Esztergom és Vidéke, 1909

1909 / 76. szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1909. szeptember 26. kalandjai rezgésbe hozták egy pár gyermekifjú lelkét és ellenállhatat- ' lan erő vonzotta őket hasonló ka­landok keresésére. Elhagytak a szü­lői házat és neki vágtak a világ­nak, hogy ismeretlen világrészekbe hajózzanak. Persze, amikor meg­csípték őket és visszavitték a két­ségbeesett szülők karjai közé, elrös- telkedtek, mint ahogy elröstelkedünk mi, ha egy-egy színdarab hatáso­sabb jelenete könnyeket csal a sze­münkbe. De azért senkinek sem jutna eszébe azt hangoztatni, hogy Robinsont el kell venni a fiatalság­tól. Most minő könyveket adjunk a serdülő ifjúság kezébe, nehéz meg­állapítani, keresztül vinni még ne­hezebb. Mindnyájan tudjuk, hogy fiatalabb éveinkben hetet-havat, jót- rosszat összeolvastunk. A könyvek között csak egy külömbséget tet­tünk : azt, hogy az egyiket az asz­tal fölött, a másikat az asztal alatt olvastuk. És nem ártott meg ne­künk. Egészséges érzékkel mégis csak rátaláltunk a végén arra, ami lelket nemesitő, szivet és elmét táp­láló és eldobtuk azt, ami léha és rossz. Minél jobban ügyelünk a fia­talságra, annál rosszabb. A tilalom­mal rátereljük a figyelmüket a til­tottra, amely mindig edesebb a meg­engedettnél. Hagyjuk őket békén : minden olvasmánynak meg van a maga haszna, még a rossznak is, mert annál jobbnak tünteti fel a jót. Egy dolgot azonban aggasztó tü­netnek tartok : azt, hogy fiatalsá­gunk aránylag korán mélyed el ko­mor filozófiai könyvek olvasásában. 12—18 éves fiatalemberek ma úgy beszélnek Nietzsche-ről és Schop- penhauerról, mintha egyebet se ol­vastak volna életükbe. Féltem őket a túl korai bölcselkedéstől. Feltem a lelkűk derűjét, az arcuk mosolyát, féltem az életkedvüket, a vidámsá­gukat. Félek, hogy a nagy problé­mák súlya alatt idő előtt meggör­nyednek s a kora vénség terhe nehe­zedik rájuk. Féltem a fiatalságukat, az emlékemre, vessen meg, mit bánom már, csak azzal a jóságos szemével ne nézzen rám, mert úgy éget akkor a bel­sőmben valami. Valahányszor kelmedet látom, mindig szeretném eltemetni a ké­pemet, hogy ne olvassa le róla szégye­nem. A múlt ősszel, mikor utoljára vissza­mentem a városba, bár ne mentem volna, megjött hosszú útjáról a fiatal úr is. Ked­ves volt, jó volt hozzám. Mindig szóba állott velem, ha elment, ha haza jött. Én meg szívesen beszéltem vele. Az ilyen magam fajta falusi leányok, akik egy ki­csit kóstolták a városi életet, örülnek, ha valamire becsülik őket. Azt mondta, hogy szeret, elvesz fele­ségül. S én szívesebben lettem volna vá­rosi asszony, mint a kelmed felesége. Hittem neki, rosszul tettem. Megbántam már, de későn. A fiatal úr csak egy da­rabig volt jó hozzám, csak addig, amig szavára nem hajtottam. Elküldték, más hely után kellett néznem. Egy öreg mosónőnél kaptam szállást. Ott voltam nála, egész mig haza nem jöttem. Áldott jó asszony volt. Amig be­teg voltam, oly hűen gondozott, mintha leánya lettem volna. S mikor meggyó­gyultam, akkor sem fordult el tőlem. Meg­osztottuk a munkát. Ő reggel elment mosni úri házakhoz, én azalatt otthon vé­geztem el a dolgát, meg a magamét is. Örökre nála maradtam volna, most is ott volnék, de nem lehetett, nem volt amelyek gondtalan tréfáira, kedves