az irányban, térségben, fegyverkészitésben előbbre haladtak a többi törzseknél. Részt vettek az erre felé járó francia-angol háborúban, mikor rendet vágtak a dübörgő csatasorban. A halál ismét dobzódik. A két kő őket őrölte meg. A népek kiveszése, mindig szomorú történet, gyászos valóság, melyből nincs föltámadás. Egy másik könyvben, rajzban nézem a világvárosoknak egyidőbeli óraállását, mikor New-Yorkban déli XII. van. Érdekes. Ahol a parti falak, meredek szakadások, kopár sziklák, festőileg feltörekvő sziklatornyok és a Palisadok, leszakadni látszó cölöpzet függélyessége, éles széle elvesz, 16 kilométer hosszúságban, 6 kilométer szélességben Tappán nevű tóvá tágul ki a folyó. A viz benne hullámtalan és csendesen siklik tova. Mikor elhagytuk a Palisadokat, nézem azokat emlék Album képben. „A kövületek, a teremtés emlék pénzei,“ mondja Montéi Gedeon. West Pointnál, a Hudson Gibraltárjánál a vidék kimagasló pontján katona nevelő intézet van, mely ellátja az Unió államait tisztekkel. A közelben domboldalak lankásai, erdő haragos zöldje, a távolban kéklő hegyek, az égen könnyű felleg fodrok. Odább a Croton-folyónak a Hudsonba ömlése 40 mértföldnyire New-Yorktól. Ennek a folyónak a vizéből táplálkozik