Esztergom és Vidéke, 1909
1909 / 74. szám
2 szocialpsychológiai törvény, hogy a hanyatló nemzetek nem ismerik fel a hanyatlásukra vezető okokat. Nagyszerű példa erre a lengyel nemzet, melyhez különben is nagyon sokban hasonlítunk. Azt is mondják, hogy ez a gyűlölködés többé kevésbbé más nemzeteknél is igy van, mert az az emberi természettel jár. Hát épen ez az a nagy tévedés, amit nem akarunk, vagy nem bírunk észrevenni. Más nemzeteknél az általános gyűlölködés nem ölt akkora mérveket, mint minálunk. Akinek volt alkalma a külföldi társadalmak életét megfigyelni, bizonyíthatja ennek igazságát. Ott az embereket az általános emberszeretet sokkal jobban áthatja, mint nálunk. Különösen észrevehető ez ismeretlenek érintkezésénél, akik rendesen barátságosan közelednek egymáshoz, legalább addig, amig az ellenszenvre nincs ok. Nálunk épen megfordítva van. Nálunk az ismeretlenek ellenséges indulattal közelednek egymáshoz, s ez az ellenséges indulat csak akkor változik át szimpátiává, ha arra különösebb ok van. Aki nyitott szemmel jár a mi társadalmunkban, ezt el nem tagadhatja. Ha külföldön kitekintesz a robogó vonat ablakán, kendőlobogta- tást látsz. Nálunk ilyesmi nem szokásos, itt legfeljebb nyelvet öltenek a vásott suhancok az utasokra. Kicsinyes dolog, de jellemző. Nálunk kitördelik az utszéli fács- kákat, a kertből kiszaggatják a virágokat, megcsonkítják a más jószágát. Pajkosságból, — szoktuk mondani. Pedig nem, hanem azért, hogy másnak bosszúságot okozzakáját és az asztalhoz szegezte a hamisan játszó kezét. Az illető teljes életében nyomorék maradt és nem használhatta többé csalfa tudományát. Óriási kártyázások estek a „nemzet bárójának“ néhai Bizay Miskának az idejében Balatonfüreden. Bizayt kitűnő kibic- nek tartották és általános volt a hit, hogy tetemes vagyonát kártyán, nevezetesen kiékeléssel kereste. Egy ősmert felvidéki család tagja, úgy mondják, kártyán nyerte a feleségét egyik jó barátjától, aki mindenét elvesztve, utoljára az asszonyt tette fel a blattra. A Duna mellett Abonyban is történt hasonló eset, ahol egy úr, miután birtokát, kastélyát, lovait eljátszotta, az utolsó partinál még a feleségét is elvesztette. De nem csak a férfiak, ma már az asszonyok is kártyáznak és akárhány zsúron azzal töltik az időt. A régebbi időben ritkább volt a blat- tozó asszony és J. S-né, egy turocme- gyei földesur neje országszerte hires volt, mert nemcsak kitünően, de szerencsésen is kezelte a négy levelű bibliát. Ritka ga- vallérság lakott inég azonfelül ebben az asszonyban. Egy ízben Kassáról Budapestre utazva többet vesztett, mint ameny- nyi készpénz épen nála volt. Megmondta partnereinek, hogy még aznap megküldi. És csakugyan féltizenkettőre kopogott a J-né komor nőj a az illető ájtaján és elhozta a hiányzó pénzt. A mai zsúrokon kártyázó asszonyok közül is van akárhány, aki nagyobb ösz- szegben játszik és bátran el lehet monESZTERGOM és VIDÉKE. nak, mert ez gyönyörűséggel jár. — Vérünkben van ez a magyar jellemvonás. Közgyűlölet. A magyar társadalom jellemvonása. És elfogunk pusztulni belé. — Ez lesz a sorsunk kikerülhetetlenül, ha csak valami jótékony nemtő fel nem nyitja elvakult szemeinket s nem fordít egyet a gyűlölet jegyében dobogó magyar sziveken. Árva nap. Új név — új jelige alatt indult meg az országos mozgalom a Magyar Szent Korona Országai Vasutas Szövetségének kebelében, hogy árváiknak — az elhagyott vasutas árváknak otthont — lehetőleg meleg hajlékot adhassanak azok, akik éjjel-nappal sorvasztó szolgálatban, egyik lábukkal a koporsóban, másik lábukkal a börtönben vannak. Aki, mint csendes szemlélő nézi az országban élő, különböző módon kenyérért küzdő népet — nem is bir magának képet alkotni arról, mily veszéllyel teli, mily óriási energiát, lelki erőt követel a vasúti szolgálat. A gondos családapa, ki családjának jólétét, gondtalan életét akarja biztosítva látni, tele reménnyel, odaadással, testi, lelki erejének épségében száll a vonatra, egy