álmaira, múló örömeire oly szíve­sen gondolunk vissza. Csak az ilyen gondtalan fiatalság adhat erőt az élet nagy kálváriájához. Az, kik közülük belefogott a nagy filozófu­sok valamelyikének olvasásába, hajtsa össze a könyvet és tegye félre az érettebb kor érettebb elveire. Nekünk, az ideálokban élő, fiatalos lelkesedéstől tüzelő magyar nem­zetnek, piros pozsgás, derűs, vil­logószem ü ifjúságra van szüksé­günk, nem pedig halovány, kora vén, pápaszemes gyermekekre! F J. Az új földadó. Ismeretes dolog, hogy a közadózásról szóló új törvény szerint a kontingentált földadó a jövedelem uj alapokon, a kiiga­zított kataszteri jövedelem alapján fog ki­vettetni. Megjegyezzük, hogy a kontingentált földadó a múlthoz képest nem változik. Az államnak a földre eddig kirovott 74 millió koronája azután is terhelni fogja a birtokos osztályt. Tudjuk, hogy a parla­menti tárgyalásokon a pénzügyminiszter kijelentette, hogy a katasztert revízió alá véteti s azt hiszi, hogy mivel a revízió a művelési ágakban beállott differencia kö­vetkeztében más és fejlődöttebb állapoto­kat talál, a földadó leszállított kulcsa kö­vetkeztében beálló mintegy 11 millió ko­rona adóhiány a revízió következtében meg fog térülni. Ebből a gazdák a következő konklú­zióra juthatnak : igaz ugyan, hogy a föld­adó kisebb lesz, vagyis 25%-ról 20%-ra apasztották az új adótörvényben a tiszta kataszteri jövedelem után kiróható föld­adót. De ebben nem sok köszönet lesz. Mert ha megmarad az eddigi kontingen­tált földadó, vagyis a 74 millió korona, — akkor ezt a kontingenst mégis a gaz­dák fogják végeredményben fizetni. Csak az a kérdés, hogy kik ? És erre majd csak a megejtendő kataszteri revízió adja meg a választ. Ebben a helyzetben azt hisszük, nem tehetünk nagyobb szolgálatot a gazdák­szabad. Egyik este említettem neki, hogy adjon több munkát, mert nem szolgálom meg a kenyeret, amit a házánál eszem. Vigasztalt, hogy nemcsak a munkámmal szolgálok rá. Egy úr minden hónapban küld pénzt a számomra. Elvörösödtem, majd meg halavány lettem s menekültem a szobából. Jól tudtam, ki volt az az úr, azt is tudtam, miért küldte a pénzt. S én irtóztam attól az embertől. Másnap összecsomagoltam kis bugyro­mat, s hazajöttem ide a falumba. Itt min­denki olyan jó hozzám, s itt senki sem akar rosszra bírni. Elmondtam mindent, köszönöm, hogy meghallgatott. Szomorú sors ez, amelyen sokan, nagyon sokan átesnek. Én sem tudtam kikerülni. Egyre kérem csak kelmedet, ha egy kissé szánni tud. Ha bemegy a városba, látogassa meg azt a mosónőt. Könnyen megtalálja, a piac mellett lévő úton az első ház. Kerítés van az udvar körül, s zöldre van az ablak ráma festve. Mindjárt az első ajtón menjen be. Ha este megy, biztosan otthon találja. Mondja meg an­nak.a jó asszonynak, hogy én többet nem megyek el hozzá, vigyázzon jól a kis ár­tatlanra, akit gondjaira bíztam. Hálás le­szek érte, ha nem ezen, akkor a másvi­lágon. Mikor a leány elvégezte, Szántó meg­fogta a kezét, a szemébe nézett s azt kérdezte tőle : nak, minthogy felhívjuk figyelmüket, hogy résen legyenek. A pénzügyminiszter ren­deletet bocsájtott ki, melyben felhívja a községi képviselőtestületeket, valamint összes birtokos közönséget, tehát termé­szetesen a kisgazdákat is, hogy a föld­adó kataszter kiigazítására