hibás jelzés, egy helytelen váltó állítás, tévés vonat menesztés folytán pár perc múlva összezúzott tagokkal holtan kerül ki a vonat roncsok alól, nincs ki gondoskodjék a visszamaradt árvák, a vigasztalan özvegyről, nincs aki segítő kezet nyújtsa az elárvult családnak, — hisz a kenyéradó gazda az állam- hatalom nem rendelkezik megfelelő anyagi eszközökkel, hogy a sok könnyet képes legyen letörölni, el tudja venni a legsúlyosabb gondot a vigasztalhatatlan özvegy, a sors sújtotta anyáról. dani, hogy a jelenlegi társadalmunk legnagyobb romlása a turf és kártyaszenvedély. A nők játékszenvedélye külömben csak nálunk újabb keletű, mert Angliában már II. Károly idejében szenvedélyesen kártyáztak a hölgyek s Lady Kastlemaine egy alkalommal egyetlen egy éjszakán 15.0U0 fontot nyert. A Lady különben oly szenvedélyes játékos volt, hogy egy kártyára akárhányszor 1000—2000 guinet is feltett. 1679-ben Rebenac gróf igy ir Frequei- res őrgrófnak : „ . . . Montespan asszony már oly szenvedélyesen játszik, hogy 100,000 tal- léros veszteségek nem tartoznak nála a ritkaságok közé.“ A kártya szeretete különben Franciaországban is nagyon régi keletű, már a keresztes hadjáratok alat panaszkodott Szent Lajos fivéreire, akiket: a kártya ördöge ejtett hatalmába. Szórakozásképen, egy-két órai mulatságra, ám mondjuk, hogy nem árt a kártya, de mihelyt szenvedéllyé válik és káros, elitélendő. Az őrült VI. Károly francia király mu- lattatására találták fel, azért is az okos emberek csak okkal-móddal éljenek a kártyával. Ha nagyon belemerülünk a játékszenvedélybe, mint a számtalan példa mutatja, semmi sem lesz többé szent előttünk és feláldozzuk a családi boldogságot — és ami ennél is drágább : a becsületet. Minden téren igyekeznek a külön- külön pályán működők önmaguk módch keresni arra, hogy a sors csapásait tűrhetőkké tegyék, el viselhetők ké azokra, akiket a sors keze sújt. Vasutasaink, akikkel a közönség a nagyvilág lépten-nyomon érintkezik, a saját erejükből óhajtottak megfelelő hajlékot építeni azoknak, akik leginkább reá vannak erre szorulva, — a vasutas árváknak. Igen, de a lelkesedés, a jóakarat nem elég, s mint minden ily jótékony dolog, ez is csak pénzzel vihető ki. Maguk között már több ízben gyűjtést rendeztek különböző címeken s igyekeztek a nagy vasutas árvaház alapját megteremteni, de eddig csak mint egy 40,000 koronát tudtak összegyűjteni a fenséges célra, önadakozás útján. Most a nagy vasutas szövetség, melynek élén a nagy demokrata a minden szép és nemesért nemcsak szóval, de tettel is leglelkesebben áldozó gróf Batthyány Tivadar áll mint a Magyar Szent Korona országai Vasutas Szövetségének elnöke, a m. kir. kereskedelmi és belügyminiszterektől nyert engedély folytán „Árva-Napot“ rendez, s a fenséges cél érdekében adakozásra hívja fel az Ország népét. A nagy szövetség bízva bízik abban a közönségben, mely napnap után, egy vagy más módon nexusban áll a vasutasok hatalmas gárdájával s kérve-kéri szives segítését ahhoz a nagy munkához, mely végeredményében száz és száz árva könnyét lesz hivatva letörölni, — száz és száz talán anyagi, erkölcsi támogatás nélkül az elzüllés veszélyének kitett árvát lesz hivatva a haza munkás, odaadó polgárává nevelni. S itt első sorban az anyákhoz fordul, — mint akik legjobban tudják megérteni, mit tesz az félteni egy gyermeket, — legjobban érzik mi szükséges ahhoz, hogy nyugalma legyen egy anya szivének gyermeke jövőjét illetőleg, — a lelkes magyar anyák, — a szerető anyákhoz fordul kérő szavával a vasutas szövetség, segítségüket kérve nemcsak az adakozás, de a gyűjtés terén is. A helyi bizottság megkezdette működését, hogy a folyó hó 30-án és október hó 1-én megtartandó ,,Árva-Nap“ meghozza azt a gyümölcsöt, melyet Esztergom város lelkes közönségétől vár az árvák érdekében. Kérő szóval fordulunk városunk kereskedő világához is, kérve, hogy a két árva napon, ha bármily csekély, de bevételének egy parányi százalékát ajándékozza a „Vasutas Árvaház“ alapjának növelésére. Teljes bizalommal fordulunk a fenkölt lelkű papsághoz, kérve őket az irgalmasság nevében, segítsenek nagylelkű adományukkal verejtékes munkájukban a magyar vasutasokon. A gyűjtést az önkéntes adományokat kéri a bizottság Vécsei Emil esztergomi állomás főnök úr címére küldeni. A jótékony adományok hirlapilag fognak nyugtáztatni. Segíts az árvákon, —- az Isten is megsegít! HÍREK. 