vonatkozó ja­vaslataikat az 1909. évi V. törvénycikk életbeléptetésétől számított 3 hónap alatt, ajánlott levélben küldjék be a miniszté­riumba. Néma gyermekeknek az anyja sem érti a szavát. Közérdeket képez, polgártársa­inknak valamennyinek érdeke, hogy a most meginduló kataszteri munkálatnál ne a mi határunk földje legyen kénytelen el­viselni annak a 11 millió adókulcsbeli de­ficitnek hányadát, melyet majd a revíziónak kell az állami kasszának biztosítani. A földadó igazságos kivetése kérdésében nagybirtokos, középbirtokos, kisbirtokos érdekének egységesnek kell lennie. A vi­lágért sem szabad nagy- és kisbirtokosok­nak ebben a kérdésben szembe helyez­kednie. Wekerle miniszterelnök, mint pénz­ügyminiszter méltán érdemli becsülésün­ket, hogy egy évtizedes panaszt végképen meg akar szüntetni. Azt a panaszt, mely — most nem kutatjuk jogosan-e, vagy jogtalanul, — régi kataszteri munkálatok igazságtalansága és aránjüalansága miatt annyiszor elhangzott. Emberi munka sohasem tökéletes. Er- rare humánum est. Csakhogy minden emberi tévedésnek egy kitűnő orvossága van : a nyilvánosság. A miniszternek az az intézkedése, hogy az érdekeltek, legyen az akár kisbirtokos, középbir­tokos avagy nagybirtokos, módot nyújt a föld értékelési munkálatoknál való köz­reműködésre és a maga java-bajainak el­mondására, valamint az a mód, amellyel a kataszteri becslés majd történik, azzal a reménnyel biztat, hogy végre a gazdák egyszersmindenkorra minden alapot nélkü­lözvén, majd vádjaik a kataszteri becslés égbekiáltó igazságtalanságait nem fogják annyiszor fölpanaszolni. Mindenesetre szükség van azonban arra, hogy együttesen, egységesen induljunk cselekvésre és résen legyünk abban, hogy amig a kataszteri becslés igazságos legyen, másrészről résen lehessünk, hogy maga a pénzügyminiszter által is bevallotta föld­— Másnak nem izensz semmit, annak a . . . hiszen tudod kit gondolok. — Ne pirítson úgy rám kegyelmed, legyen hozzám könyörületes, ha nem is érdemiem meg. Eltemettem mindent, ami arra az emberre emlékeztet. Csak ketten élünk még, az a kis ártatlan, meg én. Magamról tudom, hogy nem viszem so­káig, talán az a kis jószág sem. ígérje meg, könyörgök érte, elmondja amit izenek. És Szántó Pál megígérte, meg is tette. Elment, felkereste az asszonyt. A kis csecsemőnek már csak a sirhalmát lát­hatta. Virág is nőtt rajta azóta . . . Szántó Pál, hogy megmutassa, mennyire embere volt Ígéretének, leszakított néhány virágot és elvitte Barna Julisnak. Elvitte, de mire hazaért a faluba, már csak a koporsójára tehette. Barna Julis sietett a gyermeke után a túlvilágra, hogy legyen valaki ott, aki szószólója legyen. Ezek jártak Szántó Pál eszébe, amig a kocsma asztalnál a szitáló esőt bámulta. Szerette Julist, amikor elment a faluból, de szerette még akkor is, mikor bűnbe esett. Ő volt az egyetlen, aki megsiratta, meg­gyászolta, s ő is érezte, hogy jobb volt igy a lánynak is, neki is. Az eső tovább mosta az utcát, az em­berek behúzódtak lakásaikba, aki tehette fedél alá ment. Szántó Pál tovább idogált a korcsmában. adócsökkenés következtében ne épen a mi gazdáinkra rakjanak több terhet. Mert valóban csakugyan kacagtató do­log volna, ha az igazságos, a progresz- sziv adótörvény nagy szociális áldásnak kürtöltetvén, amely a földadót 50 százalék’ kai enyhíti, ugyanekkor a kataszteri re­vízió egyenesen több terhet rakna a gaz­dák amúgy is súlyosan megterhelt vállaira. HÍREK. — Gyógytárak munkaszünete folytán ma d. u. 2 órától egyedül Kerschbaum- may er Károly Kossuth Lajos utcai gyógy- tára lesz nyitva, mig a többi gyógytár zárva lesz. — Günther Antal a Kúria elnöke. Az oly rég — Oberschall Adolf halála óta — üres kúriai elnöki széket, Günther Antal dr. a YVekerle-kormány igazságügyi minisztere foglalja el s az erre vonatkozó kinevezés a legközelebbi hivatalos lapban fog napvilágot látni. Legfőbb ideje volt ezen fontos állás — nagy méltóság be­töltésének. — Zsinati vizsgálatok. F. hó 21. és 22-én zsinati vizsgálatok tartattak a pap­neveldében, melyeken a következők nyer­tek plébánosi oklevelet: Adamcsa Viktor vedrődi, Antalik István szenei, Aubermann Miklós bpest-belvárosi, Dénes Béla bese­nyői b. plébános, Florek Antal stomfai, Horváth József bpest-belvárosi, Haller Kálmán drégely-palánki, Lábay Gyula lekéri, dr. Labuda Ferenc bpest-óbudai, káplán, Marczy József nagymegyeri h. plébános, Polczer Jenő komáromi, Prokop Ferenc vágszerdahelyi, Rehanek Ferenc : bélabányai h. plébános, Révay József ujvároskai, Takáts György ekecsi, Rozim . \ József Selmecbányái és Bognár Gyula bpest-erzsébetvárosi káplánok. — Jóváhagyás- A miniszter, a városi i villamos telep kibővítésére vonatkozó kép- - viselőtestületi határozatot, csütörtökön ér- - kezeit leiratában, jóváhagyta. — A József Szantórium és a törvényha- ­tóságok A József főherceg szanatórium n egyesület halottak napja alkalmából már in. több év óta azzal a kéréssel szokott ab nagyközönséghez fordulni, hogy a halót- -. taknak kegyeletesen letett koszorúban kos- -i senek egy virágszállal kevesebbet és en- -r nek a virágszálnak az árát ajánlják fel a|ß szegénysorsu tüdőbetegeknek a megmen- -r tésére. Ezen közérdekű emberbaráti mű- -i ködéshez a szanatórium egyesület a bel- [-f ügyminiszter segítségét is kikérte. Andrássy jy; Gyula belügyminiszter, teljes méltánylás- 1-g sál az egyesület kitartó küzdelme iránt,lJ melyet a tüdővész pusztításainak enyhité- t-é sére évek óta folytat és különféle intéz- mények létesítésével annak gátat vetni tö-.lö rekszik : a szanatórium-egyesület ember-h: mentő célját valamennyi törvényhatóság- j-§ hoz intézett körrendeletével azok figyel- -le mébe ajánlja és felhívja őket, hogy aß „József főherceg szanatórium-egyesületet“ “j az említett célra való gyűjtésben erkölcsi le; támogatásban is részesítsék. Az iránt, hogy yg a gyűjtés mely időben és milyen alakban riß történjék, a nevezett egyesület közvetlenbe, kérelemmel fogja a törvényhatóságok elsőöa, tisztviselőit megkeresni. — Megszüntetett vámszedés a garami im hidon. Esztergom vármegye törvényhatólöj sági bizottsága a tavaszi rendes közgyű-*ír\ lésén elhatározta, miszerént a kéméndfjbr páldi vicinális utón levő kéméndi garamirrn hidon, a vámszedést megszünteti, mélyülő határozatot jóváhagyás végett, a miniszixe terhez terjesztett fel. A kereskedelemügyit miniszter a törvényhatóság bizottságának! határozatát a napokban leérkezett rende.st, létével jóváhagyván, az alispán a nevesev zett hidon való vámszedést, a tegnnpiqr, nappal beszüntette.

Next

/
Thumbnails
Contents