1909. szeptember 1 h — A Pázmány-Egylet Esztergomban, a katholikus irók és hírlapírók köre, mely a katholikus irodalom számos kiváló tagját foglalja magában, a Budapesten székelő Pázmány-Egylet f. évi vándorgyűlését Esztergomban fogja megtartani. A gyűlés a főgimnázium dísztermében október 17-én lesz, dr. Prohászka Ottokár püspök elnöklése alatt. Az irodalmi egylet tagjai a reggeli vonattal jönnek dr. Prohászka Ottokár püspökkel, mint elnökkel élén. Az állomáson ünnepies fogadtatásban lesz-részük. Szentmise hallgatás után a bazilikában megkoszorúzzák Pázmány Péter szobrát. Délelőtt 11 órakor lesz a gyűlés, melyen elnöki megnyitó, elbeszélés, költemény stb. felolvasás lesz illusztris íróktól. Déli 1 órakor O Eminenciája a Bibornok Herceg- Primás diszebédet ad a palotájában, amelyre a Pázmány-Egylet érkező tagjain kívül a város előkelőségei is hivatalosak lesznek. Délután a primási képtárt, a főegyházmegyei könyvtárt s kincstárt nézik meg. Este visszautaznak. A gyűlésről annak idején külön program fog megjelenni. A helyi fogadást, mint értesülünk, a város és a Kath. Kör fogja rendezni. Városunknak ritkán van része ilyen kulturegylete- ket falai között üdvözölni, azért hisszük, hogy városunk közönsége ünnepnek fogja e napot tekinteni, s vendégeinket impozánsan fogja, amint más városok is tették, fogadni. — Melyik gyógytár van ma nyitva? Rochlitz Arthur vízivárosi gyógytára, mig a többi d. u. 2 órától zárva lesz. — Kirándulás. A komáromi polg. leányiskola 75 növendéke Komjáthy Jenőné igazgató és a tanári kar több tagja felügyelete alatt hétfőn városunkba rán- dult, hol a város nevezetességeit tekintették meg. A kis lányok megnézték a bazilikát, a kincstárat, a kriptát, a város többi templomait, délután pedig kirándultak a kies Kovácspatakhoz és az éjjeli hajóval kellemes emlékekkel értek haza. — TanitÓ Választás. Az iparos tanonciskolái felügyelő-bizottság tegnapelőtt tartott ülésében, a megürült iparos tanonciskolái rajztanitói állásra Schwetz Vilmos tanfelügyelő elnöklete alatt Szvoboda Román eddigi helyettest választotta meg. — Városi közgyűlés- A város képviselőtestülete kedden d. e. 10 órakor közgyűlést tart. A tárgysorozatból, mint fontosabbat megemlítjük a polgármester jelentését Schwarcz Adolfnak a múlt közgyűlésen tett és a költségvetés hiteltúllépéseit érintő interpellátiójára és a nevezett j képviselőnek a faügyben tett interpelláció- - jára vonatkozó jelentéseket. Tárgyalás t alá kerül a bérkocsi szabályrendelet, mely \ már épen negyedszer kerül a plénum elé.. Es végül megemlítjük még a reáliskola I.. osztálya párhuzamosításának ügyét is,, melyben a tanügyi bizottság olykép fog- - lalt állás, hogy a párhuzamosítás elrendelendő. — Iparostanonciskola Párkányban. Illetékes helyről kaptuk az értesítést, hogyy a párkányiak is kapnak iparos tanoncis- *; kólát. A párkányi iparos tanoncok ezideigg az esztergomi iparos iskolát látogatták..: Az iskola felállítása körül nagy érdemes van Schwetz kir. tanfelügyelőnek. — Vonatkisiklás. Szerdán, az esti órák-: ban nagyszabású vasúti szerencsétlenség^ hire érkezett városunkba. Nagyszámú sebesülésről és négy-öt halottról tudott ae hir, melynek megérkezése után városunk?; mozgalmas képet öltött. Csoportokba verődve tárgyalták az emberek a katasztrófáé, részleteit. Csilingelt a távbeszélő, melyv sorjába hívta ki az orvosokat. Hordagyak»? kai, betegszállító kocsikkal siettek ki a; mentők az állomásra. Csendőrök, rendőrei löl, vonultak ki. Majd kivonult a katonaié egészségügyi csapat, majd egy katonaié
